Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-30 / 25. szám

2. 25-ik szám. JMYÍRVIDÉK. 1910. március 29 Kivándorlás és iiazatelepites. Irta: Gesztelyi Nagy László. Ma, mikor százezer számra pusztul, vész népünk a különböző harctereken; ma, mikor fájóan, de igazán ez tolul ajkunkra: «elhunytanak legjobbjaink a hosszú harc után»; ma, mikor már nagy arányú mozgalom indult meg az amerikai magyarok hazatelepitése ügyében: észrevétlenül siklunk el azon kesergések felett, melyeket a sok útlevél iránti kérelem miatt a vármegyék közigazgatási bizottságának ülésén hallunk a jelentést tevő tisztviselőtől. íme egy a sok közül: «Bejelentem, hogy mivel az utóbbi időben a vármegye területén lakó férjes nők és hajadonok részéről sok kérvény érkezik be, melyekben munka keresés céljából kérnek útlevelet Amarikába; — a községi elöljáróság utján a kérvényezőt figyelmeztetni rendeltem, hog3

r mivel a hadköteles férfiaknak katonai szolgálatra történt ^bevonulásuk folytán idehaza a női munkaerők is keresethez juthatnak; de meg az Északamerikai Egyesült Államokban a magyar állampolgárokra a kereseti viszonyok sem kedvezőek és az odautazás a háború okozta bonyodalmak miatt sok nehézség és veszéllyel jár: a folyamodókat beszéljék le kivándorlási szándékukról. — Megjegyzem különben, hogy leginkább azok igyekeznek kivándorolni, kiknek hozzátartozójuk még a háború előtt kiment Amerikába. » Ezeket mondja egy vármegye alispánja havi jelentésében. A községi jegyzők valóban igyekeznek lebeszélni a kivándorolni szándékozókat; sőt akad olyan eset is, hogy a jegyző egyenesen megtagadja az útlevél iránti kérelem teljesitését. Azonban ez nincs igy általánosságban, de nem is lehet mindenütt igy bánni a néppel és nem is szabad. Tudjuk azt, hogy a magyar mindig értékes munkása volt Amerikának, különösen a három legnehezebb munkanemben: a vas-, acél- és szénmunkáknál. A gorlicei fronton* December 28. Karácsony; ünnepe erős harcban telt el; a nagy túlerővel ránk rohanó ellenség minket is arra kényszeritett, hogy. 25-én reggel a fenyegetett tüzérállásaink védelmére raj vonalba menjünk; ott fekszik az egész hadosztályunk. Erős ágyuharc folyik; Osobnicánál, tőlünk keletre, cserkesz lovasság és gyalogezredek jönnek; földeritésünk tényleg 6—8 hadtestre becsüli az ellenség erejét. Mi pedig alig vagyunk itt 2—3000-en; de azért majci csak fentartjuk őket, amig lehet. Ma történt Osobnicán, hogy Karlik tizedesünk bement 6 emberével a faluba, amelyet akkorra már 2 szakasz cserkesz szállt meg; kikergeti őket erős tüzeléssel és amikor egy egész orosz ezred jön a dombtetőn levő uton lefelé, Kar lik abba is ugy belepuskáztat, hogy azok kénytelenek rajvonalba fejlődni és 2 órát nyertünk. Ma eseti meg az is, hogy 8 emberünket egy, gyalog zászlóalj parancsnoka adta be kitüntetésre, mert egy; századát megmentették az elfogatástól; fölvettek a legerősebb tűzben 4 géppuskát s olyan állásba vitték, ahonnan megvédhették a visszavonulást. 26-án olyan erővel nyomtak az oroszok, hogy a vojtovai állás megtartható nem volt. Három oldalról körül voltunk *) Mutatvány dr. Berciid Miklós egyetemi tanár hadi önkéntes honvéd törzsorvos Harctéri napló c. könyvéből. Ára 0 korona. Kapható lapunk kiadóhivatalában. Az amerikai munkás kerüli e munkákat. «A'z izomerőnek megfeszítésével végzendő eme munkák kitartó emberanyagot kívánnak. Ilyen a magyar. Az ottani munkaközvetítők jó dijak ellenében szállították is a hatalmas vállalatok üzemeinek kivándorolt honfitársainkat.* El lehetünk készülve, hogy háború után ez ügynökök óriási erővel fogják ismét rávetni magukat e foglalkozási ágra; fel fogják világosítani a népet jogaikról, melyek érvényesítésétől őket senki el nem tilthatja. Csábitni fogják gyorsan meggazdagodni vágyó honfitársainkat mindenféle rózsás ajánlatokkal; s lehet, hogy ha a törvényhozás ez üzérkedésnek valami módon gátat nem vet — minden hazatelepitési munkánk kudarcot vall. Egész bizonnyal megindul akciónk nyomán a reakció. Háború után az uj állami, társadalmi, gazdasági és ipari berendezkedés átmeneti ideje alatt, nem lesz valami rózsás helyzet egy hadviselő államban sem; — s igy nálunk sem. A; kormánynak már most kellene gondoskodnia bizonyos birtok és telepítési politikáról, mely biztosítaná a fronton kiiz dők és hazakívánkozó honfitársaink számára a megélhetést. Dr. Hollóssy, István «Közigazgatás», 1915. juliusi számában foglalkozik e kérdéssel, és igen életre való eszméket vet ott fel. Igy például: szerinte az eladásra kerülő birtokok vásárlását községeknek, városoknak, vármegyéknek kellene teljesiteniök, melyeket ezek odaadnának aztán a kisgazdáknak örök haszonbér, vagy. időleges haszonbér fejében,; s igy a tulajdonjog ama zoknál maradna s nem csúszhatnék ki kezeik közül oly könnyen, de emellett a nemzeti jövedelemnek is óriási emelkedését eredményezné. Az «Esti levelek» kiváló irója, az — «arany. tollu» Zsolt — kinél magyarabb magyar nem sok van — több izben foglalkozott a telepítés kérdésével, mit ő vegyes telepítéssel vél teljesen elérhetni; ugy nevezetesen, hogy a különböző foglalkozású elemek kerüljenek együvé, hogy igy könnyen megszerezhessék azt, ami a megélhetéshez, iparhoz, kereskedelemhez szüksévéve, már: reggel óta lőttek nehéz ágyukkal; az állásaink ki voltak keresve; jóformán az utolsó percben érkezett a hadseregparancs, amely visszahúzott bennünket. Éppen idején; ha még egy órát késik, bizonyosan elfogták volna közülünk azokat, akik még akkor élnek. Ez a hely igen kellemetlen is volt; kivállóan alkalmas kisebb erők körülkerítésére, de gyenge az ellenállásra. Amint visszamegyünk, már a szük völgy mindkét oldalán levő erdős dombokról, elég közelről lőnek bennünket egész keserves hosszú délután és a Longtomok lövedékei folyton sivítanak, elég közelben is robbannak föl köztünk. Es ez a menet különben se volt nagyon mulatságos. Mennénk — de nem lehet — az ágyuk lépten-nyomon elakadnak a sárban. Már pedig olyan közel vannak a muszkák, hogy a Veder tüzérei az ut mentén fogdossák őket. A naphtha-raffinériánál, Lipinskin tul egy fél óráig azt hisszük, hogy el vagyunk vágva; de csak egy kis csapat volt előttünk, amelyet halomra lövünk és megyünk tovább. Ködös idő. Minden szürke; a kopasz fák, az ég, a félig sáros hó, a letaposott levelek, a kopár dombtetők, a ruhák és az arcok nem kevésbbé. Mintha siennameg okkersárgából egy kis Bitume-el különböző tragikus árnyalatokat raktak volna a vászonra; ide meg oda, meg nagy «patznikat» csapott volna egy gigantikus, láthatatlan Mednyánszky.... Eleinte Kryg község vonalában akart ges. Csodálatos, hogy mi magyarok nem tudjuk, vagy nem akarjuk megérteni, azt az örök törvényt, hogy «akié a föld, azé a haza» és tűrjük némán, szomorúan, mint csúszik ki a magyar kezéből a föld és kerül főleg román kezekbe. (Sok lesz a Galíciából behúzódott kétes elemek tulajdona is.) Csak az utóbbi 5 év alatt 170,000 kat. h. föld került Erdélyben román kézbe. (Bethlen gróf adatai szerint). De mennyi van ezen kivül olasz kézen (horvátországi erdők); osztrák kézen és igy tovább. A magyarnak pedig nem jut föld e véren szerzet hazában és ki kell vándorolnia! Az amerikaiak jól tudják, hogy mily óriási előnyt és munkaenergiát jelent az ő gyáraik számára a magyar erő, meg is indították honfitársaink hazatelepitése ellen a mozgalmat. A youngstowni acélgyárosok «Józan ész» cimmel magyar lapot alapítottak, hogy ellensúlyozzák vele a haza vágyó magyarok fellángoló honvágyát. Követelik, hogy tiltsák meg az Amerikából való kimenetelt. «A hun», ki naponként 12 órát sorvad a kohók izó poklában, a bányák gyilkos levegőjű sötétségében, most nagyon drága és féltett értéke lett az Uniónak.)) Magyarázgatják nekik, hogy sehol olyan jó dolguk nincs, mint ott; s hangoztatják előttük, hogy csak azért akarják őket hazatelepíteni, hogy, a háború nyomában járó, óriási adóterheket velők fizettessék ki. Bizonyára nem maradnak hatás nélkül honfitársaink előtt az efféle beszédek. Mi is hasonló jókkal kecsegtetjük őket, bár semmiféle konkrét eredményt nem tudunk velük felmutatni. És addig hiába is hangolunk, mig itten helyet, megélhetést nem biztosítunk számukra; mig valamelyik pozitív eredménnyel nem állunk elibéjök: addig szóval nem sokra megyünk! Amerikát megjárt honfitársaink átlagban ügyesebbek, okosabbak és igy gyári és ipari foglalkozást kell a számukra biztosítani. A természeti kincsekben gazdag Szerbia bányái jó munkaalkalmat szol gáilathatnak e célra. De elsősorban jöhet itt számításba az erdélyi földgáz felmegállani a mellénk rendelt bosnyák gyalogság, és hogy kilövése legyen, kénytelen volt fölgyújtani a falut. Olyan kegyetlen volt a helyzet, hogy még csak annyi időt sem adhattak szegényeknek, hogy rongyos holmijukat, ami nekik mégis mindenük — megmenthessék. Tiz perc múlva lobogott a láng minden ház szalmafedelén és magosan hordta a pernyét az északi szél. Estefelé volt, az asszon3

rok sikoltoztak, az emberek a hajukat tépik, siró gyermekek előttünk estek össze; az istállókban bennszorult állatok ordítása, bőgése, vonítása közt a bosnyák JSlibelungok nyugodtan gyújtogattak tovább. Es hirtelen leszáll az éjjel, csak annál kontrasztabb a kép; az oroszok már most ide is lőnek és folytonosan puskaropogás hangzik: a házakban felejtett, ott hagyott patronok robbannak föl egymás után. — Fekete füstcsóvákat, amelyekben myriádnyi apró, piros csillagvirág ragyog, dob az égig a szél, azután levágja a földre, a hol végig hömpölyögnek mint egy koromfolyó. Sikoltozásfoszlányok meg égő ruhadarabok viharszárnyon szállanak el fölöttünk; zuhanó, recsegő háztetők ropogása közt, izzó, piros ködön át kígyózva siklik át némán egy vöröstaraju, fekete, apokalyptikus óriás Fafner — a mi huszár divíziónk. Futóparipák ágaskodó rémülete közt megvonaglik és megáll — majdnem a tüz között. Egy félig égett, eszét vesztett lángoló macska ugrik a lovamnak, hogy, le kell lőnöm és fészkevesztett fehér ga-