Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-02-04 / 19. szám

2 JNEyíryidék: 1917. február 4 A mélységből, A háború előtt voltak iskolák, melyek az állami és társadalmi életben az érdekösszeütközést keresték, a «szükséges roszszat» láttuk; mig a háborúban mindenki az érdekkapcsol tapasztalja ugy a karitativ intézmények közös alkotásában, mint a háború okozta állami és társadalmi élet deinoralizásában, tehát jóban-rosszban — egyaránt. Világos, hogy a társadalmi élet fonalaiból szövődöli állami életben a külső sérülések a fonalak belső rezgését idézik elő, melyek a társadalmi élet legutolsó perifériájáig elhatnak. Tapasztalati tény, hogy a háború nemcsak az aktiv harcosok, de

A a passiv állásponton levő itthonmaradtak erkölcsére is lefokozólag" hat. S ez az utóbbi, melynek tragédiai bonyodalma csak a háború után játszódik le, megrázó és megrázóbb lesz még ugy a családi, társadalmi, mint az állami életre, mely utóbbinak repressiv intézkedéseit provokálja. Mert az erkölcsi bajokra nincs Gilcádnak balzsama s az otheloi féltékenység az erkölcsi beszámitás szerint keresi a feldúlt családi tűzhelyért az elégtételt. A morális bajok s ezeknek még az iskolás gyermekek előtt is közismert borzalmas esetei elintézést nyernek ugyan a hatóságoknál, s a nép a jézus-mária hadsereg közismert felkiálltás után napirendre tér és uj szenzációs hirt vár; de nem ily könnyen siklik át az eseten a hitvesi hűséget, a családi szentélyt számon kérő családfő. Theoretikus uton a baj nagyságát, az erkölcsi sülyedés mélységét elintézni nem leliet; de a baj okát mégis meg kell keresnünk s az okozatot belmissiói törekvéssel redukálhatjuk már most is s a jövőben a női életre való uj nevelési móddal, az alsó réteg aszszonyait felölelő nőegyesületek, megfelelelő szociális intézmények létesitése által megszüntethetjük. Tudjuk azt, hogy a legnemesebb erköl csösitő hatalom a szeretet és pedig a szeretet apotheozisa, az anyai szeretet. S ime ezt mindenütt veszve látjuk, hol az anya önállóságra gyermekkora óta nem volt nevelve, lfol a férj mellett rabszolga szerepe volt s mint ilyen szolgálta a szenvedélyeket, hol a gyermekkori gyámkodás nem szűnt meg a férjhez menetellel csak ujabb alakot nyert, hol a szépnek helyes érzete, mi alkalmas a szenytől visszatartani, kifej lesztve nem volt, hol az alsóbb rendű örömökre volt berendezve az izlés. Mig a műveletlen a mélységben érzi magát a legjobban, addig a müveit, a nemesebb, magasabb élvezetekben keres kárpótlást. Emilt az individium a kollektiv élet asylumába, a szociális élet önzetlenségébe jut, melynek megkapóan szép példáját adta Damjanich özveg3

re, kinek legendás alakját kora és a történelem eszményi magaslatra emelte, mig amott az önző érdek uralkodik. Az önalkotta erkölcsi személyiség, ki függetlenségre, akaraterőre, Ítélőképességre van nevelve az önnevelés által, az a De Gerando megkülönböztette fizikai és szellemi erkölcs birtokában sohasem fog letérni semmi körülmények közt sem az élet rendjéről. Mert nemcsak azt tudja, hogy «mit», hanem azt is, hogy «miképpen» kell az életnek megtalálni a goethei értelemben vett «iota» pontját. Ez naponként hóditja meg az életet, mert meg kell hódítania, tehát meg is érdemli ezt. Mert mint Faust mondja: «Az érdemel csak életet, szabadságot, ki azt naponta meghódítani kénytelen.» Ha magasabb szempontról tekintünk a tágabb látókörre, ugy tűnik fel, mintha az eddigi szociális világot egy antiszociális váltaná fel. A szeretet iskolája, a család ziilötten lesz a mélység, az erkölcsi sülyOdés áldozata. Náboth szülőjének esete, az idegen vagyon erőszakos eltulajdonítása mindennapi. A kényelem imádás mindinkább terjed a tétlen vagyonostól a bűnöző nyomorgóig. Lop a nyomorgó, de lop az is, ki nagy vagyona mellett tétlenkedik. Nemcsak időt, de a társadalmat is meglopja az ilyen, mert elvonja ettől azt az energiát, melyet viszontszolgálat fejében vissza kellene adnia azért, mit tőle mint társadalmi lény kapott, mely nélkül több nem lett volna természeti lénynél. Mindenki: szegény, gazdag, egyaránt sokkal adósa a társadalomnak, mert mindenkit a társadalom emelt arra a mi s mennél magasabban áll, annál többet tartozik a közjó előmozdítására, mely az ő javát is előmozdította. Ha e társadalmi adósság érzete a köztudatba megy, ugj

r akkor nemcsak kenyérkereset lesz a munka, hanem társadalmi kényszer, mely alól a vagyon nem, csak a teljes rokkantság adhat abszolutoriumot. A szomorkodónak a munkában kell keresnie vigasztalást, a tetterősnek a munkát a munkáért kell szeretnie s ezzel áldoznia a társadalomnak, nacsak ennek exconnnunikáltja nem akar lenni. A társadalmi adósság érzete és tudata megóv a tétlenségtől, igy a bűnös hajlamot elfojtja, megment a mélységbe zuhanástól. A «De profundís» királya pedig, ki közöttünk élt és él, mértani haladvánnyal szaporodó követőinek eseteivel, nem a bűnbánat nagy isymbólumát keresi könnytől ázott párnáin, hanem a munkával előzi meg a könnyeket s nem a léha élettel. Mindaddig, mig a köztudatba nem mennek társadalmi életet megtermékenyi tő eszmék: nem mind bűnös az, kit a társadalmi előítélet megbélyegez. Ébreszsziik fel mindenkiben a társadalmi lény öntudatát, kötelezzünk mindenkit a társadalmi adósság lerovására, neveljük az anyákat a nők ethikai életének ismereté-r vei, hogy ezek is igy nevelhessék leányaikat s ekkor megmentettük az embeiúséget a mélységtől. — s. — Tfsztvisslökertek Nyíregyházán Tömeges jelentkezések Nyíregyháza, február 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) Kürthy Lajos báró az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke pár héttel ezelőtt érdekes leiratot intézett B a 11 a Jenő polgármesterhez. A leiratban Kürthy fölhívta a polgármestert, hogy a város, a tulajdonát képező földekből hasítson ki bizonyos szánni parcellákat és ezeket vagy ingyen, ívagy pedig 'mérsékelt összegéri bocsássa rendelkezésére a köztisztviselőknek és más alkalmazottaknak, akik aztán a területeket kerti veteményekkel ültessék be. A rendkívüli szociális fontossággal biró leirat kézhezvétele után Balla Jenő polgármester értekezletre hivta össze a nyíregyházi hivatalfőnököket, akik nagy örömmel hallgatták végig a leiratot. A polgármester azután elmondotta, hogy a város a legnagyobb készséggel hajlandó a leirat intencióit végrehajtani és már ez év tapaszán kész a szükséges területeket a tiszt viselők és alkalmazottak rendelkezésére bo csátani. A város ugy tervezi, hogy kétféle területet bocsát a tisztviselők rendelkezésére Az egyik terv az, hogy a katonakórház mögött lévő városi földekből 50 és 100 négyzetöles területeket kizárólag kertgazdaság céljaira adnának a tisztviselőknek. Ezt a területet fölszántva és kellő módon megtrágyázva kapná meg minden tisztviselő, akinek csupán a bevetéssel és a megműveléssel lenne dolga. A másik terv az, hogy a tisztviselők ne csak zöldséget, hanem kapás veteményeket is termelhessenek, mivel azonban 50—100 négyszögöl terület erre a célra túlságosan kicsi, a város 600 négyszögölnyi területeket is tervbevett a tisztviselők rendelkezésére bocsátani. Ennek a területnek a felszántásáról trágyázásáról aztán a bérlő tisztviselő maga tartoznék gondoskodni. Mivel a terv végrehajtásához a közgyü lés jóváhagyása is szükséges, a képviselő testület legutóbb foglalkozott a dologgal és ugy határozott, hogy a szóbanforgó területek négyszögölét négy fillérért bocsát ja a tisztviselők és alkalmazottak rendelkezésére. A hivatalfőnökök a napokban kezdték meg a jelentkező tisztviselők öszszeirását, amely arra mutat, hogy tisztviselő körökben általában rendkívül tetszik a terv, olyannyira, hogy majdnem minden tisztviselő előjegyeztette magát egy-két par cellára. Segítsen a kormány! A sok büszke jelszó, amivel ellenségeink magukat és egymást ámitották, mióta csak háborúba kezdtek, lassanként mind háttérbe szorul, hogy helyet kapjon a legújabb: segítsen a kormány! Akár élelmezési, akár másminő gazdasági meg próbáitatással kerülnek szemben, a feliratok és táviratok özöne zudul kormányainkra, s minél tovább, annál nyersebb hangon, követelőznek, hogy haladéktalanul és sikeresen — segítsen a kormány A végső győzelem ígérgetése már nem fanatizál senkit, a legfőbb gond most a kenyér, hus, cukor, burgonya, szén, petróleum és minden egyébnek a hiánya. Egyelőre ezen segitsen a kormány. Alig hozta meg a hirt Amerikából a «Price Courant», hogy ott a vetések állása sokkal kedvezőtlenebb, mint ahogyan az utolsó jelentés megállapította, a «Times» szerint az angol mezőgazdák hadisegitőbizottsága azonal hat kemény pontba foglalt határozattal rontott Lloyd George kormányának a kenyérmagvak, a burgonya, trágya, gazdasági gépek és katonai munkaerő megfelelő biztosítása érdekében. Napról-napra fogy a kereskedelmi hajópark, mert mint a «Fairplay» panaszolja a tengeralattjárók pusztításait, a hajómunkások teljesítményének elégtelensége nem tudja pótolni, nem fejtik ki egész munkaerejüket, minden ok nélkül folyton mun kabeszüntetéssel fenyegetnek, béremelést, követelnek és a közjó iránt semmi megértést nem tanúsítanak Segitsen a kormány! Franciaországban persze mindenütt rekvirálják a gabonát, mi a gabonakereskedők hadseregének a szájából üti ki a kenyeret. A félelmes hadsereg összeül, izgat és — mint a «Journal» jelenti, elhatározza, hogy — segitsen a kormány. Februárban egész Franciaországban meg tartják a cukorjegyek diadalmas fölvonulásukat. Személyenként és havonként 750 gramm. Maga Herriot miniszter elismeri azonban, hogy ez a rendezés teoretikus marad, ment sokan többet foglaltak le maguknak, ami az egyenletes elosztás keresztülvitelét lehetetlenné teszi. A németek a répatertmő vidék jórészét elfoglalták, tavaly is már száz millió frankért kellett behozatni cukrot. Ugyancsak a «Journal» panaszolja, hogy a gyógyszerek és minden hygienikus áru 200 százalékkal megdrágultak s nincs más hátra, minthogy lemondjanak egészségügyi jó szokásaikról ha nem segit a kormány. A francia szénhiányt a maga egész bor zalmasságában világítja meg az, bog}' Páris — sötét. A «Journal» tele van a clermondferrand-isoirei kereskedelmi kamara erre vonatkozó panaszaival és a kormányhoz intézett segitségkérésével, melynek híjával veszedelem fenyegeti a nemzeti védelmet, az ország gazdasági életét és a közbiztonságot. A «Liberté» az ivryi fémmunkások sztrájkját arra magyarázza,