Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)
1920-01-11 / 8. szám
Nyíregyháza, 1920 január 11. • Vasárnap XLI. évfolyam 8 szám Cenwrat: fNOM G8pÍbll JOBÍl CíZIIiaS. SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NVIREGVHAZA VAROS HIVATALOS NAPILAPJA lüfizctés: Egész évre 130 K, félévre... 60 K, negyedévre 30 K, egy hónapra 10 K. = • Tanítóknak félévre 40 korona. ===== I Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr S. SZABÖ LÁSZLÖ I Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZAM 329. POSTACHEQUE Kéziratokat nem adunk vissza. !•»».» »» ma t.m ttm mmm^mmmmt^ Egyszer volt és lesz Egyszer más világ volt. É tönk itthon magunknak. ami kellett, megtermette a föld, ami azon kivül kellett, azt ennek a földnek a terményeiből feldolgoztuk magunk. Mi jól éltünk akkor amikor a külföld ránk mondta, hogy megfutunk a saját zsírunkban. Pedig ennek a zsirnak a szine javát Ausztria szedte le rólunk. Mégis egyetlen zsellér házban akkori esztendőben több sertést öltek, mint ölnek ma két esztendőnkent hivatalból méltóságos uraknál. Es jött a civiiizátió és kultura. Bérpalotáink, gyáraink épültek, sutba dobtuk a saját zsírunkba fulásos idők Petőfi, Arany, Vörösmarthy irodalmát, kaptunk helyettök jass és zsargon irodalmat, benépesedtek a gazdasági akadémiák, s a belőlük kikerült képzett gazdászok munkakedve nagybirtokok maradi gazdálkodásán tört meg. Iparunk külföldi nyersanyagon tengődött, a külföldi ipar nyersanyagunkon hizott meg. Az „édes Barálom ha méltóztatsz" test vériesen idegen kézre játszotta nemzeti értékeinket. Szüntelenül lekötelezettnek éreztük magunkat idegen tőkékkel szemben, s rettenetes vámpolitikánkat véreink izzadsága fűtötte. És a szabad lélegzetvétel, a szabad úszás csak akkor adatott meg nekünk, mikor puskaporos levegőben vehettük az első szabad lélegzetet és saját vélünk tengerében vehettük az első tempót. A nemzat sorsát intézőknek politikája az elszegényitve kihasználás volt. A magyar nyerstermények vámmentesen vitettek ki, s vámmal agyon terhelve, feldolgozva tértek vissza. A magyar századok óta földmüvelésre kényszérittetett vám alá nem eső, kezdetleges eszközökkel. Igazi privilégiumot csak az adómeDtse idegenektől lskott szepesi városok élveztek és céltudatos politikaval idegen ékeket vertek a nemzet testébe. Bs végül belerántottak bennünket hullámtörőnek világ tengerek viharába, ahol hősies ellent állásunk dacára elborítottak a hullámok. Csoda e ha még csak részvét sem kisér fuldoklásunkban, mikor drága német frigy társunk „Barbaren és Betyaren-volk" jelzőkkel kürtölte be velünk a világot. A kijózanodás, az észretérés a mérlegcirálás ideje a kü földnek helyes informálására most következik el ránk. De az igaz barátok »t szerzésnek első kelléke gazdasági talpraállásunk. Ennek eszköze pedig nem a suton ülő, vagy hadonászó álmodozás, hanem a megfeszített munka. Nincs iparnak ? Teremtsünk ! Menyjünk vissza a kisiparhoz, kezdjük el, mint a mester kezdi az inaséveken. Nincs nyersterményünk'? Hajoljunk le az anyaföldhöz és dolgozzunk tel mindent otthon a megadott eszközökkel amit belőle kitermelünk. Nincs kivitelünk ? Szakítsunk nagyapáink földuzsorázó gazdálkodásával, és etessük étvágya szerint a földet. Nem is tulon-tul megfeszített munkával a megmaradt Magyarország lehet Európa veteményes kertje és baromfiudvara. És nyúljon hónuk alá a velők