Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-13 / 12. szám

12 ik szám JMyíotttok 1916 február 13. 3 séges, hogy mikor nyerhetik vissza. Kettős szolgálatot teljesíthetnének itt az illetékes szervek; amig egyfelől foglalkozáshoz juttatnák hazai iparosainkat, egyúttal megvédenék a háborútól sújtott vidék lakosságát a kufárok lelketlen spekulációi ellen. Amikor pedig eme kettős szolgálatot látjuk teljesíthetőnek, egyben a magyar ipart fölöttébb érdeklő oly szolgálat is elérhető lenne, amely mellett a jövő ipari generáció kiképzése is folytathatóvá válnék, mert munkaalkalomhoz jutván a hazai ipar, a most kiképzetlenül maradó ujabb generáció számára az oktathatás tere szabaddá válnék. Ami a példaképen emiitett bútoriparra nézve fennállónak mondható, az majdnem minden más ipari tevékenységre is fennállónak látszik. Az iparos tanoncok száma erősen csökkenőben van, igy az ujabb iparos nemzedékben érzékeny veszteséget kénytelen elszenvedni a hazai ipar, mert a szükséges és kellőleg kiképzett ipari munkásság hiánya erősen befolyásolja majdan a magyar iparnak a külföldével szemben való versenyképességét. A fennebb emiitettek voltak azok, amiket a tervbe vett értekezlet megtartása előtt már is felemlithetőnek tartottunk, a t. Elnökség b. átirata kapcsán s amelyek momentán szembeötlőknek mutatkoztak. Az értekezlet lesz hivatva megkeresni és megtalálni a módokat, amelyek alkalmasak lesznek hazai, — életrevaló — kisiparunk kellő támogatására, megerősítésére. Testületünk is szívesen elismeri, hogy az iparosságnak főként a saját erejére támaszkodva kell a boldogulás feltételeit keresnie és megtalálnia, elismeri, hogy azok a kormányférfiak és polgárok, akik e tárggyal foglalkoztak, nagyot lendítettek hazai iparunk fejlődésén; amikor azonban ezt elismeri testületünk, egyben örömmel ajánlja fel erejét arra a munkára, amely a magyar ipar fokozottabb megerősítéséhez múlhatatlanul szükséges, mert habár tekintélyes nivón áll is iparunk, annak versenyképességének növelése elsőrangu fontosságú nemzeti létünkben, amit beismerni: kötelesség. Beismerjük, hogy ez nem uj kérdés, de ugy találjuk, hogy még nem megoldott is egyúttal. őszinte érdeklődéssel tekintünk tehát a tekintetes Elnökség részéről a legközelebbre kilátásba helyezett amaz előterjesztés elé, amely a tervbe vett értekezletre vonatkozik. Eddig szól a nyíregyházi testület memoranduma. A fentiek nem tartalmazzák mindazt, amit e fontos kérdésben el lehetne mondani, mert hiszen a megtartandó értekezlet lesz hivatva minden irányban helyes és célravezető irányelveket találni a jövő és a ma teendőit illetőleg. Annyit azonban reménylünk és elvárhatónak tartunk, hogy a felvetett kérdések tekintetében állást foglal a magyar ipari érdekeltség, ez állásfoglalás tekintetében a szükséges megbeszéléseket megejti, a megbeszéléseknek azt a megfelelőnek mutatkozó formáját is alkalmazván, hogy e lapok hasábjain is kifejti a maga véleményét, hogy hozzászólásaival a budapesti értekezlet minél eredményesebb munkájában már eleve is részt vegyen. Kamarakerületünk érdekeltséget nemcsak az északkeleti harctér területei, hanem a balkáni területek is érdeklik; de ha elég erőssé fejlődhetik iparunk, a megfelelő támogatások révén és elég erőt érezhet arra is, hogy nemcsak a balkáni területek, hanem a távolabb kelet piacait is felkeresheti, ugy érdekkel bírhat a szűkebb értelemben vett Levante, amint az üzletember nevezi, a mindennapos élettől Kisázsiának nevezett országrész is. A szövetséges Törökország területei még erősen reá szorulnak az iparcikkek behozatalára, talán még inkább, mint a Balkán, pedig ez sem nélkülözheti. Szükséges tehát, hogy a teendők megtárgyaltassanak s hogy ugy a Balkán, mint a távolabbi Kelet is megismertessék. Ezekre a megbeszélésekre és azoknak e helyütt is történő lefolytatására hívjuk fel a kartársak jóakaratú és jól felfogott érdekében álló figyelmét. Dohánygyárat kérünk. Nem csak városunkban panaszkodnak a dohányzók, hogy megszokott szivarkáikat csak elvétve kapják meg, hanem Sátor aljaujhely, Beregszász, Szatmár, Debrecen, és Szerencs közötti terület egész lakossága ezt hangoztatja. Igen gyakran esik meg az is, hogy cigarettákat egyáltalában véve kapni nem lehet, ami aztán arra kényszeríti a szivarozást nem szerető, vagy annak a költségét nem bíró közönséget, hogy a dohányt szabad kézből szerezze be és azt saját maga vágja fel, hogy cigarettákat tölthessen. Sokszor azonban szivarokat sem lehet kap ni. A dolog érthetetlen, különösen ha meggondoljuk, hogy Szabolcsmegye az ország egyik legnagyobb dohánytermelő vármegyéje, melynek székhelyén hatalmas dohánybeváltó hivatal és felügyelőség működik. Ne felejtsük el azt sem, hogy a beváltóhivatalnak asszonyokból és leányokból álló személyzete, a hadsegélyesek versengése folytán pár hatosért dolgozik és igy könnyen lehetne az emiitett hivatalt, esetleg barakrendszer szerint dohánygyárrá fejleszteni, már csak azért is, mert a gépek hajtásához szükséges nappali villamos áram is rendelkezésre áll. Az ugyanis nem titok, hogy a közönséges cigarettákat hazai dohányból gyártják, melyben Nyíregyházán milliók feküsz nek és igy a mai közlekedési mizériák mellett szükségtelen, hogy azt ide-oda vasulalgassák. Nem szivarok és speciális cigaretták gyártására gondolunk mi, hanem a legközönségesebb cigarettákra, amelyből kiszámíthatatlan mennyiséget igényel nem csak az emiitett körzet lakossága, hanem a Nyíregyházán, mint katonai csomóponton átutazó katonaság, úgyszintén a barak és a fogolytábor internáltjai is. A jelenlegi dohánygyárak teljesítőképességét fokozni azért nem lehet, mert a környék asszonynépségét már munkába állították, távoli vidék lakossága pedig nem költözik csak azért oda. A bajon csakis uj gyárak felállításával lehet segíteni, melyeknek egyikéül a készletek nagysága kedvező munkás viszonyai, vasúti összeköttetése és a hiányt szenvedő körzet központja révén, Nyiregyháza kínálkozik. Az apró gyárak felállítása ellen érvül azt lehet felhozni, hogy az a gyártás egyöntetűsége és a dohány egyformaságának rovására menne. Háborús világban az ilyesmin tul szokták tenni magukat az emberek, de ez az érv máskülönben sem áll meg, mert a kisegítő munkaerők alkalmazása és mindenféle dohány feldolgozása által már régen megszűnt. De akár hogy is van a dolog, az az 3gy bizonyos, hogy a dohányzás szenvedélye által kínozott emberek szivesebben vesznek ma egy kapadohányból készített cigarettát, mint egy heti várakozással a legillatosabl) különlegességet. Gondolkozzunk a felállítás lehetőségén, mert a jelenlegi helyzet az államra sok ezreket kitevő károsodással jár, ami nagy baj, ha meggondoljuk, hogy az állam kasszáját ma váratlan és rendkívüli kiadások is terhelik. S. A ki terményt rejteget — ellenségeink szövettségesévé szegődik! SZABAD LÍCEUM. Kozák István mütörténeti előadásáról Szépszámú közönség gyűlt össze csütörtökön a főgimnáziumban, hogy meghallgassa Kozák István főgimnáziumi tanár mütörténeti előadását. A tudós professzor igen érdekes és hálás témát választott, midőn Székely Bertalan nagynevű festőművészünk pályáját és alkotásait ismertette nagy szakértelemmel. Székely Bertalan fiatal korában számos csalódáson ment át és bizony nem egyszer céhtáblákra kellett pazarolnia művészetét, hogy a megélhetést megkereshesse magának. Csakhamar azonban érvényesíthette művészi tehetségét, és megalkotá első történeti festményeit. Részletező pontosság gal magyarázta el a tudós előadó az egyes történeti festmények mint a Mohácsi vész, Dobori, Zrínyi kirohanása. Az egri nők stb. nagyszerű kompozícióját. De Székely Bertalan kiválókat alkotott még mint illusztrátor is. Igy Ágnes asszony c. balladához készített illusztrációi a legjelesebbek ezen a téren. Mégis a legnagyobb volt a freskó festészetben. Kozák István előadásának befejező részében Székely Bertalan freskóinak kartonjait rau tatta be és magyarázta el. Legszebbek voltak közülük a vajda-hunyadi vár díszítésére szolgálók, melyeknek tárgyát Arany János a Csodaszarvas című költeményéből merítette. A nagy mesternek még né hány finoman kidolgozott akt-rajzát is bemutatta. Az egész előadás kitűnt gondos és alapos feldolgozásával, valamint a részletek ügyes csoportosításával. Ehhez járultak még a kiválóan sikerült vetített képek, melyekben a közönség nem győzött eléggé gyönyörködni. Méltán érte tehát Kozák Istvánt előadása végén a hallgatóság lelkes tapsa és éljenzése. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, február 11. — Hivatalos. — Orosz hadszíntér: Ellenséges felderítő csapatoknak József Ferdinánd főherceg hadseregének harcvonala ellen irányított tevékenysége tart. Biztosító osztagaink az oroszokat mindenütt visszaverték. A 82-ik számú magyar gyalog ezred előőrsei néhány orosz századot (szétugrasztottak. Olasz hadszíntér: Nincs nevezetesebb esemény. Délkeleti hadszíntér: Az Albániában előrenyomuló osztrák-magyar csapatok a hó 9-én megszállották Tiranot és aPsrega és a Bazar-Sjak közötti magaslatokat. Berlin, február 11. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Vimitől északkeletre a franciák órák hosszat tartó tüzérségi előkészítés után négyszer kíséreltek támadást, hogy elvesztett árkaikat viszszavegyék, de minden támadásuk balul ütött ki. A Sommétól délre sem tudtak az elvesz tett állásból egy darabot sem visszaszerezni. Az Aisne mentén és a Champagneban helyenként élénk tüzérségi harcok voltak. Egyik kötött léghajónk legénység nélkül elszabadult és Vaillyu át az ellenséges vonalakon tul sodratott. Keleti hadszíntér: Északra Drisviptytotól, egy erősebb orosz osztag előretörését visszavertük. Baikáni hadszíntér: Semmi újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.