Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 121-145. szám)
1921-06-07 / 126. szám
Nyíregyháza, 1921 junius 7. * Kedd XLII. évfolyam. * 126. szám. 3ZASOLCSVÁ«M£©Y£ ÉS MYtREOYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPiLAPJA . waggvvy apBgw ri árak! »g4ft» Aw«K>K, HWvr® «0 K. n®>jy»d*w» K. h«naj»-a>89X, vM&cea* 6yr» £28 K, léíéara SCÍ K, ^•gyoctecrü SC K, Hónapra 30 K, — wéra ára 2 torna. Alapított* v>6BA ELEK Fatatöa utrlntirtí Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ Nyíregyháza tiltakozik Nyugatmagyarország elszakítása ellen A Zerületvédő Liga népgyülése Nyíregyháza juu. 5. (Saját tudósítónktól. Csonkamagyarországon minden érző magyar SZÍT megdobbant arra a hírre, hogy az antánt végre akarja hajtani a trianoni békeszerződésnek N^ugatmagyarországra vonatkozó rendelkezését. Megmozdult' az egész ország magyarsága, hogy egyetlen ökölbeszorított tiltó mozdulattal hárítsa el msgától a ráblómadarak végső támadását. Ha nem is vsgyünk abban a helyzetben, hogy kardot rántsunk és egyetlen suhintással riasszuk el a halottrablókat, de összeszedve minden erkölcsi erőnket az isteni őrök igazságba vetett hit felemelő ere- j jével tiltakozunk az utolsó támadás ellen. A népgyűlés megnyitása Nyíregyháza város népe vasárnap délelőtt impozáns módon juttatta érvényre tiltakozó hangját Nyugatmsgyarország elszakítása e.Ien. Már kora délelőtt megkezdődött a polgárság felvonulása a Kossuth térnek a városháza előtti részére, tizenegy órakor pedig felvonulnak zászlóik alatt az összes iskolák, társadalmi egyesöletek és a láros lakosságának minden rendű és rangú rétege. Néhány perceel tizenegy óra után a Városi Dalegylet a Jakab József Hiszekegyét énekli el, melyet a közönség levett kalappal hallgat végig. Utána Dr. Benca Kálmán polgármester lép a városháza erkélyére és rövid megnyitó beszédében bejelenti, hogy a svájci újságírók nem érkeztek meg, miután a Nyugatmagyarország városaiban rendezett tiltakozó gyűlésekre utaztak el a kormány engedélyével. Bejelenti egyúttal, hogy az ünnepi szónok Dr. Krisztics Sándor egyetemi tanár a Területvédő Liga főtitkára lesz. Dr. Krisztics történelmi adatokkal átszőtt izzó magyar hezafiságtól áthatolt hatalmas lendületű beszédét az alábbiakban közöljük: Dr. Krisztics Sándor beszéde Mélyen tisztelt tiltakozó népgyűlés! Magyar testvéreim I Elérkezett az idője annak is, amikor íme a magyar kormány által kényszerűségből aláirt békét megvalósítják rajtunk, végrehajtják a kényszerrel elfogadott,rettenetes békepontokat. Ez az utolsó aktus azonban most mélyen a testűnkbe, magyar mivoltunkba vág és ennek iszonyú fájdalma riasztó kiáltásra késztet: álljon meg végre az a kegyetlen, átkos kéz, mely végképpen elfojtásunkra tör. mert hiszen egészen meg akarnak fojtani, Nyugatmagyarországot akarják elvenni tőlünk. (Felkiáltások: Nem" adjuk 1 Nem soba!) És nézzünk körül, kik akarják elvenni? Németasztria, az';az Ausztria, amelynek határaiért annyi magyar vérzett anynyi msgyar anya könnyezett. Kétszeresen szomorú nap ez, mert hiszen régi szövetségünk az. aki ellen tiltakozó szavunkat kell emelnünk. És itt nemcsak a jelen keserve fojtogatja szivünket, hanem feltárul előttünk a mult is, amely nem volt £e|yéb, mint a területeinkre áhitó németek szűnni nem akaró támadása ellen való védekezés! Soha nem vehették el tőlfink s nem adjuk oda nékik ma sem! (Nem soha!) Alig néhány évtizedes Szent István büszke magyar állama, Konrád német császár máris kinyújtja kezét, hogy a Rábaközét elvegye, elrabolja ugyanazt a három ; vármegyét, amelyet most ei akarnak szakítani tőlünk. Szent István erős karja összezúzza Konrádot, de amint az ő hatalmas uralmának vége, megújulnak AZ ádáz osztrák törekvések Nyugatmagyarországért és meg megujul a küzdelem a ! tok sok Henrik ellen. Akkor is meghasonlott ! ! a magyar, a trónkövetelők behozták Henrik császárt, aki hűbéresévé tudta tenni Szent István koronájának viselőjét. Akkor azt irta az osztrák: „Henrik nagy tudással legyőzte és szolgaságra vetette a magyarokat." A magyar vitézkedés azonban ismét lerázta az osztrák igát s a ménfői csatában 7000 német vérehullása meg is szüntette az osztrák kívánkozást. A tatárdulás idején, amikor a meghasonlás újra végpusztulással fenyegetett, Babenbsrgi Frigyes kirabolja a segítségért udvarába siető IV. Bélát s a nyújtott segítség fejében ismét a három nyugatmagyarországi vármegyét, Mosont, Sopront és Vas megyéket foglalja le zálogul. IV. Béla, amint erejéhez jutott, kiköszörülte a csorbát, kiverte az osztrákot. A tatárdnlás után kárörvendve irta 8z osztrák krónikás: ^Magyarország mintán 350 esztendeig létezett, a tatárpusztitás után megszűnt." Ez volt minden, amit a magyarságról megállapítottak, arról a magyarságról, amelynek egész Európa köszönettel tartozott a tatárhordák áradatának feltartóztatásáért. Majd jön a tőrökdulás és darabokra szakgatják az országot. S mikor 1686 ban újra felszabadul Buda, az osztrák csapatokat dicsőitik s elhallgatják a vérző magyar vitézek fényes haditényeit. A mohácsi vész után szabad tere nyílik az osztrák hóditásnak. Rabigájok alól Rákóczinak kell kimentenie a magyart s ez ellen a rabiga ellen való örök tiltakozás volt Kossuth is. És mi mégis meg tudtunk hajolni Ausztria előtt. Vérezni is tudtunk érette s most ő akarja elrabolni országunk egy darabját, ez Ausztria hálája! A nyugatmagyarországi kérdés szomorú aktualitásánál el kell döntenünk, hogy vájjon 'a győztes antant maga vetette-e felszínre azt a kérdést, avagy maguk az osztrákok találták e ki ? Más a bűnösség, ha & győzők erőszaka követeli Nyugatmagyarország elszakitását s más, ha Ausztria öntudatából akarja azt. Már 1870-ben, Bosznia-Hercegovina elfoglalása idején, amikor politikusok és hírlapok egyöntetűen 3a«rfee*zt6s4e A* kiadóhivatalt SZfiCHENYVUT e. 8ZÁM, Kiairatokai nam adun* ezt vitatták, hogy e tartományok történeti jogon Magyarországé kell, hogy legyenek, az osztrák közvélemény állásfoglalása az volt, hogy Bosznia-Hercegovináért Nyugatmagyarországot adja Magyarország cserébe. Ez az örökké kisértő gondolat felvetődött a világháború idején is. Győzelmes csapataink" mélyen bent jártak Szerbiában és Romániában, amikor komolyan felmerült Szerbia anektálásának terve. Egy részét Magyarországhoz oeatolták volna, hogy közös határunk legyen Bulgáriával. Osztrák tudósok azonnal nyilatkoztak: legyen Szerbia egy része Magyarországé, de adja nékünk Nyugatmagyarországot. Volt aztán a világháború folyamán egy külügyminiszterünk, aki többet is akart, Magyarországot akarta feldarabolni, hogy a körülötte lakókat belőle elégítse ki. Hálát kell adnunk Istennek, hogy ellenségeink s nem saját szövetségesünk darabolta fel országunkat. Tekintsük azonban a nyugatmagyarországi kérdést a jelen szempontjából. Mit jelentene az, ha csakugyan elszakítanák tőlünk Nyugatmagyarországot ? Bezárulna nyugaton az utolsó kapu, amelyen át a müveit külfölddel ma még érintkezni tudunk. A világ mind a négy tája felöl, fojtogató gyürü zárul be. A szocialista Ausztria nem lesz képes rá, hogy megtartsa Nyugatmagyarországot, de ha elszakítják tőlünk, ki leszüak szolgáltatva a szerb és cseh corridor tervének és semmivé lesz az az utolsó lehetőség, hogy a külfölddel szabadon érintkezhetünk. Ámde ott, az elfoglalt területeken mit fognak rőlunk gondolni elszakított véreink ? azok, skiket valósággal elszakítottak, Erdély és a Felvidék magyarjsi, hogy reménykedjenek eljövetelünkben, felszabadításukban, ha most Njugatmagyarország elvesztésébe is beletörődünk! Fordulópont Nyugatmagyarország ügye a megszállott területek jövője szempontjából ia! Testünk és lelkünk minden erejével figyelmeztetnünk kell a kormányt: vigyázzon, elérkezett ahhoz a határhoz, amelynél jövendőnk feladása nélkül tovább nem mehet! Volt nekünk egy nagy történész hadvezérünk : Zrínyi, aki az igazságot nemzete szemébe merte mondani: — Ismerd meg önhibáidat szólt — öltözz az igazságba, tisztutj meg, 3 csak önmagadban bízzál! * Én is az igazságba öltözöm, amikor kimondom : Nyugatmagyarországot pedig nem adjuk ! (Nem, Soha!) És kimondom Zrínyi másik igazságát is, az önmagunkhoz való bízást: jöjjön fegyver és vitézi revolució, ha kell, Nyugatmagyarország kérdésében más álláspontunk nem lehet soha! És ebben nem csupán történelmi megfontolással kell állásfoglalnunk, Erős akarattal kell munkálkodnunk a jövőért. Caonkamagyarországon egyenkint mindenkinek ereje megfeszítésével kell részt vennie a kötelesség teljesítésben, hogy minél boldogabb lehessen ez a kis haza és ébresszen idevágyakozást Nyagatmagyarország lelkes, hazafias, dolgos népében. Beszületes, tiszta munkával állunk szemben az erőszakkal, de ha fegyverre kerülne a sor, tudom, Nyíregyháza polgárságából is kikerülne az a csapat, mely ha kell vérével védi meg az ország területét, (ügy van. Éljen! Tudom, ahol már tetteket várunk, ott nem elég Ára 2 korona.