kapcsolatos ipar. S mikor a gyarapodó gazdasság kellően berendezkedett, lássa el keményítővel, szesszel, olajjal, kukorica- és burgonya liszttel, „dánvajjal" az egész éhes ipari Európát. Miért éppen Strassburg táján tenyésznek & legkövérebb l bamájak? Milyen sok van itt még amiből tudással, akaratul és szorgalommal olyan sokat lehet csinálni. Akarjunk csak és ugy járunk talán, mint az a születésétől vak kis leány, akit az apám megoperált s levéve szeméről a köteléket, odavitte az ablakhoz. Túláradó örömmel üdvözölte az Isten napját, mondván: .Istenem, hogy férhet be ez a nagy világ ezen a k's ablakon." B. Jósa Jolán. A magyar békedelegáció elutazott Párisba Huszár miniszterelnök ünnepi búcsúztatója Elvitte a vonat kedden reggel gróf Apponyi Aibeitet és munkatarsait Neuillybe. A magyar nemztt minden illuz.ó nélkül bocsájtoita el nagy fiát a messzi uira, a melyen fájdalmak, megaláztatások fognak várni a ragyogó magyar aggastyánra, a ki hazája nevében fogja elviselni ezt az egyéni mártiriumot. Azzal a tudattal viseljük el ezt is, hogy az igazságot bármiiy rideg, gőgös formaságoKkal sem lehet megsemmisíteni. Egészen mindegy, hogy a magyar delegációt rendőrök őrzik-e a neuiliy zárt szállodában s hogy Clemenceau ur összevonja e szemöldökét vagy mosolyog, a per végső fokon nem ott fog eldőlni. Az elutazásról tudósítónk a következőket jelenti: A keleti pályaudvaron A magyar békedelegáció ma reggel 8 óra 50 perckor különvonaton Neuillybe utazott. Hetvenhárman indultak el a különvonattal. Minthogy az elvégzendő technikai munka rendezésére nézve csak odakünt tud a bizottság kellően tájékozódni, csak a főmegbizottak utaztak el a segédszemélyzetükkel. Apponyi Alkart £rtó ron, a békedelegáció elnökén kivül Bethlen István gróf, Teleki Pál grof, Lers Vilmos báró, Zo ián Béla volt iga7«,ágügyminiszier és Somss-ich József főmegbizottak uta tak el, továbbá Ky'lay Tibor államtitkár pénzügyi, Láng Boldizsár vezérkari alezredes katonai, Kőnek sorhajókapitány tengerészeti és dunai szakértők a közgazdasági szakértők közül Hegedűs Lóránt utazott el a delegátusokkal. Együtt mentek még Prapnovszky I?án miniszteri tanácsos, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Csáky Imre gróf, Wettstein János követségi tanácsosok, Jármay Elemér és Sc.tovszky Ernő miniszteri tanácsosok, Walter Emil osztálytanácsos, Hauer Imre konzul, Ezry Sándor és Csáky Gusztáv gróf titkárok. Már félnyolc órakor sokan gyilekeztek a keleti pályaudvar főhercegi várótermében, a kik megjelentek az elutazók üdvözlésére. Nyalc órakor Huszár Károly miniszterelnök jelent meg Bárczy István miniszteri tanácsossal továbbá Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter. Ott volt azonkívül Keleti Dénes államtitkár, Mattyasovszky György rendőrfőkapitány, Pai»gvay Móric, báró Kemény Árpád, Baffay Sándor evangelikus püspök, Bernát István, báré Petrisevics Horvát Emil és igen sokan. Mindjárt nyolc óra után automobilon megérkezett gróf Apponyi Albert Iával, Györgygyei. A váróteremben lelkes éljenzéssel fogadták. Huszár Károly miniszterelnökkel ós a jelenlévőkkel beszélgetésbe elegyedett. Az Est munkatársa kérdést intézett Apponyihoz, milyeu reménységekkel távozik a nagy útra, a mire Apponyi igy válaszolt: — Az eddigi békeszerződések nem biztatnak, de mi nemcsak a magunk érdekében fogunk dolgozni, hanem Európa érdekében is. Ara 60 fillér
