Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-17 / 62. szám

március 17. Csütörtök tlU. 62 !>t£SVÁBteS©Y£ És MYiá-EOYHAZA VAROS HIVATALOS NAPILAPJA tó ttsí&hí/afál: apSHfftYMTT S. r*A,\». Telefon Ppsísalnque 29Mt­t Ha fr atckat edwj} VílM* Akpiíoita JÓBA ELEK Faleiöe szerkewíi H>x. S. S2A3& LAS-LÓ ieé K, M*yéiíi?>-é 60 X. éy *yro 829 K, fíié-v?* héeesra 30 R. — Nyíregyháza polgársága Nyíregyháza, már*. 16. Saját tudósilónktól. j A magyar törvényhozás még uem iktatta ! ünnepek aorába mire us Ifi ét, de a iegnapí fenséges ünnepi megnyilatkozás •< ölet szavá­ral hirdette, hogy immár a szabadság saületéa napja nem e*upán a> ifjúság áloodosó finnepe, hanem a nemzeti élet minden szent hsgyomá­nyBin&k szabadon hódoló szabad Magyarorssá­gon u eszmékben és célokban eggyé forrott nemzeti hadsereg éa polgárság felagentelt napja. A szabad független a baladáá csittéiért lelke­sülő de ebbea is magyar utakat kersső uj tár­sadalmi felfogásnak uj szolidaritásnak megkapó erejű manifesztációja tolt tegnap délután 3 érakor Nyíregyháza város polgárságának hatal­mas finnt pe. Aranyos tavaszi náp tűzött á nemzeti lobogókra és kokárdákra. Már reggeltől kezdve ünnepi elevenség hullámzott át a járókelők sorain. Délelölt volt í* isiolák mlreiusi üenepe. A Táros valamennyi elsmi és köaépiákolájában ez évben a szokottnál is szeretöbb gonddal és iélkescdéssel tervezték meg és delgozták ki az ünnepélyek műsorát és mindenik iskola ünnepe a szülök és ismerőaök nagy loktsega előtt folyt le, Az egéhi nap a trianoni béktf ksgyetlen Ítéletével ölökre megsebzett magyarság tüntető tiltakozásából merítette a szokottnál nagyobb hévvel megnyilatkozó erejét és demonstratív méltóságát. Délután bezárultak az üzlethelyiségek s az önként kimondott cs&keem általános munka­szünet a polgárság egyfittérzféáónek megnyilat­kozása volt. A város minden ré?zébő) ünnepi ruhába öltözötten sietett a polgárság a Kos­ta h térre, amelynek Szabad térségén m'ntegy tízezernyi Sokaság volt együttt. A katonazene­kar iedulóira felvonultak a nemzeti hadsereg délceg sxskaszei is és a szobor körfii helyez­kedtek el Valakikor nem volt sztbád a ma­gyar katonának nnreius 15-ét ünnepelni. A nemzeti hadssreg a magyar néplélek eszményei nek óra és barcota éa a márciusi eszmékért hadsorba tömörült negyvennyolcsa honvédség megszakadt hagyományait testesiti meg és épirf tovább. Kossuth epénk szobra alatt tésf­véri azivűnk meleg szeretetével öleltük át a po'girsággal együtt ünneplő riémzetl hadsereg katonait, akiknek élén Reviczky László esre des dandárparancinok, Rakovszky István hu* szárezredes vármécyti körlet páranésnok a teljes tisztikarral jelént meg. Ott volt valamennyi polgári hatóeág kép­viselete is, élükön dr. Jarmy Béla fői>pánnal, Mikscz István alispánnal, eljöttek as egyes in­tézetek, iskolák, amelyeknek esapatai zászlók­kal vonultak fel, kivonult a ttizol'óság disa­azakaaza is Antal János paranosnoksága alatt. Az egyesitett dalárdái ét a katonazenekar A mindannyiunkat egybekapcsoló márc uii gondolatot megkspóán ilusstrálta u a hatal­mas' ének és senekár, mezhez fogható még sem zendült meg Nyíregyházán A szobor alatt félkörben sorakozott fel