Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-10 / 11. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Lagoienóbb hfrd«t4§ 1 K. Hivatalos hirdetések sora 6!) {. A r^flttér soronként 80 t Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betfivel szedett tótezeresen számit Nyíregyháza, 1916. február 10. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 11. szám. A Szabolcsvármegyeí Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szaloniki körűi. 'Az ántánt által vér nélkül szerzett, nagyratartott ama pozíciók mellett, melyek görög földön kígyóznak hosszasan, már az első áldozatok párázó vérét magába szívta a nedvre szomjas talaj. A Szaloniki felett megjelent Zepelinek gyilkos bombáinak halált osztó szilánkjai embertestekbe fúródva, tudtul adták az angol és francia hadvezetőségnek, hogy minden helyre elér a központi hatalmak lesújtó ökle. Most még csak a levegő hőseinek bravúros harci munkájától rettegnek a lövész árkok mélyén a vézna piu-piu-k s a bajusztalan teás angol katonák, de közeleg az idő, amikor török, bolgár, osztrák-magyar és német harcosok ágyúinak százai, szuronyainak ezrei szegződik testüknek. Egy tengeri kikötőnél létesített bázis megvívásáról lévén szó, önkéntelenül a történelem lapjaira téved tekintetünk. Kor mos üszkökben itt-ott feketére pörkölt piros tégla garmadák szétszórtságával, hullákkal borított széles területével áll szemeink előtt Szebasztopol, melyet a Krimi háború alkalmával — 1853—56 — dicsőségesen foglaltak el mai szövetségesüktől: az orosztól, francia és angol katonák. Ugy érezzük, hogy ami akkor az orosz kikötő a franciáknak, angoloknak volt, az lesz most nekünk Szaloniki. Hosszú hatvan esztendőn át absinthbe fulladt azóta a francia vitézség és az alkalmi hadak teás legénységeinek harci erényei is atomokká olvadtak a demokrácia mezével burkolt ama államrendszerben, mely ipari termékeinek szaporítása érdekében a militárizmus állandóságát mellőzve, attól távoltartotta népe százezreit. Mackensen már jóideje Monasztirban van. Tervei biztosan készek. Közeleg az idő, amikor a hatalmas erők, szilaj nekilendüléssel, utattörve maguknak ellenségeik testén át, [diadalra viszik Szaloniki körül is igaz ügyünket. Hiába jön kisérletezésül esetleg egy nyugoti ofenziva, hiába erőlködik fönn északon a vérző óriás, hogy sikereket biztosítva elhárítsa Szaloniki körüli tevékenységünket. Elszánt, bátor hősök állanak őrt nyugaton is, északon is; olyanok, mint amilyenek az olasz front védői, akiken megtörik minden ellenség akarása, tette. Ágyú pergőtüzek őrült kháoszától buz dul a vérük ellenre dühödten, nagy szent akarattal, győzelmet szomjazva. Ilyen harcosokkal szemben diadalt nem vívhatnak a piu-piuk és az angol kényszerkatonák. A testi erőnek, szívósságnak, a faji sajátosságban rejlő temperamentumnak és az ész számító erejének alapjain álló harci képességek előtt összeomolni kényszerül minden akadály, mit diadalmas győzelmünk útjába tornyositanak ellenségeink, kiket megalázó, súlyos ütlegeink majd nem a porba sújtottak már. Erőlködésük, kapkodásuk kitartást ad nekünk a további küzdelemre. Majdnem husz hónapi véres harc után ma egyik harci bravúr a másikat követi. A vén föld durva, rögös kérge vérázottan mintha kérdené már tőlünk, hogy med dig csináljuk még? A kérdésre nem tudunk felelni. Mi győztünk. JDiadal ünnepet ,óhajtunk ülni. S ők csak a győzelembe vetett reményüket hirdetik. Csonka reményük fájáról le kell tüpnünk minden sápadt virágot, hogy a kopár galyak kiábrándítsák őket. Szaloniki is egyik virág lesz. S ha majd íi gránátoktól szántott letarolt mezőkön ott is a mi katonáink lábai tapossák a véres talajt, ha majd ott is zengve szállanak a Tiagy mindenségbe véreink harci dalai — Dtt, a mi és ellenségéink elhullott hőseinek friss sirdombjai mellett^ akkor egy lépéssel közelebb jutunk diadal ünnepünkhöz, — s ők is közelebb jutnak a győzelmi reményükbe vetett hitükből való kiábránduláshoz! K. K. Az alkohol elleoi küzdelem. A földmivelés erkölcsnemesitő hatása minden kétségen felül áll. A földmives kora reggeltől késő estig testet, lelket üdítő munkával foglalkozik, közvetlenül szemléli munkájának, szorgalmának eredményét, gyümölcsét s jól tudjuk, hogy a munkával megszerzett vagyonnak mindig nagyobb a becse, mint a könnyen nyert vagyoné. Ez tanítja meg a földmivest arra, hogy a tulajdont tiszteletben tartsa, éppen ezért a termőföldet nemcsak megbecsüli, de ahhoz úgy hozzá van nőve, hogy attól szinte elválaszthatlan Azért van az, hogy egy elszántott barázdáért nagyobb elszántsággal perel, mint más nagyobb vagyonáért s ezért van, hogy Amerikába vándorol, ahol testet, lelket ölő munkát is vállal, csakhogy a hazai földből egy darabkát magáénak megszerezhessen' s ezért látjuk azt az emberfeletti hősi küzdelmet, amely nem engedi az ellenségnek, hogy egyetlen talpalatnyi területet is elfoglaljon. A földmives közvetlen szemlélője a Teremtő munkájának. Évről-évre látja, a rügy fakadást, a virág illatában gyönyörködik s látja, mint lesz az elvetett magból megsokasodott termés, látja, miként alakul át a szorgalmas munka embert és jószágot ellátó Istenáldássá, s megszenteli a hetedik napot, hogy hálát adjon annak, aki nyújtja mindje jókat. A föídmives ember lelke tiszta, szava őszinte, szive nemes

1 s nem ér rá a modernizmus kétkedő tanaival foglalkozni. A földmives nép volt mindig a kimerült társadalom tartalékja. Innen frissül fel egészséges, életre való emberanyaggal a degenerált közép- és különösen a szellemi osztály, amit az tesz lehetővé, hogy a földmives osztály még közelebb van a természetes életmódhoz s i<gy módjában van természetes és értékes kvalitásait teljes egészében megőrizni. Ez a becses embertartalék veszélyben van. Nem részesül a tudásnak abban a legkisebb áldásában, amelyre szüksége lenne s amire joggal számot tarthatna. Innen van, hogy védtelen az őt környező három legsúlyosabb veszedelemmel szemben, a mely a háború folytán még fokozottabb mértékben támadja meg, mert nem ismeri azok emberölő hatását s nem ismeri az azok elleni védekezést. Ez a három veszedelem: a vérbaj, tuberkulózis és az alkohol. A két első az orvos szakmájába vág, de itt az ideje, hogy az orvos kötelességét fokozott mértékben teljesítse. A harmadik már mindenkire kötelességet ró, akinek műveltsége van, akinek módjában van hatni az emberekre s különösen kötelessége azoknak, akik hivatva vannak gépünk szellemi és lelki világát vezetni. Ha a tanítás kezdetén imával fohászkodunk a Mindenhatóhoz, ha a tanítás végeztével imával adunk hálát Istenünknek, nem lehetne-e sszokássá tenni, hogy. a gyermek vérébe oltsuk: óvakodjunk az egészséget és becsületet megölő, anyagi romlásunkat előidéző pálinkától? Az alkohol élvezetének legnagyobb oka a megszokás. A szervezet hozzá szokik apránként a narkórizhoz, s nem nélkülözheti; innen van a nagy baj, ahonnan többé nincs visszatérés. A tanulatlan anya pálinkás kenyérrel hallgattatja el zsenge gyermekét, s az apa majomszeretetből s ugyancsak nagyfokú tudatlanságból pálinkával édesgeti magához fiát, nem tudván azt, hogy ez az első pohár az első lépés a teljes anyagi és erkölcsi züllés utján. Ha már a tanítás nem segít, büntetéssel kellene oda hatni, hogy a serdülő gyermek alkoholhoz ne jusson. A társadalomnak egy nagy bűnére kívánom felhívni a figyelmet. A munkásfizetésnél rendszerint a pálinka is az alkuban van. Ne higyjük, hogy a műveletlen munkás találmánya az, hogy fizetése fejében pálinkát követeljen. Az találta ki, aki ezúton is nyerni akart az emberi munkaerőn s a gyenge, akaratnélküli munkást a müveit, tanult, hidegen számitó munkaadó nyomorítja meg azzal a méreggel. Elvül tűztem ki, hogy olyan munkást, aki pálinka javadalmazást követel, nem alkalmazok s szigorúan meg is tartottam. Eleinte sok károm származott ebből, de sikerült a munkásokat rászoktatni a gazdaságomban fennálló rendhez s ma már, szó sincsen a pálinkáról. Munkásaim, ha fogyasztanak is, a maguk pénzén szerzik a pálinkát és annak fogyasztásában mértéket tartanak s most már én is nyerek határozottságomért, mert nyugodt, szorgalmas, munkabíró embereim vannak. Ugyanakkor egy közeli bérlő nagymennyiségű pálinkát adott minden hétfőn munkásainak. Az eredmény folytonos civakodás, veszekedés, verekedés lett. Megrongálták a l*épet, a munka nem haladt, megverték a munkaadó megbízottját. Ez a szembeállítás csak halvány képet nyújthat a valóságban folyó dolgokról; ezt csak azért hoztam fel, mert közvetlen tapasztalásból tudom, de látjuk, ezt nagyban is, ott volt a példa a japán és orosz seregek esetében s a japán sikert nem ok