Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-24 / 244. szám

1920. .október U. I dán, néhány tüzér Nyíregyházáról veri szét a boltfosztogatókat, Tuzscron be% lőnek a kastély ablakán, marcona alakok követelnek a grófnőtől és a hercegnőtől vacsorát és kiszolgálást. ..Véletlenül arra utazó tisztek mentik meg a nőket. 3-án és 4-én cg az egész megye. Kocsikkal mennek egyik Községből a másikba fosztogatás végett és másnap visszaadják & látogatást. Ezután a földbirtokosok kerülnek sorra . ökör, disznó, ló, gabonanemüek kerülnek elosztás alá, ponyvák, zsákok,, ruhanemüek a préda tárgyai. Betörnek az uri lakásokba, bútorokat cserépkályhákat törnek és zúznak össze. A sarki botosnál kezdődött és a liszadobi kastélynál végződött. A helybeli néptanács emberfölötti munkát végzett negyven-ötven ohként jelentkezett eaiberrel. Kazimir 19 községet keres fel és hoz rendbéS Közben beáll a hideg, most kifosztják az uradalmak fakészletét, száz kilométernyi fasort vágnak és visznek el. ia dülő 1 utakról, árokpartokról. Nincs se szolgabíró, se jegyző, se elöljáróság. Decemberben, januárban pesti agitátorok járják a községeket, szervezik a szocialista párlot, mely 2000-ről 15000-re emelkedik számban. De járnak kommunista agitátorok is. E közben a földben fagy a burgonya ^és a répa, senki sem akar dolgozni. A kormánybiztos november óta kéri a statáriumot. A helyzet még vigasztalanabb, mert a földosztás Ígérete és reménye zaklatja a kedélyeket. A kormánybiztos retteg a tavasztól, mert forradalom kitörésétől tart a földosztás miatt. Ankétokat rendez, tanácskozásokat tart, memorandumot szerkeszt és személyesen informál. Ily körülmények kc Mt az elmaradt őszi munka mellett sei íi remény tavaszi munkára, -lázadás és éhínség fenyeget. Ezt a helyzetet találja az uj kormánybiztos. Neki azonban nemcsak a földmives munkások földéhségéve!, hanem a felduzzadt socialista párt féktelen követeléseivel éé még a kommunista agitátióval is számolni kell. Márc. 10-ikéo tartja bemutatkozását a Buza-téren 5«— 6000 ember előtt. Alig van község, mely zászló alatt képviselve ne lett volna. Kiss Roland a biztatásokkal, Ígéretekkel, jelszavakkal, reménységekkel felzaklatott tömeg élőit egy rendkívül izzó hangú, izgató beszédet tartott, melynek az a következménye, hogy a felzaklatott tömeg megnyugtatva, a legteljesebb rendben távozik és oszlik szét. Ettől az izgató beszédtói kezdve a lehető legnagyobb rend áiit be. Helyükön vannak a hivatalnokok, mindig megtalálható a kormánybiztos, aki községrőlközségre jár az alispánnal és lecsillapítja a kedélyeket, kiegyezteti az ellentéteket, visszahelyezi a jegyzőket, ellenáll a hivatalnokok eltávolítása iránti követeléseknek, kiutasítja a vármegyéből az agitátorokat, éjjel-nappal dolgozik. Ebben a helyzetben érkezik meg a március 21-iki sürgöny. Éjjel hívja össze a vezető állású hivatalnokokat és a mérsékelteknek ismert párttagokat. És itt találkozunk először a Beregi Sándor nevével. Ki hát ez a Beregi Sándor? Hogy kerül ő ide, hogy mint direktóriumi tag távozzék el? Beregi Sándor nyiregyházi fiu. Mint kereskedő segéd 25—28 évvel ezelőtt alapította a kereskedő ifjak egyletét, mely arról volt nevezetes, hogy ott nem volt szabad kártyázni; ehelyett sorozatos előadást tartottak a napi munkától fáradt tagoknak a váltó vagy kereskedelmi jogból és hasonló