Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-01-17 / 13. szám

Nyíregyháza, 1920. jaiuár 17. * Szombat XLI. évfolyam » . zám Cemttrat: prSOtllI KfÍt2H JSgR &ÍZÍMS. SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA eMMaMnmaignttP'tM Ztáfiietés: Egész évTe 12® K, félévre.. 60 K, negyedévre 30 K, egy bónapra 10 K. Tanítóknak félévre 40 korona. MWtMWWl g'-.JW Alapította JÓBA BLEK Felelős szerkesztő Dr S. SZABÓ LÁSZLÓ OWMWW a Wi WmM HI 'uWMM Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCKENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 329. POSTACHEQUE 2MK Kéziratokat nem adunk vissza. Párlalahulások A nemzetgyűlési választások körül megindult a politikfai küzdelem. A küzd­térrŐl vásári zsibongás zaja ballatszik át hozzánk. Páitalakulésok, párlközi egyez Bűények, korteskedések zűrzavaros Iái má­jától hangos az ország. Eszorul a szivem. Soba ennyi'párt. Ennyi pártosfeodás. Mintha a régi magyar átok sűrített atmoszférája nehezednék a lelkemre. A cserdes elvcnuítság, a magába szállás nehf'z óráiban töprengve gondo lek a kérdés lényegére és aggódva kér­dem: a sok bába hogyan fogia kiönteni a gyermeket a fürösztő vizzel?? A napokban egy szabad előadás ke­retében fejtettem ki azon meggyőződése­met, hogy a nemzeti életben egyedül helyes irányzat — az allruisztikus fel­fogás. Mikor a nemzet vitális éidekeiről van szó, oít egyes egyedül és kizárólag a nemzet érdekének kell dominálni s ott kell elnt'mulni minden egyéni, minden osztály és felekezeti éideknek. Sorsdöntő órákban százszoros erővel kell érvénye­sülni a régi aranyigazságnak, a dicső jelszónak, hogy a ,,H.íza mindenek­előtt !•' Most semmi másról nem szabad szénák esni, mint a nemzet talpraállitá­sáról. Azuián a zuhanás után, amelybe a nemzetközi bolsevizmus őrjöngésével szédültünk, nincs más aktualitás. Ez az első, a mindennél szentebb és parancsolóbb kötelesség és feladat. Tehát általános nemzeli, magyar nem­zeti kérdés. Itt eDnél a kérdésnél nincs, nem lehet, nem ismerek különbséget magyar és magyar között. Eoben a kérdésben nem lehet válaszfal magyar és magyar közt se társadalmi tagozódás, se feleke­zeti, se foglalkozásbeli különbség. Étnél a kérdésnél nem ismerek se kis­gazdát, se nagygazdát, se iparost, sa bankárt, se kereskedőt, se keresztényt, se keresztyént, se zsidót, se felekezetnél­külit, se burzsujt, se szellemi, se fizikai munkást, itt mindenki csak és csak ma gyar lehet. Mindenki a nemzeti alapon áll, annak ennél a kéidésnél egy tábor ban kell egyesülni a magyar nemzeii pártban, a magyar pártban, — azokkal szemben, akik talán még mindég a nem­zetietlen, vagy nemzetközi álomüór lidérc nyomása alatt szédelegnek!!! Nem érl<m azért, hegy n ost, ami­kor egy lözös célban, egy 1 özös eszmé­ben kellene összefogni, tömörülni, egyet­érteni mirdítl, de minden igaz magyar­nak, hogy mire valók most a lagozédá­sok, a p£r!oskodások, a széthúzások, ) csörietések, ak&rnokoskcdások I ? Nem lehet most sértett egyéni, vsgy osztályérdek eléggé égető, nem lehet a multak hunéiért felelősségre vonó bosszú eléggé sürgető, nem lehet egyes társa­dalmi, vagy felekezeti osztályok között fennálló ellentét eléggé fenyegető és ki­álló, hogy mindezeknek most el ne kel­lene némulniok a legnagyobb, a legszen­tebb feladat közös és együttes erőt kí­vánó megoldása előtt! Nagy beteg fekszik a kórágyen. A nemzet vonígló teste. Most tincs más orvosolni, gyógyítani, ápolni való. Most csitt! m'tden más fájdalomnak, minden más keserűségnek, minden egyéni sére­lemnek 1 Majd, ha közös erővel, együttértés­sel, elvetett erőfeszítéssel sikeiült a nagy beteget talpraállitani és számára a további fejlődésnek, további megerősödésnek elő­feltételeit biztosítani akkor, jöjjenek ám az osztály, felekezeti és a szociális ta­goltságoknak partikuláris érdekei, jöjje­tek a kisgazdák a birtokpolitikával, a munkaadók és munkások a szociális és termelésbiziositó követelményekkel, a fe­lekezetek külön külön álló kívánságaikkal, a radikálisok a liberális haladás jelszava­ival, a konzervativek az ő bölcsességük­kel ! De most félre a parlikuláris érde­kekkel, a megkülönböztetésekkel, az el­lentétekkel ! Most senki se legyen se kis­gazda, se kereskedő, se iparos, se zsidó, se keresztény, hanem mindenki legyen egyedül, magyar 1 Hazájáért, nemzetéért aggedó, áldozd magyar 1 Ne babrálgassátok holmi tyúksze­mekkel, mikor a tüdőgyulladás krízisének feszült pillanatin lebegnek abe*eg felett! Njugalomra, békére és nem vásári zajra van itt legnagyobb szükség 1 SASI SZ4BÓ LÁSZLÓ. Wekerle az összeomlás titkairól A magas kommandók tisztjei ke?dtak a mozgalmat — Tiszái ól és a felbomlott hadsereg parancsnokságairól Kolozsvár, jan. 15. Amikor a volt monarfcia bomlása feltar­tóztathatatlannak látszott, Magyarország kor­mányának elnöki székében Wekerle Sándor ült. Sok olyan titkot tud, imiket més nem tud­hatott meg s amelyeknek egyes részeit most a nyilvánosság elé hozza. Epen ezért rendkívül értékesek azok a monsrkia összeomlásáról elmond Egy bécsi lap szemelvényeket közöl ezek­ből a visszaemlékezésekből, amelyek intervju alakjában jelentek meg. Abi előre látta akasztófáját Wekerle Sándor azzal'kezdi, hogy a fog­ság szenvedéseit igyekszik elfeledni, már el is feledte s mandátumot akar vállalsi. Ezért lé­pett fel Fiiedrich Istvánnal szemben a buda­pesti Vi. kerületben. — Ez a László Jenő — mondja — akit most halálraítéltek, tudta ám, hogy mi vár rá Megmondta nekem. Májusban a gyűjtőfogház­ban megkérdezték tőlem, hegy akarok-e szaua­tóriumba kerülni. Megmondtam, hogy elmegyek a Pajor-szanatóriumba de csak ugy ha külön szobát adnak nekem. Ha nem adnak, in­kább maradok a fogházban s önként nem me­gyek, legfennebb áthurcolhatnak. Megnyugtat­ok, hogy saját szobám lesz s László jött ér­tem, hogy átvigyen. Beültem az antójába, ő ült mellettem Egyszer csak megszólalt s azt mondia, tudja, hogy mi lesz a sorsa: meg fog bukni a proletárdiktatúra ós őt halálra fogják itétni. Csak attól fel, hogy kötéllel fogják ki­végezni. Tiszáról mondja .el ezután Wekerle véle­ményét néhány mondatb'án. — Nincsen senki — mondja Wekerle — aki jobban tisztelné Tisza István emlékét mint én. Ismertem ifjúságától fogva s nagyrabecsül­tem tiszta jellemét és puritánságát. Kár, hogy a párt araimat mereven kezelte és nem aka­dályozta meg, hogy egyesek a párt céljaira kifogás alá eső eszközöket is felhasználtak. — Az nem igaz — mondja Wekerle — Ara 60 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom