Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 98-120. szám)
1921-05-29 / 119. szám
2 Nyíregyháza, májas 21. — Ünnepelünk! A lágyan zsongó habok tükrében kigyullnak az égbolt csillagai. Örvénylő, nyugtalan tenger ma a magyar tudatvilág s im lágyan zsongó habbá szelídül a vádaskodás, gyűlölködés hulláma s a magasban fénylő boltozat tükröződik benne. A diszharmóniát egy patriarka szava oldja tel, a hullámoknak ö parancsol s a nemzet tudatán az ő jellemének csillagos szépsége fénylik: Apponyi Albert grófot ünnepeljük. Volt idő, amikor Endrődi Sándornak dacos költeményt kellett írnia az egymásra halmozodó magyar ünnepek ellen. De volt olyan idő is, amikor az elnyomott nemzetnek nem maradt egyebe ünnepe áhítatánál s 1859-ben Kazinczy Ferenc születésének százéves évfordulóján hatalmas manifesztáció volt az Akadémia ünnepe. Apponyi ünneplése is a lelkek magasba szárnyalása, riasztó gyújtó kürtszava Lehelnek, amelyre a monda szerint a haldoklók is felemelték fejőket. Mert ezen a ragyogó ünnepen, egy magyar szellemóriás fenségének csodálatában, ha van még hervadó remény, hinni nem tudó kislelkűség, magyar haldoklás, életre, kedvre, hitre kell, hogy serkenjék! A világ szeme van rajtunk. Az ezeréves államtestet szerte tépő uj hatalmak eltűnődhetnek azon, ami a magyar fővárosban ma ég felé zendült a nemzeti lélek ódai megnyilatkozása, a hatalmas Apponyi ünnep a szentistváni kard vágásárai inti északnak, keletnek, nyugatnak és délnek: „Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal, van élni abban hit, jog és erő! 1 1 — T. A ,,MOVE" szabolcsvár megyei és nyíregyházai főcsoportja folyó év junius 5-én vasárnap délután az „Erzsébetligetben a MOVE által fenntartott ingyenkonyha és a nyíregyházai gyal. ezred zenekar alapja javára népünnepélyt rendez. Műsor: 1. Délután 2 órakor indulás a Széchényi térről katona zenekar mellett. 2. 3 órakor rúdmászás és dijbirkózás. 3. 4 „ tánc kezdete cigányzene mellett. 4. 5 „ kötélhúzás, zsákfutás, lepény evés. 5. 6 ,. szabadszinpad első előadás. 6. 7 „ indiai csoport és négertánc. 7. 8 „ szabadszinpad második előadás. 8. 9 „ tűzijáték. Ezenfelül a közönség rendelkezésére áll több látványosság, úgymint: jósnő, céllövészet, körhinta, szerencsehalászat, confetti, sör, bor, virsli, gulyás, cukrázda. A térzenét a nyíregyházi gyal, ezred zenekara szolgáltatja. Belépőjegy ára felnőtteknek 10 korona, gyermekeknek 5 korona. Jegyek kaphatók a mai naptól kezdve a MOVE irodában (Károlyi-tér 20.) a Hangya és Kiss Károly üzletében. Belépőjegy láthatóan viselendő. Felülfizetéseket tekintettel a jótékonycélra köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Egy kis mese (Felvidéki ív. Újságírás. Szépirodalom. Zenei élet. Ssinhás. A magyar kultura még nagyobb fejlődésének akadálya. Képzőművészet. írhattam volna még ugyan a kenyérről, a pénzről, a megélhatésről, a hivatalnokok viszonyairól — da baakarom ma fejezni e cikksorozatot. Éien nem halnak ott, a hivatalnokok (különösen sz áll&mhüek) finom, vasalt ruhában járnak és mosolyogni is tudnak; a pénz ott is szórva jó, szóval élnek, mert dini kell S most egy kicsikét a nagyon kedvesről, a magyar kulturáról írok, amely megvan verve, mégis — fölemelve. Az ég felé kapaszkodik s még most is belengi magyar ízzel az egész felvidéket. Hiába minden elnyomatás, mig vannak emberek, lelkesek ós nagyon magyar magyarok, addig élni fog ott a magyar kultura És azok vannak, a magyar életnek minden forró hevülete rajtuk keresztül ömlik a lalkokbe. Persze, az újság vezet. Ott az újság a közvélemény s nem a közvélemény — az újság. Mert hisz milyen újság az, ami már előre tudott ? Itt tudják sokan, hogy — mondjuk — Ungvárnak rengeteg lapja van. Napilap, hetilap, zöldség lap, magán lap s orosz lap rengeteg, amibe igen jól lehat valamit becnomagolni és igen jól lehet holmi alapok s sz állam pénzét belepazarolni és nem olvassa azokat senki. Da Kassa és Pozsony! (akarattal irtam előre Kassát, mert ott vezet igazában a ma gyar sajtó) Ez a két hely az, ahol hivatásos emberek adják a lelkük legszebb kilobbanásait a közönségnek. Pozsonyról nem tudok annyit, de Kaasát megrajzolom, Nem a lengő fátyolos nőket, amint a dóm ósdi falai alatt lépkednek s tán beszélő cifraságaira ráálmodnak egy furcsa gondolatot, hanem megírom, hogy hat magyar napilap jelenik meg Kassán jelenleg s egy hetilap, egy diákújság (Jövőnk) s még színházi évad idején a Kassai Színházi Újság is. Ezzel szembon szlovák napilap csak egy van (Slovenski vyhed) s egy keresztény szocialisták által kiadott heti lap (Lud) mely mindig társpéldánya a magyar hetilapnak, mely Nép címmel jön. Legrégibb újság ott a ,,Kassai Újság", amely német lapból származott s régi időben Kaschauer Zeitung név alatt élt. Aztán az Esti újság (valaha Felvidéki jjság volt) ez a kimondottan keresztény lap a nagy küzdalmet folytat a többi pártlappal s a konkurenciával Aztán a Kassai Napló, nagyon kedvelt és nívós lap, (ezelőtt Felsőmagyarország) irány nélküli, az igazság barátja, felül minden politikán A Kassai Hírlap (ingadozó irány) van még, aztán a „Kassai Munkás'*, ahol a kommunista szellem ömleszti megáradt, tapadós hazugságait a leadja Noráni és Kultsár expressionista, futurista izü verseit s legutoljára hagytam megemlíteni a Szabadsagot, mely állandóan 8 oldalas, négy hasábos számokat ad, kétszer jön ki naponta, jobboldali szociáliata irányú, elég mérsékelt. Kendi Zoltán szerkeszti s szép is lenne, jó is lenne — ha kellene. De ráfogták — nem állítom, hogy okkal — hogy a csehektől szubvenciót kapott, még pedig egy fél millió cseh koronát. Ebből az újságírásból ott meg lehet élni. Sokan vannak, kellenek I De a szépírás, az kevésbbé nélkülözhető, éppen azért nincs olyan költő, aki a verseiből megélne. Újságot írnak robotolnak, mig a lékük drága magyar szavak szépségét zengi s egy egy finom álmuk rajza, egy-egy könnyük elér fáradtan a közönség megértéséhez. Szeretik ^tt a költőt, az irót, de azért egy siépirodalmi lap, az Uj Élet megbukott. Volt egy másik is — Kassai Hét, de az nem volt nívós, kanem az Uj Étet minden (* Lapunk e cikkét egy felvidékről idevetődött irónő irta.) tSÜ. május 19 a valóságról* történések) irányt felölelő, remekül szerkesztett, szépkiálitásu lap volt, tisztsségesen honorálta munkatársait és négy hónapi élet után megbukott. Pedig csak két cseh korona volt az ára. Sokat nyújtott, szép volt s mégis! Az okról később. Most még arról, hogy Pozsonyban is van írói élet. Nyomorúságos, kicsit nagyon jó. Négy magyar napi'ap, ugyanannyi német éa két szlovák (illik, hogy Szlovákország fővárosában ez is legyen) Azonkívül egy már harmadik évfolyamot élő, az az kínlódó szépirodalmi folyóirat, a „Tavasz". Ez szívósan ragaszkodik az élethez s minden intrikán át, minden szegénységet letagadni akarva él-él, tovább rakni a tüzet, a magyar kultura lángolását a magyar szivekbe. Ez kevéabbé jó, mint az elmúlt Uj Élet, mert nem ölel magába minden irodalmi irányt. Felemlítek még néhány nevet ós néhány megjelent könyvet is. A költök kőzött Reményi Gyula latszik nagy tehetségnek. Finom, szubtilis és mégis erős. Csupa étzék és ideg- Mo3t jelent meg a második verskötete- Az első , Rosa mistica" cimmel egy óv előtt, ez a mostani „A halál alléján" cimmel hagyta el a sajtót a f. hóban. Nagyot haladt és szélesedett. E kötetébea a magyar bánat is felragyog, mint egy drága gyémánt villanásu könnycsepp. Rácz Pál (ungvári lapszerkesztő) is kiadott egy értékes novellás könyvet s Szmrecsányí Annának is novellái jelentek meg „Halálos forró nyár" cimen. Erotikus lázak rajzai, befejezetlenül befejezett sok érték. Kicsit túlzott. Jó is, rosz is, ahogy megértik. Eperjesen is megjelent egy kötet vers Sebesi Ernőtől (tehetséges régen kezdő) Holly Jenő Pozsonyban adta ki novelláit „Kék Isten" címmel. (Bár novelláinál sokkal jobbak az újságokban elvétve megjelent, az eletből kimarkolt színbe öntött megélések.) Ezeken kívül néhány jelentéktelenebb dolog és szociális irányú röpirat forma tanítások. A zenei élet nem ily élénk. A zenét nehezebb beérezni éa megérteni Ez nagyobb tanulva-ismerést követel, ritka eset, bogy zenéhez nem értő zenei intellektuell legyen. Gyakoriak ott a hangversenyek, vonós brácsosok, de ott inkább a toalettek zenéje rózsaszínezik az arcokon, mint a klasszicizmus iáza. Rajongani és tapsolni divat, ez az ejész. Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek ott komolyabb zeneértők. Vannak. De azokra most annyira ránehezül az élet, hogy nem érnek rá a szépbe elmerülni. A színházról is írok még, a magyar kultura legközvetlenebb, legdédelgetettebb szerelmeséről. És bizony ott, Csehszlovákiában nagyon meg van ölve. Megkötött kezeit tárja ki naponként, hogy még egy kicsit magasra lendüljön, még egy kis lelket kilángoljon, mig talán, egyszer jobb lesz. Az elszakadt magyar főid irodalma elszakadva a nagy centralizációtól, fellendült, de a színészet haldoklik. Ennek oka, hogy a csehek nem engedik a magyar színészetet, csak olyan városba, ahol legalább husz százalék magyar van. S bizony a legutóbbi népszámlálás alkalmával a magyar százalékot nagyon lerontotta a zsidók külön nemzetiségbe tömörülése is, ugy, hogy jelenleg csak egy direktornak van játszási engedélye, (Faragónak) s nem választhatja az idény tartamát és a szezon idejét sem. Polgár társulatát is tűrik, de az már nagyon sülyedöben van, Faragó még tartja magát, bár száz tagu társulattal, Losoncon ahol színház sincsen b ahol most játszanak roppant sanyarú a helyzet. Milliós büdzséjére erősen ráfizet, hs a színtársulat eddigi nívóját megakarja tartani. Éppen ennek a sülyedésnek akarja elejét venni a f. hó 19 én, Kassán megalakult Szinpártoló egyesület. Ez a szerencse. A közönség ébred, az újságok agitálnak, csak igy teremtődött meg Kassán az „írók és Hírlapírók Otthona" s igy a „Szinpártoló egyesület."