a monumentális ve­gyeskar városunk valamennyi dalkarának rep­resentáns énekeseiből A szásötven tsgu tagu kart a nemzeti hadsereg zenekara egészíti ez­alkalommal ki. A monstre kar kört alkot, amelynek köxepéröl a daIkerének taleatamos szervező mestere Jakab József dirigál. , március idusát ünnepli Hittek tgy Istenben... Mint az önmagája eszméli uj magyar lélek hatalmae orgonaszava, aendOl meg az óriási kar. A soprán csengő ssava, a tenor érces szárnyalása, i basszus bugása egybe foaódik a kürtök lengésével s ez a gazdag bessédü kar lenyűgöző erővel szólaltatja meg a Magyar Hiszekegyét, ábbsn a gyönyörű kompozícióban, amelyet, mint Jákab József mestermüvét már több iabéa méltatnak, de tmelye*k áhitatos aáépségei még sohasem bontakoztak ki élyai mélyen mint a asgy­aaabáau egyeaitett kar interpretáláaában. Az ezernyi tokaság áhitatos megilletődésben hall­gatta a gyCajívü imát, mely a napsugárban raayogó Kossuth teret templommá varázsolta. A rendkívüli erővel ható Hiszekegy el­hangzása után dr. Benca Kálmán polgármester a városháza drapériával díszített erkélyéről lelkes beszéddel ayitotta meg az ünnepséget. Azután isiséét az egyesitett kar zendült meg ákitattal. Felcsendül az imára vezénylő har­sány szó, á katonaság feszesen tiszteleg Köl csey Himnuszának immár mindnyájuak szent fohatzának. A ünnepi lestéd A Himnusz áhitatos akkordjai elhangzanak s a sokezer szempár az erkélyre szegződ k, ahol Paulik János ev. esperes lelkész, az ünnepi szónok jelenik meg Szavai bezengik a nagy teret ée hatalmas szónoki erővel tolmácsoljak a magyar fájdalom és kivő reménység klasszi­kus igéit A mindvégig elmélyedő figyelemmel hallgatott finnepi beszéd a következő: Mélyen Usetelt Hotöntij! Kedvet polgártársaim 1 Itt van ismét ez a szép nap, ez a fensé­ges, uj korszakot nyitó pfinkösdje a magyar naV, melynek azonban a múltból ideszűrődő fénysugarai ma siró szemek harmatán, aggódó leikek borulatán törnek meg. Oh micsoda nap volt ez hajdao, amitor 1848 ben a nemzeti muaeutn lépcsőire kiállott a magyar nép ihletett daiaoka: Petőfi Sa»dor éa elszavalta ama gyönyörű riadóját a „Talpra magyart", amelyre aztán a hallgatók tizezrai­nek ajakáról menydörgésszerfien visszhangzott a válasz „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszftnk!..." Oh micsoda jelenet volt az, amikor hajdan e napon a magyar ifjúság másik vezére : Jókai Mór felolvasta azt az emlékezetes 12 pontot, anaelyek nj korsza­kot nyitottak meg a msgysr nemzet éietéban... Oh mieseds nsp volt aa. mondom, ezzel a maival szemben, amikor porba tiport hazája törmelékei felett áll a magyar nemzet — gúzsba kötve ée gyászolva. Ne várjátok tőlem, kedves polgártársaim, heg? én ma ama 48-as máreius 15 ének öröm­hangjait hallassam, meit hiszen az a sötét felhé, amely ott borog hazánk felett, rávetette árnyékát az éa szivemre is s így ma abból legfeljebb ha bánatoa szó fakadhat. Azt kívánnám azonban, hogy aa a boru­lat, amely ma beárnyékolja o hon határait, mielőbb viharos felhővé zörfisödnók e nemzet fiainak szivében éa ontaná aztán villámait mindazok fejére, akik eat a hazát így esuffá tették s ebek harmincadjára jattatták 1 Aa vé'na axtán áz igazi máreíué 15 ütő, méUó ama 48-aáfcos, rréltó á magyarnak dicső Vált­jához! Guzsbá Ültettél, porba tiportak a azét­marcangoltak bennünket Az igazságszolgáltatás mai jogrendszere szerint aség a rabiógyOkos­nak is megadják azt á jogot, hogy védje ma­gát. s megftallgattatlaaul senkit sem ítélnek ol Tőlünk még est a jogot ia megtagadták. Meg­tagadták attél a magyar nemzettől xiely a most magee paripára felült Hyugetaak annyi szolgálatot tett, mikor a múltban annyiszor odavetette vállait a Keletről köospöly;ö vad áradatoknak; attól a nemzettől, mely a törté* nelemnek égy Zrínyit, egy Hnnyadit, Rákóezit, Kossuthot, Petőfit, Aranyt, Jókait, Munkácsyt és az állami és müvéezeti élet őrök lénnyel tündöklő egyéb csillagait adta;attól a nemzet­től, mely ellenfeleivel szeaaben mindig lovagias volt i a harei vitézségnek olyan ragyogó pél­dát szolgáltattá, amelyek párjukat ritkítják. 6uf4ba kötöttek és megaláztak 1... De azért azt mondom: fel a fejjel, édee nemzetem! Nekünk, magvaroknak éa a mi katonáinknak nines okuak szégyenkezni. ha a lecsjlott világháborúnak akad valaha Homérosa, aki itat magéaekli, annak az mondanám, hogy aa ne tintába, haseah az égő ssp zsarátnokába mártsa tollát, mert eeak aneak lángsugaraival leaz méltóképen megénekelhető az a vitézség, melyet a magyar katonák ebben a világrengető mérkősésbea kifejtettek. é Kedves polgártársak 1 Az a mareius 15-ikö, ámslynek visszatérő ünnepét mi évről évre megünnepeljük, az által vált a magyar nemzet megújhodásának forrásává, hogy visszatekintett a múltba, s letekintett áz állami és a társa­dalmi élet mélyeire és amit azokban helyte­lennek talált, azt Kiküszöbölni s a magyar ál­lami életet magasabb erkölcsi alapokra fek­tetni igyekezett. Ez a mi ünneplésünk is csak ugy válik hasznunkra, ha mi is ráállunk a komoly önbírálat mérlegére a aztán levonjuk magusknak helyzetünkből a tanulságokat. Mart hofy idáig jutottunk, ahol vagyunk ; hogy a magyar sok kiváló tulsjdonságai mel ett, amelyekkel ékeskedik, s ama messzire ragyogó vitézsége dacára, asaelyet legközelebb is tanú­sított, ennyire összetört, anaak valami nagy okának kell lenaio. Több oka van szsreacsét­lens*g4nkDak, de a legfőbb az, hogy bsnsejé­ben h-seclott meg ez a nemzet, s legalább egyidőre elhomályosodni engedte magában azt a szellemet, amely eleitől fogva iránytűje, mond­hatnám őrangyala volt. A magyarnak ugyanis minden korban két kimagasló tulajdonsága volt: az istenfélelem és a lángoló hazaszeretet. Ezerezer ásták meg számára a sirt, eme két alsptnlajdonzágából táplálkozó erényei azonban elmerülni nem engedték, sőt folytoa élőbbre vittél a haladáa utjáe. Utóbbi időben azonban a magyar nemzet életerejének ezt a két fögyökerét kikezdte a féreg Rövidlátó elmék mind sűrűbben a mind szélesebb körben idegenből átplántált, ködös álomképeket festettek a magyar nép szemei elé, amely képekről leszorultak a mult szent­séges fogalmai: az Isten és haza, az isten­félelem és honfierény e helyükre az iatentaga­dás, a nemzetköziség, aa osztálygyülőlet tév­eszméi tolakodtak be s ezen az uton aztán el­jutottunk a hínárba, ahol fejtetőre állt minden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom