Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-24 / 244. szám

1920. október 24. adott utasítást és nem tárgyalt olyan irány­ban, hogy az állampénztár az o általa aláirt utalványokat honorálja. Majd rátért a védő külön-külön az egyes bűncselekmények tárgyára s azt fejtegeti, hogy Bökönyi Imrét egyik cselekményénél sem ve­zette bűnözési szándék. Kiemeli, hogy ugy a dohány, mint a fegyverek elszállítására vonatkozólag tett in­tézkedése független volt Bökönyi Imre direktóriumi minó'ségétó'l, mert ezeket nem a diktatúra fentartásának érdekében s azért vi­tette el, hogy az államot megká.ositsa, hanem azért, hogy ezek, mint állami javak a meg­szálló ellenség kezébe ne kerüljenek. Az állami javak biztonságba helyezése nem volt más. mint a háborúban szokásos evakuálása az ellenséges megszállás alá kerülő városnak s ennek az érdekében eljáró Bökönyi Imre elismerést nem pedig büntetést£érdemel, mert az állam a diktatúra alatt is megvolt és a közjavak megmentése nem az akkori rendszer de az állam érdekében és annak részére tör­tént. Elitélés esetén kéri a nagyszámú eny­hítő' körülmények figyelembe vételét s azt, hogy vádlott családja nyomorog, fehérneműi­nek és bútorainak eladásából tartja fenn ma­gát s ennek a nélkülöző' ártatlan családhak a nevében irgalmas Ítéletet kér. Kazimir Károly védöjehck, tlr. Szabó Zoltán ügyvédnek beszéde: Tekintetes kir, Törvényszék I A nyíregyházi direktórium tagjai ellen vád tárgyává tett bűncse­lekmények egymáshoz a logikai folytatólagosság vi­szonyában vannak, s igy úgyszólván egy logikai egységet alkotnak, mert a különböző vádlottak kü­lönböző cselekményei ugyazon jogtárgyat sértik. Ez szükségszerüleg maga után vonja, hogy a védelem nem korlátozható csupán csak a védett személyére, hanem annak az egész direktórium összes cselek­ményei felett egy általános mentalitást kell tartal­maznia, s csak ezen nagyobb eszmekörbe beirt ki­sebb eszmekörrel befogni a védett személyét. A direktórium nem törvényes szerv volt. Mű­ködése extra legem et iurem történt. Ezt a törvé­nyen kivüli állapotot azonban nem a március 21-iki események idézték elő, hanem az már október 31-ével beállott. Lényegében azonban mindkét álla­pot ugyanazon jelleggel birt: a jogfolytonossággal az összeköttetés megszakadt és beállott a törvényen­kivüliség. Mindkét forradalomnak ugyanazon közjogi jelszava volt s ez : tömeguralmi demokrátia. A régi közjojgi jogrenddel való ellentét abban magasodott ki, hogy ugy a végrehajtó, mint a kormányzói ha talom ne egyénekben, ne egyesekben jelentkezzék, hanem jogi testületek tanácsok által gyakoroltassék. Az első forradalomkor megalakulnak a kü­lönböző tanácsok : nemzeti tanács, katona tanács, néptanács. Az októberi forradalom tengelye az ál­lamforma monarchiáról köztársaságira való változta­tása • és a parlament két kamarás rendszerének a megszüntetése volt, tehát a törvényhozói és a vég­rehajtó hatalmat, illetőleg az eddigi legalitással való teljes szakítás. Magától értetődik, hogy ezen uj álla­potnak a régihez való viszonya a teljes törvényen kivüliség állapota volt; az alkotmány változás a fej­lődés pályájából kilendült. A régi alkotmánynak megfelelő szervek egideig még működtek ugyan, mint ahogy a halott testben az komszálak még a lélek elköltözése után is egy ideig vonaglanak. Az alkotmány azonban halott volt. Az az ős forrás, melyből a magyar közjog bonyolult rendszere élet­erejét merítette, bezárult. A március 21. logikailag szükségszerüleg jött. Az októberi alkotmányba, mely létét a tömegre ala­pította a külső nemzetközi nyomás és a belső de­primált gazdasági helyzet rettenetes expansiv erőt helyezett. A tömeg nem elégedett meg azzal, hogy a hatalmat tényleg a kezében tartja, most már a hatalom gyakorlásából mindenki mást ki is akart zárni. E két alkotmány reform között azonban lé nyégi különbség van. Az első az októberi valódi. A második a márciusi látszólagos, Az első eredeti, a második származékos alkotmány változás. Közjogi szempontból az első a teljes törvényen kivüliség állapota, a második a jogszerűség némi látszatával bír, mert nem extra iurem, hanem in iure keletke­zett. Az első alkotmány reform erőszakkal vetette ki az alkotmányt a fejlődés pályájából, a második ezen illegitim terepen csupán ujabb lendületet tett március 21-iki alkotmányban tehát több a kgalitás, mint az októberiban, annak van, habár relatív köz­jogi jogosultsága. Ezek szerint ugy a Károlyi-kormány, mint a márciusi forradalom közjogi szervei között alkotmá­nyos érték szempontjából különbség nem tehető, sőt a szigorú következetséggel keresztülvitt kritika, a márciusi forradalom szervei sokkal inkább igazolja, mint az októberieket. Mindkét forradalom közjogi szervei egyformán törvénytelenül működtek, a felelősség alól azonban mindkét forradalom közjogi szerveit a körülmények képyszeritő volta és a nemzet által tanúsított bele­egyező magatartás egyformán felmenti. Az eddigiek­ből pontosan megállapítható az, hogy a két forra­dalom közhivatalnokai által elkövetett, mely cselek­mények tekintendők büntetendő* cselekményeknek. A közhivatali hatáskörben végzett, de az akkori törvény jelegével biró intézkedéseknek megfelelő közhatósági tények semmi esetre nem büntethetők, mert addig mig valaki a mindenkor fennálló alkotmány értel­mében közhivatali teendőket az illető alkotmánynak megfelelően végez, maga ez a közhivatali ténykedés nem bűncselekmény. Ez áll mindkét forradalomra. A másik megállapításom az, hogy a tanácskormány szervei által elkövetett cselekmények nem minősít hetők mindaddig bűncselekményekké, mig a Károlyi­regim megfelelő szervei által elkövetett hasonló cse­lekmények nem büntettettnek. A direktórium tagjai az akkor fennálló alkot­mány értelmében cselekedtek és kizárólag csak a kormányrendeletek egyszerű elintézői voltak, ezek szerint tehát büntetendő cselekményt nem követ­tek el. Ezt az elvet a jogszabály is elismeri, mert a gyorsított bűnvádi eljárásról szóló minisztériumi ren­delet nem a törvénytelenséget rendeli büntetni, hanem a bűncselekményt. De mert a direktórium tagjai által elkövetett cselekmények törvénytelen alapja nem képezheti a büntetés indokát, nincs bűncselekmény sem. • Kazimir Károly sem tett egyebet, mint hivatalt viselt és ennek keretén belül eljárt. A főtárgyalás adatai szerint még az sem nyert tisztázást, hogy milyen hivatalt töltött be. Még kevésbé van perren­szerü bizonyíték arra, hogy a direktórium tagjai ellen vádtárgyává tett bűncselekmények elkövetésében tény­leg részt vett volna, mégis büntetőjogi felelősségre vonja őt a vád igen tisztelt képviselője, mindazokért a bűncselekményekért amelyeket a direktórium tagjai követtek el. Kazimir Károly a direktóriumban nem is működött Városbiztosi cimmel külön hatásköre volt, amely hatáskörön belül végzett cselekmények vád tárgyává nem tétettek. Őt tehát büntetőjogi fe­lelősség már csak ezen az alapon sem terheli. Védő ezután részletesen tárgyalja azon bűn­cselekményeket, amelyeket Kazimir Károly személyi­leg terhehelik, majd igy folytatja. Az előbbiekben kimutattam, hogy nincs bün­tetendő cselekmény, tehát nem lehet felelősségre vo­násnak sem helye. Most megfordítom a kérdést és kimutatom, hogy nincs felelősség, tehát nincs bün­tetendő cselekmény sem. A büntető törvénykönyv 82. szakasz első pontja azt mondja: „Nem számithatók be a bűntett­nek, vagy a vétségnek tényálladékához tartozó körül mények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással. A nyíregyházi direktórium tagjai 529 rendbeli zsarolás bűncselekményével vannak vádolva. A zsa­rolás bűntettének belső lelki tényalladéka a jogtalan haszonszerzésre irányuló cél. A tettesnek tudnia kell, hogy a sértett kényszerítésére s a kérdéses vagyoni előnyre nincs joga s akarnia kell az erőszakot és a fenyegetést. Ha azonban a tettes ugy tudta, hogy a sértett kényszerítése az őt, vagy mást jogosan megillető haszon megszerzés céljából történt, bünte­tésnek helye nem lehet. A tettes ezen hibás tudata a lényeges ténykörülményben való tévedés, amely a büntetőtörvénykönyv előbbi szakasza szerint a bün­tethetőséget kizárja. Hogy ez a lényeges ténybeli tévedés úgyszól ván mindannyiunknál meg volt a két forradalom idején, azt nem szükséges hoszasabban bizonyítanom. vAz első forradalom a nemzeti szabadság, az Ausztriá­tól való elszakadás és egy kedvező béke kiküzdése jegyében indult. Azt mindenki tudta, hogy az ere deti legalitás alapjait elvesztettük, régi alkotmányunk összetörött, régi jogrendünk a porba hullott, hogy Szent István koronája ragyogásának fénye elhomá­lyosult, És mégis a forradalomhoz csatlakozott a nemzet szine java. Mindenki tudta, hogy itten for málií jogsérelem történik, de jogrenden ütött rést betapasztotta az a minnenki szivében végcélként ott izzó .gonnolat, amely Rómának valaha vezérszava , volt: Supréma lex salis reipublicae esto. Ezzel a jog­talanság eltűnt, visszahúzódni volt kénytelen ama nagy nemzeti érdek előtt, amely rajta keresztül akart megvalósulni. A második forradalom a maga sikerét szintén a nemzeti érzésre basirozta. Most már nem is volt szükséges ujabb jogsérelem eltüntetésén gondolkozni. Az első forradalom lokomotivja kapott csupán ujabb személyzetet. És sokan boldogan látták ismét azt a pill^iatot, amikor a magyar rónákat áz orosz se­i gitseggel meghódított Kárpátok koszorúja ismét övezi. <— Március 21-ike után egymásután siettek üd­vözölni egész raja tudományos, kulturális és politi­kai egyesületzinknek a tanácsköztársaságot. Tévedés volt. Rut rászedés ? gyalázatos csalás. A polgári tár­sadalomnak nem sokára a saját bőrén kellett meg-, érezni a kijózanodást. De ha legalább az első napokban az egész ország egy lényeges ténykörülményben való tévedés által megtévesztve sietett a tanácskormány uralmát elismerni, csoda-e, sőt nem természetes-e, ha ez a. lényeges ténykörülményben való tévedés sziklagör­geteggé vált akkor, amikor egy alárendelt vezető­állásban lévő szociálista pártvezér szivéhez jutott, aki a kulisszák mögül nem lá hatott, a valódi ru gókat nem ösmerte és az eseményeket kellőleg ér­tékelni nem tudta Ez volt a Kazimir Károly tévedése is. Téve­dett ugy, mint ahogy sokan, még az igazi nagysá­gok közül is tévedtek De mert tévedett abbán a lényeges ténykörülményben, hogy igazságos és jogos ügyet szolgál, őpen a büntető törvénykönyv tiltja le részéről a büntetőjogi felelősséget. Védő kéri a vádlott felmentését Dr. Hot'ímann Móricz, Berégi Sándor védője a következő védőbeszédet mon­dotta: Tekintetes kir. Törvényszék, mélyen tisztelt Elnök ur! Az egész főtárgyalás folyamán azokat az adatokat vártam és kutattam, amelyek arra a kérdésre adnak magyarázatot és fe­letet: mi ösztökélte Beregi'Sándort, hogy a diktatúra alatt szerepet vállaljon, mi in­gerelte, befolyásolta, hogy csendes és bé­kés természete dacára a politika forgata­gába vesse magát?? Azt vártam, hogy ki­sül róla, hogy ő egy politikai agitátor, hogy egy stréber, hogy pozícióra vágyott, hogy egy munkanélküli, aki a megélheté­sét akarta biztosítani. Hát ezeknek épen az ellenkezője bizonyult be és Igy magya­rázat nélkül maradt a kérdés, pedig ez azérl is fonlos, mert a biróság nemcsak azt fogja megállapítani, hogy a vádba vett cselekmények fenforognak-e és hogy azok valóban büntetendők-e, hanem ítélni fog az egyén felett is és igy szükséges tudni, hogy az egyén minő külső helyzetben cse­lekedett és minő belső ösztönző erők ha­lasa alatt állott. Meg ,kell ismernünk a külső körül­íinényeket. Itt azonban nem követem a vádhatóságot, mely a vádlottakat felelőssé teszi a nagy politiikai eseményekért, nem pedig azért, mert nem tudom az emberek­től: a jóhiszeműséget megtagadni. Nem 1 hiszem azt, hogy Dohnál, Klekner, Mu­rányi és más tekintélyes alakjai városunk­nak abban a tudatban kívántak Károlyi pártot alakítani, hogy Károlyi elsikkasz­totta a Diaz-féle szerződést, abban a tu­datban, hogy Károlyi csak egy Fogadást nyert meg, melyben elveszett egy ország, nem hiszem azt, hogy a pártok vidéki szervezőinek betekintést engedtek volna a kulisszák közé, hogy titkok és rejtett cé­lok ismerőivé tették volna őket. Szép kis titok lett volna az, amit a pártok összes vidéki szervezői ismertek volna. Ep ugy nem hiszem, hogy Beregi előtt ismertek! lettek volna a rejtett szándékok. Epen ez okold)ól nem foglalkozhatom a magas politikával, a budapesti eseményekkel, nézem csupán Nyíregyházáról az esemé­nyeket, leszállok a földre, mely azonban Bereginek szülőföldje. Október 31-én részeg katonák által ve­zetett csőcselék' megtámadja a közraktárt, kihányja belőle a lisztet, szétszórja a cukrot, megrohanja a szeszes italokkal telt raktárakat, neki megy a vasúti kocsiknak és még a patkókat is széthányja. Majd bejő a városba, uj közönséggel és fényes délben megrohanja az üzleteket, kiszórja a sárba az árukat, garázdálkodik. A ha-i tóság tehetetlen, azt a néhány öreg rend­őrt a nép elveri, a kaszárnyákból az a jelenlés érkezik a tisztektől, hogy a régi katonaság szét ment. Ekkor Kasimir és társai mennek fegyvertelenül a katonák­hoz, lecsendesítik őket, megszervezik a polgárőrséget, tanács intézkedik munká­sok és polgárokkal, este már minden csen­des, őrség járkál és őrködik az utcákon. Csak a városháza ablakai világosak egész éjjel,, néptanács permánenciában van. Ezen és a következő éjjelen folyton csilingel a telefon, a vidék segélykiáltásai. hangzanak. Fosztogatás, rablás, gyilkos merényletek ellen kérnek segítséget. Biri­ben a jó módú gazidák is részt vesznek a fosztogatásban, Balkányban egy földes ur tífusz betegen éjjel ruha nélkül kénytelen az ablakon át menekülni, Rakamazon a gyógyszertárat is szétrombolják. Kisvái:-

Next

/
Oldalképek
Tartalom