Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-13 / 12. szám

2 12-ik szám. 1916 február 13 véltje pedig sokkal világosabb fejű, semhogy ne tudná Kantot, vagy Spencert a maga mivoltában értékelni. Nem lehet és nem is szabad olyan ostobáknak föltételeznünk azokat, akikben a Szent István Akadémia eszméje megszületett, hogy mindezekkel a körülményekkel nem lettek volna, vagy jie lennének tisztában, s annál esetlenebb az a vád, mely az új Akadémia megalakulásában felekezeti harcok előjelét látja. Most pedig egy kérdést teszek föl: van-e valaki, aki a Magyar Tudományos Akadémia működésével őszintén meg van elégedve? Nem felelek erre a kérdésre csak annyit, hogy amióta eszemet tudom, az Akadémiát mindig csak szidni hallottam s hogy a nagyközönség egyálttalában tud a létezéséről, azt a minden évben megujuló Vojnits-botránynak s egy-egy időszakonként visszatérő nagyobb stílű skandalumnak (mint pl. a Szekfü-affér) köszönheti. Most azonban azoknak, akiknek a szemében vörös posztó az új Akadémia megalakulása, a Magyar Tudományos Aka démia egyszerre féltett gyermekük lett, a kit meg kell óvni minden szellőtől, minden konkurrenciától. Pedig nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát épen a konkurrencia hiánya sülyesztette a lespedés ingoványába. Vessenek rám követ a wellsek

: avagy a ghibellinek, mégis csak azt mondom, hogy a tudományt kedvelő emberek nem titkolhatják el egy új tudományos akadémia megalakulásának hirén támadt jóleső érzésüket. Mert aki a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét csak az akadémia címben látja s nimbuszhanyatlást lát abban az egyszerű tényben, hogy egy másik akadémia megalakult, az képzelheti és elnevezheti magát mindennek, csak nem Obiectiv-nek. Diogénes. w

w

wmni wwn

nw n

rr r»iiPi*iv

>

n*

f

n»

*> rntwm

vii

'i

Tir i

iiirn" Teendők a háború alatt és után. Irta : PIsszer János, nyíregyházai épitőmester. Az «Ipartestiiletek Országos Szövetséges átiratot intézett az ország ipartestületeihez, egyik tagtársa kérdéseire, amely átiratnak jelentős és fontos tartalmát röviden ismertetni szükségesnek látjuk. E szerint a magyar ipar megerősítésének és a külföldi iparral szemben való versenyképességének biztosítása kérdésével mindazok az államférfiak, akik ezzel rendeltetésszerüleg foglalkoztak és azok a polgárok, akik erre önként vállalkoztak, nem tettek mást, mint e kérdés megoldását keresték. Ebből a munkából a szövetség is kivette részét, de beismeri, hogy még sok munka van hátra. Ez a kérdés nem uj. Ellenben uj és sürgős teendő, a szövetséges és hódított területeken a munka és szállítási piac biztosításának kérdése. Ebben a tekintetben a gyáripari érdekeltség a maga teendőit diplomáciai úton és a maga érdekképviseletében már megteszi, hogy a magáénak mondhassa azt a piacot, amely legfőbb éltető forrása a kézműves iparosságnak is. A tennivalók tekintetében a leghatásosabbnak találja az átirat az iparosság saját erejére való támaszkodását és itt ugy találja, hogy megbízható közvetítők utján kellene a legszükségesebb cikkeket a nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni, az ipartestületek pedig maguk bízzanak meg egy-egy utazót a cikkek eladásával és vevőkör keresésével. A katonai közigazgatást meg kell keresni, hogy könynyitésekkel járjon kézre; az állami támogatás meg lesz, csak legyen kit érdemileg támogatni. Vegye igénybe az iparosság a kereskedelmi múzeum és az Orsz. központi hitelszövetkezet közreműködését, melyek elsője levelezői révén tájékoztatást nyújt a szükségleti cikkekben, másika pedig a cikkeket összegyűjtené és rendeltetése helyére juttatná. E két intézménynyel közvetlen érintkezhetik az iparosság ipartestületei utján, de ha kell a szövetség is hozzájuk fordulhat «általános intézkedést kérve». A teendők megbeszélésére pedig alkalmasnak mutatkozik, az ipartestületi elnökök és titkárok együttes értekezletét megtartani Budapesten. E sorok iróját a Nyíregyházi Ipartestület azzal bizta meg, hogy a Szövetségi átiratra adandó választ fogalmazza meg,, amelyet a testület a magáévá tévén és az orsz. Szövetséghez felterjesztvén, mint a Nyíregyházi Ipartestület előzetes állásfoglalását tekinthetjük, azt az alábbiakban közlendőnek találtuk. A kérdés olyan fontos é^ a meggondolásokra rendelkezésre állo idő oly rövid, hogy az e tárgyhoz hozzászólásra, még a Budapesten megtartandó értekezlet előtt is fel kell kérnünk lapunk olvasóit, hogy az európai térkép uj alakulása ideje alatt a magyar iparos érdekeltség is megtegye mindazt, amit megélhetése fontos érdekei diktálnak, s amit a német ipari érdekeltség már jóelőre megtett és megtesz, amint azt a lapok különböző híradásai is tudomásunkra hozzák. Az orsz. Szövetséghez felterjesztett memorandum szószerinti szövegében a következő: A magyar ipar megerősítésének, a külföldi iparral szemben való versenyképességének, valamint a szövetséges és hódított területeken a munka és szállítási piacok megszerzésének biztosítása tárgyában hozzánk küldött, mult hó 26-iki keletű b. átiratukat örömmel vette testületünk, az abban foglaltakat némileg át is gondolta. Épen emez átgondolás készteti testületünket arra, hogy a felvett tárgyban az alábbiakat közölje a Tekintetes Elnökséggel. Testületünk teljes mértékben osztja azt a felfogást, hogy a fentemiitett kérdésekben való megfelelő állásfoglalás sürgős, hogy az mielőbb precizirozandó. Igazságos ügyünk védelmében küzdő dicső hadseregeink győzedelmes munkája, épen ügyünk igaz voltában leli alapját, erről eleve is meg voltunk győződve, illetve már akkor, amikor ügyünk védelmére fegyverhez kellett nemzetünknek és a vele szövetséges nemzeteknek nyúlnia. Igy már több hónappal ezelőtt reá kellett volna térnünk a most említett tárgyalások megindításának útjára. Minthogy azonban eddig a kérdéssel nem foglalkoztunk, valóban sürgőssé vált annak megtárgyalása. Ebből folyólag helyesléssel találkozott a T. Elnökségnek ama javaslata, amely szerint Budapesten értekezletet tartson, az ipartestületi elnökök és jegyzők küldöttsége. Nem kívánunk ez értekezlet munkájába már most beleszólani, de ugy találjuk, hogy a következőknek felemlitésével talán szolgálatot tehetünk az ügynek, ha az értekezlet nb. figyelmét az alábbiakra is tisztelettel felhívjuk. Mindenek előtt fontosnak véljük olyan megegyezésnek létesítését a középponti hatalmak nemzetei és az azokkal szövetséges nemzetek kormányzata között, a mely szerint ezek területén bárhol letelepedhetnék az az iparos, aki erre hajlandósággal bir és letelepedése helyén iparát ugyanugy. gyakorolhassa, mint előző tartózkodása helyén, hogy t. i. rendesen megszokott munkájában zavartatásnak kitéve ne legyen. Az erről szóló engedély, a megszállott területekre is érvénnyel bírjon, amint erre nézve katonai szempontokból az engedély megadható lenne. Osztja testületünk a T. Elnökség átiratának ama részét is, amely szerint közvetítők juttassák az ipari készítményeket a nagyközönséghez. Ilyen közvetítőkként lennének kiképezhetők azok a háborúban rokkantakká vált iparosok, akik a megfelelő képzettséggel bírnak, ilyen közvetítésre kartársaik részéről alkalmasaknak ismertetnek s akiknek testi fogyatékossága az ilyen közvetítésekkel járó teendők végzésére gátlólag nem hat. Ezek letelepedhetnének a megszállott, avagy a háborúval sújtott vidékeken s e letelepedésben államilag leimének segélyezendők, de semmiesetre sem alamizsnával. Eme rokkantak, az általuk már a háború alatt is megismert és igy nékik is alkalmas vidék nyelvismeretére már most kioktatandók lennének s esetleg már a háború folyama alatt is letelepedhetnének. Mint képzett iparosok, az emiitett közvetítői teendők ellátását megfelelőleg ki tudnák gyakorolni. Eme rokkantak részére az is megengedendő lenne a megfelelő kormányzati megegyezésekkel, hogy a középponti hatalmakkal szövetséges nemzetek területén bárhol letelepülhetnének. Az iparilag előállítható tömegcikkek készítésére alkalmilag szövetkezett iparosok maguk közül kiválasztanák az arra megfelelő kartársat, aki az igy letelepedett közvetítőket időnként meglátogatná, a megrendeléseket felvenné, szóval akként működnék, amint azt a kereskedelmi utazók teszik, s egyben ezek maguk is szereznének tapasztalatot a közvetítők telephelyein, hogj;- minő cikkekben volna kelendőség, minő ujabb gyártmányok lennének elhelyezhetők? Amiként a kereskedelmi ügyek támoga tására eddig kereskedelmi levelezők alkalmaztattak, ugy alkalmazandók volnának ipari képzettségű ipari levelezők is. A kereskedelmi levelezők munkája ugyanis kétségen kivül hasznos és fontos, azonban önmagunk előtt be kell ismernünk azt, hogy az ipari érdekek nagyon sokban más látókört igényelnek mint a kereskedelmiek és ott, ahol a kereskedelmi érzékkel bírók talán figyelmen kivül is hagynak ipari vonatkozású érdekeket, az ipari képzettségű ipari levelezők viszont bizonyos ipari tevékenység számára is találnának megfelelő teret, elfogadható piacot. Ennek bővebb kifejtésére talán felesleges kiterjeszkedni, hiszen ipari szövetséghez szólanak e soraink, ahol megértésre találnak. A külföldi iparral való versengésben fontos szerepet játszik a hazai anyagok ára. Amíg a külföldön vasat, fát, stb-it olcsóbban lehet beszerezni abból az anyagból, amelyet hazánkból szállítanak oda. addig a versenyben fájdalmasan kell hátul maradnunk. Itt a nyers anyagokat értjük. Fontos* lenne tehát, hogy az állam pl. a vaskartellből lépjen ki, nyújtson módot arra, hogy a nyersanyagok minden területen legalább olyan árban legyenek beszerezhetők, mint aminő árban a velünk iparilag versengő államok iparosai nyersanyagjaikat beszerezhetik, ugy akkor egészen bizonyosan versenyképessé válik a magyar kisipar is. Adassék meg a szállításoknak kedvezménye, szemben az idegen készárukkal, a hazai ipari készítményeknek, akkor pedig olcsóbb is lesz a magyar kisipari termék. Nap-nap mellett olvashattuk napilapjainkban azt a versengést, amelyet pl. a használt bútoroknak beszerzése körül kifejtettek lelketlen galíciai kufárok, hogy a háború sújtotta vidékeken majd mérhetetlen árakon adjanak tul e portékákon. A !még hadba nem vonult hazai asztalos ipari munkásságnak pedig munka hijján más uton kell megélhetéséről gondoskodnia. Szinte kézenfekvő lenne olcsó bútorok készítésével foglalkoztatni a munka nélkül levő asztalos iparosokat és azok munkásait, azonban az anyagárak nagy magassága mellett nem áll ezeknek hatalmában" befektetéseket eszközölni bútoripari termékekbe, amikor azok értékét két-