Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-06-01 / 43. szám

Nyíregyháza, 1916. junius 43. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 47. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. ü tisztviselői! helyzete. Dolgoznak. Nélkülöznek. Hallgatnak. Dolgoznak, mert tudják, hogy a nemzeti erőfeszítés munkájából idehaza rájok vár a legnagyobb feladat: pótolniok kell azokat is, akiket a szolgálat kötelessége a harcok mezejére szólított. Nélkülöznek, mert látják, hogy nincs lehetőség a beállott nyomasztó helyzet megszüntetésére; különben is régen hozzá kellett már szokniok a tisztes szegénység gondolatához. Hallgatnak, mert érzik, hogy legnagyobb érdekeink fordulnak meg a müveit középosztály magatartásán; nem akarják, hogy panaszuk meggyöngítse a nemzeti ellenállás erejének egységét. A munka azonban csak addig lehet értékes, becsületes és sikeres, mig meg nem nehezeti , meg nem zavarja, meg nem tompítja a megélhetésnek elemi gondja; a nélkülözés csak addig viselhető el, mig nem megyen vérbe, vagy nem kényszerit a bün útjára; a hallgatás csak addig kötelező, mig megértő lelkek rokonérzése kiséri és biztosabb jövő reménye táplálja. Ha mindnyájan egyformán viselnők a terhet, vagy mindnyájunknak együtt kel* lene elvérzenünk: volna valami vigasztaló a szenvedésben, volna valami megnyugtató a pusztulásban. De mikor úgyszólván mindenki megtalálja a maga számítását a legnagyobb drágaság közepette is, sőt egyesek, és pedig nem kevesen, hihetetlen hasznot húznak a háború viszonyaiból, csupán a kész pénzfizetésre utalt tisztviselők azok, akik semmiféle terhet nem háríthatnak át másokra, akik senkinek a vállán nem emelkedhetnek magasra: lehetetlenség helyesnek, méltányosnak és igazságosnak tartanunk azt, hogy a legfontosabb és legnagyobb nemzeti érdeket képviselő osztály elfojtott hallgatása észrevétlenül, gyötrő nélkülözése önzetlenül, idegsorvasztó mun kája elismeretlenül maradjon. A munkás gyöngesége apasztja, kidölése felborítja a munkaadó számítását is. Segítő kézre van tehát szükség, még pedig biztos, erélyes és gyors segítő kézre. A megoldás alig lehetséges másként, mint ugy, hogy a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig minden munkaadó adja meg a legszerényebb határok közé szorított megélhetés eszközeit minden alkalmazottjának, köz- és magántisztviselőnek, szóval fizetésből élő munkásnak egyaránt. Ad ja pedig meg ugy, hogy részükre nagyobb állandó javadalmazást biztosit, mert csak igy. nézhetnek aggodalom nélkül a jövőbe; másfelől pedig rendkívüli segélyül annyi pótlékot utal ki nekik, amennyi legalább kis részben fedezheti a jelennek ijesztő szükségleteit. Es még ez is mind hiábavaló lesz, ha mielőbb nem gondoskodik akár közvetetlenül, akár közvetve maga az állam arról, Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. P08TACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. — -— r iii Tii~í r n'n i —«a Hirdetések árszabás szerint száraittatnak. Legolcsóbb hlrdetéi 1 K. Hivatalos hirdetések scra 60 f. A nyitttér soronként 80 fr Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszercsen számit. hogy a legfontosabb élelmezési, ruházati, fűtési cikkek a hatóságilag megállapított áron biztosan megszerezhetők legyenek, illetőleg a pénznek vásárló ereje meg ne csökkenjen. Ezen a téren minden késedelem veszéllyel, minden hosszadalmas eljárás egyenes"kárral jár. Sürgős intézkedést, országos rendezést, igazságos megítélést kérnek a tisztviselők, mikor immár nem titkolható szenvedésükkel a nyilvánosság elé állanak. Ez a mozgalom nem lehet ellenszenves azok előtt sem, akik lekicsinylik, nem lehet gyanús azok ellőtt sem akik ellenőrzik, nem lehet veszedelmes azok előtt sem, akik fizetik a tisztviselőt. Mindenesetre komoly jele az időknek, súlyos szava a kényszerhelyzetnek, megszívlelésre méltó törekvése egy szerény, tisztes, küzdő társadalmi osztálynak. Méltó mindnyájunk támogatására. Pont. A kelet lelke. A háború előtt hiába beszélt az ember „napkeletről". Még azok is, akik maguk kérdezték az embertől, hogy miként és hopyan van Törökországban ez vagy amaz, rendszerint azzal a szóval fejezték ki rövid ideig tartó érdeklődésüknek kimerülését, hogy .messziről jött ember összebeszélhet amit akar." És nem csak keveset járt-kelt, keveset olvasott kaputosok voltak mindig hitetlenek, valahányszor az ember a törökök szellemi műveltségéről beszélt, hanem olyan urak is, akiktől igazán többet lehetett volna várni. Ezelőtt husz évvel például majdnem egy napon intézte hozzám Festetich Andor gróf, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, megboldogult professzorom Gyulai Pál azt a kérdést, hogy van-e a törököknek irodalmuk? Én elkezdtem magyarázni, hogy igen is van, még pedig nagyon régi és értékes és hogy a mohácsi vész idejében a török irodalom tartalom, forma és terjedelem tekintetében jóval előbbre volt, mint a magyar 19-dik század elején. Gyulai Pál kacagott; azt mondotta, hogy „mese". Festetich Andor legalább még érdeklődött, hogy az európai irodalmak hatása mutatkozik-e Törökországban, miként áll a szinügy és igy tovább. Az 1908-diki török forradalmat a legtöbb állítólagos „törökbarát" is ugy tekintette, mint végre valahára való megindulást a „civilizáció" utján. Mikor a tripoliszi háború kitört, miért miért nem, néhai Vámbéry Ármin professzor ur is, megtagadva minden korábbi állításait, kereken kijelentette egy hirlapiró előtt, hogy a tőrök nepnek müveletlensége, lustasága és erkölcstelensége miatt pusztulnia kell a többi mohammedánns népekkel együtt. Azokban a napokban keserűséggel néztünk egymásra volt professzorommal, Kunos Ignáccal, •Sí aki igazán mindig lelkes török barát volt s a politikai hangulatokra való tekintet nélkül évről évre hűségesen elvitte a keleti kereskedelmi akadémia növendékeit Konstantinápolyba, nem csak egy kis török dohányt, hanem törők levegőt is szivni. A balkáni háború még több keserűséget hozott reánk. Senkise kérdezte, senkise latolgatta, hogyan, milyen körülmények között történt; csak azt hangoztatta mindenki, hogy a törököt megverték, tehát csak semmire kellő nemzet lehet. Most persze másképen áll a dolog. Török testvéreink summa cum laude tették le a hadi szigorlatot a Dardanelláknál meg az iráki fronton, ifjaik egy részét pedig már most küldik hozzánk „civil" tudományok és ügyességek elsajátítása végett. Szeretethiányról bizonyára nem panaszkodhatnak keleti vendégeink, de mikor társaságban ülve látom őket, amikor a franciául vagy németül nem tudók — egyelőre — csak hallgatnak, keletiesen világfájdalmas szemükből kiolvasom a panaszt: „itt minket — mivel beszélni nem tudunk — gyermekeknek iskolázatlan embereknek s bizonyára nagyon tudatlanoknak tartanak*. És sajnos, van alapja ennek a gyanúnak, ennek az aggodalomnak. Ki hiszi el, hogy a tőrök középiskolákban a reáliák kevesebb figyelemben részesülnek ugyan, mint minálunk, a humaniórák ellenben sokkal mélyebb és szélesebb körű tanulmány tárgyai. Ugy hogy, nem is tekintve a középiskolát végzett törököknek nemzeti történelmükben és irodalmukban való nagy jártassának és olvasottságát, a perzsa és arab nyelvet és irodalmat is anyira értik és ismerik, hogy az ő arab- és perzsa tudásokhoz képest a mi „érettségizeti" ifjaink átlagos latin vagy görög tudása egyszerűen nevetségesen csekély. Mindezeket kiolvassa le egy honvágytól borús tekintetről, a magyar szóval egyelőre gyámoltalanul küzködő ajakról ? Reméljük, hogy a közel jövőben másképen lesz. Nem olyan értelemben gondolom, hogy minden magyar törökül fog tanulni, hanem olyan értelemben, hogy a keletnek a lelkével is igyekszünk majd annyira törődni, mint amenynyire az angolok és fraciák érdeklődtek a tőrök zsebek iránt. És akkor be fogjuk látni, hogy a mohamedán-törők műveltség csak más színezetű, más körű, de nem alacsonyabb értékű a miénknél. Dr. Pröhle Vilmos. Ml A badbavonnltak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig. Nyári megőrzésre téli ruhák, muffok, boák, bundák és egyéb szőrmeárukat jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—l—94