Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-01-11 / 8. szám

2 JSÍYÍR¥IDÉíC. 1920 január 11 Ezután Kucharszky Lászlóné egy babér­csokrot nyújtott át Apponyi Albert grófnak. A miniszterelnök beszéde Ekkor Huszár Károly a terem közepére lépett és Appony' Albert grófhoz fordulva a következő beszédet mondotta: Kegye'mes uram 1 Soha még magyar ál­lamférfin nehezebb útra nem indult, mint te, aki egy életen át ennnek a nemzetnek a leg­nagyobb fia, az ö nemzeti érzésének, gondol­kodásának nemzeti lslkületének s nemzeti fej­lődésének lánglelkü apostola voltál. Nem adta meg neked a sors azt, hogy megérjed ideál­jaidnak, vágyaidnak, egy ezeréves nemzetnek a kivirágzását. Meg kellett érned hogy ezer év alatt a legnagyobb szerencsétlenség akkor szakadt erre a nemzetre, mikor már azt hi„­tük, hogy szabadok, függetlenek vagyunk. Most elmégy tőlünk idegen országba, a népeknek nagy tanácsától igazságot, méltányosságot kérni egy ezeréves máuir nemzet számára. Az, ami ott miránk vár, az nemcsak a magyarság sorsát fogja eldönteni, hanem az tarópai békének a tartósságát is fogja je'an­teni. Egy igazságos béke az európai civilizá­ciónak nyugalmát, békéjét, btztonságát fogja jeleiteni, E pillanatban visszagondolok arra, amit ezer év ótB szenvedtöck mi, magyarok, hogy az európai civilizációt meg tudjuk menteni. Mindig mi voltunk, akik a keletről jövő táma­dást megtör fük. Most is megtörtük az ázsiai pestis te-jedését és ha Ei^-őpa nem méltá­nyolja százados érdemeinket az európa kultú­ráért, önmaga ellen követ el nagy vétket és bünt. Mi b'zunk a népek és nemzetek igazsá­gos Istenében, a müveit nyugati népek íek er­kölesi felfogásában, akik a népek önrendelke­zési jogának alapján próbálták megvívni har­ciakat, hogy nem lesznek hütelenek ehhez a nagy elvhez. A nemzetnek legjobb fiát, a magyar nem­zetnek büszkeségét, reménységét küldjük el erre a nagy feladatra. Kisérjen téged az Isten szent áldása, minden magyarnak hő imája és hozzon a sors bármit is ránk, mi ugy fogjuk venni, mint őseink ezer éven át, jó- és^balsze­rencsében mindig ugy viselkedtek, mint egy nemzet, amely nem csügged el, ha balsors fenyegeti és nem bizakodik el, ha szerencse jut osztályrészül. Tudjuk, hogy mindent meg­fogsz tenni, amit tehetsz, tudjuk, hogy nem sok reményünk van, hogy valóra váljék az a mit várunk, de hisszük, remélünk abban, hogy a béke olyan lesz, amely a nemzetnek újjá­születését, ujjáépülését es további századokrr át való fenmaradását biztosítani tudja. Isten áldjon, vezéreljen utaitokon, minden magyar szív imádkozni fog értetek és idehívják mind azoknak a letűnt generációknak véráldozatait és a világháborúban elhullott hőseinknek, öz­vegyeinknek és árváinknak szellemét, hogy se­gitson nehéz szellemi harcotokban Adja Isten, hogy a nemzet jobb jövőhöz jusson munkátok által. Apponyi válasza Apponyi Albert gróf igy válaszolt a mi­niszterelnöknek : — Igen tisztelt miniszterelnök ur 1 Na­gyon tisztelt barátom 1 Valóban nem tudom, hogy mit szóljak ebben az ünnepélyes és ne­héz órában, midőn a gondviselés ugy akarta, hogy oly viszontagsággal teljes és hosszú poli • íikai pálya kicsúcsosodjék abban a misszióban, amelyet most elvállalnom kell, amelyet éppen azért nem utasíthattam vissza, mert nehéz, mert kínos ; csak ugy mint a Katonának nem szabad visszautasítani egy küldetést azért, mert veszélyes. Istenbe vetett törhetetlen bizalom­mal, nemzetünk igazának teljes átérzésővel megyünk a mi nehéz feladatunk megoldása elé és minden attól függ, hogy adatik-e nekünk egyáltalán alkalom arra, hogy azt, ami a lel­könkban lakik é ami nemcsak minket érdekel, hanem igen jól mondtad, Európaiak jövőjót, az emberi civilizációnak legközelebbi éráját, mindazt megértethassük, átéreztethessük. A végén azonban, a mai órának sötét bi­zonytalanságain és a békemühöz, melyről nem tudom nem kell-e majd idézőjel alatt annak neverni, fűzött aggodalmakon tul a jövőbe nézek Ha ehhez az akarathoz az élethez való ezen akaratnak egyéb feltételeit, azokat az erényeket tudjuk megszerezni és gyakorolni hogyha nagy csapásaink után a magunkbasziM­lásnak az a szelleme uralkod'k rajtunk, amely szükséges, hogy diadalmaskodhassunk helyze­tünk nehézségein, akkor nem féltem nemzetem jövőjét és akkor a legrosszabb ecetben is csak egy sötét folyosón kell áthatolni, melyen tul azonban ismét a verőfényes nap süt és a re­ménység sugarai ránk árasztják vigasztaló fé­nyüket. Azt tudom, hogy Demcsak a magyar kor­mánynak, hanem minden magyar embernek a szive velünk van és kisér bennünket utunkon, azt is tudom, hogy nemcsak magyar érdeke­ket, hauem emberisági nagy érdekeket védünk meg. Ha ezt