Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-29 / 119. szám

Nyíregyháza, 1921. május 29. * Vasárnap XLII. évfolyam. * 119. szám. SZABOLCSVARMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA £4#a*«tési árak: hatyhan: ag*aa éwi «20 K, télim m K, aejyedáirra 80 K, agy hónapra 80 K, vldéKan i tf«U i-vr* 630 K, félévre 180 K, .noflyodévra 80 K, agy hónapra 30 K. — Egy*» »*4m ara 2 koron*. AtaaHotta JÓSA ELEK Fetelft* sxwkesxtö Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ ftMrk««2t6*4g «a kiadóhivatal: SZÉCHENY1-UT B. SZÁM. Telefon uán ISO. Po*taohe*««o Kéziratokat nem adunk viaaxé. APPONYI Mikor leirom a nevét, olyan, mintha egy fogalmat, egy darab históriát vetnék papírra. E név: a nemzeti eszme fogalma és egy nemzet a saját egyéniségéért, önállóságáért, faji tenmaradásáért, feltámadásáért vívott évszázados küzdelméből egy télszázadot jelent. Dacára, hogy a nemzeti eszme megtestesülése, mégis túlnő a nemzeti élet keretein és jelentőségében nemzetközivé lesz, mert világhírt is jelent, amennyiben az egész világon bámult szónoki lángész s a világbéke előharcosainak öt világiészben ösmert kitűnősége. Kossuth Lajos után ő a második világhírű szónok, akit a magyar nemzet a világnak adott. És a világbékének elörnunkásai között 0 a mi büszkeségünk. Beszéljek-é a múltjáról ? ? P Csak saját magunk előtt való pirulással szólhatnék és azzal a rezignációval, amit az a példabeszéd fejez ki legékesebbfn, hogy „egy prótéta se kedves a saját hazájában Ha a múltjáról kellene szólanom, fel kellene említenem, hogy Ő volt évtizedekkel ezelőtt látnokerejü szószólója a nemzeti gondolat, a nemzeti érzés intenzivebb kultuszának a gyakorlati politikai élet terén. És nemzete volt a siket, aki nem hallgatott prófétájára. El kellene mondanom, hogy Ő volt lát no ki erejű szószólója a valláserkölcsi, a keresztyén gondolatnak aT közélet minden viszonyában. És nemzete volt közömbös, amely nemcsak nem hallgatta és nem követte, hanem eltűrte a gúnyolódás szavát, amely „tekete grófnak" titulálta az ő eszményekért lelkesülő magasztos alakját. El kellene mondanom, hogy évtizedekkel ezelőtt Ő volt az, aki először mutatott rá a sociális olajcseppekre, amelyek nélkül nem luthat szabadon egy haladó nemzet közéletének a szekere. És mi, a szabadelvű eszmékkel kacérkodó, azokkal csak szavakban játszó, de lényegében maradi magyar nemzet hallgattuk agyon itt is az 0 okosító, intő szavait, amíg a kerék csakugyan elakadt és íejünkte zúdult a foriadalom. Es el kellene mondanom, hogy amikor magasba tekintő szemei a kicsinyes látkörben lorgó kortársak apró cselszövényei között sehol sem találták meg az érvényesülés útjait és egy leláncolt Prometheus szabadulásának ellojtott energiájával hol ezeknek, hol azoknak a támogatása mellett próbálkozott eszméinek, tervének, egy célért hevülő életprogrammjának érvényt, gyakorlati megvalósulást szerezni, akkor mi kicsinyhitű és kislátkörü kortársai rásütöttük az ingatag jelzőt és magára hagytuk magasztos gondolataival... El kellene mondanom, hogy kicsinyek, méltatlanok voltunk hozzá és egy nagy világkatasztrófának kellett bekövetkezni, amely megtanított bennünket ráeszmélni az 0 nagyságára, az Ő prófétai erejére és megbecsülni az 0 alkonyodó napjának végső sugarait, amelynek défi verőfényében botorul telejtettünk el melegedni, haladni, dolgozni és érlelődni... Beszéljünk inkább jelenéről... Arról a jelenről, amely az 0 múltját igazolja... Es arról a gigászi küzdelemről, amellyel a megpróbáltatások, a veszszőlutások, a megcsonkittatások ki nos óráiban kiállót1 érettünk a télvilág ellen Ö, egyedül, mint elszánt világvivó bajnok és az elnyomott Igazság apostoli ékesszólásával beszélt érettünk az elvakult Bírák előtt 1 Ő — mi érettünk, akik öt eladdig annyiszor megtagadtuk ! ! ! Volt-e eredménye az ö Demostenesi erőkifejtésének, vagy nem ? Azt a jövő fogja eldönteni. A sivár jelen ugy mutatja, hogy köszivekhez beszélt és a legyözöttnek soha sincsen igazsága... De az 6 lelki nagysága, szellemóriás ereje igenis megpecsételtetett s mi ugy tekintünk reá, mint egy nemzeti hősre, aki a porbavert címert méltósággal emelte magasra és fájdalmunkat megdicsőítette az egész világ előtt ! ! ! És beszéljünk az Ő bölcsességéről, amellyel olykor-olykor megszólít bennünket és végig simítja lázas homlokunkat a tévelygések, a kilendülések veszélyt rejtő pillanatában. Mikor ugy tűnik, mintha ax egész nemzet, mint egy nagy család ott ülne a pátriárka lábainál, hogy magába szedje bölcs beszédének okosságait, jövőbe intő tanácsait és a jó reménység biztató erejét, amely olyan nagyon édes a csüggeteg szívnek... Nagy nap van ma, magyar Testvérek! Ott ülünk ma megint az Ö lábánál. Bizonnyal szólni fog hozzánk. De illő, hogy egyszer egy értelemmel, egy szívvel mi is szóljunk hozzá és megköszönjük neki a,z életét, a nagyságát, a dicsőségét, amelyeket nekünk, nemzetének szentelt. Figyeljünk szavára, az Ő beszédes ajkaira és mint egy ünneplő nagy családnak megannyi gyermekei tegyünk egymAsnak ebben az ünnepélyes órában testvéri fogadalmat. Sasi Szabó László. Ára 2 korona.