Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-04-08 / 73. szám

1917. április 8. JNlYÍRtflDÉK 3 Balla Jenő a Schwartzer-szanatoriumban Járossr Sándor lesz a polgármester-helyettes Nyíregyháza, április 7. (A Nyirvidék tudósítójától.) A nyíregyházi városházán szomorú, nyomott a hangulat. Az emberek, akik­nek dolguk akad a nagy, sötét épületben, szinte lábujjhegyen járnak, aggódva néz­nek körül és amint elvégezték a dolgukat, sietve hagyják ott a szomorú házat. A tisztviselők elmélyedve, elgondolkozva — jönönek-'mennek a folyosókon és alig tud­nak elvonatkozni a legutóbbi napok drá­mai eseményeitől. Ezekben a napokban még mindenki mélyen a hatása alatt áll a történteknek és bizony napok kellenek ah­hoz, hogy a Városházán ha nem is a ren­des mederben, de legalább zavar nélkül menjen a munka. Akik Balla Jenő polgármesterrel a legutóbbi ottani tartózkodásnál érintkez­tek, — szinte még ma is a megdöbbenés hangján beszélnek a túlfeszített munká­nak erről a szegény áldozatáról. Most, hogy a tények azt bizonyítják, hogy Balla Jenő az utóbbi dolgait öntudatának hij­ján cselekedte, sok mindent egészen más szemmel látnak az emberek és nagyon sok mindennek megtalálják a rugóit. Az évek óta tartó zavartalan béke ilyetén megza­varása is egószien más világításba került és a nyugtalanságot az egész városban a részvét váltotta föl. Városát nagyon szerette ez a boldog­talan ember, akinek megdöbbentő össze­omlása még az utolsó órákban is olyan je­lenségeket mutat, amely e város iránti ra­jongását, alkotni vágyását ós nagy koncep­cióit bizonyítja. Még a legutóbbi napon is bejárta a Korona-szálló összes helyiségeit és átvizsgált tüzetesen mindent, mert — mint mondotta — előterjesztést akar ten­ni aziránt, hogy a Korona épületét három­emeletre emeljék. Ugyancsak emeleteket akart húzatni a városházára is és már a vá rosi mérnöki hivatallal is tárgyalt az elő­terjesztés részleteiről. A legkomolyabban és alapos indokokkal készítette el a történ­tek előtt közvetlenül fölterjesztését a kor­mányhoz aziránt, hogy Nyíregyháza ínég a háború alatt önálló törvényhatósági jo­got kapjon, de már ez az irása is magán viselte a beszámithatatlanság jellegét. — Meglepő volt az a beadványa, amelyet szer dán délelőtt készített és amelyet a vá­rosházán gépeltek le. Ebben rámutat arra, hogy a napokban töltötte be a huszadik esztendejét a város szolgálatának és hogy eme husz év alatt minden erejével, igye­kezetével, munkaerejével híven és a leg­jobb tudása szerint szolgálta a városát és különösen a háború alatt teljesített nagy és eredményes munkát. Ezeknek az indo­koknak az alapján arra kéri a főispánt, hogy terjessze föl őt a királyi tanácsosi kinevezésre. Ebben a beadványában kie­meli, hogy nem a hiúság diktálta eme kérelmét, de ugy véli, hogy mint királyi tanácsos a felsőbb hatóságok előtt nagyobb súllyal és több eredménnyel képviselheti városa érdekeit. Akik ezt a beadványt, a mely a fölfüggesztése utáni napon került el postán rendeltetési helyére, látták, a­zokban már akkor megerősödött az a föl­tevés, hogy Balla Jenő súlyos idegbeteg. Most, hogy ez a dolog csaknem két­ségtelen, természetesen városszerte, sőt az országos sajtóban is élénken kommentál­ják a történteket és a legszélsőbben el­ágazóák erről a dologról a vélemények. Természetes az, hogy kívülről és a dol­gok teljes, alapos és minden részletre ki­terjedő ismerete nélkül nehezebb tiszta, képet alkotni. Akik látták közvetlenül az eseményeket, azok tudják, hogy Balla Je­nő lelki és szellemi összeomlása hosszú hetek, sőt hónapok alatt következett be anélkül, hogy erre kétségtelen bizonyíték lett volna. Az ő beadványai olyan hangúak voltak, hogy különösen eleinte nem lát­szott az másnak, mint a túltengő önérzet hangjának. Tudták róla fölöttes hatóságai, hogy túlságosan is ragaszkodó álláspont­jaihoz és hogy eltérően a szokásos hivata­los hangtól, vélt igazai tudatában hajlilha­tatlan volt. így aztán a beadványait is ev­vel a szemmel nézték és ha meglepődtek is ezek fölött a vármegyeházán, nem jár­tak el ellene, nem gondolhattak eíméjének megbomlására, inert ezek a dolgok az ő természetéből folyóak is lehettek. Csak a mikor egyre sűrűbbek lettek ezek az Írá­sok és egyre nyugtalanítóbb a hangjuk, meg amikor aztán mindezekhez a legu­tóbbi hírlapi közlemény is járult, akkor látta az alispán, hogy most már hatósági beavatkozásra van szükség és hogy a pol­gármestert, akinek kétségtelenül súlyosan megviselte az idegeit a túlfeszített munka, el kell távolítani a város ügyeinek vezeté­sétől és időt adni neki arra, hogy gyógyít­tassa magát. Természetes az, hogy az al­ispán csak fegyelmi uton járhatott el Balla ellen, mert hiszen azt, hogy beteg, csak sejtették, csak szimptomái mutatkoztak en nek, de ennek a megállapítása kívül esik az alispán hatáskörén. Még akkor külön­ben sem voltak erre otyan bizonyítékok, mint amilyenek később mutatkoztak. Fővárosi munkatársunk ma korán reg gel fölkereste a Schvvartzer szanatórium igazgató főorvosát, aki a polgármester ál­lapotáról a következő felvilágosítást adta: — Balla Jenő polgármester tegnap oete szállították be a szanatóriumba annak a . bizonyítványnak az alapján, amelyet Dohnál József dr. Szabolesvármegye tiszti főorvosa állított ki. A bizonyítvány ugy szói, hogy a polgármester állapotát a központi idegrend­szer megrongálása idézte elő. Ennek alapján a polgármesternek bizonyos ideig zárt osz­tályon való elhelyezése okvetlenül szüksé­gessé vált — Balla Jenő a szanatóriumban nyugod­tan viselkedik és azt a benyomást tette rám, hogy a túlfeszített és megerőltető munka idézett elő lelki állapotában bizonyos rend­ellenességeket. Beszéde teljesen nyugodt, világos, hangoztatja, hogy igazának tudatá­ban teljes nyugalommal várja be ügyének tisztázását és a belügyminisztertől kért vizs­gálat befejezését. Az igazgató főorvos ezután elmondotta, hogy a szanatóriumban meglevő szabályok szerint az esetet bejelentették a járásbíró­sághoz és a járásbíróság a budapesti törvény­szék orvosszakértőivel kedden fog kiszállani, hogy Balla Jenőt megvizsgálja. — Orvosi véleményt egyelőre nem mondhatunk, azonban bizonyos, liogy a polgármester idegrendszerének kimerülése miatt ápolásra szorul, remélem azonban, hogy állapotában rövidesen javulás áll be. Most mái-, amikor szegény Balla Je­nő szanatóriumban van, amikor immár kétségtelen, hogy a polgármester súlyos idegbeteg, tehát a cselekedetei nem eshet­nek elbírálás alá, minden valószínűség sze rint maga az alispán lesz az, aki a vár­megye közigazgatási bizottságának a jö­vő héten tartandó ülésen propoziciót tesz aziránt, hogy Balla Jenő polgármester el­len elrendelt fegyelmi eljárást hatálytala­nítsák és Ballát azontúl már mint beteget kezeljék, aki most mindenesetre gyógyulá­sa végett szabadságon van. Mi szinte bi­zonyosra vesszük, hogy a fölfüggesztő ha­tározat ebben az értelemben módosulni fog és az ilyetén formában való megoldásai a dolgoknak a város lakosságában közmeg nyugvásra talál. Ezekből folyóan. a helyettesítés kér­dését is meg kell oldani. Trák Géza ta­nácsos, az alispán által megbízott helyet­tes polgármester igen nagy és fölötte fon­tos munkakört lát el és ebben a munka­körben szinte egy ember erejét meghaladó a tennivalója. Csák erejének a tulfeszité'­sévei láthatja el a dolgok rendezéséig is a polgármester teendőit is. Emellett ab­ban a helyzetben az a visszás, hogy Trák mint közigazgatási tanácsos és katonaügyi előadó saját magának egyben referense is. A polgármester helyettesítése kérdé­sében tehát mindenesetre intézkedni kell. Ugy értesülünk, hogy a helyettesítés va­lóban más uton nyer elintézést még pe­dig az eddigi verziók szerint ugy, hogy az alispán megbízza és fölkéri a polgármeste­ri teendők ellátására Járossy Sándor dr. ügyvédet. Ez a verzió teljesen plauzibilisnek is látszik, mert Járossy aki tagja a képviselő­testületnek, mindig élénk részt vett a vá­ros ügyeinek intézésében és nagy kép­zettségével, sokoldalú tudásával a város dolgainak gyakran nagy hasznára volt. A' mai, a városra nézve olyannyira nehéz napokban Nyíregyházának mindenesetre ilyen nagyképzettségü, erős akaratú, a vá­ros dolgait alaposan ismerő férfiura van szüksége, aki teljes munkaképességével, e­gész erejével lát hozzá ennek a városnak a dolgaihoz. És ennek a munkának, ennek a föladatnak Járossy — ha elvállalja ezt a nehéz megbízatást, — meg is felel. Iparművészeti kiállítás a nőipariskolában Nyíregyháza, április 7. Ma nyilt meg özv. Bazala Béláné ipar­müvésznő kiállítása a helybeli nőiparisko­lában. Bizonyára élénk érdeklődést fog kelteni ez, különösen a hölgyközönség kö­rében, amennyiben a kiállított batik fes­tésű művészi munkák még itt Nyíregyhá­zán, valószínű, hogy inég az újdonság jel­legével is birnak. Bár maga a technikai kivitel és eljá­rás régi indiai keletű művészet, de a je­lenlegi iparművészet keretében ma újra igen nagy lendülettel életre kelt. S ez nem is csoda. A finom könnyed selymek, a meleg tónusu bársonyok, Sőt a különbö­ző szinü bőrök is alkalmasnak bizonyultak arra, hogy batikolással felületük a legpom­pásabb diszkrét színezéssel, mely amellett állandóan tartós is, — nyerjenek pompás külsőt s szolgálják rendeltetési céljukat. A hímzések és kivarrások ritkán old­ják meg a célt oly jól — mint épen a bá­lik, mely így az anyag felületéből ki sem emelkedik, s az anyaggal egy síkba ma­radva, csak szinpompájával és rajzával lesz plasztikussá. A formák könnyedén, szinte rálehelve, azt (a csalódást is kelt­hetik, mintha azok a selyem szövetébe lennének szőve. Mesterien komponálja s szebbnél szebb térkitöltésekkel látja el a művésznő na­gyobb szabású teritőit, átalvetőit, és sál­jait; s nem is a technika bravúros és pon­tos kivitelét, mint azoknak megtervezését és pompás színskáláit kell itt megbámul­nunk. Mi akik még 1 a batik munkákról ke­veset tudtunk örömmel és élvezettel szem­lélhetjük ezt a kis kiállítást, mely hisszük, hogy a közönség osztatlan tetszését érdem li ki. A kiállítás négy napon át, délelőtt 9— 12-ig és délután 3—6-ig látható a női ipar­iskolában. Belépődíj 50 fillér a hadiárvák' felsegélyezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom