Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-09-04 / 193. szám

2 ,KYÍR¥IDÉK 1917. szeptember 4 Uj millióknépjóléti célokra A Vörös-Kereszt millióiról nyilatkozik a főgondnok Budapest, szeptember 3 (Fővárosi munkatársunktól.) A Nyirvidék vasárnapi számában hi­rül adta már, hogy a Vörös Kereszt ügy­let égisze alatt nagyszabású nyeremény­kölcsönt bocsájtaiiak ki. A jegyzés né­hány nap múlva megkezdődik, szükségét lattam a jegyzés megkezdése előtt illeté­kes helyen érdeklődni aziránt, vájjon a sorsjáték révén összegyűlő milliók tény­leg népjóléti, egészségügyi és hadsegélye­zési célokra fordíttatnak-e. A Nyírvidék szerkesztőségének meg­bízásából ezzel a kérdéssel fordultam a Vörös Kereszt Egylet központi főmegbi­zott főgonclnokához, Wagner Ödön dr. cs. és kir. asztalitokhoz, aki a Vörös Kereszt Egylet igazgatóságának nevében a követ­kező nyilatkozatokat tette előttem: — A magyar Vörös Kereszt Egylet vezetősége szükségét érezte annak, hogy a jelenlegi háborúban reá háruló nagy feladatok megoldását ujabb anyagi esz­közök megszerzésével lehetővé tegye. — Bármilyen nagy mértékben nyilvánul is meg a magyar társadalom áldozatkészsé­ge, a hosszura nyúlt háború és az ez által előidézett nagy feladatok nemcsak föle­mésztették a közel tiz millió koronát ki­levő gyűjtés eredményét, amelyhez Nyír­egyháza polgársága is jelentős összeggel járult hozzá, — hanem az egyletnek a háborús célokra elkölthető mintegy há­rom és fél millió korona vágyónál: is majdnem teljesen igénybe vették. — Az egyesület még tavaly tavasszal az akkori kormányhoz fordult azzal a ké­réssel, hogy részére egy nyereményköl­csön kibocsátására adjon engedményt. A kormány a legnagyobb előzékenységgel teljesítette is ezt a kérést és pedig hosz­szas tárgyalások alapján ugy határozott, hogy már a háború kitörését megelőző időben az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, a Közműve­lődési Tanács és a Budapesti Poliklini­kai Egyesület részére engedélyezett sors­játékkal egybekapcsolva, az Országos Ha digondozó Hivatal, a Honvédelmi Minisz terium rokkant honvédtisztek, tiszti öz­vegyek és árvák segélyezésére, valamint a saját céljaira a magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete által egy nyeremény kölcsön bocsájtassék ki. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot az Es­terházy kormány is elfogadta és az ía par­lamenti tárgj^alás és a királyi szentesítés által törvényerőre emelkedett. — A nyereménykölcsönt a Vörös Ke­reszt Egylet bocsájtja ki és a sorsolási, törlesztési alap kezelését, valamint a sor­solások rendezését az államkincstár vál­lalta. — A rendkívül sikerült sorsolási ter­vezet, amely a Nyírvidék vasárnapi szá­mában megjelent és amely a maga nemé­ben egészen uj, lehetővé tette azt. hogy annak ellenére, hogy nyolcvan év alatt ily nagy- nyeremények fizettettek ki, a nyolc­van év leteltével a sorsjegyek névértékük­nél, illetve kibocsájtási árfolyamuknál lé­nyegesen magasabb összegben, darabon­ként nyolcvan koronával váltassanak be és egyszersmind lehetővé telte azt, hogy a jótékony intézmények olyan tekinté­lyes összeghez jutottak, amely az ő nemes emberbaráti működésük nagymérvű foly­tatását biztosítsa. — Egészen őszintén méltóztassék e­lőttem nyilatkozni arról, vájjon a nye­reménykölcsön névértékének megfelelő összeg valóban a megjelölt jótékony cé­lokra fordittatik-e teljes egészében * — Mi sem bizonyítja jobban azt, — volt kérdésemre a felelet — hogv a sors­játék tényleg milyen nagy mértékben szolgál jótékony célokat mint az, hogy nemcsak a teljes névértéket fordítjuk a törlesztési alapra és a megjelölt jóté­konycélokra, hanem a névértéknél lénye­gesen nagyobb összeg jut erre a célra. Szí­vesen nyilatkozom arról, hogy ezekkel a milliókkal mi történik és őszintén örü­lök annak, hogy az erre vonatkozó részle­tesebb közlés elsőnek a Nyirvidék ha­sábjain lát napvilágot. — A törlesztés biztosítására az állam­kincstárnál letett összegen felül fennma­radó összeg teljes egészében jótékony cél­ra jut és pedig a kormány által jóváha­gyott szerződésben lefektetett kulcs sze­rint osztódik meg a jótékony intézmények közöött. Ezen intézmények a részükre ju­tó milliókat előre meghatározott népjó­léti, közegészségügyi, hadegészségügyi és hadsegitési célokra fordítják. — A Vörös Kereszt Egylet a birto­kába jutott tőkét, amely tíz millió koro­nának felel meg, elsősorban intézmé­nyeinek fönntartására és továbbfejleszté­sére fogja fordítani. Ebből az összegből részesülnek az egylet által a hadtápterü­leten fenntartott tábori kórházak, tábori raktárak, valamint a központban fenntar­tott intézmények, tudósító irodák, sebe­sültszállító oszlopok, stb. — Az Országos Hadigondozó Hiva­tal a részére jutó milliókat elsősorban rokkant célokra fordítja, ebből a pénz­ből épülnek fel majd a rokkantházak és rokkanttelepek. A munkásbiztositó pénz­tár a tüdővész elleni védelemre használ­ja fel a részére megállapított tekintélyes összeget, a poliklinikai egyesület pedig kórházat fog építeni és felszerelni. A Közművelődési Tanács alapítvány szerű ­leg kezeli részesedését, amely közművelő­dési célokat szolgál. A Szurmay Sándor alap közismert nemes intenciója nem szo­rul bővebb magyarázatra. A főgondnok ur nyilatkozatát ezek­kel a szavakkal fejezte be: — Ismerve Nyíregyháza közönségé­nek hazafias áldozatkészségét, meg­vagyunk győződve arról, hogy ezen ál­talunk kibocsájtotl nyereménykölcsönnek jegyzésével támogatni fogja a nemes ak­ciót, hozzájárul a felsorolt jótékonycélu intézmények anyagi eszközeinek gyarapí­tásához annál is inkább, mert egyrészt befektetett tőkéjének biztos elhelyezését találja meg, másrészt pedig ezzel is bi­zonyságát adja szociális gondolkodásának. Paál Jób. iMIWI Nagyobbra kell épiteni_a városi szeszgyárat Százezreket kereshet a város a melléktermékek földolgozásával Nyíregyháza, szeptember 3. (A Nyírvidék tudósítójától.) A kormány jóvoltából Nyíregyháza vá rosa — mint ismeretes — engedélyt ka­pott központi szezfőző fölállítására és o­lyan körletet osztott be a kormány 'a nyír­egyházi városi szeszgyárhoz, hogy több mint kétezer katasztrális hold egész sző­lőtermésének minden törköly és seprő­anyagát a gyár dolgozhatja föl, ami igen tekintélyes jövedelmet biztosit a város­nak. A képviselőtestület természetesen ö­römmel fogadta a szeszgyár létesítésére ka pott engedélyt és fölhatalmazást adott a tanácsnak, hogy százezer korona keretén belül a lehető leggyorsabban építtesse meg a szeszgyárnak azt a részét, amely az ü­zem megkezdéséhez okvetlenül kell, a háború utánra hagyván a gyár teljes föl­építését és az üzemnek a gyümölcskon­zerválására való kiterjesztését is. Most a kormány fölügyelete alatt mű­ködő szakintézmények, amelyek alá a nyír egyházi városi szeszgyár is tartozik, fö­lülvizsgálván a nyíregyházi gyár építésé­nek és leendő üzemének terveit, azt a ta­nácsot adták a városnak, hogy a tervbe­vett épületnél nagyobbat építsenek, mert a tervezett gyárépületet nem lehet majd célszerűen belekapcsolni az építendő nagy gyártelepbe. De ezen fölül azt a propozi­ciót is tették ezeken a szakértői helyeken a városnak, hogy ne csak magát a pálinka­főzést vegye üzemi tervébe, hanem keres­sen módot arra, hogy a törköly kifőzése ütán a mellékterményeket is előállíthas­sa, ami nem jár jelentős többlettel az üzemi kiadásoknál és a városi szeszfőző jövedelmeit a legrigorózusabb számítás .mellett is mintegy kétszázezer koronával emeli évenként. A terv lényege az, hogy a város ne a kisüsti rendszert vezesse be a gyárban, a­mint tervezték, hanem szerezzen be gáz­zal dolgozó, folytonosan működő lepáro­lót, aminek az az előnye is megvan, hogy míg a kisüsti pálnikát még külön kell fi­nomítani, ami ujabb adózást jelent, ad­dig a iepárolón készített szesz 60—70 fo­kot is eléri. De meg a kisüstben megkoz­málhat a szesz, a réziistőt el is rekvirál­hatják, ami nem történik meg a lepároló­nál. Sokkal rentábilisabb az üzem a lepá­rolóval már azért is, mert a kisüsti főzés mellett ugyanannyi sulyu fa fogy el, mint amennyi sulyu szén kell a másik módszer mellett és igy pusztán a fűtőanyagnál már az első évben megtakaríthatja a város azt az összeget, amibe a lepároló kerül. Ez a változott terv egyik része, ami maga is gazdaságosabb termelést mutat. A másik, amit a szakkörök ajánlanak a vá rosnak az, hogy a város a pálinka kifőzé­se után megmaradt törkölyből csináljon szárító készülékeken takarmányt, ami kö­rülbelül negyedmillió korona bevételt je­lent a nyíregyházi szeszgyár körzetében található 4400 hektoliter törkölyből. A melléktermékek földolgozásául ajánlják még a városnak a kifőzött törkölyből le­bocsátott folyadék további földolgozása ut ján borkősavas mész előállítását, ami szintén százötvenezer korona bevételi több letet jelent. A törköly magvának a kivá­lasztása olajnyerés céljából szintén igen nagy jövedelmet jelent a városnak. A már földolgozott seprőből szintén lehet szép pénzt érő melléktermény eket előállítani. A város vezetősége erre több oldalról tájékozódott és mivd a szakférfiak mind egyike ugyanígy látja helyesnek a dolgo­kat, a tanács már a legközelebbi napokban bizottságot hív össze és az elé olyan értel­mit javaslatot terjeszt, hogy a város vegye pro grammjába a létesítendő szeszgyárnál a melléktermények földolgozását is és en­nek megfelelően építse meg már most a gyárat. A városnak a nagyobb építkezésre és a szükséges gépek beszerzésére a már megszavazott százezer koronán kivül még százezer korona kell és ennek az összeg­nek a megszavazását kérik a legközelebb a képviselőtestülettől, annál inkább, meri az az összeg már az első évben busásan megtérül. — A gyár fölépítését ezek az ujabb berendezések nem késleltetik és a gyár november elejére igy is megkezdheti működésié.

Next

/
Oldalképek
Tartalom