Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-26 / 94. szám

Nyíregyháza, 1916. november 26. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 94 szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Ejrész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedfcvve 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2S556. Kéziratokat nem adunk vissza. hirdessek árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyilttér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A nagy ravatal. Népek és nemzetek apraja-nagyja keresi föl legalább gondolatban a király ravatalát, hogy könnyes szemmel és benső kegyelettel áldozzon a nagy halott emlékének. Az idő gyógyító keze elvitte a megnyugvás balzsamát azokba a lelkekbe is. amelyek aggodalommal szemlélték a történelemnek vá

: ratlan fordulatait. Azt se tagadhatjuk, hogy Ö maga is hatalmasan közreműködött a múltnak elfeledtetésében s a jövőnek előkészítésében. Amilyen fájdalmas és tanulságos volt ez a mult. olyan boldognak és zavartalannak kell lennie ennek a jövőnek. Fájdalmas volt, mert a meg nem értés vagy félreértés megbízhatatlan alapján épült fel és az erőszak pillérein nyugodott. De vájjon megérthette-e a magyar nemzet lelkét és törekvését a tiatal uralkodó, mikor egy árva szót sem tudott alkotmányunk történetébői s lázadásnak nézhette a jog követelését ? S lehetett-e érzéke a magyar nemzet jogai iránt annak az egész rendszernek, amely a birodalmi egység elvének szolgálatában örök akadálynak tekinthette a magyar nemzet ősi függetlenségét ? Mély sebeket vágott a fegyveres döntés, de ezek a sebek nem váltak dicsőségére okozójuknak, sőt fájdalmas visszahatással lehettek a császárra is mindaddig, mig föl nem ismerte és meg nem találta a maga személyében a magyar királyt. Tanulságos évtizedeknek kellett eljönniök, hogy megérleljék a kölcsönös megegyezés szükségességét s eltakarítsák az áldatlan ellenségeskedés romjait. A magyar nemzetnek elég oka lett volna arra, hogy kárörömei nézze azokat a csapásokat, amelyek megingatták magát a trónt is. E helyett mégis azt tette, hogy a bölcs megfontolás kezdeményezését bölcs elhatározás betetőzésével viszonozta. Így lehetett örök fátyolt vetni a múltra, s igy lehetett a bizalom erős alapjára építeni a jövőt. Boldognak kell lennie ennek a jövőnek, mert fölszabadult a nemzetnek hosszú időn át lekötött minden energiája s hatalmas lendülettel viszi előre hazánk alkotmányát és minden intézményét a fejlődés útján. Az a nemzet, amely előbb a porig megalázva már-már a reménytelen beletörődés rabságában sinylett, határtalan fényben, páratlan sikerű alkotásokkal és példaadó öntudattal ünnepelhette meg állami létének ezredik évfordulóját És zavartalannak kell lennie a jövőnek, mert biztositékául épen a mai világháborúban közös erővel kifejtett önfeláldozó munkánk, diadalaink sorozata és mindvégig kitartó elszántságunk szolgál. Ezért kellett a béke fejedelmének a megvédés ultima rációját választania, ezért kellett velünk együtt a vértenger háborgásának minden iszonyatát végig szenvednie. De ha eljutott hozzá együttérzésünknek magasba törő lángja s megnyugtathatta Öt törekvéseinek igazságos voltáról : lelkiismeretének tisztaságában minden földi vádtól mentesen s törhetetlen hitében megdicsőülve áll az örök biró előtt! *** A nemzet gyásza. Sándor János belügyminiszter a következő azonos szövegű táviratot keldte Ujfalussy Dezső dr. főispánhoz és Mikecz Dezső alispánhoz a király haláláról. Mélységes megrendüléssel közlöm a hivatalosan tudatott gyászos hirt, hogy hőn szeretett királyunk I. Ferencz József Ö császári és apostoli királyi felsége Schőnbrunnban folyó évi november hó 21 én este 9 órakor csendesen elhunyt. Történelmi időkben száll sirba a nagy király, akinek példátlanul kimagasló uralkodói bölcsessége csodálattal töltötte el a világot. Nemzeti életünk újraalkotásának nagy munkájával legdicsőbb fejedelmeink sorába emelkedett. Mint jóságos atyát, mint boldogulásának megalapítóját rajongó hűséggel, bensőséges szeretettel környezte őt a magyar nemzet, amely gyászba borulva áldja örökké élő dicsőséges emlékét. Sándor János s. k., belügyminiszter. * Az alispán azonnal megtette a szükséges intézkedéseket és a következő táviratban fejezte ki a törvényhatóság részvétét; M. Kir. Miniszterelnök Urnák Budapest. Szabolcsvármegye lakossága mély megrendüléssel vette hirét jóságos királyunk elköltözésének. A dicső halott, kinek fennkölt homlokát közel félszázadon át ékesítette Szent István koronája, minden magyar ember rajongó szeretetét birta és mint legfényesebb uralkodói erények és kötelességérzet megtestesülése élt mindnyájunk előtt a királyi aggastyán. Kérem Nagyméltóságodat, mint a magyar állam első funktionáriusát, hogy mély fájdalmunk és megilletődött részvétünk kifejezését fogadni méltóztassék. Mikecz Dezső, alispán. A belügyminiszter a következő táviratban értesítette a főispánt a temetésről amely november 30-án lesz Bécsben: Értesítem Méltóságodat, hogy a temetés 1916. évi november hó 30-án lesz Bécsben a Szent István templomban, — melyen a rendelkezésre álló helyekhez képest a törvényhatóságok két-két kiküldöttel vehetnek részt. Belügyminiszter. A király temetésén a törvényhatóság részéről Ujfalussy Dezső dr. főispán és Mikecz Dezső alispán vesznek részt. * Geduly Henrik püspök, Őfelsége elhunyta alkalmából a kabinetiroda utján fejezte ki a maga és egyházkerülete részéről legmélyebb részvétét, — melyre a következő válasz érkezett í Főtisztelendő és méltóságos Geduly Henrik ev. püspök urnák Nyíregyháza. Wien, Schönbrunn, november 24. Ö felsége legkegyelmesebben szives köszönetét fejezi ki Méltóságodnak és egyházkerületének I. Ferenc József ő felsége elhunyta alkalmából nyilvánított részvétért. Legfelsőbb parancsra; Daruváry. * A kultuszminiszter a tanfelügyelőhöz. Jankovich Béla kultuszminiszter a mai napon a következő rendeletet küldte Wilt György dr. királyi tanfelügyelőnek Megrendítő csapás érte nemzetünket: szeretett Királyunk Ö császári és Apostoli királyi Felsége I. Ferenc József meghalt, mély gyászba borítva hűséges magyar nemzetét. Végtelen a fájdalom, mely nagynak és kicsinynek lelkét betölti, mert pótolhatatlan veszteségünk. A legnagyobb volt ü a nagyok között is. Tündöklő ember és uralkodói erényei emelte Öt mindenek fölébe. Bölcsessége, melegen érző szive és páratlan kötelességérzete, egész fennkölt élete a legragyogóbb iskolai példa arra, hogy miképpen kell mindenkinek odaadással, szeretettel, becsülettel és hűséggel szolgálnia azt az ügyet, amelyre elhivatott. Lesújtó gyászunkat méltó módon kívánván kifejezésre juttatni, a következőket rendelem: 1. a temetés napján az ország összes tanintézeteiben szünetel a tanitás; 2. a tanuló ifjúság e napon tanítóinak, tanárainak, vagy hitoktatóinak vezetése alatt saját hitfelekezetük által tartandó gyászistentiszteleten vegyen részt; 3. az istentiszteletek után az iskola, tanintézet gyászünnepélyt tartson, melyen egyik tanára, tanítója az elhunyt dicső emlékezetet a szomorú alkalomnak megfelelő módon kegyeletes szavakkal örökítse meg és a tanuló ifjúságnak vésse fogékony lelkébe, Felhivom Tanfelügyelő Urat, hogy erről a tankerületébe tartozó elemi népiskolák igazgatóságait, illetve tanítóit szoros mihez tartásuk végett értesítse és gondoskodjék arróL, hogy az ünnepély minden tekintetben méltó módon tartassék meg. Budapest. 1910, évi november hó 22-én. Jankovich. A hajdudorogi egyházmegye nagyontisztelendő papságának. Ö császári és apostoli Királyi Felsége, dicső uralkodónk, egyházmegyénk nagynevű alapitója I. Ferenc József folyó évi november hó 21-ikén meghalt. Benne a legbölcsebb fejedelem, népének igazi atyja, a kötelességtudás s lovagiasság mintaképe költözött el az élők sorából. Nyolcvanhat évet, három hónapot s három napot élt. Ebből a pátriárkái életkorból csaknem hatvannyolc évet töltött be uralkodói trónján, melyet belső zavarok között foglalt el s melyről az Ur hivó szava ugyané trón s országai ellenségeinek példátlan dúlása: népe millióinak pusztulása közben szólította magához. Bölcsnek bizonyult már mint ifjú uralkodó — nemzetünk kiengesztelésében. Példát adott mindnyájunknak az Isten akaratán való megnyugvásra, midőn egyetlen fiát, trónja várományosát, majd később felséges hitvestársát el-