Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-24 / 244. szám

I Í920. október 24. x. lat szemében egy egységes elvetemült bűntetté! Most az európai világáramlat a demokrácia világáramlata, amelyhez alkalmazkodni ugyancsak szent kötelesség, ugy a múltért, mint a jövőért. Miután a bírósági ítélet a tapasztalatok szerint alkalmas arra, hogy lobogó szenvedélyeket letompítson vagy fokozzon, az igazságosság szempontjai mellett a tekintetes Törvényszékre az előbb megjelelt irányban nagy feladat vár. Abban a reményben vagyok. hogy szent kötelessége teljesítésében figyelmen kivül hagyja a társadalom azon részének 'haragját, gyűlöletét, melyllyel a vádlottakat jövendő sorsuk elnyerésében éber figyelemmel kiséri s objektív pszihologiiával fog dönteni. S ha a döntés alkalmával tárgyilagosságát zavarná a külső zaj, gondo.jon arra a bibliai mondásra, mely a zajongókra vonatkozik s mely akkép szól: »Ne átkozz, hogy átkoztassál, ne kárhozz, hogy kárhoztassál és n« büntess, hogy büntettessél.« Dr. Szöllősy Pál ügyvéd beszéd® Kovács Ferenc és Nyeste János védelmében. A második direktórium rövid tiszavirág életében érte el tetőfokát nálunk a proletárdiktatúra dühöngése. Április 21-én délután érkezik meg Pogány József, a diktatúra tigrise, fegyveres terrorfiuk kíséretében, a bizonyítási anyag megállapítása szerint teljes politikai és katonai hatalommal, mely ellentmondást nem tür, feltétlen engedelmetséget tiván és nyilt kifejezést adott a terror fegyveréuek végső kihasználására akkor, amidőn a Bessenyei-térre rendelkezésére ágyukat felvonultattak Berecz vallomása szerint, nem riadva vissza a polgárok lövésétói sem. A tűz és víz közötti szorongatás érzése uralkodott Nyíregyháza város társadalmán, Nagykálló felól ágyuk morala hallatszott s a harcszintér összes lehetőségei kilátásba helyeztettek, másfelől Pogány József mindenre kész terrortestőrsége s a nyomában járó megfélemlítés tilt nyomasztólag a lakosok lelkivilágára. Még zavarosabbá tette ezt az egyesek részéről meginduló ellenforradalmi készületek, ugy, hogy a helyzet a töké'eies káosz képét mutatta akkor, midőn pogány, a teljhatalmú diktátor kiadott parancsa folytán a rendőrség aznap este összehivatja a munkástanácsot a második direktórium megválasztására. A királyi ügyész ur vádbeszédében kinmelte, hogy a tanácsköztársaság alapja, fundamentuma a terror és a forradalmj törvényszékkel való fenyegetés volt. Ennek hatása alatt éltünk és ennek minden akaratot lenyűgöző bilincsével ébredt mindenki. Ez alól az általános érzés alól nem vonhatta magát ki senki, ránehezedett súlyával burzsujra, proletárra egyaránt. Kérdem hogy kivonhatták-e magukat ezen ellenállhatatlan erő és lelki kényszer alól a második direktórium tagjai ? Szamueli György kihallgatásakor az intelligens, müveit Kiss Roland egyik megjegyzésével a Szamueli névben magában fenyegetést látott, mennyivel inkább láttak és Erezhettek kényszert, megfélemlítést a második direktórium egyszerű, kevésbé intelligens tagjai akkor, midőn Pogány az április 21-iki munkástanács ülésén, amikor Tompos visszavonulásáról volt szó, kijelentette, hogy a proletároknak nincs joga a munkásság bizalmát visszautasítani ée félre állni, ellenforradalmi cselekedet, amely kijelentés perrendszerüleg bizonyítva van. Egyoldalúnak kell tehát minősítenem a vádhatóság mélyen tisztelt képviselőjének azt a beállítását, mintha a második direktórium szereplői különösen Nyeste és Kovács önkéntesen vállalták volna állásaikat. A második direktórium tagjainak megválasztása, mint már emiitettem, a Pogány állal összehívott munkástanács ülésen április 22-én történt, ahol a névsort egy jelölő bizottság állította össze, amely névsorban a Nyeste János nave elő sem fordul, csak midón Berecz Antalnak személyét kifogáso.ták, ötletszerüleg vetődött fel az ő jelöltsége és miután Tompos, ki eredetileg jelölve volt. azt elfogadni vonakodott, amely után következett Pogánynak ellentmondást nem türö nyilatkozata, ugy, hogy Nyestének jmás választása nem volt, mint meghajolni és a elölést elfogadni, mert mint védekezesében előadta, választása ellen felszólalni nem mert. Egy vigasza volt csupán csak, hogy a direktórium választása csak ideiglenes volt. Az általános helyzetben és Pogány személyében rejlő terror és megfélemlítés voltak tehát közvetlen okai annak, hogy a direktóriumi tagságot elfogadni kénytelen volt. Félnie kellett a következményektől, amelyek őt, el nem fogadása esetén érhették. A korlátolt felelősség kérdése cselekedeteit elbírálásánál tehát mindenesetre felvetendő. A vádlottak terhére rótt bűncselekmények részletes jogi fejtegetése után igy fejezi be védbeszéJét: Tekintetes kir. Törvényszék ! A kikenyszeritett Marionettek dicstelen és önkénytelen szerepe megszűnt. A függöny legördült, a vádlottak elsősorban azok, akik a legszívesebben térnek vissza békés és ottan már elismerést kiérdemelt polgári foglalkozásukhoz most az igazságos, az emberi cselekvések ru^ói

f is figyelembe vevő ítélettől várják ennek lehetőségét. A legnagyobb elismeréssel kell adóznom e helyról a vád igen tisztelt képviselőjének, hogy a második direktórium tagjainak a me nekülés idején a cseh-szlovák földön átélt szenvedéseit, haláleshetőségeit vád beszédeben felemlítette s erre felhívta a lek. bíróság figyelmét, én ebez csak azt kivánom csatolni, hogy méltóztassanak figyelembe venni ezenkívül azt a rettenetes családi nyomort, mely a Kovács Ferenc 6 tagu családjánál szinte közismert. — Másfél év óta nélkülözik a kereső apát és férjet; felesége szívbajos, maga is gyógykezelésre szorul, igy munkára képtelen, teljesen lerongyolódva az egész család, igy varj^ a kir. bíróság igazságos, de egyben méltányos s mindeneket megértő ítéletét 1 A magam részéről is ezt kérem. Dr. Landau Ernő: Bükőnyi Imre védője a következő beszédet mondotta: A közvád képviselője történelmi bevezetésében a forradalom keletkezésének történetét adta elő Idevonatkozó fejtegetésében a forradalom keletkezésének okául egyes pol tikai kalandorok azirányu működését jelöli meg, hogy ezek mindenáron a hatalom birtokába akartak jutni Ez a beállítás kétségtelenül egyoldalú, mert az okozati összefüggések helyes vizsgálata elsősorban az indító okok felismerését és ennek keretében a tárgyi jelenségek feltárását kívánja meg s csak ezután lehet foglalkozni egyes szereplők cselekményével és azok bünösségi szempontból vafó elbírálásával. Az októberi forradalom sem speciális je ensége volt Magyarországnak, mert jól tudjuk, hogy a központi hatalmak minden államában kitört a revolució s minthogy ezek az államok vesztesként kerültek ki a nagy háborúból, önként adódik ez esetben az inditó ok megállapítása, vagyis az, hogy a kimerültség a vesztett háború foly tán előálló bizonytalanság, a rendfentartó hatalmi tekintély intézkedési jogának megerőtlenedéséből származó eredő ok volt az, ami a kirobbanást létrehozta. Ezen áhalános momentumok mellett különös szempontból veendők vizsgálat tárgyává azok a körülmények, amelyek a forradalom kilengésének magyarázatát adják meg. Nálunk a forradalom megszüntette a közhatóságok tekintélyét, de megszüntette ma • gát a hatalmat is, mert az uj rezsim a maga intézkedéseit végrehajtani, akaratát megvalósítani nem tudta, mert nem egyszer megtörtént az, hogy a kormány intézkedése egy falusi néptanács ellenzése miatt megvalósitnató nem volt Nem lévén erős központi hatalom, a kormány névlegesen uralkodott s igy ha még meg lett volna benne a jószándék, nem volt ereje ahhoz, hogy a háborús neurózis betegei lázas és féktelen kívánságainak teljesítését megakadályozza. Csak igy magyarázható meg, hogy Magyarországon kitört a proletárdiktatúra, holott azt egy pár kalandor önző érdekein kivül senki és semmi nem kívánta. Ezek a kalandorok voltak az elsők, akik a forradalom által megdöntött ténvleges hatalmat magukhoz ragadták s céljaiknak megfelelően kegyetlenül ki is használták. Ebben a millióban sem Bökönyi Imre, sem a második direktórium többi tagjai helyet nem találhatnak. Egyéni es szereplési jelentéktelenségük nem emelte ki őket abból a körből, ahova az események véletlen találkozása helyezte őket, anélkül, hogy akaratuk, törekvésük, vagy szándékuk lett volna exponaltabb állást betölteni. Súlytalan porszemek voltak, senkit nem terheltek, senkit nem bántottak, csak a nevük volt félelmetes, a direktori név, do ez a név náluk csak jelleg nélküli cimet jelentett, de nem egyszersmindt hatalmat is. Egyéni intézkedésük egyáltalában nem volt* a népbiztosságtól jött rendeleteket végre nem hajtották, nem rendelkeztek, parancsot nem adtak ki, mert működésűk alatt minden hatalom korlátlan és tel hatalmú birtokosa Pogány József volt, aki mellett csak a vármegyének politikai megbízottak által vezetett decentralizált osztályai es főlej^, az általa vezetett úgynevezett húszas intéző bizottság volt jogosult a második direktórium beszólásának teljes kizárásáéi a hatalmat gyakorolni. Az első direktórium távozása után az addigi direktóriumi szeles alapokon nyugvó jogkör kigyakorf«sa nem a második direktóriumnak, hanem a fentebb említett szerveknek adatott át, aminek az oka kétségtelenül tz volt, hogy Pogány a második diri ktorium tagfait nem tartotta alkajmasnak arra, hogy a diktatúrának helyi vezetéséi raiuk bizza. Bökönyi Imre nem volt, tagja a húszas intéző bizottságnak, sőt bizonyítást nyert az, hogy tz a bizottság nem csak nélküle, de az o egyenes kizárásával végezte mindazt a működést, amelyért a vád szerint ő és driektor társai vannak felelősségre vonva A második direktórium tagjainak működése az ő tudtuk és megkerJezésük nélkül mások által e'készitett uiaiv. n\ok láttamozásából merült ki, mert nem a működésükre volt szükség, csak a direktori névre,, amely név a diktatúrának kétségleien pedi^té e volt. Ez jelentette a kózhaioságot, a kozpecsétet, amely minden írásnak közokirati jeieniöiéget adott, de ez jelentette azt a tolvajkulcsot is, amely az állauipénztárak kasszáit megnyitotta Nem lehet a második direktórium működését az első direktórium működésével összehasonlítani, mert idóbe'ileg, egyénileg és főleg helyzetöket tekintve, a két direktórium tagjainak annyira más volt a működési köre, hogy lehetetlen olyan közös alapot találni, amelyre ugyanazonos mértéket lehetne alkalmazni. Az első direktórium a hatalomnak a népbiztosság által alig korlátozott birtokosa volt, széleskörű intézkedési és igazgatási szabadsággal rendelkezett. Mellette a munkástanácsnak es az intéző bizottságnak csak inditványozási joga van. Tagjai széleseba látókörű, tapasztaltabb emberek, akik előző működésűk folytán a munkásság bizalmát birják. A második direktórium tagjainak a működése a szabolcsvármegyei diktatúra agonizálásának idejére esik. A közelgő oláh katonaság bevonulása rövid idő kérdése, ami a politikai szerepet játszó munkásságot a végle. tekig izgatja Pogány a hatalomnak teljes birtokosa, aki nélkül semmi nem történhetik. A második direktórium tagjait nem tartja erélyesnek és megbízhatónak, intézkedéseit vele meg nem beszéli s inkább a húszas intéző bizottsággal érintkezik. A direktorok testületi működést nem fejtenek ki s ezért tanácskozásokat vagy megbeszéléseket nem tartanak. Az intézkedéseket más faktorok végzik s Őket csak kiutalásoknál veszik igénybe. A népbiztosság nem a direktóriummal, hanem Pogánnyal tartja fenn az összeköttetést. Az előadottakból az állapitható meg, hogy a két direktórium csak elnevezés szerint volt azonos testület, de semmi egyébb tekintetben nem s igy köztük párhuzam nem vonható és összehasonlítás nem tehető. Bökönyi Imre szerény fizetésű vasúti munkás volt, aki csak családjának és munkájának élt. Társaságba nem járt, nem elégedetlenkedett, nem politizált, a maga baján szorgalmas munkával segített, másokkal nem törődött. Midőn a nyíregyházi néptanács a vasúti munkásoktól delegáltat kért, munkástársai bizalma őt küldte ki, mert őt tartották a legszorgalmasabb s legpéldásabb viselkedésű társuknak. A néptanácsba egy alkalommal szólalt fel, amikor a drágaság leküzdéséről volt szó. Egyéb nyilvános szereplése sem itt, sem a munkástanácsban nem volt, ahova hasonló módon a vasúti szakmunkások küldötték be. A munkástanács április 21-én választotta meg direktornak anélkü hogy előzőleg az elfogadás iránt őt megkérdezték volna. A direktóriumi tagság elfogadására Pogány kényszeritette egyrészt azzal, hogy az emlékezetes munkástanács ülésen a revolverét az asztalra tette s kijelentette, hogy aki a helyét el nem foglalja, azzal végezni fog, másrészt meg azzal, mert attól félt, hogy Pogány helyette a maga emberét fogja oda ültetni, ami előreláthatóan súlyos következményeket vont volna maga után. Egyedüli véKe az, hogy az utalványokat ellenjegyezte, de ezzel senkivel szemben nem fejtett ki kényszert vagy megfélemlítést, mert azzal, hogy nevét a má ok által készített okiratra alairta, az állampénztárt nem juttatta abba a helyzetbe, hogy az az ily módon készült utalványt vagy nyugtát következj menyek^ terhe mellett honorálni legyen kénytelen. Ő maga az állampénztárnál scha" el nem járt, sem közvetlenül sem közvetve nem