nem sikerül megértetnünk, nem minket, nem a nemzetet fogja ezért érni gáncs és nem a magyar nemzeten fog majd az igaz­ságos Isten bosszút állni. Még egyszer köszö­nöm a szíves bizalmat és a jóindulatot, mely­lyel útnak eresztetek. (Lelkes éljenzés.) A Terfiletvédő Liga üdvözlete Ezután Raffay Sándor evangélikus püspök a Területvédő Liga nevében intézett gróf Apponyi Alberthez beszédet. Eddig, mondotta, meg sem hallgattak, Mi nem könyörgünk kegyeket, csupán esak igazságot kérink. Mi azonban bízunk a nálunknál hatalma­sabb, a nálunknál erősebb népek igazságszere­tetében, jobn meggyőződésében, a hatalmasok­nak tiszta érzéseiben, emberi érzéseinek mély­ségében, politikai bölcsességének emelkedettsé­gében, keresztény erkölcseinknek erejében, hogy megismerve a mi igazságainkat, azoknak a történelmi igazság tisztességéért érvényt sze­reznek és bennünket, szegény nemzetet, halálra nem csonkítanak. Apponyi Albert gróf az [üdvözlésre igy válaszolt: Már csak igen rövid néhány szóval aka­rok válaszolni a terület épségét védő ligának ezen üdvözletére. Az alaphangja ennek az üd­vözletnek: a szerencsétlenségben is fentartott önérzet hangja és ez jól és helyesen van igy. Ezen a hangon kívánunk mi is szólani, ebben a szellemben kívánunk mi is fellépni, nem hi­valkodással, nem mintha fellázadnánk az ellen, ami minden nagy tusánál a legyőzőitekre ne­hezedik, hanem ugy, amint egy becsületében le nem győzött, kárt nem vallott beszél, aki a háborút nem kereste. Sőt erre most már ok­ményszerü bizonyíték van. Dacára a legerősebb provokációknak, amelyeknek ki volt téve, a végletekig kikerülni iparkodott a háborút, mi­kor kikerülni nem tudta, azt becsülettel végig harcolta, árulúvá nem lett. Ez volna a mi bűnünk. De az árulás nem tartozik nemzeti tradíciónkhoz. Iromá­nyaink közt van egy szerénv okirat, amelyet odatehetek a mi győztes ellsnségeink aszta­lára, számos aláírásokkal ellátott bizonylata az ellenséges országok polgárainak, akiket a há­ború a mi területünkön talált és akik bizony­ságot tesznek arról, amit mi magától értető­dőnek tartottunk, a legteljesebb zavartalansá­got élvezték, a leglojálisabb eljárást tanusitot­Ha ellenségeink hasonló bizonylatot tudnak elénkbe tenni, akkor beszél­hetünk egyenlő önérzettel egymással. Rajtunk, A mi nemzeti becsü­letünkön nem esett csorba. Hogy mi lesz el­járásunknak az eredménye, nem tudjuk. De hogy ezen eljárásunkkal sem fog nemzeti be­csületünkön csorba esni, azért jótállok. Hosszas, lelkes éljenzés kisérte gróf Ap­ponyi beszédét, ezután a jelenlevők kikísérték az elutazókat a pályaudvar első vágányán állá vonathoz. A vonat tíz kocsiból állott. Egy termes­kocsibd!, egy étkezőkocsiból <s nyolc első- és másodosztályú kocsiból. Gróf Apponyi Albert beszállott a termes-kocsiba és a nyitott ablak mellé állott és újra elbúcsúzott a nagyszámba! jelenlevőktől. Pontban nyolc óra 50 perckor indult el a vonat és a közönség kalaplevéve a Himnuszt énekelte akkor. A vonat délután 3 órakor érkezik Bécsbe. Itt dr. Gratz Gusztáv bécsi követ várja a vonatot. Teljes három órát időzik a vonat Bécsben és este hat órakor indulnak csak tovább Buchson és Bázelen keresztül és Párisba menetrend szerint 7-én reggel 8 éra 10 perckor kell megérkezniök. Szófia, január 10. Bulgáriában tovább tart a sztrájk. A helyzet válságos Stambulinszki minisz­terelnököt egy kommunista csapat meg­támadta amidőn Belgrádból autón visz­szatért. A miniszterelnök csodálatos mó­don menekülhetett csak meg. A Nagyvárad cimü lap irja : Szófia, január 10. A bolgár kormány lemon­dott. A szocialisták vették át a hatal­mat. Azon fáradoznak most, hogy kor­mányt alakítsanak Daneff közreműködé­sével. Szófia. Országszerte véres forrongá­sok vannak. A tömeg a dinasztia ellen tüntet és a tüntetés ma már felkelés jel­legét öltötte. Számos összetűzés történt, melynek során a katonaság a tömegbe lőtt. Sok halott és sebesült van. Ruscsuk­ban szintén forrongás volt, melynek so­rán a katonai sortűzre a tömeg revolver­lövésekkel felelt. Hazaszállítják a szibériai cseh csapatokat Londonból jelentik: A békekonferencia határozata folytán megkezdették a cseh csapa­tok hazaszállítását. Az első szállítmány, mely háromezer emberből áll, már útban van Vladi­vosztok felé. Amerika ratifikál Páris, jan. 10. Washingtonból jelenti a New York Herald, hogy a szenátus január 14 én tartandó ülésén ratifikálja a Németországgal kötött békét. Az­után foglalkozik Amerika érdekeivel Oroszor­szágban és végül az európai országok részén adandó kölcsönökről szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni. (Ghemarea.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom