Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-06-18 / 48. szám

248-ik szára. JSÍYÍRYIDÉK 1916. junius 18. Vozáry. Tudniillik az esőcsináló, meg felhőoszlató Vozáryt értem, aki nevezet szerint indzsellér, azaz hogy most már mérnökinek is szokták mondani azt a mesterséget, amelyet folytatott, amig nyugalomba nem vonult. Hogy pedig ezt a pár sort most leirom, ez azért történik, mert az egyik estilap szerint, Bellaagh Kálmán, a fizika tanára ugy találta, hogy nemis olyan nagy bolondság az a rejtélmes masina, amelyet Vozáry megkonstruált. Ezt megcselekedte úgy és akként, hogy senki sem segítette ebben a fáradozásában és hogy egész vagyonát, — igy olvastam egy másik lapban, — feláldozta masinájának elkészítésére. De tartsunk rendet, hogy ne a végén kezdjük a dolgot. A dolog pedig, amely bennünket e keretben érdekel, ott kezdődött, hogy Vozáry mesternek elfogyott a pénze. Oda fordult tehát, ahonoan segítséget remélt. Ha ő az ő felhőoszlaló és esőcsináló gépével valóban tudja szabályozni az időt, akkor ami mezőgazdaságunknak lehet leginkább hasznára. Gazdasági helyzetünk ugyanis, most legalább, — de nem a háború alattit értem ez alatt, — tisztán attól függ, milyen az időjárás? De hogy tudunk mi még iparilag befolyást gyakorolni gazdasági helyzetünkre! Nos tehát, Vozáry megkérte a földmivelésügyi kormányt, adna néki tizezer koronát, hogy gépét tökéletesíthesse. Ne méltóztassék azt hinni, hogy kapott is mindjárt. Dehogy kapott! Eőször szakértő véleményre volt szükség, hogy vájjon érdemes-é Vozáry találmányát ily nagy összeggel segélyezni ? Ezt a véleményt, — és ezt megint csak egy estilapból tudjuk, — a fizikának nagynevű tanára, a tudós Eötvös Lóránd báró adta meg, aki ugy találta, hogy Vozáry nincsen tisztában az elektromossággal, egyáltalán nem tudja megmagyarázni gépe működését és minden kérdésre azzal felelt, hogy azt a gyakorlat fogja beigazolni. E szerint tehát, — aki olvasta és tudja is, — nem kapott segélyt. Minő uton-módon szerzett pénzt Vozáry, avagy csak régi, még nem tökéletesített gépével tette meg azokat a kísérleteket, amelyeket Bellaagh Kálmán tanárnak mutatott be, nem tudni. Tényként kell azonban elfogadni azokat a sorokat, amelyek Bellaagh aláírásával jelentek meg a nyilvánosság előtt és amelyek azt igazolják, hogy Vozáry gépe mindazt elvégezte, amit Vozáry mondott, amit előre kijelentett. A mozdulatlan felhőt megmozgatta, szétválasztotta. A lemenő napot eltakaró sötét „nimbus-felhőket" gépének működésével szétválasztotta és a nap ismét sütni kezdett. „A felhők violaszint öltenek s a nap korongja aranysárga színben gomolyogva tündöklik és sugarakat bocsát a felhők közül." Ez nem képzelet hatása volt, hanem való. Szóval tehát a .találmány', — mert hiszen találmány az a gép, — megfelelőleg funkcionált. Érdemes erről néhány szót szólani. Vozáry főmérnök tehát találmánya tökéletesítésére kért segélyt. A vonatkozó szakvélemény pedig ennek a „találmányinak lényegét kívánta ismerni. Hát elképzelhető az, hogy bárki is, találmányát ismertesse, mielőtt annak megfelelő értékesítéséről gondoskodhatott volna? Azt hiszem, ilyen feltalálót, — legalább ma már, — keveset lehet találni! Vozáry ez irányú munkálkodását, valószínűleg méltán lehet .tudományos munká'-nak nevezni. Lássuk mit mond ,A tudományos munka" cimü cikkében egy elismerten nagy tudósunk. „Milyen legyen már most az igazi tudományos munka, hogy az valóban előre vigye az emberiséget? Nem az eredményektől függ az. Lenet, hogy valamelyik tudósnak a munkája nem vezetett határozott, könnyen felismerhető eredményre. Évtizedekig dolgozott a lelkiismeretes búvár valamely kérdésen, a nélkül, hogy megoldotta volna. Munkája azonban közelről sem volt haszontalan. Az utána következő búvár, meglehet, hogy elődjének nyomdokain haladva, megtalálja a megoldást, vagy lehet az is, hogy elődjének sikertelenségén okulva, más utat követ s egykettőre megtalálja a rejtely nyitját. Ha elődje nem tévedt volna a meddő útra, talán az utódjának kellett volna megtennie ezt a kerülőt. Mindenképpen hasznos tehát a tudományos munka, akár járt az végleges ered ménnyél, akár nem." Ezeket mondja Cholnoky Jenő. Felmerülhet tehát a kérdés, vájjon olyan óriási nagy áldozatot kívánt Vozáry, hogy azt épen a kutatás érdekében nemlett volna helyes meghozni ? Avagy talán, — de ki merne erre gondolni? — lenne valami igazság az esetben abban amit Cholnoky Jenő másutt mond, hogy t. i. a laikus közönség "... ne ítéljen fölötte, (t. i. a tudós kutatásai „fölött",) hanem hallgassa meg szaktársainak véleményét. Lehet abban elfogultság, féltékenység, hisz mindnyájan emberek vagyunk, . . ." Vozáry munkájáról tehát két vélemény van már. Mindkettő mást mond. Ezek „fölöli" véleményt nekünk nem helyes mondanunk, hiszen mi „közönség" vagyunk. Nem is ez az érdekes az egész dologban, hanem az, hogy ha már gazdasági helyzetünket oly igen nagyon befolyásolja az „időjárás", hát akkor a „viharágyuk" mellett és után, talán azt a masinériát is tökéletesittetni kellene, amelyet a pirotechníka fel nem használása mellett egy indzsellér már össze is állított, s a melyet a „szaktudósok" megkritizálásra érdemesnek tartottak. Ha a magyar ipart nem tudjuk oda felfejleszteni, ahova minden magyar óhajtaná, legalább mezőgazdaságunk részére szerezzük meg, s ha lehet magyar találmány utján azt a rejtélyes masinériát, amely a folyton fenyegető rémet „az időjárást" szabályozni tudná És ez, talán megérdemelné a támogatást! ? PIsszer János Békehírek. Békehírek szállingóznak ismét, miként már annyiszor a hosszú harc alatt. Tiszavirág életű volt eddig minden békehír s igy nem csoda, hogy nem igen tudunk hinni a békekötés közelségében. Általában ugy van, hogy a békét, hitet és bizodalmat elriasztani, megölni, — könnyebb, sokkal könnyebb, mint vissza édesgetni, feltámasztani. Ellenségeink vakmerő könnyelműséggel zúdították a világra a legszörnyűbb vérontást és emberirtást, ami valaha volt e földtekén ; lábbal tapostak mindent, a mit szentnek, sérthetetlennek hittünk, s most ott tartunk, hogy nem hiszünk máisemmiben, csak saját fegyvereinkben, katonáink felülmúlhatatlan hősiességében. Mindez nagyon világos, nagyon érthető, mert a világháború felidézői részéről a háború megindítása is csak személyes önzés és nagyralátás következménye lehetett, s igy a háború folytatásának kérdésénél okvetlenül mellőzik népeik érdekét s csak arra néznek, mi biztosítja saját pozíciójukat akár csak ideig-óráig is. Azt azonban ne higyje senki, hogy ezzel a béke elé áthághatatlan akadályok tornyosulnak. A kiábrándulásnak előbb-utóbb be kell következnie. Annyi eredménye már eddig is volt a háborúnak, hogy ellenségeink belátják, mennyire kár volt a háborút megindítani. Es dacára a brazíliai fegyvercsörtetésnek, dacára az oroszok perzsiai vállalkozásának, okvetlenül el kell jönnie annak az időnek, amikor a háború okozói azt is be fogják látni, hogy a háború folytatásáért nem tanácsos vállalni a felelősseget. Mi, akik kényszerűségből fogtunk fegv vert, természetesen kényszerűségből folytatjuk a háborút. Csakhogy nálunk ez a kényszerűség nem politikusok és diplomaták akaratából, hanem létünk biztosításának szükségességéből áll fenn. Igaz, hogy a mi harcunkból, mely eredetileg önvédelmi harc volt, most már látszólag hódító háború lett, de csak látszólag, külsőleg, fegyvereink térfoglalása révén. Ez; a látszat azonban szükségképení fizikai következnie nye mindefn igazán sikeres önvédelmi harc nak. A sikeresen visszavert támadóból — okvetlenül támadott lesz, ha kellő időben békére nem hajlik. Ez a helyzet áll fenn ma ! Minekünk se erkölcsi szempontból, se a harctéri helyzet szempontjából nincs okunk arra, hogy akár a békétől, akár a háború folytatásától féljünk; s azért jöhetnek s elszállhatnak a békehírek anélkül, hogy különösen felizgatnánk képzeletünket, hangulatunkat. i mwmmn

mm W

^mii

w

wi

wiwww

wwi

iw

mw

w

m tift Színház, Szerdán hatodszor töltötte meg a házat a Legénybucsu, ezúttal a legjobb szereposztásban. Szigeti és Gömöri nagyszerű együttest nyújtottak. Koltai és Véghelyi remekül táncoltak. Csütörtökön a Lion Lea ment, jól megtelt ház előtt. A mű nem rokonszenves előttünk, bármily szépen játszotta is a címszerepet Hevessi. Pénteken egy csoda ízléstelenség került színre piros szinlapos jelzéssel. Természetes, hogy a zenekarban elhelyezett pótszékek sem voltak képesek befogadni a közönséget. Az első két felvonás rettenetességeit azonban a kitűnő harmadik felvonásért ellehetett nézni. Forgács és Markovics játszottak kitűnően és Koltai alakított egy komikus oroszlánszeliditőt. * Jlágnás Mi-ka. Az évad legnagyobb eseményét megillető érdeklődéssel fogadja közönségünk bizonyára azt a hírt, hogy a Király színháznak fennállása óta legnagyobb operett sikerét a Mágnás Miskát pénteken már bemutatják a nyiregyházi színházban is, még pedig P. Bihary Böske fellépésével. Annál meglepőbb ez, mert a szorgalmas társulat ma szombaton és holnap vasárnap este is énekes újdonságot hoz szintén a Király színház műsoráról még pedig a sikerült Karikagyűrűt. Kedden Gábor Andor Cyklámenjének premierjére telik meg a színház, mint ahogy zsúfoltaknak Ígérkeznek a vasárnap délutáni félhelyáras Zsuzsi kisasszony és Én vagyok a néni előadásai is Műsor: Vasárnap: Délután 2Va órakor Zsuzsi kisasszony operett, délután 5 órakor félhelyárakkal Én vagyok a néni énekes bohózat újdonság, este: itt másodszor Karikagyűrű operett újdonság. Hétfő: Jótékony előadás a csehországi magyar Katona Otthon javára. Kedd: Itt először Cyklámen vígjáték újdonság, a Vígszínház idei legnagyobb sikere. Szerda: Itt másodszor Cyklámen újdonság. Csütörtök: Délután 2 és Va órakor félhelyárakkal Drótostót nagyoperett, délután 5 órakor félhelyárakkal A kisasszony férje vígjáték újdonság, este : Cigányprímás nagyoperett. Péntek: P. Bihary Böske felléptével itt először Mágnás Miska, a Király színház legújabb sláger operettje. Bérletszünet! Szombat: P. Bihary Böske felléptével itt másodszor Mágnás Miska operett sláger. Vasárnap délután 2 és x/a órakor félhelyárakkal Böském táncos operett, délután 5 órakor félhelyárakkal Lili operette, este: Bihary Böske felléptével itt harmadszor Mágnás Miska operettsláger. , — Koszorú szalagok nyomása nagy Írott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapank nyomdájában készül.