Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-01-27 / 23. szám

_ JStYÍR

VIOÉK A polgármester székfoglalója A képviselőtestület közgyűlése NjfregyhÉíí.*, január £6. (A Nyirvidék tudósítójától.) Tegnap délután tarloíta Nyíregyháza város képviselőtestülete ebben az évben az első közgyűlését, amelynek különösen nagy jelentőséget adott, hogy Bencs Kálmán dr. Nyíregyháza uj polgármestere ezen a közgyűlésen elnökölt első izben és ez alkalommal fejtette ki a nyilvánosság előtt azokat az irányelveket, amelyek polgármesteri működésében munkáját irányítják A polgármester beszédében, a melyet, a város iránt érzett nagy, nagy szeretet lengett át, nagy vonásokban vázolta csupán a tennivalókat, mert hiszen csak a háború után bontakozik ki teljesen a közigazgatásra váró hatalmas munka, de az a munkakészség, a város egész közönségére kiterjedő gondoskodás, az egyes osztályoktól és érdekeltségektől való teljes elkülönitettségre való hivatkozás a város általános érdekeiben, a kulturális és szociális munkának a városnál eddig alig ismert müvelésének a ki fejlesztése, mind olyan kijelentések, melyek az uj polgármester iránt a közgyűlés teljes és osztatlan rokonszenvét kellették Olyan körvonalakat rajzolt és olyan irányelveket szabott az uj polgármester, amelyek mellett ennek a városnak naggyá, széppé, boldoggá^ és megelégedetté kell fejlődnie. És a'város és polgárai iránt érzett olyan szeretett áradt ki a polgármester minden szavából, hogy ez maga is biztosítékot nyújt arra, hogy az elmondottakat teljes erejével, minden ambíciójával meg is akarja valósítani a polgármester, akinek fiatalságában rejlő energiája és eddig is ismert munkakész sége azt mutatják, hogy ereje is lesz ezek megvalósításához. A beszéd fölötte jó hatást tett az egész képviselőtestületre, melynek nevében Geduly Henrik püspök méltatta a polgármester beköszöntőjét, hangsúlyozván hogy a beszéd legértékesebb részének azt tartja, amelyet a szociális és kulturális munkáról és amely arról szólt, hogy a város minden polgárának az ügyénél csak az általanos érdeket nézi és mindenkinek egyenlő mértékkel mér. A polgármester beköszöntője Szinte szük volt a tegnapi közgyűlésen a nagy terem, olyan nagy számmal jelentek meg a városatyák a közgyűlésben, amelyet pontban négy órakor nyitott meg Bencs Kálmán dr. polgármester. Megnyitó beszédében a következőket mondta: Tekintetes Képviselőtestület! Akkor, midőn Nyíregyháza város polgármesteri székét hivatalosan elfoglaltam és a város pecsétjét átvettem, méltóztassanak megengedni, hogy elfogult szívvel ismételten, a leghálásabb köszönetemet fejezem ki a tekintetes Képviselőtestületnek azon reám felette megtisztelő bizalmáért, amelyből kifolyólag engem Nyíregyháza város polgármesteréül megválasztani kegyeskedtek Amikor a város tisztviselője lettem, nem véletlenül és nem ötletszorüen merült fel bennem az a gondolat és az az óhaj, hogy a mi szeretett városunkat céltudatos ós előrelátó várospolitikával a magyar vidéki városok egyik legfejlettebb és legszebb városává lehessen kiépíteni. ftz az óhaj és ez a gondolat, — most, amidőn a város képviselőtestülete részemre a módot és az alkalmat megadta, bennem a legerősebb akarattá változott át. Érzem és jól látom hogy a város polgársága súlyos helyzetben, megélhetési és kulturális kőzszükségleteiben csak igen kis részbea kielégítve, de a súlyos közterhek alatt most máv csaknem roskadozóan, — érkezett el a mai sorsdöotő forduló ponthoz. Amidőn egy pusztuló lét romjain uj világ alakulását várjuk, remélve, sőt biztosan tudva azt, hogy a háború az állami, városi és társadalmi életünk régi kereteit végképpen ledöntötte, amikor mindennek, ami él és élni akar, számot kell vetni a háború következtében beállott változott viszonyokkal s meg kell ragadni mindent, ami életét az uj környezetbe belekapcsolja, táplálva azt saját erejével, s biztosítva a maga fejlődését, — akkor e város polgárságának, amelyet a háború igen súlyosan érintett, és amely ekként életképességének és fejlődésének visszaállítására a legjobban reá szorul, éreznie kell, hogy elérkezett az idő arra, midőn uj városi célok kitűzéséhez és végrehajtásához a mindont felölelő harmonikus működésre szüksége van, mert ezt parancsolja egyrészt az ország, de másrészt szeretett vá rosunk érdeke. A világégés talán már a befejezéshez közeleg. A béke várva-várt pillanatának közclléte mind élesebb vonásokban veti tel előttünk azokat a szociális és kulturális feladatok egész sorozatát, mely a béke beálltával a magyar városokra és azok vezetőjeire, valamint tisztikarára fognak háramlani. Ismerem ezen feladatok súlyos és nehéz voltát, jól tudom, hogy ezeknek megoldására egy egész ember kötelessógtudása, munkabírása, szorgalma é3 céltudatos működése egy magában kevés, éppen ezért már itten megragadom az alkalmat, hogy kérjem a város képviselőtestületének és minden polgárának támogatását, hogy ezen közös, nagy munkában egyetértve, legtökéletesebb megoldáshoz nokem segédkezet nyújtani szíveskedjenek. Érzem, hogy ezen feladatok teljesítéséhez az akarat és a tiíztalelkü törekvés meg van bennem, remélem, sőt tudom, hogy ez iránvu müködésembnn a képviselőtestület és a város minden égyes polgára szeretettel és megértés' sel fog támogatni, s igyekezni fog azon, hogy közös célunkat, szerstett városunknak fejlődését, előmozdítsuk, s azt virágzóvá, naggyá tegyük. Ígéretemhez képest, működésemre nézve programmot kellene ám adnom. Ugy vélem azonban hogy nincs ma Magyarországon egyetlenegy közigazgatási tisztviselő sem, ki a város fejlesztési programmját megadni képés lenne, nincs pedig azért, mert el sem tudjuk képzelni azokat a követelményeket, ugy a szociális, mint a kulturális téren, amelyeket a béke eljövetele a városokra fog hárítani Működésemről azonban irányzatot kötelességem adni. Programmom a munka Egyszerű, gyors, és élettel teli, megértő közigazgatast akarok. És első kötelességemnek fogom ismerni, hogy a városnak anyagi helyzetét megjavítsam, illetőleg annak megjavítására minden erőmet feláldozzam. Ez szükséges azért, mert nézetem szerint a béke eljövetele rendkívüli kiadásokkal fogja a város házipénztárát megterhelni, — s helytelen város politikának tartanám, hogy a létesítményekre szükséges költségeket a város 1918. január 27. ' pétadó utján teremtse elő, mert ez nem jaíenteuo mást, mint azt, hogy abban a pillanatban, amikor a polgárság homlokának izzadságával, két kezének verejtékével, vagy tőkéjének kockázatával értékeket produkál, keres, jövedelmet teremt, rögtön megjelenjen a fölemelt pátadó s a kereset tetemes résriét elvegye. Mert a létesítményekhez szükséges tőkének pótadó utján való előteremtése nem jelentene mást. mint nehezebb megélhetést. Minden tisztviselőnek kötelessége, hogy a kiadások fedezésérő ne a legegyszerűbb, da egyszersmind a legvégzetesebb módon, a pótadó emelésével gondoskodjék, hanem keressea uj jövedelmi forrásokat. Hiszem és meggyőződésem, hogy Nyíregyháza városánál igen sok ily elrejtett, illetőleg még meg nem nyitott jövedelmi forrás létezik. Első feladataim közé fog tartozni tehát, hogy megfelelő szakemberek véleményének meghallgatásával, ezen oj jövedelmi forrásokat a város pénztára részére megnyissam s ez által lehetővé tegyem a városnak azt, hogy a békeeljövetelévol reá háramló szociális és kulturális feladatosat megoldja. Minden közérdekű ügy elbírálásánál kizárólag a város érdeke fog vezetni, ós a@ni fogom Giagedni, hogy bármely társadalmi vagy egyéni érdekek érvényesüljenek. Hivatalos helyiségem ajtaja a város minden egyos polgárának nyitva lesz. S ügyeiket felekezeti, -rang és társadalmi különbség nélkül legjobb meggyőződésem és lelkiismeretem szerint togem elintézni. Egészen uj s a város érdekeit hordozó városi életnek kell itt kialakulni, az eddiginél több, sokkal több szabadsággal, több munkaalkalommal, több tudással, több önérzettel, több becsüléssel, de több megbecsülessel is. Kívánom tiszta szivemből, hogy oz így legyen. Az Istőn áldását kérem szeretett városunkra, s a polgárságára y Bencs Kalman üdvözlése Már a beszéd alatt is többször hallatszott a helyeslés az egyes pontoknál, a tartalmas székfoglaló befejezése után pedig hosszas, meleg ünneplésben részesítették a polgármestert. Az éljenzés elcsitultával Geduiy Henrik állott föl és nagy figyelem között reflektált a polgármester beszédére. Azt hiszi — moudta — hogy ezt az egész képviseletre ünnepélyes percet, amikor olyan impozáns többséggel megválasztott, de az egész város áltál szeretett polgármesterünk elfoglalja az elnöki széket, amikor elébfcnk tárja az elkövetkezendő munkája gazdag programmját, meg kell ragadnia a képviselőtestületnek arra, hogy a kérelemre nyílt szivvei válaszoljon Azt kéri a polgármester, hogy minden tisztes igyekezetében támogassuk, akkor olyat kér, amihez mi valamennyien, akik szeretjük ezt a várost és vágyódunk annak fölvirágoztatására, örömmel nyujtunk neki segédkezet. Ebben a munkában vea-ssen, alkosson lelkiismeretének legjobb belátása szerint és ez a polgárság mögötte lesz és támogatja a munkában. Örömmel hallotta — mondja a püspök — hogy a polgármester programmjában nagy és fontos szerep jut a kulturális és szociális kívánalmak megoldásának, de különösen jól esett hallania azt, hogy programmjának minden pontját a város minden polgárára megkülönböztetés nélkül alkalmazni kívánja. Ezt tartja az adott programm legértékesebb pontjának, mert ennek a teljes megvalósulása, a legutóbbi ellentétek elsimítása