Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-16 / 111. szám

1920. május 16. nü33at«BKSB*aia raiOTsi 3 fi román megszállás napjaiból Az alispán naguszeben-arad-szegedi utja (Mikecz István alispán jelentésiből) 8. . A románokat bizalommal fogadluk. Szabolcsvármegye az öt éves világhá­ború, a szerencsétlen forradalom s az azl nyomon követő terrorista uralom szenvedései után egy közel tizenegy hó­napig tartott ellenséges katonai megszál­lás példátlanul súlyos csapását és saíiya­ruságát volt kénytelen elviselni. Amikor e keserű megpróbáltatás után első rendes időszaki jelentésemet a tör­vényhalóság elé terjesztem, kötelességeim­nek (arlom, hogy annak eseménj'eit ösz­szefoglalva ismertessem addig is, amig az orsz. központi stat. hivatal által elren­delt s most folyó statisztikai adatgyűj­tés alapján teljesen kimerítő számbeli ada­tokkal is kiegészített hü képét adhatom a vármegye életében oly fontos, szomo­rúan emlékezetes időszaknak. Tény az, hogy amikor a román had­sereg akkor még lerongyolt, megviselt s talán csak azért harcias kinézésű első csa­i>alai alig néhány nappál Pogány népbiz­tos a Szamueliek, a Popcsók féktelen ha­talmi tobzódása, szegény boldog emlékű Kovács István mártírhalála., Nyíregyháza város legjobb fiainak sanyargatása, el­hurcolása ulán a vármegye területére be­vonultak s rövid harc után a megye terü­letéi megszállották, Szabolcsvármegye lakossága — igen kis kivétellel — napról­napra tűrhetetlenebbé váló proletár ura­lomtól, a bolsevizmus rémétől megszabadi tőnként fogadia a román katonákat s ha­bár mindnyájunk szivél keserű bánat töl­tötte el, arra a gondolatra, hogy Magyar­ország földjét idegen katonák lába ta­podja: Vigaszt találtunk abban a reménység­ben, hogy az idegen hadsereg nem ellen­ségként, hanem minduntalan hangozta­tott kijelentésük szerint — a rend, a sze­mély és vagyonbiztonság helyreállítására s a minden állami és társadalmi rend fel­forgatására törő bolsevizmus elfojtására jöli. S az első csapatok — Dragu ezredes dandárja, Constanlinidi tábornok had­osztálya parancsnokaik szigorú fegyelme alall tényleg ugy viselkedtek, hogy re­ménységünk jogosnak látszott s megerő­sítette azt a román hadseregparancsnok­ság csakhamar közzétett kiáltványa, mely­ben békés szándékát' hangoztatva, teljes személy és vagyonbiztonságot igér. Ekkor még joggal hihettük, hogy a kommunista üzelmekben tevékenyen ré­szes egyének ellen, sokszor a törvényes magyar hatóságok megkérdezésével, — több esetben azonban azok mellőzésével — történt letartóztatások és internálások tényleg a törvényes rend helyreállítását s nem csak az ő biztonságukat célozzák, hogy az előfordult panaszok a katonai megszállással természetszerűleg s elhárit­hatatlanul egyült járó szorványos esetek­re, egyesek meg nem engedett s bizonyára kellő megtorlásban részesülő egyéni visz­szaéléseire nem pedig az egész megszálló sereg tudatos és szándékos rendszerére ve­zethetők vissza. A megszállás első lielei elég nyugod­tan telnek el s a törvényhatóság törvé­nyes jogai gyakorlása s a jogfolytonosság helyreállításaként teljesen háborítatlanul tarthatja meg május 31-én hosszú idő óla első rendes közgyűlését. A kiábrándulás. Az alispán útra kel. Sajnos igen hamar jön a keserű kiáb­rándulás. A visszavonuló vörös sereget nyomon követő első csapatokat felváltja a II. va­dászhadosztály, amely a román forrásból eredő hírek szerint a hadsereg elile csa­palai közé larlozik, de amelynek viselke­dése csakhamar keserves tapasztalatok árán tanítja meg a vármegye békés lakos­ságát s halóságait arra, hogy a vörös ura­lom rémétől megszabadulást drágán kell megfizetni. Junius elején megjelenik egy katonai hirdetmény, amely az összes gyárak, be­rendezések. ipaari és gazdasági gépek, esz­közök, állatok, élelmi cikkek és termény­készletek összeírását rendeli el s amint hatóságaink az összeírást a szokott pon­tossággal, naiv becsületességgel elkészítik nyomban megérkeznek a rekviráló, — va lójában zsákmányoló bizottságok s meg­kezdik a vármegye virágzó ipari és gazda­sági berendezésének rendszeres kifosztá­sát s emellett napirenden van egyes tisz­tek, katonák, katonai csoportok részéről elkövetett erőszakos rablások sorozata. Ez indított arra, hogy egy összehívott értekezleten lefolylalott eszmecseréből ki­folyólag dr. Bencs Kálmán polgármester, ; és dr. Sarvay Elek tb. főügyész kíséreté­ben junius 21-én Nagyszeben, Arad, Sze­gedre elutaztam azzal a célzattal, hogy a féktelen zsákmányolás s katonai visszaélé­sek ellen az erdélyi román kormányzó tanácsnál, lehetőleg az Aradot és Szegedet akkor megszállva tarló francia csapatok' parancsnokánál tiltakozzam s ugy ott,, mint a már akkor Szegeden megalakult magyar kormánynál a vármegye helyze­tét megvilágítva orvoslást kérjek. Küldetésemről annak idején részletes jelentésben számoltam be egv szűkebb körű értekezletnek, a t. that. bizottságot azonban az ismert viszonyok miatt csak most van alkalmam tájékoztatni. Dr. Bencs Kálmán Nyiregyházaa vá­ros polgármestere és dr. Sarvay Elek Sza­bolcsvármegye 11). főügyésze társaságában folyó évi junius hó 24-én keltem útra. Minthogy a román hatóságokkal széni ben* nehogy utunk ineghiusittassék, a leg­nagyobb óvatosságra volt szükség, de mert utunk céljának, illetve tárgyának természete is a legnagyobb titoktartást igé­nyelt, a feltűnés kikerülése céljából a va­súton utazást mellőztük és Debrecenig ko­csin tettük meg az utunkat, ahol igazol­ványunkat hitelesíttetni, illetve továbbít­hatni. annál is könnyebben és feltűnés nél­kül történhetett, amennyiben az időköz­ben átköltözött Constantinidi tábornok és vezérkarának legmesszebbmenő előzékeny, ségével és jóindulatával találkoztunk és az erre hatáskörrel biró vezérkari őrnagy minden gondolkodás nélkül engedélyt adott Kolozsvár, Nagyszeben, Arad váro­sok meglátogatására. A tűrhetetlen rekvirálási eljárások enyhítése érdekében már itt az első állo­son óhajtottam eljárni s felkerestem a debreceni rekviráló bizottságot, illelve a bizottságnak azon Toplicsán nevü ezre­des tagját, aki felügyeletet gyakorolt a nyíregyházi rekviráló bizottság felett s eme Í)izottság eljárásával szemben korri­gáló, rendelkező hatósági jogot gyako­rolt. A rekvirálások elrendelésének és már eddigi részben foganatosításának mérvét ismertetve a bizottság előtt, kértük az ez­redestől egv oly irányú utasítás kiadását, amely a nyíregyházi rekvirálások enyhíté­sét és általában időhaladék nyújtását biz­tosítsa. Bár kérelmünk az eddig követelt tárgyak és jószágok 20 százalékáig való korlátozására iránj rult, a csupán 50 szá­zalékra korlátozlatott. ami ugyan csaknem elviselhetetlenül sújtotta a vármegye pol­gárait. mégis enyhülést jelenlelt azon kö­vetelésekkel szemben, amelyek eddig 75 százalékra vollak contemplálva. Kezeink­hez átadott Írásbeli utasítás oly irányú in­tézkedést is foglalt magában, hogy a gyá­rak és iapri üzemek leszerelése csakis successive történjék és pedig olyan mérv­ben, amiben mérvben a vaggonok a bi­•zottság rendelkezésére állanak, amely vag­gonok száma bizalmas értesítés szerint egyenlő a nullával, aminek következtében az Írásbeli utasítás értelme szerint a gyá­rak és ipari üzemek leszerelése csakis lőre megkíméltettek. E rendelkezés foga­natba vételének jelentőségétől áthatva, külön megbízható fuvaros utján azt azon­nal az alispán helyetteshez juttattuk, aki a rendelkezés értelmében a rekviráló bi­zottságnál a szükséges lépéseket megtette s amennyiben az eljárásnak kellő ered­ménye egyes helyen nem volt, illetve nem lett volna, az csupán azon elitélendő szel­lemnek tudható be, amely a román ható­ságokat általában oly irányban hatotta át, hogy az egymástól függésben lévő hatósá­gok sem hajtották végre a magasabbak rendeleteit. Ugyaneznap délután 4 órakor a vo­natra ültünk, hogy Kolozsvárra vegyük utunkat, ahova 25-én hajnalban 3 órakor megérkeztünk. Kolozsvári kiszállásunk Célja azon szállítási igazolványok biztosí­tása és kézhezvétele volt, amelyet Kacsula kormánybiztos állított ki a nagyszebeni Kormányzótanács utasítása alapján a Szabó lesvármegye rendelkezésére bocsá­tandó és szükségletei kielégítésére fordí­tandó szén. mész, szóda és más ipari és gazdasági cikkek szállithatása céljából. Ugyancsak itt eszközöltem ki a Kolozs­vári Takarékpénztárnál a rendelkezésem­re állott hitellevél alapján az előbb jel­zett cikkek és áruk vásárlásához szüksé­ges jióhz kiutalását. A kolozsvári ügyek elintézése, után 26-án délben Nagyszeben­————^mmm—.«— ' - .. ,«i..i... . —•... ,.» - .... .^ n - "" "x—— Elegáns nöi-, férfi- és gyermekcipők, női- és gyermek fehér vászon­cipők, bőrszandálok minden nagyságban nagy választékban érkeztek „Hungária Cipőgyár" üzletében, Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca l szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom