Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-24 / 244. szám

1920 ektóber 2*. NYÍÍwmtM 3 fl direKtórium bünpere 9- ————. A védőügyvédek beszéde / Nyíregyháza, ok! 23. (Saját tudósítónktól) Szabolcsvármegye direktóriumainak bfinperében eddig technikai akadályok miatt nem hozhattuk ralamennyi védő figyréd beszédét. Most azonban, a kihir­detett Ítélettel kapcsolatban módot ny«j­tunk olvasóinknak, hngy » pünpör tel­jes egészébe betekintést nyerhessenek, K az elmaradt védőheszédeket is elolras­hassáK. A beszédeket sz alábbiakban kö­eóljük : Dr. Szitha Sándor, Schmied Mihály •WMőjének beszéde: Tekinteles kir. ^Törvényszék, nagy­•ágos Elnök Ur! Általános emberi, tár r sadalmi szem pori tból e bünper anyaga már bő megvilágítást nyert. Nekem az a fetadat maradt, hogy szorosan a vádirat keretén belül maradva a főtárgyalás során beszerzett bizonyítékok okszerű és helyes csoportosításával kimutassam, miszerint a Tádba tett cselekmények nem igazolhatók. A tetlestársi minőség bizonyítására akár mint felbujtókról, akár mint a tett közvetlen elkövetőiről van szó a vádlot­takat illetőleg, a vádhatóság képviselője ^bizonyítékul arra hivatkozott, hogy vád­lottak beismerték, miszerint az úgyneve­zett Direktóriumnak tagjai voltak, hogy a határozatokat együttes tanácskozásukon közelebbről az esteli összejöveteleken hoz-* , ták, hógy a rendeleteket aláírták, végül, hogy a bűncselekményekben különféle más irányú közreműködést is fejtettek ki. A > Direktórium c tagjai egyetemleges fele­lősséggel azonban csak akkor tartozhat­nának, ha elismernők, hogy a Direktó­rium egy olyan jogi szerv, egy olyan ala­kulat, mely érvényes, ^egy ilyen jogi szerv létrehozására és megalkotására törvé­nyes hatalom által felruházott magasabb szervezet állal teremtetett meg, neveztetett ki. A tanácsköztársaság alkotmánya sze­rint sem terhelte egyetemleges felelősség a Direktórium tagjait, de nem ismer ilyen egyetemlegességet büntető törvényköny­vünk sem, miért is mindegyik vádlottra és mindegyik bűncselekménye nézve külön­külön bizonyítandó, hogy imil^n módon és milyen mértékben működtél közre az egyes cselekmények elkövetésében. Ninps bizonyítva az sem, hogy az esteli össze­jöveteleken tényleg tanácskozások történ­tek volna, mert azon tanuk, akik az esteli összejövetelekről megemlékeztek, azokon részt nem veitek s igy azoknak lefolyását bizonyítani nem alkalmasak; Kiss Roland egyedülálló, önmagának is ellentmondó vallomása pedig tényekkel van megcá­folva. Az általános, országos jelentőségű rendeletek — már pedig itt ilyenekről van szp — a kormányzótanácstól vagy a népbiztosságoktól származtak, éppen az­ért azoknak végrehajtása tekintetében a vidéki direktóriumnak nem volt beleszó­lási joguk, mert hiszen a forradalmi tör­vényszék az ő számukra is fenállott. Tény ennek dacára, hogy SSzabolesvármegyé­ben sok rendeletet épen nem, másokat pe­dig kiforgatva eredeti mivoltukból haj­tottak végre. Az esteli összejöveteleken nem csak a Direktórium tagjai, není csak a buszas intéző bizottság, de mások is, többek között IsSzamuely György is részt­yett, aligha lehetett volna tehát ilt azon tanácskozni, hogy a rendeleteket miként kerüljék meg. Ha a Direktórium nevében kiadott rendeletek nem üléseken hozatlak meg, akkor az elintézésnek nem volt más módja, minthogy az egyes ügyeket úgyne­vezett referensek intézték el. Szamuely György, Borbély Sándor és más tanuk bi­zonyították is, hogy legalább is a fonto­sabbakat, tehát a bünccselekjmények alap­ját képezőket tényleg Kiss Rolnid végezte, Schiniednek és Fazekasnak pedig az volt a beosztása, hogy ne lógjanak éppen ott hiába, hogy a Trendi Károly által elébük rakott kiadmányokat irták alá szorgal­masan. Kétségtelen, hogy a rendelet szer­kesztőjének felelőssége nem egyenlő azé­val, akinek egész közreműködése abban merül: ki, hogy kész dolgokat elolvasallanul