Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)

1918-09-26 / 217. szám

Nyíregyháza, » szeptember 26 * Csütörtök I délszláv kérdésről nyilatkozik a miniszteréül Bndapast. szeptembc-r 25 !A Nyirvdéh trubUítójáiéi) Wekerte Sándor miniszterelnök a délszláv kérdésről az alábbi lüvatalos nyilatkozatot tette: — A délszláv kérdést nem mi hoztuk napirendre, hanem aktuálissá tette ama rendszeres izgatás, amelynek célja a mai közjogi kapcsolat megváltoztatása. Nem nemzeti egyesülésről van szó, hanem arröól, hogy a monarchia és Magyarország érdekei ellen össze akarnak kovácsolni olyan különböző fajokat, amelyek etnográfiailag nem képeztek soha egységet. — Nincs számbavehető magyar politikus, aki e tekintetben más véleményen volna. Magyarország jogait Boszniára és Hercegovinára törvényben biztosították. Ezen jogainkhoz ragaszkodunk, a magyar álláspontot továbbra is föntartjuk. — Ausztriának kétségkívül van beleszólási joga ebbe a kérdésbe és ezt nem szabid idegeskedéssel fogadni. A főntálló állapotot csali közös egyetértéssel lehet megvál toztatnuk. Eszékről táviratozzák: Tisza István gróf tegnap érkezett és tanácskozott a főispánnal és a polgármesterrel a politikai helyzetről, azután fölkereste Pejacsevich Tivadart. Vele és fiával, Markó gróffal szintén tanácskozott. Bécsből telefonálják: A magyar megoldás ügyében minden párt egységes ellenállást fejt ki. A sürgős interpellációk egész záporát zuditják a kormányra. Az egész németség egyetért abban, hogy a magyar annex-ós törekvéseket Bosznia és Hercegovina ügyében megakadályozzák. Tisza István gróf ma érkezik Bécsbö és kihallgatáson jelenik meg az uralkodónál. Beavatottak szerint Tisza igen kedvezőtlen benyomásokat hozott útjáról. A Jugoszláv agitáció annyira gyökeret vert a ! ra a legkedvezőtlenebb eredménnyel járnépben, hogy az az esetleges népszavazásna. Tekintettel a felmerülő nagy nehézségekre a délszláv kérdés megoldását kifogják tolni. Hír szerint propaganda minisztériumot fognak szervezni, amelynek vezetője Chlumetzky Lipót az Ossterreichische Rundschau szerkesztője lesz. A német kancellár beszéde a békeajánlat visszautasításáról Korai a győzelmi ujongás : 'a«5t: szepUmbtr 25 (A NyiniM tudósítójától) Berlinből táviratozzák: A bírod Imi gyűlés főbizottságában a kancellár feszült { éidekiődés mellett mondottá el beszédét. — A nép széles rétegeiben — mon- , doiía a kancellár — nauy lehangoltság támadt Bizonyos, hogy, a legutóbbi nagy offenzívunk nem hozta meg nekünk a remélt sikert, ezt elismerjük és hadvezetőségünk célszerűnek találta, hogy előretolt vonali;okát visszavon a a Siegí'riedállásokba. A helyzet komoly, kishitűségre azoüban nincsen ok. 1916. év nyarán a : helyzet sokkal rosszabb volt. Az ellen- í ség makacs áttörő kísérletei meg fognak hiusulni. Hindenburg és Ludendoríf urai j lesznek a beiyzetnek és az ellenség elhamarkodott győzelmi ujjongása rövidesen halkabbá válik. Bizonyos, hogy a \ lelkesedés, mely 1914 ben eltöltött ben- í nünket, ma alábbhagyott, de szilárd elhatározásunk, hogy kitartunk mindvégig. j — Mi védelmi háborút folytatunk és védekezésből vonultunk be Belgiumba. Évekkel ezelőtt előkészítették az Edvárd király ismeretes bekerítő politikáját. Franciaországban irodalmi kulluszt csináltak a háborúból. Előkészítésre az ellenséges népekben olyan gyűlöletet támasztottak különösen Németország ellen, mely minden igazságos ítéletet elfojt. Clemenceau fanatikus gyűlöletet szító beszéde? minden eddigit feíülmu

?, Amerikában legvadabb háborús mámor tombol. Azt állítják, hogy elnyomott cemzétekért fogtak fegyvert és ugyanakkor hallgatnak Görögország 1 igazásáról, királyának elkergetésérŐl, Írország.évszázados elnyomatásáról, viszont elismerték a cseh-tót csőcseléket hadviselő félnek. — Németország sohasem fog békéért könyörögni, térdet hajtani senki előtt. El fog következni az ei a" amidőn ellenségeink hajlandók lésznek a háborúnak végét vetni, mielőtt a világ fele elpusztu na. A jövőről szólva kijelentette, Wilson ismert tizennégy, majd ujabb négy pontból álló békepontozatait diszkutabiiisnek tartja mar előbbi beszédeiben. ; A döntőbíróságok felállítása és a kis nemzetek védelme, a tengerek szabadsága és a leszerelés kérdése mind alkalmas tárgyalásra. A döntőbíróság eszméjét a háború előtt többször felvetettük, Anglia és Amerika magatartásain mindannyiszor meghiusult. Az első legfontosabb feltétele ezen eszméknek a béke és az igazságosság védelmében megnyilvánuló erélyes akarat lenne. • * — Ellenségeink Burián békejegyzékének elutasításával megmutatták, hol I kell keresni a hódításra vágyó, imperialista, militarista törekvéseket. Wieszburg tábornok a hadügyminiszter helyett ismertette a hadíhelyictet. Olfenzivánk során a Reimsnél tervezett meglepetésszerű áttörési kísérletünkről az ellenség tudomást szerzett és elkészült reá. Áttörésünk nem sikerült. Ezért vált szükségessé arcvonalunk visszavonása a Hindenburg vonalakra. Bizalommal nézhetünk a jövőbe. Sajnos, védekezésünk folyamán jelentékeny foglyot és ágyút vesztettünk. A szilárd német akarat tisztességes békére í'og vezetői Biűniagbaus teBgerészkapitány a helyzetet vázolva, kijelentette, hogy a helyzet röviden így foglalható össze : Ügyünk jól áll. Buvárhajóink több hajót sülyesztenek el, mint amennyit ellenségeink épiieMÍ tudnak. Hintze államtitkár Burián jegyzékéről szólva, megállapítja, hogy ellenségeink gőgös és gúnyom megjegyzések kíséretében visszautasították békeajánlatuukat, Németország szövetségeseivel ellenben hozzájárult a felajánlott béke megbeszéléséhez. Ezzel megmutattuk a világnak békére való Készségünket, bár ügy rémlett előitűnk, hogy az idő alkalmatlan volt a békekezdeményezésre. Az uj államokról szólva, .riegállapiíja, hoi-y z Oroszország és Finnország közötti tárgyalások eddig eredményielenek voltik. Ukrajnában a viszonyok konszolidálása örvendetesen előrehalad. A cseh-tót hadsereg, amely fenyegeti a bolseviki kormányt, mindinkább fegyelmezetlenné válik és rablóbandákká alakul át. Oroszország belügyeibe nem avatkoznak. A keleti békét a bresztlitovszki békének köszönhetjük és ezen békéhez mindaddig ragaszkodunk, ameddig lehetséges. Utána Payer alkanceüár beszélt és ismertette a balti tartományok helyzetét. Oroszország csak nemrég ratifikált utószerződésekben elismerte ezen államok függetlenségi nyilatkozatát, ami az államok Németországhoz való csatlakozást kívánjak. Az emiitett államok nem akarnak külön államként élni, hanem egybeolvadva. Németország nem gondol ezen államok annektálására. Végül kijelentette, hogy Németország Oroszországgal, Ukrajnával, Romániával kötött békeszerződések sértetlensége meüett khart. Még Friedenberg tábornok ismertette a mezopotámiai és ázsiai katonai helyzetet, azután a vita folytatását elhalasztották. A kancellár és Hintze beszédét hűvösen fogadták, ' egyes részeinél pedig közbeszólásokkal megzavarták. Általános vélemény, hogy a helyzet a felszólalásokkal alig javult.