Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-09-10 / 72. szám

Nyíregyháza, 1916. augusztus 493. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 63. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyilttér soronként 80 {• Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Va6tag betűvel szedett kéiszeresen számit. Visszavesszük . . . Először azt mondtuk, hogy nem adjuk oda! Erdély a miénk volt a honfoglalás óta, a miénknek kell maradnia időtlen időkig. Ravaszság el nem csavarhatja, Ígé­ret el nem csábithatja., erőszak el nem ragadhatja tőlünk. Székely véreink híven kitartottak mel­lettünk mindenkor. Hátukkal fogták fel a nekünk szánt csapásokat; nekünk is szolgáltak, amikor magukat védelmezték; nagy veszedelmek idején segítségünkre si­ettek. Nemzetiségeinknek nem lehet okuk arra, hogy kifelé húzzanak; mindent meg­adtunk nekik, amit az államegység veszé­lyeztetése nélkül megadhattunk; anyaor­szágukban sem lehetett jobb dolguk, mint amilyen nálunk volt. Szeretetet hirdettünk, bizalmat vár­tunk, hűséget követeltünk... Mostoha gyer­meknek csak az érezhette magát, aki ide­gen érdekeket szolgált, aknamunkát kez­dett, vagy megtagadta a mindenkit kö­telező engedelmességet. Azután azt mondtuk, hogy hadd jöj­jenek! Mert nyilvánvaló volt, hogy terve­ket forralnak, készülődésre haladékot nyernek, lesve lesik azt az alkalmas pil­lanatot, amikor ránk törhetnek, gyilkol­hatnak, rabolhatnak. Bíztunk a szerződés megdönthetetlen erejében: miért fordúlna ellenünk az, aki tőllünk várhatja állandó gyarapodását, s kinek minden érdeke azzalfügg össze, hogy zavartalan békében éljen mivelünk'?! Bíztunk határaink kemény ércfalá­ban: ha megindul is ellenünk a gonosz­nak bizonyult szomszéd, nem sok erő is elegendő a támadás felfogására addig, a mig oda nem jutnak száz meg száz küz­delem viharában edzett csapataink. Bíztunk a fegyvereinknek kedvező szerencsében, hogy más hadszíntéren di­adalmaskodó katonáink idejekorán fel­szabadulhatnak, s villám módjára csap­hatnak le ott, ahova az uj szükség paran­csolja őket. Becstelen volt az ellenség: lábbal ti­porta az egyezséget; orvul ütött rajtunk, mikor még meg nem üzente a háborút; betört a gyanutlanul nyitott szorosokon s gyászba borította határszéli vármegyé­ink védelem nélkül hagyott lakosságát. Most már azt mondjuk, hogy vissza­vesszük Erdélyt! Csalódásunk fájdalmát, elkeseredésünk dühét, bosszúvágyunk mérgét az utálat kelyhébe öntve áraszt­juk a mindeneknél aljasabb és gyaláza­tosabb ellenségre. Visszavesszük Erdélyt, ha százszor annyi karra lenne is szükség, mint ameny­nyit oda szántunk: nincs olyan magyar férfi, aki fegyvert ne fogna erre a ránk kényszeritett leszámolásra, amelynek most már minden áron véglegesnek kell lennie. Visszavesszük Erdélyt, ha az árulás­nak még annyi veszedelmével, átkával és csapásával kell is fölvennünk a harcot: földönfutó testvéreink könnyei az egekre kiáltanak s Isten segedelmével mi leszünk igazságos eszközei a példás elégtételnek. Visszavesszük Erdélyt, ha egyenként kell is el vérzenünk érte; mert nincs olyan áldozat, amely fölérne azzal, amit értünk hozott, s lesz annyi erőnk, hogy végig gá­zoljunk azokon, akik megértek a nemze­tek legkeservesebb sorsára, a szégyenle­tes pusztulásra! Pont. A gazdasági szükséglet kiszámítása. A terményeket zár alá vevő kormány­rendeletek tudvalevően nem állapítják meg számszerűleg a gazdasági szükség­let céljára visszatartható terménymeny­nyiségeket, hanem ezt egyrészt a terme­lőre, másrészt az alsófoku közigazgatási hatóságok mérlegelésére bízzák. Gyakor­iali jelentőséget nyer ez a kérdés az egyes termények hatósági igénybevételének, rek­virálásának elrendelése alkalmával, mert elsőrendű közgazdasági érdek, hogy az egyes rekvirált terményekből annyi ha­gyassék meg a gazdák kezén, amennyi ren des és igazolt gazdasági szükségletük fe­dezésére elegendő, illetve múlhatatlanul szükséges. A rekviráló közegek részéről e tekin­tetben tanúsított egyenlőtlen és rendszer­telen gyakorlat tavaly is igen sok jogos panaszra adott okot, amelyeket a multak tapasztalatain okulva, igyekeznünk kelle­ne az idén lehetőleg kiküszöbölni. Ezt célozzák azok a hivatalos tájékoztatások amelyeket egyes törvényhatóságok alis­pánjai például a |viss,zatartható takarmány adagok tekintetében kiadtak, persze nem mint kötelező előírást, hanem inkább mint útbaigazítást az alsóbbfoku hatóságok és a gazdaközönség részére. Amennyire fontos azonban, hogy a tényleges gazdasági szükségletet a gazdák által visszatartható terménymennyiségek biztosítsák, éppen annyira helytelen és sérti a közérdeket, ha egyes hatóságok vi­szont az ellenkező végletbe esnek és kellő szakértelem híján olyan terménymennyi­ségeket állapítanak meg visszatartható ta­karmány adagok gyanánt, amelyek a ren­des takarmány szükségletet messze túlha­ladják. Ajánlatos volna tehát ily útmuta­tások kiadása előtt az illetékes gazdasági egyesületek szakvéleményét kikérni. Mert akkor bizonnyára nem fordulnának elő olyan furcsaságok, aminőre legutóbb egy kezünkbe került hivatalos, nyomtatott űr­lapon akadtunk, ahol a községi elöljá­róság véleménye szerint* például egy-egy tenyészserltés részére napi 5, egy-egy hízó­sertés részére napi 6 kg., egy-egy szarvas­marha részére napi 2 kg. zab volna visz­szatartható, ellenben egy-egy ló részére csak napi 1.7 kg. zab, vagy ugyanannyi kukorica. Az ilyen hivatalos véleménye­zés helyett jobb a hozzáértő gazdára bízni a helyi viszonyokhoz és állatállományunk igényeihez mért gazdasági szükséglet ki­számítását, de aztán ne is zaklassák a gazdát a jogosan visszatartón termények, a nélkülözhetetlen szükséglet elrekvirálá­sával. Útszéli bölcseségek. 1. A háború a legrosszabb üzlet a vilá­gon. Csak az nyerhet általa, akinek már nincs semmi veszíteni valója a világon. 2. A világ teremtésekor a Démon egyet­len egy kegyet kért a maga számára Isten­től, hogy az emberek rovására erős tréfákat űzhessen. Isten jókedvében megengedte. Ekkor az ördög azt cselekedte, hogy akiket Isten po­litikusoknak, diplomatáknak teremtett, azo­kat ő csizmadiákká, a csizmadiákat meg dip­lomatákká, politikusokká tette. Ez volt az első nagy sikere. 3. A legbecsületesebb, legkitartóbb, leg­hűségesebb hadseregszállitó a világon a sza­már. Az emberek goromba bánásmódja mi­att azonban már-már kiveszőfélben van a fajtája. Pedig nagy kár érte 1 4. Ha a diplomatákat arra ítélnék, hogy két hétig csak abból a lisztből kapnak enni, a mit ismeretlenül, szegény ember ruhájában kiverekszenek maguknak hatósági kenyér­vagy lisztjegyükre, akkor háromszor 48 óra alatt vége lenne a háborúnak. Simonyi Sándor. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7 1 0,* d. u. 4 0 8, este 9 1 6.** Debrecen-felé reggel 5íi, 7 2 0, este 922. CSap-felé reggel ö 5 8, d. u. 3 5 5.***** Mátészalka-felé este 8 4 5. Yásárosnamény-felé este 8 5 0. Polgár-felé este 622. Nyíradony-felé este 1)1. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. 6 4 7,*** d. u. Í22, e. 832.**** Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5, este 8*2. Csap-felől reggel 6 5 3, este 8E l-felől reggel 6 0 3. jr-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nylradony-felől reggel 6 5 1. * Budapestre induló gyorsvonathoz van csat­lakozása; Budapestre érkezik délután 1 óra 05 pkor. ** Budapestre induló személyvonathoz van csat­lakozása ; Budapestre érkezik reggel 6 óra 50 pkor. **" Budapestről jövő személyvonathoz van csat­lakozása; Budapestről indul éjjel 10 óra 05 perckor. **** Budapestről jövő gyorsvonathoz van csatla­kozás ; Budapestről indul d. u. 2 órakor. ifK.íf Csatlakozással Ungvár felé. MMM — Koszorú szalagok nyomása nagy irott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom