Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-03 / 50. szám

SZABOÍ.CSVÁRMEOYI ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPtLAfUA AlepKotta JÓSA ELSX Fo!o!»a sserkMziö O. 9. 82ABá LÁSZLÓ BrerkosztőcétJ és ktaítohlvaUI: S2ÉOHENYJ-UT 6. SZÁM. Telefon ucám 13Ö. Poataohaqu* S855& Kéziratokat nem adtistk visut, üyspti)fláza

( március S. Csütörtök 3ÉL»I„ &v*©lf»5» * 50 » ra u j® iQioasig® ©mlékénk hódol A Bessenyei-Kör emlékünnepe Nyíregyháza, febr. 28. Saját tudósítónktól Február utolsó napja van. Holnap már tftbb joggal és bivőbb várakozással nézőnk az áhított május elé Az utolsó igazán téli napot Nyíregyházán nemes ünnep dieze aranyozta meg. Az újraéledt Bessenyei-Kör kegyeletes emlékezéssel életrekeiteite a nagy szabolcsi iróagiiátor szellemét, moly a magyar hit, erö, b'zatodá.3 kimeríthetetlen forrása. A Bessenyei emlékünnep délelőtt 11 órakor a költő apostol tzobránél vette kezdetét. A Bessenyei-szobor körüli teret már kora Jreggei ünnepi külsőbe csinosította Nyíregyháza város. A szobor kecses baroktaJpazatát zöld íü&ér és drapéria díszíti, a psrk utait sárga komokkal szórják be. Tizen egy óra előt a város minden tája felől jön c.z emlékezve üunepelni váayó közönség. A szobor körüli teret zsúfolásig megtöltik a megjelentek, akiknek soraiban olt látjuk nemzeti hadseregünk díszruhás képviselőit, polgári társadalmunk minden kiváló képviselőjót, az egyesületek, hivatalok küldötteit. Zászlók alatt, nemzetiszínű «za!lago3 koszoruskal torra felvonulnak BZ iskolák és elfoglalják eiöre megtervezett heiyüktt A rendre a friss cserkészek ügyelntk. Felvonul a kafonasla ^rítS!^" tz a TllszDéöjtőzött tüzoItJkariY A lelkes ünneplők so?Ri körülölelik a gyönyörű szobrot, amelynek nemes vonalú alakjára áhítattal pihen ezrek tekintete A várakozás perceit Kö'csey örök imádsága avatja ma gasztos ünneppé. A Hymnuszt a főgimnázium énekkara adja elő választékos kidolgozásban, 2?ick Vilmos tanár vezetésevei L— M«„

