Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-17 / 62. szám

2 s nyomorékká lett közöl anyánk: a magyar haza. Éa ezoDb&n wivdszeknek dacára cetn essm kétségbe. Éa bizom a ma$yar aép vele­született józanságában s hiszem, hogy pillanat­nyi eltévelyedését esakhamar kibeveri s be fogja látni a népnek miaden rétege azt, hogy nem azok az ő igazi jéb&rátai, akik hamis jelszavakkal szivéből az istenfélelmet ós a hsza?zsretetst kilopkodják s aranyhegyeket igerve neki, nyomorúságnál egyebet azonban néki adai nem tudnak, í auem igenis azok az ö igazi jóbarátai, akik öt Istent télai s hazát szsretni tanitják, — s ebből a jobb nseggyŐEÖdésből azutáa régi dicsfényében ragyog fel újra a kereszt és a nen.seti lobogó, a magyar nep dicső küzdelmeinek eme két ősi iránytűje és tanúja. , Testvéreim, magyarok! Egy nép sem for­díthatott még hátat az Istennek anélkül, hogy azért keservesen meg ne lakolt volau; egyem­ber sem csúfolhatta meg édesanyját anélkül hogy bünénsk átka fejére ne szállt volna. Jaj volna a magyarnak, ha ama rettenetes leeke után, amelyet Istene és hazája pillanatnyi mefesu folásáért már is vett, magit észre nem venné, mert akkor elsöpörné Öt az Isten haragja­imat ahogy már nálánál nagyobb nemzeteket is elsöpört. Mikép a természeti világnak, agy az er­kölcsi világnak is megvannak a maga törvé­nyei, amelyeket büntetlenül át nem hághat seuki. Helyes az, ha a magyar nép széles ré­tegei reformokat igényelnek, mert hiszea ta­gadhatatlan, hogy sok javítani valö akad ebben as országban. Igen, olyan állapotokat kell teremt tenünk, amelyek között minden becsületes em ber megtalálja a maga helyét, minden becsüle­tes munka megtalálja a maga méltó jutalmá­és tisztességét. Meg kell akadályoznunk azt, hogy itten egyes kapzsi a lelkiismeretükön köny nyen tágító el*mek vigan ugrándozhassanak, mialatt sok törekvő, sok kiváló müvei ségü és értékes polgára e hazának a legelemibb szük ségleteket is nélkülözni legyen kénytelen Olyan állapotokat kell teremtenünk, igen amelyek kö zött minden igaz polgára e hazácak érazze a haza tdásanyai szivének a mslegét s na legyen senki mostoha gyermek, mert hiszen a hasa fogalma csak igy válhatik igazán szent­séges oltárképpé minden polgára előtt; ámde amikor mi ezt óhajtjuk és sürgetjük, nem sza­bad elfelejtkeznünk arról, bogy javulás társa­dalmi és közgazdasági téren nem azáltal fog bekövetkezni, ha mi minden létezőt felforgatva nagy halálugrásokkal üres ábrándokat kerge tünk, hanem csak ugy, ha megfontoltan, lé­pésről-lépésre igyekszünk előre a haladás ut­ján, egy pillanatra sem tévesztvén szem elői azokat a követelményeket, melyeket as isteni világrend és a msgyar nemzeti szellem előír. Nekünk komolyan vett keresztyén, erős, szinte lángolóan nemzeti alapon és a minden­rendű bscsületes munka megbecsülésén ksll ez uj Magyarországot felépítetünk Erre kell ösz­szefogóznia itten minden tényezőnek fent és alant, szellemi és kézi munkásnak, észnek és szívnek egyaránt. És nagyon sok szolgálatot tesz a hazának az, aki Lem ezt akarja és aki ma akár pártpolitikai, akár felekezeti, akár osztályérdekböl a magyarságban ellentéteket ssit, mivel e nemzet a reája váró feladatokat csak ugy fogja megoldhatni, ha az egy Haza oltára körül minden polgára gyüttérzö szívvel tömörül. A sara könyvében ?jövőnket illetőleg nem tudjuk mi van megírva. Lehet, hogy hazánkért még sok megpróbáltatást ke l majd elviselnünk — hát elviseljük! Lehet, hogy érette még sok könnyet és vért fog kelleni hullatnunk, — hát hullatjuk! Én csak egyet tudok, egyet érzek, és ast az egyet a végitéletbeli harsoaa halott­ébresvtő erejét el szeretnem odakiáltani misdea magyarnak: azt nevezetesen, hogy e hazában minden törekvésnek, minden kézmozdulatnak, a szivek minden dobbanásának, a hivő lelkek minden imájának arra kell irányulniók, hogy velünk szembea az a nagy igazságtalanság, mocdiatnám a világtörténelemnek legnagyobb igazságtalansága, mitlébb kireparáltassik s az JT^yiksidek: eztréres Magyarország újból visszanyerje régi határait Éi ha Kekünk, ma őszülő korban lévő polgároknak — amit na adjon léten! — nem sikerülne ezt megérnünk: ezt a forró vágyun­kat és törekvésünket örökül hagyjuk tirsá ok, nemzetsm virága, magyar ifjúság! És tudjátok meg, hogy ntküok, apáitoknak, a sírban csak ugy less nyugovásuak, ha ti oszt a törekvé­sünket híven szolgáljátok- Ezt a törekvést szolgálja e hazában minden I A magyar anya lehalja csókjával lelkébe bölcsőben szentergö kisdedének; a magyar ara csókja estek a törek­vésnek adjon tápot vőlegénye sziviben; és a ba'dokló anya is utolsó csókjával ezt hagyja örökül maradékainak S minden egyébb vá*y, törekvés és óhaj szoruljon egyelőre háttérbe eme legtöbb előtt. * Kedves polgártársak! Ismeritek-e a ma­gyarnak legújabb gyászdalát, mely mint az edesanya ravatalánál felbúgó temetési ének megrázóan rezdült végig az igasérzésH magyar sziveken. Akkor látott oaprilágott e dal, ami kor odakint Párisban a haláléi ítéletünket szö­vegezték. Zokogástól hangos Duna Tisza partja, Kacagó ellenség Osztozkodik rajta. Suhog az őszi szél Késmárk mellett sírva, Nsgymagyarorizágot Most teszik a sirba, Igy volt ez megírva. Óh írja be, sötét' mementóként, minden magyar ember szivébe e dalt; irja ba ast, hogy volt idő, amikor a dicsőmutu és a nyu goti népeknek annyi szolgálatot tett magyarral kegyetlenebbül bántak el, mint egy rablógyil­kossal; irja bs hogy akadt nemzet, anaely ,iirAsönak vállalkozott e dicstelen komédiánál; irja be, mondom, minden magyar ember szi­vébe ezeket és ne feledjen ! Megjártuk a Golgotát és megjártuk a te­metőt is. Egyik lábunk bent van még a sir gödörben, án — azt mondom — kibuzzuk és élni fogunk I Mert dacára annak a sok sebnek, melyet e haza testén tátongni látok, én egy pillanatra sem veszítettem el reményemet e haza jövője iránt, mert van Isten az égben, akinek keze o t nyugszik a történelmen s aki igazságot szolgáltat mindenkinek érdeme sze­rint, amint a m-.gyarnak is szolgáltatott már számtalanszor. Oh szálljon bizalom és reménység szi vünbe ama régi 48 as máreius 15 bői, amely szintén egy hosszú, sötét éjszaka után való hajnalhasadás volt s hassa át a mai nemzedék szivét az a hazafiúi láng, amely ott fel'obogctt a amely annyi ciod&t nivelt annak idején. És testvéreim, barmi jöjjön is na hagyjuk el ma gunfeat! Jön még tavasz a sirhantokon meg­mozdul a rög s uj rügy fakad a száraz áfakon, hogy virágba bontsa újra a természet kopár óiét. Higyjünk Magyarország feltámadásában! S dolgouuak mindnyáj sn annak mielőbbi el­jövetelén I . . . Éljen a magyar nemzét 1 Éljen a haza! Az ünnepi beszéd evangéliumi ereje mély megilletődéssel töltik mag a sziveket Nam viharzik fel a tömeglélek szenvedélye, de az érzések, amelyeket e szavak keltettek nem is a hangos lelkesedés, hanem a fsjdalmas ma­gábaszállás forrás ai voltak. Az ünnepi besséd után a városi dalárd* a nyíregyházi gyalog­ezred zenekarának kíséretével a Nim, nem, soha! dalt énekelte el leudülettel, hatásosan. A kart minden szám után lelkesen megtapsolta a közönség. Az ünnepség egyik kiemelkedő pontja Dr. Vietórisz István alkalmi költeménye volt, ame lyat a szerző maga adott elő az aktualitás srejéval A hatásos ünnepi „dalt lapunk mai számiban közöljük. A műsor szózattal zárult be, amelyet az összesített vegyes karok adtak elő a katona­1921. március 17. zenekar kísérete mellett hatalmas kifejező erővel. A közönségre mély hatást tett a nagy­szabású ünnepély, amely aranyaival és tar­talmi szépségeivel dokumentálta a város pol­gárságának lelkes hazafiság*;, azt a megfmsü­lést, amely a város társadalmát a forradalmak, oláh megszállás után áthatotta s mely a jobb jövő biztos záloga. Esküdjetek!... — 1921. március 15. — Esküdjetek ! . . Nem ! Nem ! Soha ! Nem adjuk e hazát oda ! Véren szerzett örökségünk Visszaszerzi hulló vérünk ! . . Észak felől sír a Kárpát: Nem bírja a csehek jármát — Kelet felé Erdély gyászol : Véreinken vad móc gázol — Dél felől rác — napnyugatra Nyí.ik már az osztrák marka ­5 ti nézitek ? ! Ti tűritek ?! . . Ne hagyjátok ! . . Esküdjetek ! . . Esküdjetek ! . . Hangotokra Nyíljék meg a poklok torka! Szemetekben tűz, láng égjen, Ugy, mint éget nem is régen! Kezetekben pusztító kard Kiáltsa : Ne bántsd a magyart! Ellenségünk száz csatába Űzzétek ki a határra ! Verjétek le a világot: Mentsétek a szabadságot! A szabadság napja mellett Majd pihentek ! . . Esküdjetek ! . . Esküdjetek ! . . Nem látjátok ? Árpád szeme figyel rátok ! Munkátokban, harcotokban — lljra éled — szive dobban — 6 vezessen támadásra: Második honfoglalásra ! Lobogóját kövessétek ! S majd ha győzve visszatértek : A magyarnak úgy lesz jussa Boldog, fényes Márciusa! . . Dolgozó kart, vért, életet — Leng a zászló — esküdjetek 1 . . Esküdjetek 1 . . Kéz a kézbe ! . . Gyűl a felhő — gyűl a vésze . , . Pusztuljon a magyar átok! Pusztuljanak most a pártok ! Egy a jelszó: Élj a honért! Egy a válasz: Halj a honért! Ebben a szent keresztségben Minden magyar testvér légyen ! Ez legyen az egyenlőség \ S koronája : a dicsőség Vonja be a magyar eget Sugarával! . . Esküdjetek ! Dr. Vietórisz István. A Bernjei-Kör szabad lyceáJis előadása Ady főigazgató már Nyíregyházára érkezett Nyíregyháza, márc 16. Saját tudósítónktól. Ady Lajos dr. dsbrecani tankerületi fő­igazgató tegnak este érkezett meg Nyíregyhá­zára. A Korona-éttermében tárna összejövel is volt az illusztris vendég tiszteletére, amelyen a főgimnázium és leáiygiinnázium tanári karán kivfil többen vettek reszt. Ady főigazgató szer­dán és csütörtökön a hugimnázium összes osz­tályait meglátogatja, csütörtökön délután 8 órakor pedig a főgisinézium dísztermében tart előadást az egységes Magyarországról. Az előadás iránt óriási az érdeklődés, mert Ad? testvér­öccse a forradalom idején elhányt költőnek: Ady Endrének. Jegyes előre válthatók a Fe­renezi-féle könyvkereskedésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom