Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-30 / 25. szám

Nyíregyháza, 1916. március 25. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 21. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolesmegyel Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjeleni!: szerdán és szombaton egí«. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedére 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak felár. A drágaságról Nem kell megijedni! Nem a csirke, kacsa, malac, meg a cipőtalpalás stb. drága voltáról esik itt szó, mert hiszen arról untig eleget irtak már. E sorokban más nézőpontok kívánnak kifejezésre jutni. Azt is tudjuk, — hiszen de sokan megírták már, hogy a drágaságot a háború okozta. Ezt minü igen jól tudjuk, irni róla felesleges lenne. Ámde ez a téma, ha talán kimeritettnek is lenne tekinthető, mégis folytonos megbeszéléseknek képezi tálcát. Folyóiratok, hetilapok, szaklapok, sőt a napilapok is felszínen tartják; gazadsági-, ipari- és kereskedelmi egyesületek és ezek szövetségei — tárgyalásokat folytatnak e tárgyban; a fővárosi és vidéki városi tanácsok ujabb és ujabb intézkedéseket tesznek; de sőt; az ország legfelső törvényhozó testületében is viták folytak a drágaság tárgyában. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a drágaságról nincs már mondandó. A most duló háborút, a multakban lefolytatottakkal összehasonlítani nem lehet. E tekintetben két irányban lehet meggondolásodat folytatni. .Az egyik a harctereken folyó katonai mérkőzés; a másik az a nagy gazdasági küzdelem, amelyet a frontok mö gött kell lefolytatni. Katonai téren azt látjuk, hogy a rég mult háborúk harci eszközeit messze túlszárnyaló olyan hatalmas technikai készültséggel folynak a harcok, amelyekkel a régi eszközök, az összehasonlítást nem bírják meg. A dimensiók minden irányban óriásiak. Ugy a harcterek területe, mint a harcok minden eszköze, mérhetetlenül túlszárnyalja a multakat. Szárazföldön, vízen, víz alatt és fenn a levegőben olyan technikai eszközökkel folynak a harcok, aminőket elképzelni is alig tudtunk és a melyekről csodálattal veszünk most tudomást. Katoani téren tehát mérhetetlen a haladás. Gazdasági téren azonban, mintha a haladás nem tudott volna lépést tartani a korral! Talán nem is a korral, hanem azzal a haladással, amelyet a katonai meg erősödés tud felmutatni. Amikor a nagy francia forradalom idejében a drágaság már tűrhetetlenné vált, — mert hiszen, mondják, minden háború velejárója a drágaság, — akkor az árak maximálásához folyamodtak. Érdekesen ir ja le Anatole Francé, miként tolongtak az emberek a lisztes és péküzletek előtt; s amikor a tolongás már veszedelmessé vált, köteleket feszitetttek ki kordonokként, amelyeken belül volt csak szabad közlekednie a vásárlóknak. Minő tülekedések folytak le, hogy egyik-másik vásárló, a kötélen a sorrendnek megfelelőleg tartja-é kezét? Akkor is tehát maximáltak, akkor is jegyeket osztottak szét. — Így mondja a nevezett iró. De ha akkor is igy volt, akkor ma sem vagyunk előbbre! Ma is maximálunk, rekvirálunk és lisztjegyezünk. Haladásról tehát alig lehet szó, ha gazdasági részét tekintjük a háborúnak. Szerkesztése^ és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÖT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 133. POn ACHBÖÜS 29SM. Kéziratokat nem adunk viasza. Axióma, hogy a kinálat és a kereslet «bálványa» szabályozza az árakat. Nagy kinálat és kis kereslet mellett alacsonyabb, kis kinálat és nagy kereslet mellett magasabb az ár. Ez egészen jól is van a békés munkálkodás idején. Akkor a kinálat, igyekszik versengni, a kereslet kielégítése terén. De akkor nyilt a határ, a belső kinálat eredménj^es csökkentésére nincsen módja a spekulációnak. Amikor azonban a kinálat a határ zárt volta mellett azon verseng, hogy minő módon lehet kevés portékának a paicra bocsátásával a keresletet fokozottabb mértékűvé tenni, a spekuláció is eredményes lesz.» Es nőnek az árak és nem lehet utóiérni őket. Ha a béke idejét vesszük szemügyre, azt mondhatjuk, hogy áükor a gazadsági egyensúly megvolt, kis kilengést nem tekintve. Ez a szükséges egyensúly fel volt található a különböző háztartásokban is. A bevétel és a kiadás, a legtöbb háztartásnál el volt látható az egyenlőség jelével, — normális igények feltételezése mellett. Ámde bekövetkezett a háború, növekedett az előbbi egyenlet egyik oldala, a másik azonban maradt a régi értékében. Ha nem lenne az emberi megélhetésnek és háztartásnak egyenlegeiben az a kisegítő gummilásztikum, amelyet «igénynek» nevezünk, akkor a megélhetés már régen megszűnt volna. Ez a gummilásztikum zonaban ugy látszik, nagyon rugalmas. Senki sem panaszkodnék drágaságról ha az előbb mondott egyenlet mindkét tagja ugyanazzal az értékkel növekedett volna. Kevés az olyan kiváltságosak száma, akiknél ez bekövetkezett. Vannak azonban olyanok is, akik megengedik maguknak azt a «lukszust», hogy a Nemzetiszínház páholyában megéhezvén, — mint azt a napokban olvashattuk, — táplálkozásukhoz még savanyu ugorkát is hoznak magukkal és ott fogyasztják azt el a páholy mellvédjéről, — előadás közben. — Erről az «uj nézőközönségről)) legjobb nem szólani, pedig van köze a drágasághoz! A különféle áruk árának változása, — kapcsolatba hozható azokkal az árakkal, amiket a háború elején a gabonáért, marháért, lóért, stb.-ért fizettek. Nem lenne azonban helyes, ezek miatt a kormányt okolni; aki pedig ezt teszi, nem számol azokkal a nagy érdekekkel, amelyek e magasabban fizetett árakhoz fűződtek. A baj csupán az, hogy ezek nyomán szertelenségbe csapot át a polgári élet kereskdelmi viszonya, amit viszont a kínálatnak és keresletnek idomítható volta idézett elő. Hogy ebbe azután a «morál» is bele szólott, — inkább kedvezőtlen irányban, mint kedvezőben,

1 — az valószínű. Tehát a kinálat és kereslet viszonya hozta a drágaságot létre, az előbb mondottakon kivül. Ha tehát ez a bálványozott dogmatikus tétel nem tudott megfelelni a háborús viszonyoknak, — mint ahogyan azt a háború folyama alatt be is bizonyította, — ugy akkor ezen a területen kellene keresni a megoldást!? Elet-halál harcot vívunk. Ebben a WrdatéMk arssaMts Martat reámutatnak. Legolcsóbb bfrd«ttt 1 K. .fvctales ijsráetéaek »ora 80 f. A ojrlltíér Mironkéitt S0 f Apró hirdetések 10 1 K, minden leiábbi azó 5 fillér. Vwtaj sxeae-Tt totsisresea siámft. — — . _ jj nagy küzdelemben minden magánérdeknek ei kellene törpülnie, nemzetünk nagy, érdekei mellett. A kinálat és kereslet árszabályozó tétele a legridegebb magánérdek céljait szolgálja; ez alig tagadható. Ha tehát e nagy világküzdelemnek során fel lehetne emelkednie a magánérdekeknek ar jra a magaslatra, amelyen a nagy küzdelem áll, akkor nem volna ellenvetés az említett tétel «megdönthetősége» dolgában sem ! Hiszen már nyomon vagyunk ez irányban. A gabonanemüek, kukorica, stb. terményeknél, a fémnemüeknél, gyapot, bőr stb. stb.-nél már _a rekvirálás és állami kezelésbe vétel megtörténik; pedig ki merte volna ezt a háború elején gondolni?! Nem lenne-é ez folytatható? Ha ipedig a fogyasztás maximáltatik, egyben az árak is normálisak lehetnek; a kinálat és keresletnek dogmája pedig mindig szükeb és szűkebb körre szorítva, végre önmagától megdőlne. Van-é lehetetlenség ebben? Nem kell örökre szegre akasztani a dogmát képező tételt! Csak a háborúnak még hátra levő idejére ! A megoldás részletei hihetőleg megtalálhatók lennének. Nem kell ehhez más, mint a szükséges altruizmus és a megfelelő jóakarattal párosult nagy hazaszeretet. Ez pedig mindannyiunkban meg kell, hogy legyen, de meg is van! Ha pedig gazdasági téren keresztül vihető volna, ezen az uton megoldani a drágaság nagy kérdését, ugy gazdasági tekintetben is elütne nagy küzdelmünk a régiek háborújától; oda emelkednék arra a magaslatra, amelyen a világháború katonai nézőpontból ált. A technikai tökéletesség mellé felemelkedhetnék a gazdasági is, amikor megszűnnének az itthonmaradottak panaszai, ha másban nem is, de legalább a drágaság kérdésében. belvetettem a gondolatot; nem azért, mintha meg volnék győződve annak megvalósulásáról. Tudom, hogy a rideg és számító önérdek előtt az «én» erősen beleszól az altruisztikus törekvések megvalósításába. De ennél a kérdésnél van az «én»-nél magasabb érdek is, amely kell, hogy győzedelmeskedjék. Felvetettem azonban különösen azért, mert olyannak találom, amely megbeszélésekre alkalamsnak látszik azok után, amik mint kormány rendeletek ilyen irányban mái* életben van nak; s a háborús «többnyereségekről», az egész vonalon le lehetne mondani, a háborúnak hátralevő idejére. Mutassuk meg, hogy e téren is különbek vagyunk ellenfeleinknél! Döntsük fel azt a «bálvány»-t.!? Pisszer János. A badbaronultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti u Vöröskereszt helybeli tndósltó irodája (Iskola-ntca (5. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10-13 óráig.