n. CUam ÍAo V1IL <L LM, illMj w A. MVM.. ^ o. t kp elsőül s gyújtó erővel szavalja el Harmata Imre: Nem adjuk c. irredenta dalát. Az ünnep fénypontja következik ezután, Dr. Klskner Károiy, a Bessenyei Kör főtitkára lép a szonoki emelvényre s messzecsengő hungon g^önyöiü beszédet mocd a nemzeti érzés erőjéről, amelyet Bessenyei akciója keit uj életre s amelynek összefogó hatalma ment meg a jejenben is. Beszédjét arnak megállapításával kezdi hogy a tekintélyeket lejáratni szerető napjainkban el kel mélyednünk a történelem iiagyjain-sk szemléletében, de itt no a gyarló, hibázó em bérét, hanem magát a% általuk megszólaltatott eszmét keressük. Bessenyei emlékének hódolva se apró emberi körülmények érdekeljenek, ha neui as as eszmw, amelyet életbe vitt, s mély őt n a ii élővé teszi. Ez az eszme a magyar nemzeti érzés újjáélesztésének az eszméje. Bessenyei megindította a nemzeti újjáéledésnek azt a folyamatát, amely számunkra a közelmúlt időkig létet, boldogulást biztosított. Csak mikor erről megfeledkeztünk s a nemzeti érzést alku tárgyává tettük, idegen érdekeket szolgáló eszméknek áldozatul dob'uk, akkor indult meg ismót a bomlási folyamat, mely oly gyorsan a megsemmirülés örvényébe sodort bennünket, s amelyből, ugy hisszük ismót a nemzeti érzés fog kiszabadítani minket. De vájjon, csakugyan megmenthet e bennünket a nemzeti érzés ? Nem vált e elavult fogalommá, ahogyan gyakran hallottuk hangoztam, mert ha nem vált azzá, ha megmenthet bennünket, görcsösen kell ragaszkodo unk hozzá az utolsó pilanatban is. Mi is hát az a nemzeti eszme ? Df. Klekner Károly a kérdés felvetése után a következőképpen folytatja nagyhatású beszédét: Amikor az ősember látta azt, hogy egye dűl nem biztosíthatja magának a boldogulást folyton harcban állván szomszédaival, bogy az „aki győzi, marja" elve létét folytonosan veszélyezteti, az állati ösztönök legerősehbikét a szereimet használta fel arra, hogy &z eíső társas egyesülési a családot megalkossa. Bizonyára hossza idő telt bele abba, amig az ember megtanulta ós megszokta, hogy a család egyes tagjainak ie kell mondani az egyéci szabadsagok egynémelyikéiől, hogy általa azonban az egász család íétét biztosítsa a többi emberekkel és csaiádokkai szemben, de végül is megtanulta, megszokta, mert bizonyára azok a családok pusztultak el leghamarabb, ehol az ö3ssiartozás érzés 3 hiányzott, ahol egy nagy családtag önkényesoégQ. szabadossága megbontotta az* ..... — Amikor azonban a csalédi^ólet teljes lett, a családi összhang a legtöbb család keretein belül megvolt, akkor emborek az egyes családok létének, boldogulásának biztosítására a szövetkezés terjedőimét szelesebb körre is kiterjeszteasék ugy vélvén, hogy az egyes családok sem azért vannak, hogy egymást üssék, hanem azért is lehetnek, hogy egymást támogas Hám, s ha ezt teszik, ugy igaz, hogy ismét le nvsharinn. kell mondani nizutij^o v.. gokról egymással szemben, de ennok ellenórtákeképen biztositékot nyernek a családok boldogulása és fennmaradása tekintetében és megalkották a törzseket. Az erkölcsi érzés szelidülésével kapcsolatban azután az embereknek ez a társas egyesülése mind szélesebb és szélesebb körre terjeszkedett ki, a törzsekből lettek nemzetségek stb. s végül megalakultak a nemietek abból a célból, hogy most már a nemzet kebelében levő' kisebb alakulatok életcélja se legyen as egymás elpusztítása, haoem ellenkezőleg az egymás segítése. Ennek megfelelően természetes, hogy csak ugy alakulhatott meg és maradhatott meg egy-egy nemzet, ha a benne helyet foglaló korábbi alakulatok, családok, törzsek, nemzetségek stb. teljes egyetértésben voltak egymássá), ha egyéni szabadságuk érvényesítésének gátat vetett a mások szabadságának a tiszteletben tartása, ha egyéni szabadságuk és jogaikról le tudtak mondani olyan mórtékben, a mint azt a többi tagok boldogulásának a lehetősége azt megkövetelte, azaz minél többen voltak, minél nagyobb arányú volt az egyesülés, annál nagyobb mértékben, más szóval ha a nemzet egyes tagjait egy olyan érzés hatotta át, mely képessé tette őket egymásért és nem egymás ellen élni, dolgozni és munkálkodni a ez a nemzeti érzés. Egészen bizonyos, hogy ha az emberiség elérkezik az erkölcsi fejlődésnek arra a fokára, hogy az egyes nemzeteken belől meg iesz az együttérzés, úrrá lesz a nemzeti érzés, akkor rá fognak jönni az emberek nem csak elméletben. hanem gyakorlatilag is arra, hogy a miat az egyes családok sem arra rendeltetvék, hogy üssék egymást, ugy az egyes nemzetek sem s a népek az egyes nemzetek létét, tehát a maguk létát is csak ugy tudják biztosítani, ha az egyes nemzetek verekedős helyett egymás segítésére igyekszenek, ha egyéni szabadságuk egy részéről ismót ickabb lemondanak, hogy ez által a magukét is és a másokét is biztosítsák s létre fog jönni egy a nemzeteknél nagyobb alakulat, amelybe végül az egész világ népei helyet foglalhatnak, ha mindannyiunkon az általános felebaráti szeretet, a keresztény erkölcs úrrá leend. Ettől a végső céltól azonban még igen sok idő választ el bennünket, mert a hozzá vezető uton csak ugy haladhatunk fokról fokra előre, ha a már meglevő alakulási (okozatban a nemzetekben az összhangot megteremtjük, az együvé tartozás, az egymásért való lót érzését, a nemzeti érzést kifejlesztjük. De elértük-e ezt már itthon pl. Magyarorsiágon, 61 e bennünk az nz érzés, hogy mi egy nemzetnek a fiai nem egymás házára, egymás becsapására, egymás kiuzsorázására, egymás tönkretételére vagyunk hivatva, hanem egymás boldogulásának az elősegítésére? készek vagyuűk-e jogaink, egyéni szabadságaink egy részéről inkább lemondani, he^ véle biztosítsuk a honfitársainkat is ? Ugy-e nem. Nemzetköziségről hallunk kiabálni akkor, amikor a nemzeten belül egymásnak uszítjuk az egyes osztályokat, nemzetiségeket, családokat sőt nem egyszer családtagokat az egyéni szabadságok megnyirbálása helyett az egyéni haszonlesésből eredő szabadosságnak szabad folyást engedőnk. Hát nem szemfényvesztés e ez, mt visszaélés a népek egyesülesónek az eszméjével azok részérői, akik még egy jóval /.aair rínanj millió rimböri kitevő liCm* "i >—- —zeti alakulás által az egyéni szabadságokra vetett béklyókat nem akarják eltűrni kezeiken ? Bizony ez szemfényvesztés, mert ahhoz, hogy az emberiség az egymástmegértés utján tovább haladhasson, ahhoz első sorban a nemzeti;élet teljességének a kifejlődésére vsn szükség, a nemzeti nyelvnek, irodalomnak, művészetnek, szokásoknak és legfőképpen a nemzeti erkölc?öknek a kifejlődésére van szűkség, e nélkül nincs tovahaladás, hanem csak romlás és pusztulás Csak ha megtanultuk kisebb körben, a közvetlen egymásra utaltság körében szeretni, tisztelni egymást ugy, bogy egymásnak hasznára legyünk, hogy egymásnak ne ártsunk, csak akkor fogjuk tisztelni, becsülni és szeretni tudni a tőlünk távolabb levőket is. Majd ha megteremtettük a nemzeten belül egymás között a közös megértést, ha megtanultunk egymásért, egy közös célért dolgozni mindannyian, majd ha nem azért ürülnek meg a börtönök, mert megbocBájtunk, hanem azért, mert nem vétünk egymás ellen, majd ha úrrá lesz rajtunk az igaz felebaráti szeretet, a mindenséget átfogó keresztény erkölcs, majd akkor jön el az ideje annak, hogy leomoljanak az egyes nemzeteket elválasztó védő falak és az egyes nemzetek is ugy éljenek egymás mellett, mint az egyes családok. Az embereknek azonban még sokat kell Ara 2 karosa