Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-06-01 / 43. szám

2 43-ik szám. JSÍYÍRVIDÉK 1916. junius 1. Pásztorlevelek a naptáregyesités ügyében. Miklósy István, Papp Antal és dr. Nóvák István püspökök kibocsátották a naptáregyesi tésre vonatkozó pásztorleveleket, amelyeket az alábbiakban ismertetünk. I. A léikészékhez intézett azonos tartalmú pásztorlevélben elmondják és elrendelik a püspökök a következőket: A kizáróan egyházi ünnepeink megtartásánál alkalmazott Julián naptár használata sok tekintetben káros hatású ugy híveinkre, mint szer tartásunkra. A Julián-naptár a helyes időszámitás alapjául el nem fogadható és igy a kulturális haladás mellett tarthatatlan, az egyházi ünnepek beosztásánál való alkalmazása híveinkre anyagi szociális hátránnyal van egybekötve, hogy további használata teljesen megokolatlan. Mindezeket megfontolva, püspöktarsaimmal egyetemben elhatároztuk, hogy egyházi ünnepeink megtartásában is a Julián-naptár helyett a Gergelynaptárt fogjuk alkalmazni egyházmegyéinkben. Eme püspöki joguknál fogva hozottt egyértelmű határozatunkban az a megfontolás vezetett minket, hogy a Julián-naptár nem alkotja magasztos görög szertartásunknak szerves alkotórészét és igy kiküszöbölése a görög szertartás hü megőrzése végett és híveink jól felfogott javának előmozdítására ajánlatos. Püspöktársaimmal hozott egyöntetű megállapodás alapján egyházmegyémre vonatkozóan kötelezően elrendelem, hogy : 1. a görög szertartás áltál előirt összes ünnepek egyházmegyémben ezentúl mindig a Gergelynaptár szerint tartassanak meg. 2. a Gergely-naptár szerinti ünneplés Keresztelő szent János születésének ünnepével kezdődjék, mely már a folyó évben a Gergely-naptár szerinti junius 24-én tartassék meg s ezen ünneptől kezdve az év összes többi ünnepei is a Gergely-naptár szerint ültessenek meg; 3. az eme tárgyban híveimhez intézett és mellékelten megküldött pásztorlevelem egyházmegyém valamennyi templomában a folyó évi Gergely-naptár szerinti junius 4-ére eső vasárnapon szent mise közben teljes szövegben olvastassék fel a híveknek anyanyelvükön, amely célból a pásztorlevelet egyidejűen az egyházmegyém területén használt más nyelvekre lefordítva is megküldöm ; 4. a több templomos javadalmak lelkészei és az oldallagos adminisztrátorok a junius 4-ére következő vasárnapokon olvassák fel a pásztorleveleket ama templomokban, amelyekben junius 4-én nem volt istentisztelet. Végre 5. elrendelem, hogy a Gergely-naptár bevezetése folytan kimaradó tizenhárom napig eső szentek tiszteletére irt officiumok a mellékelt utasítás szerint végeztessenek el. Jelen rendeletemmel, melyet Krisztus Urunk földi helytartójának XV. Benedek pápának is tudomására hoztam és arra apostoli áldását kértem, egy sokat tárgyalt, nagyjelentőségű kérdés nyer végleges megoldást. Elvárom a lelkészkedő papságomtól, hogy a részint pásztorlevelemben felhozott, részint közvetetlen tapasztalatokból merített érvek hangoztatásával meg fogja értetni híveimmel, hogy a Gergely-naptár használatának elrendelése magasztos görög szertartásunk megszilárdítására és az ő javukra történt. II. A görög katholikus hívekhez pedig anyanyelvükön — tehát vagy magyar, vagy ruthén, vagy tót nyelven — ekképp szól a püspöki szózat: Szent szertartásunk nem követéli a Juliánnaptár használatát, de nem is hasznos szent szertartásunkra nézve a Jalián -naptár szerinti ünneplés, sőt egyenesen káros. Más szertartásuak kőzött nagy számban élő görög katholikus testvéreink ünnepeit nagyon zavarja a Julián-naptár szerint való ünneplés. Ünnepeink 13 nappal későbben vannak, amikor a más szertartásuaknak közönséges hétköznapja van. Püspöki székhelyeinken is folyik a közönséges hétköznapi munka, amikor mi legnagyobb ünnepeinket ünnepeljük, ez pedig lehangol minket, mert ünnepeink szépségét zavarja, elrontja. Tarály és ez idén latin szertartású testve reinkkel egynapon ünnepeltük legörömteljesébb ünnepünket: Krisztus Urunk dicsőséges föltámadását. Szép volt, magasztos volt igy ez a dicsőséges ünnep! És vettetek-e észre valamely változást ? Ugy-e nem. Ugyanazokat a szent szertartásukat és ugyanugy végeztük, mint máskor amikor külön ünnepeltük. De mennyivel szebb, mennyivel magasztosabb volt most a föltámadás ünnepe, amikor a latin szertartású testvéreinkkel egy napon örvendéztünk Krisztus Urunk dicsőségén, mint olyan sokszor máskor, amikor a helytelen Julián-naptár használata miatt külön ünnepeltünk, mig körülöttünk az emberek hétköznapi gondjaikkal törődtek. Egy anyának: a katholikus anyaszentegyháznak gyermekei, egy hitnek: a katholikus hitnek vallói, egy hazának : a magyar hazának fiai, egy jóságos királynak: a magyar királynak hü séges alattvalói vayyunk és voltunk. Most a Gergely-naptár szerint együtt is fogunk ünnepelni, hogy együtt teljék meg a szivünk szent hitünk titkai ünneplésének örömével, lelkünk a jó Isten bőséges áldásával és kegyelmével, amit mindnyájatoknak tiszta szívvel kívánok. Miklósy István megyéspüspök pásztorleveiei 1916. május 4-éről vannak keltezve. A köztisztviselők mozgalma. Az általános drágaság a fix fizetéses alkalmazottakat sújtja legérzékenyebben. Ők nem tudják az áremelkedéseket másokra áthárítani. Ezt mindenki más megteheti, csak a tisztviselők nem. A gazdálkodók drágábban értékesíthetik terményeiket és állataikat. Az iparosok drágábban dolgoznak. A kereskedők felemelik az árakat, amit ők is drágábban kapnak, drágábban árulják. A cselédek felmondással fenyegetőzhetnek, ha nem emelik javadalmazásukat. A napszámosok valósággal tetszésük szerint emelik a napszámbéreket. Egyedül az állandó javadalmazással ellátott tisztviselők azok, akik maguk semmiképpen nem háríthatják másokra az általános drágaság miatt reájuk hárult és immár elviselhetetlen terheket. Minden elismerésre, sőt egyenesen bámulatra méltó türelemmel és nyugalommal viselték mindezideig a tisztviselők ezt a napról-napra mind jobban súlyosbodó helyzetet. Tűrtek és vártak a jobb jövő reményében. Dolgoztak mint azelőtt, sőt még többet és jobban megfeszített erővel. Mert hiszen a háború alatt a munka mindenütt megszaporodott, a személyzet viszont mindenütt megapadt. A köztisztviselői kar nagy munkáját készséggel elismeri mindenki és ismételt elismerésben volt része a legilletékesebb helyekről. Sajnos azonban, elismerésekből élni, jóllakni, ruházkodni, a lakást fűteni, a családot fentartani nem lehet. A ^kormány a maga részéről eddig két izben nyújtott némi anyagi támogatást a tisztviselőknek. Egyszer beszerzési előleget adott. Ez azonban csak adósságba keverte a tisztviselőket. Aztán adott háborús drágasági egyszer s mindenkorra szóló segélyt, a fizetés 20%-ában. Ámde mi ez a 20% az akkori drágulási viszonyokhoz képest is ? S micsoda ma. amikor a legszükségesebb cikkek ára már régen nem 20, hanem 200, sőt 600 és 1000 százalékkal is nagyobb, mint a háború és az azt megelőző drágulási idő előtt^volt. A tisztviselők nem birják tovább. A maguk és családjuk sorsa felőli kétségbeesés megcsökkenti munkakedvüket és munkabírásukat. Az éhség már nemcsak kopogtat, de tanyát ül a kisebb javadalmu tisztviselőknél. Ruhát, cipőt venni nem tud. Példák vannak már arra, hogy egyes családokban több családtagnak van közös cipője. Egyszerre csak egyik vagy másik családtag mehet ki az utcára. A hitel elfogyott, kimerült. A kereskedők és iparosok különben sem hitelezhetnek, mert nekik sem hiteleznek. Elrémítő kép tárul elénk, ha mélyebben bele tekintünk a köztisztviselők életviszonyaiba. Hova vezet ez? És hova vezethet, ha idejében nem jön meg a kellő segítség. Nem könyöradomány alakjában és mennyiségében, mert ezzel nincsen segítve a bajon, hanem gyökeres rendezzéssel. Ebben az irányban szerencsés utat és módot jelöl meg az a felterjesztés, amelynek tervezetét a nyiregyházi közhivatalok vezetői a hétfőn délután tartott értekezleten már el is fogadtak és amely az Áldozócsütörtökön délelőtt lt órakor a vármegyeháza nagytermében tartandó nagy tisztviselői értekezlet elé kerül. Hétfőn délután 3 órára Mikecz Dezső alispán Balla Jenő polgármester felkérésére értekezletre hivta össze a Nyíregyházán levő közhivatalok vezetőit a tisztviselői kar helyzetének megbeszélése és a teendők megállapítása végett. Az értekezleten Mikecz Dezső alispán elnökölt, az előadói tisztet Mikecz István vármegyei főjegyző látta el. A jelenvolt hivatal vezetők egyhangúlag megállapították azt a köztudomásu tényt, hogy a vezetésük alatt álló hivatalokban alkalmazott tisztviselők helyzete tovább igy nem maradhat, azon a lehető legsürgősebben segíteni kell. Ez nem csak az illető alkalmazottak érdeke, hanem első sorban érdeke a közszolgálatnak. Mikecz István vármegyei főjegyző olvasta fel a már előzetesen elkészített kérvény tervezetet. A kérvény kiterjed az összes állami, vármegyei, városi és egyéb köztisztviselőkre, a tanárokra tanítókra stb. általában mindazokra, akik az államtól kapják javadalmazásukat, avagy az állami hozzájárulásokból egészítik ki fizetésűket. A kérvényben foglalt kérelem két irányban mozog. Egyfelől azt kéri, hogy a tisztviselők fizetése a körülményekhez képest rendeztessék, másfelől, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek megszerzésének lehetősége biztosíttassák. A javadalmazás rendezését akként kéri, hogy minden tisztviselő fizetése az eddiginél, egy fizetési osztállyal magasabb osztálybeli fizetésben állapíttassák meg, mint Ausztriában történt s ez maradjon meg a háború után is, mivel a drágaság nagy része a háború után is állandó marad. Másfelől azonban a háború tartamára, minthogy a legszükségesebb élelmi, ruházati stb. cikkek ára 200—600 százalékkal emelkedett, a javadalmazás 50%-át kéri háborús drágasági pótlék cimén. Másfelől azt kéri, hogy a kormány egészen vegye a maga kezébe a Haditermény részvénytársaság utján a tömegesen megszerezhető termények, minők a buza, rozs, stb. megszerzését, azt a helyi szükséglet szerint ossza szét a helyi hatóságok között, hogy azok abból kondoskodhassanak a fogyasztók szükségletűről. Ne legyen tehát senkinek vásárlási joga, mint a mult évben volt, mert ez ismét a termények összevásárlására, a közfogyasztás előli elvonására és igy ujabb áremelkedésekre adna alkalmat. Viszont egyes olyan fogyasztás? cikkekre, amelyek országos egységes kezelésére nem alkalmasak, minők a tojás, tej és tejtermékek, baromfi, zöldség, főzelékfélék stb. a helyi hatóságoknak adja meg a kormány egyszersmindenkorra a rekvirálási jogot, ugy hogy ha azokat a termelők vagy más készlettnlajdonosok a megállapított hatósági maximális árakon forgalomba bocsátani nem akarják, a helyzetet kiuzsorázni szándékoznak, a hatóságoknak joguk legyen azt tőlük elvenni és a fogyasztóknak a megszabott árakon rendelkezésére bocsátani. Ilyen célú kormányrendelet már van is érvényben, de végrehajtása ahhoz van kötve, hogy a hatóságok esetenkint kérhetik'erre a célra a belügyminiszter felhatalmazását. Ennek a felhatalmazásnak a kikérésére azonban olyan késedelemmel jár, hogy épen a legsürgősebb, esetekben nem szerezhető meg idejére. A kérvény reámutat arra, hogy a tisztviselők javadalmának rendezése az állampénztárra kétségkívül nagy terhet ró. Ámde az ekként előálló kiadások egyenes adókban fedezetet találhatnak. És épen eként lehet a köztisztvise-