aláir, mert hiszen a kész dolgokon nem állott hatalmában változtatni és az a ren­delet akár irta alá, akár nem, erejéből semmit sem vesztett. Az egyéb irányú köz­reműködés bizonyításával a vádhatóság egészen adós marad. Ezek után áttér védő Schmied Mihály arcképének megfestésére. Schmied a há­ború kitörésének napján bevonul kato­nának s katona a forradalom kitörésének napjáig. A háború elviszi öröklött kis házát, bútorát, ruháját s felesége és há­rom kis gyermeke napi 1 korona 55 fiU. segélyből él. A forradalom mint Nyíregy­házán átutazó katonát lepi meg, nem volt tehát módja és lehetősége, hogy ennek készítésében részt vegyen. Fontos pedig ez a kérdés, mert hiszen aki részt vett a forradalom előkészítésében az nem taka­ródzhatik a forradalommal, az nem hival­kozhatik arra, hogy az előhívott vörös ör­dög fékezlietetlenségéért nem felelős. Leg­elsők között odaállott, akik a rabló, fosz­togató katonáák kezéből kicsavarták a fegyvert, mikor pedig a rend némileg helyreállott, folytatja régi mesterségét, majd Kazimir hívására a pártirodába iro­dai munkákra vállalkozik, de nem politi­zál. Nem tudják őt letériteni megszokott útjáról a körülölte tülekedő s minden uton-módon érvényesülni akaró emberek példája sem, de nem a rohanó események sem. A szociáldemokrata pártba mérhe­tetlen tömegekben betóduló tanulatlan és fegyelmezetlen elemek természetszerűig a pártvezetőséget is mindiig jobban balra és balra szorítják. SSchmied Miihály ma­rad a régi, egyszerű — mint egy tanú kiemelte — becsületes ember, aki a mun­kásokat Királytelken lecsillapítja, aki a Károlyi párti gyűlésen a szólásszabadság meLlett tart beszédet, aki legfeljebb csak a kommunsifák elleni harcra kapható. Kérdés ezek után, hogy az első di­rektórium tagjai cselekvéseit a közérdek vezette-e avagy a kényszerhelyzet szüle­ményei voltak-e azok?? Ezután a védő a szabó les vármegyei direktórium szereplésének történetét ecse­teli, majd a következőképen folytatja: De nekem nem általában a direktó­riumot, mint ilyet, hanem különösen Schmied Mihályt kell védenem. Igazolnom kell, hogy Kiss Roland jól választott, mi­dőn Schmied 'Mihályt vette maga mellé direktóriumii tagnak, nem csak azért, mert könnyen* kezelhető volt, de azért is. mert tényleg a legmérsékeltebbek közé tartozott és a legteljesebb jóhiszeműség­gel járt el. Elég volna itt tulajdonképen arra hivatkozni, hogy ha SSchmied és társai nem lettek volna egy véleményen Kiss Rolanddal, mi sem volt könnyebb részükre, mint akár alulról, akár felül­ről őt megbuktatni s nem ilt visszatartani, miulán azonban a bizonyítékok nagy lö- j mege áll rendelkezésre >Schmied Mihály melleit, kiemelek egynéhányat: Szamuely. í György vallja: március 22-én és később i is a Turáni Körben Schmied Mihály és Fazekas János erősen támadták a kom- ; munistákát. Kiss Roland bizonyította, hogy Schmied Mihálynak és Beregi Sán­dorfiak nagy érdemei vannak a tisztvi­selők tartása körül. Klár Sándor esküvel j erősítette, hogy Schmied Mihály a közte \ és gépésze között kitört háborúságában igen erősen pártjára állott és hogy való­színűleg tett olyan kijelentést Schmied Mi­hály előtt, hogy maradjanak ők, a mér­sékeltek a direktórium tagjai, nehogy szél­sők jöjjenek helyükbe. Hasonlóan dicsé­csérőleg emelte ki Rappensberger Károly Schmied erélyes állásfoglalását , >a cselédekkel szemben Görögszálláson. De itt van ismét a két legfontosabb tanú: Mi­keccz István azt vallotta, hogy Fazekas és ^Schmied, egyik sem volt veszedelmes ember, csak mellékalakok voltak, akik nem avatkoztak tulajdonképen a dolgok­ba, dr. Pelenka Lajos pedig megállapí­totta, hc/gy Schmied Mihály a forradalmi törvényszék tagjaihoz egész korrekt beszé­det tartott. Tekintetes kir, .'Törvényszéki i ( Aki a prolelárdiktatura alatt a kommunis­i tákat támadja, ellenük beszédeket tart, aki a tisztviselőket helyükön tartja a tömeg ! ellenkező követelései dacára, aki a gazda | és a cseléd közötti harcban a gazda párt­jára áll, akiről a vármegye alispánja azt mondja, hogy nem veszedelmes ember, a törvényszék elnöke pedig, hogy akkor mikor dr. Kovács Miklós a legvadabb i kommunista módon viselkedik, egy j Schmied Mihály egész korrekt beszédet tart és megköszöni a törvényszék élnö­kének, hogy jogra és igazságra tanitja éa inti a forradalmi törvényszék tagjait: ez az ember nem lehet szélső, ez nem lehet kommunista s ha mégis szerepet vállalt a diktatúra alatt, annak nem lehet más in­doka, mint amit ő maga előad, hogy fél­tek a Szamuelliek uralmától, nem akar­ták ennek a veszedelemnek kitenni a vár­megyét, röviden, magyarul: kényszerhely­zetben voltak. Az emberek cselekedetének rugójai vagy az anyagi érdek vagy a hiúság vagy, a meggyőződés lehet! Schmied Mihály anyagi érdekből nem cselekedett, mert mint direktornak kevesebb jövedelme volt mint amennyit akkor egy közönséges í nyomdászlegény keresett, arra pedig, l hogy valami más uton csinált volna ma­| gának valamelyest előirt, gyanú még a ; legtávolabbról sem merült fel, hiszen még ! autóra sem ült soha. Hiúság nem bántotta, j mert ő nem akart sem képviselő, sem 1 ! kormánybiztos lenni, de nem ajánlkozott I direktornak sem, őt Kiss Roland vette maga mellé és választatta meg utóbb s midőn később ott akarta hagyni a nemi neki való foglalkozást, Kazimir és Beregi vitték vissza helyére. De nem cselekedett Schmied Mihály meggyőződésből sem, mi­kor a direktóriumi tagságot elfogadta, mert ellentmond ennek direktorrá levésé­nek éppen vázolt módjá, mert ha meg­győződéses kommunista lett volna, nem azt kellett volna tennie, amit tett. Ezek után védő foglalkozik részlete­sen a vádiratban felsorolt egyes cselekmé­nyekkel s befejezésül utal arra, hogy min­denki, aki a főtárgyalási teremben meg­fordult, nem csak érzi, de tudja is, hogy ez a főtárgyalás a szegény, megnyomorii ritott, megcsonkított Magyarország egyik gyógyító eszköze kíván lenni s épen azért arra kéri a bíróságot, hogy a gyógyszert a mérget, otyan adagban alkalmazza, hogy az a nem beteg, az egészséges részeket ne érintse, el ne pusztítsa. Kér felmentést. Dr. Gábor Artúr védőbeszéde Lya­chovics Sándor, mint a második direk­tórium elnöke érdekében. Akkor, amikor Pogány József, a for­radalmi kormányzótanács Szamuely .Ti­borral együtt legrettegettebb hadügyi nép­biztosa 1919 április 21-én délután, ezer­nyi vörös katonával, terroristával és hadi felszereléssel Nyíregyházára érkezett s a lakásom előtti téren a nagyszámban egy­begyűlt néptömeghez beszédet intézett, én is jelen voltam s a beszédet végighallgat­tam. Ez alkalommal lelkemben a legsö­tétebb kétségbeesés fészkelte be magát s hazatérve a bibliához menekültem, hogy a már mindenki által elismert tiszta pró­féták szavaiban nyerjek vigasztalást. A' bibliát felnyitottam és Lukács evangyé­lista könyvének 4. fejezete 17-ik szaka­szába mélyedtem bele. A szakaszt ez al­kalomból idézem: ) »Es adák neki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra ^H helyre nyita, ahol ez vala irva: Az Urnák lelke van én rajtam, mivel-i hogy felkent engem, hogy, a szegények­nek az evangyéliumot hirdessem, elkül­dött, hogy a töredelmes szívűeket meg­gyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadu­lást hirdessek és a vakok szemeinek meg­nyílását, hogy szabadon bocsássam a le­sujtottakat, hogy hirdessem az íJrnak kedves esztendejét. Es a zsinagógában mindenkinek sze­mei ő reá valának függesztve.* i Most a szemek én rám vannak fügpi gesztye s mint egész ember lavánoin az) evangyéliumot hirdetnii. Első feladatom a kérdés erkölcsi ré­szével foglalkozni, hiszen a vádlottak' kényszerrel védekeznek s igy erkölcsi be­állításuk mikéntje dönt sorsuk felett. A' közvádló kir. főügyész ur beszéde általá­v

Next

/
Oldalképek
Tartalom