tárgyakról, évrőlévre Széchenyi emlékünnepeket rendez és mikor a törvény a betegsegélyeiést kötelezővé teszi, megalaki.ja a betegsegéiyző pénztárt a kereskedő munkások számára, mely nagyszerűen működik, tagjait kitűnően látja el, üdülőbe küldi az erre szorulókat, kórhásalapot gyűjt, terve levén, hogy egy uj pavillonnal ajándékozza meg az Erzsébet-kórházat Mikor két év múlva a tőrvény ezt az intézményt beolvasztotta a kerületi pénztárba, melynek igazgatósága fele részben munkásokból áll, a kereskedő munkások őt küldik b« az igazgatóságbaItt ismerik öt meg a munkaadók és munkások, Kpmolysága, buzgalma csakhamar az igazgató, ság alelnökévé, majd elnökévé emelik ót, kitől a pénztár, mikor önállósítása miatt a munkásdelegáltak közül kiválni kényszerült, kővetkező rendkívül meleg köszönő irattal bucsazik. Pár hónap után a kereskedelmi minisztertől kap egy elismerő okiratot hűségéért, mellyel egy helyben való hosszú ideig tartó alkalmaztatása közben kitűnt. íme egy ember, kinek lelki szükséglete az, hogy szabadidejét a köznek áldozza fel. Munkás volt munkaszeretetével és munkásérdekek szeretetével. Igazi, vérbeli rajongó szocialista. Március 21 én éjjel őt is magához rendeli a kormánybiztos és azt kívánja, hogy mig felmenti kormánybiztosi állásától ő is álljon mellette, mint ellenőrző direktor. Mit tegyen? Engedjen a felszólításnak és maradjon, vagy ne vállaljon állást és menjen tisztes, nyugalmas megélhetését biztosító állásához vissza ? Nehéz a probléma máig sem tudjuk megoldani. Ezzel a kérdéssel mások is ! foglalkoztak. Volt egy vármegyénkben község, ' Siol az inteiegentia formális tanácskozásokat tartott, hogy félre álljon e vagy bemenjen a munkástanácsba és befolyásra igyekezzék szert tenni ? Az utóbbira határozta el magát. Es mi volt az eredmény ? A község rendjét a lehetó'ség szerint megmentették ezek a férfiak, nem távolítottak el egy tisztviselőt sem, nem volt sem elkobzás sem requirálás, még egy tervezett tüntetést is megakadályoztak A szolgabíró maga választja ki a bizalmi férfiút, ki a már kiadmányozott nyugtákat az irattárból emeli ki és akkor látja el aláírásával. És ezek az emberek'-hosszu vizsgálati fogságot szenvedtek, vádlottak padjára "kerültek, de a törvényszék bölcs ítélete felmentésükkel igazolta eljárásuk helyességéi. Egy másik községben egy ügyvédet neveztek ki socialisálónak, kézzel-lábbal tiltakozott ellene, de a ke-» reskedőkés gyógyszerészek egyenkint és küldöttségileg keresték fel és az Istenre kérték, ne utasítsa vissza, ne engedje, hogy más jöjjön, ő elvállalta és mi volt az eredmény ? Hosszú, idegeket tönkretevő' vizsgálati fogság vádlottak padja és ismét csak a törvényszék felmentő Ítélete igazolta tevékenysége helyes voltát. Mit tegyen Beregi Sándor? Hisz a fenyegető veszéllyel szemben lehetett volna ellentállással szembe helyezkedni. Azonban tudjuk, hogy ez sehol az országban nciii történt meg. Nem volf a hivatott polgárság erre megszervezve és igy csak egy eredménytelen vérfürdőt provokált volna az ellentállás. Lehetet volna passiv resistenciáyal felelni. Ez azonban csak akkor biztatott vb'.na sikerrel, ha a közreműködésre senki sem vállalkozott volna. Ámde oly időket éltünk, mikor minden szakismeret nélküli egyének vállalkoztak közhivatalra és igy ez sem vezetett volna eredményre annál inkább, mert 18*0-ben láttuk, hogy a passiv resistentia 18 évig tartotta fent a törvénytelen állapotot. Részt venni vagy tartózkodni? ez volt a kérdés. Meg könnyítette a feleletet a március 21-iki sürgöny tartalma. Tiszta socialista kormány alakul ez

1 megnyugtató, de a kibékülés a kommunistákkal az aggasztó. E szerint még 'nem adták fel a tért és csak most kezdődik az igazi harc. Itt hagyhatja-e a csatateret Beregi, az idealista, mikor a zászló tisztasága van veszélyben ? Itt hagyhatja-e Kis Rolandot, ki socialista létére oly nagyszerűen vezeti az ügyeket, ellentáll a szélsőknek és a kommunistáknak? Itt hagyja akkor, mikor munkára hivja őt ? Átengedje a tért a Szamuelieknek és a várost az ő bosszujoknak? Jól mondja Beregi, hogy sokkal jobban furdalná a lelkiismeret akkor, ha annak idején gyáván távozik. És Nyíregyházán valóban nem jogosult a kérdés senki részéről sem. csak a vádhatóság részéről. Csakkogy a kérdés e helyről is másként hangzik. Az 6 kérdése igy hangzik. Aki a diktatúra alatt szerepet vállalt, az hatósági jogkört bitorolt, zsarolt. Miért vállalt állást Beregi, hiszen ha ő nem vállal, most más ülne a vádlottak padján ? A vádhatóságnak az ügye biztos, neki mindegy, hogy ki ül itt most. De engedelmet kérek, nekünk nyiregyhá ziaknak ez nem mindegy. Nekünk nem megy egyre, hogy Margittai, Popcsa, Kovács Miklós ült-e a direktóriumban, vagy Beregi, Schmidt és Fazekas. Nekünk nem mindegy, hogy az országos helyzethez képest nekünk nyugalmunk volt-e, avagy akasztófák állíttattak volna fel a Kossuth-téren. Engedelmet kérek, nekünk vagy Mikecinek, Bencsnek, Murányinak és még annyi másnak, kik hála istennek életben maradtak, nem mindegy, hogy ki uralkodott itt. j Nem közömbös nekünk nyíregyháziaknak, hogy mig mindenütt és igy körülöttünk is, Debrecenben, Patakon, Ujhelyben vörös őrség garázdálkodott, addig felettünk nemzetőrség; Kovács Istvánnal élén, őrködött. Nem közömbös nekünk, hogy a forradalmi törvényszék egyetlen egy ülést sem tartott, mig ezalatt Debrecenben az utcáról százával fogdosták az embereket, Tokajban a vörös boszorkány áldozta fel az embereket bosszújának, Patakon, Ujhelyben akasztófák tartották rettegésben a lakosságot. Akasztás, főbelövés, elhurcolás, bebörtönzés napirenden, — hiszen proletárdiktatúra volt, —» mig j»t aziránt környékezték meg a direktóriumot, hogy engedje meg a tétlenségre kárhoztatott lakosságnak hogy kártyázhassák. Nem miudegy tehát az nekünk nyíregyháziaknak, hogy Beregi és társai voltak-e a direktóriumban, vagy azok, kiknek helyettük jönniök kellett volna. Nyiregyháza egy oá^is vo!t, állapítja meg Szamueli György. Jellemző Pogány nyilatkozata, ki bámulta, hegy itt polgármestert talált, és elképedve kérdezte, hogy itt talán még alispán is van ? És jellemző az a másik kommunista nyilatkozat is, v mely annak idején szállóigévé lett, hogy nálunk szaLondiktatura van. Nem lehet eiéggé hangsúlyozni, hogy a vádat nem lehet - kikapcsolni abból a környezetből, melyben a vadbeli cselekmények idején Beregi és íársai, valamint ini is éltünk. A diktatúra és a terror órüleíe vett minket körül és ily helyzetbea ténykedtek Beregi társai. Kérdem, elégtétel lett volna az, ha Beregiék átengedték vclna helyüket és mi a Budapest, a Dunántul, Ujhely és Debrecen keserveit szenvedtük volna el ? Pedig ez itt a kérdés és semmi más. Az itt a kérdés, hogy ha már volt diktatúra és hogy ne legyen, az elháríthat!?." volt, HV tilj«n«fr a riirfktórinmban, Beregiék-e vagy a kommunisták ? És az volt a kérdés, hogy Nyiregyháza is a környékbeli varosok szenvedéseit eije-e ái ? És itt a védő rátér az egyeá vádpontokra, maid igy folytatja : Mindezeken felül fentartom a rnagam rezéről is azt az álláspontot, hogy a vádba tett cselekmények nem büncselekmé-, ayek. Dikidíüi'a volt koroö-koriií égett az egész magyar világ, vörös volt az egész ország, egyedül Nyiregyháza volt halvány rózsaszínű. Tévedés az, hogy Beregit haszonszerzés vágya vezette, hiszen volt neki nyugalmas és megélhetését bi?tosit<5 állás?, melvpek felcserélése a városbiztosság izgalmas, felelősségteljes és veszélyes állásával a nyert fizetés által nincs indokolva. Nem vezette politikai ambíció és ezt múltja és szereplése fényesen igazoijak, Ellenkezőleg. Fuhrman szerint szerencsés gondolat '•olt Bereginek a városhoz helyezése. Qarai szerint buzgó és lelkiismeretes munkát végzett és egyenesen neki köszönhető a közélelmezés aránylagos rendje. Bencs szerint reparálta a Szamueli rendelkezéseit. Lakner szerint parírozta Lyahcvitsot. Fazekas nem tartja őt telelősnek. És az ügyész ur is azt mondja róla, hogy legkevesebbet ténykedett. Nos hát, mi vitte rá Beregit a szereplésre ?'ögy hiszem, hogy most már megállapíthatjuk. Vezette őt a közérdek, hajtotta a hasznos tevékenység ösztöne, kényszeritette a szülővárosát fenyegető veszély, késztette a veszélyekkel szembeszállás bátorsága, az önfeláldozás, amelynek alárendelte a saját személyének biztonságát. Vitte őt a töreivés, hogy másokat ne engedjen oda, aogy károkat okozhassanak. Beregi tudta, hogy csak becsületes lelkek menthetnek ott, hová szólítva lett és ő belevitte egész becsületességét, hűségét, felelősségérzetét, egész egyéniségét és ezzei vátlalt garanciát magáért, de nem azért, aminek elhárítása meghaladta erejét. És én még most sem értem, hogy az embernek szenvednie. Most sem értem, hogy hol találjuk meg az ó ténykedéseiben a büntetendő cselekmények legelső alkatelemét, a szándékosságot. Lehet-e ráfogni, hogy azért zsarolt, lett orgazda és sok más egyéb, hogy megteszitett munkával 1320 koronát szerezzen, holott volt jó és nyugalmas foglalkozása ? A bűnözés volt szándékában ? A bűnök halmazának elkövetése volt céljában ? Ki foghatja ezt rá ? Miért tette tehát mégis, hogy szerepet vállalt ? Qkos, higgadt, mérsékelt természete mellett ? Mennyivel jobb lett volna neki nyugodtan élni csendes foglalkozása mellett ! Igaz, igaz. De ez mellette szól. Tudta, hogy felelősséggel tartozik tetteiért és — — mégis ott kellett lennie, mert .nem nézhette azokat a veszélyeket, amelyeknek a város kitéve van. Nem hagyhatta ott Kiss Rolandot, kinek minden diplomáciai művészete mellett, mellyel az ügyeket kezelte, reá szüksége van. Azért volt ott, mert nem volt kommunista és azért volt ott, m»rt nem akarta, hogy kommunisták üljenek a város nyakán Csak a legegyszerűbben élő és a saját személyén tul nem látó nyárspolgár nem érti meg, hogy az emberek sokasága — hála Istennek — cselekedni vágyik a közjó érdekében. Ha nem>olnának ilyen emberek, nem emelődnének iskolák, nem létesülnének közhasznú intézmények, nem működhetnék a közigazgatás sem és a társadalom az állattenyésztéshez hasonló berendezkedésűvé sülyedne. Az ilyen emberek