Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-13 / 3. szám

Nyíregyháza, 1916. január 13. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 3. szám. M IDE A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÖT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 138. POSTACHEQUE 2965«. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések fa-BzaMs szerint siAmittatnsfc. Legolcsóbb hirdetés 1 E. Hivatalos hirdetések sora <0 t. A nyttttér soronként 80 f Apró hirdetések 10 tsólf 1 K, minden további szó 5 fillér, betűvel szedett kétszeresen számit. Vafftag l A háború és talajjavitas. A háború dulását a talajerő kimerülése is mutatja. A talajerő fentartásának első kelléke az okszerű müvelés, az istálló és mesterséges trágyák alkalmazása s a lalaj gazdagitó növények termelése. Bármelyikét nézzük ezen kellékeknek, csakis negatív eredményt tapasztalunk, s bátran mondhatjuk, hogy a háború okozta milliárdos kiadások aligha érik el azt a mértéket, aminő kár származik a háborús helyzet folytán beállott talajkimerülés folytán. A müvelés hiánya folytán a talaj struc túrája megromlik, az élelmes gyomnövények és kártékony férgek megsokasodnak. Gondolkozó, tisztánlátó mezőgazdák, régen tisztában vannak azzal, hogy a helyesen, okszerűen müveit talaj nemhogy kimerülne, de termőerőben gazdagodik, vagy legalább is állandó termőerőben van. Jól tudjuk, hogy a talaj helyes müvelése kedvez a talaj baktériumok szaporodásának, amely baktériumok termésfokozó hatása ma már matematikai értékben is kifejezhető. A talajjavító istálló és mesterséges trágyákkal fokozhatjuk termésünket, de hiába alkalmazzuk ezeket, ha a helyes művelést elmulasztjuk. Megállapíthatjuk, hogy a megfogyatkozott munkaerő folytán a talaj nem részesül abban a müvelésben, amiben részesülni kellene s ennek eredménye, hogy a gyomok nagy mértékben elszaporodnak. A legveszedelmesebb gyom a muhar, a tarack és az acat. Ezek a növények igen élelmesek, s éppen a müvelés hiánya kedvez elszaporodásuknak. A muhar rendkívül sok magot hoz s a mag csiraképességét a talajban igen sokáig megőrzi. Amint az időjárás reá nézve kedvezőre fordul, óriási mértékben elszaporodik. Leginkább a kapás növények közt lép fel s a mi népünk az ő megszokott maradiságával nem törődik vele. A kapás földek dúsabb vadmuhar termést hoznak, mint maga az eredeti müveit növény. Ennek oka az, hogy rendszerint akkor kapálják a földet, amikor az .még nem szikkadt s hiába kél ki a muhar, ujabb kapálással nem irtják azt. A muhar igen jól türi a szárazságot s igen jól díszlik, amikor a müvelésre szorult növény szenved a vízhiány miatt, s ezt még fokozza az a körülmény, hogy az élelmes muhar a meglevő kis vízkészletet is elszívja a kultúrnövény elől. A szántatlan tarlókon is kikél az első esőre, s valósággal ellepi a földet, gyors növésnek indul, s nemcsak a talaj vízkészletét fogyasztja, de rendkívüli mértékben apasztja a nitrogén készletet is, jól lehet a nitrogén a talaj legnehezebben pótolható tápanyaga. A muhar irtásának legjobb módja a kapával való irtás a kapásnövények közt a tarlószántás. A másik legveszedelmesebb gyom a t a r ac k. A tarack rendszerint a szántatlanul maradt mesgyékről, utakról, árokpartokról s gyepszélekről terjed a szántóföldre. A kisgazdák földje csupa keskeny szalag s az elválasztó mesgyék mindenütt a tarackot nevelik. A tarack rendkívül dus gyökérzettel van ellátva, s minden kis elvált gyökérrész rügyekkel bír, s újra megfogan s az eke által mindig beljebb és beljebb fordítva befertőzi az egész földet. Dus gyökérzete lehetővé teszi, hogy a legnagyobb szárazságban is díszlik s igy elszívja a talajerőt. A legtöbb gazda ügyet sem vet erre a káros növényre, jóllehet, a tarackkal ellepett föld rendkívül sokat veszít termőerejéből és igy értékéből. Minálunk a hatóság tudomást vesz a szemmellátható káros rovarokról és növénykárositásról, minők pl. a cserebogár, vértetü stb. aranka, de érthetetlen módon nem követeli meg más, nem kevésbé káros növények irtását. Jóllehet ezek kártétele semmivel sem kisebb, mint azoké, amelyeknek irtását kötelezővé teszi. Ezeknek a növényeknek is meg van az a rossz tulajdonsága, hogy hiába küzd ellene egyik-másik tanult, törekvő gazda, a hanyag gazda földjéről átterjed a szorgalmaséra is. Ezek a gaztermő mesgyék nyújtják a búvó helyet a pocoknak, a mocskos pajornak, futuurának, s drótféregnek is. Szigorúan el kellene rendelni, hogy ezek a mesgyék is évről-évre kapával legyenek megművelve, mert másképpen állandóan feltételessé teszik a mezőgazdaság sikerét. Igen kedvez a tarack szaporodásának a kivénült, kiritkult lucerna-tábla is, s azért nem kellene kivárni a lucernások teljes megritkulását, de gyakori vetéssel uj lucerna telepek létesítését kellene eszközölni. A tarack irtása nehéz és kitartó munkát igényel. Ahol a tarack elszaporodott, ott a nyár folyamán gyakori szántással kell azt irtani, s a szántást mindaddig erősen fogasolni, mig a borona minden tarack gyökeret ki nem fésül s a gyökereket öszszegyüjtve megszárítani s elégetni kell. Ezt a müveletet addig kell és annyiszor végezni, míg a talaj a taracktól tökéletesen meg nem szabadul. A kapásnövények közt is lehet irtani, folytonos kapálással, fődolog, hogy kapálás szikkadt talajon történjen, mert az eső után, lágy talajon végzett kapálás folytán azonnal újra gyökeret ver és vigan él tovább. A mi alacsony termés átlagaink egyik legfőbb oka, a gyomok elszaporodása. Nem a kultur növény éli ki a mi talajainkat, de a gyom. A harmadik veszélyes gyomnövény, az acat. Az acat különösen a mélyebb fekvésű földek jellemző gaz növénye. Gyökerét igen mélyre bocsátja s így, a legnagyobb szárazságot is könnyen kibírja s a nedves altalaj még kedvez neki. Magja piheszerü pójában van, s ha megérik, a szelek szárnyán igen messze elvándorol. Magja igen apró s kevés fehérje tartatalommal bír s igy ha hamarosan kedvező körülmények közé nem jut, elveszti csiraképességét. Az acat (másutt: gurdin) irtása kétféle lehet. A kalászosok közt botraerősitett u. n. szurkálőval irtják, ami elég sikeres, de költséges. Legjobb irtási módja az, ha száraz időben kiszántjuk. A lágy földön való szántás még kedvez neki. Amint láthatjuk, a talajmüvelés rendkívül sok munkaerőt vesz igénybe s igen megdrágítja a mezőgazdálkodást, azért is célszerű lesz a háború tartama alatt viszszatérni a feketeugar rendszerre. Az ugartartás a legolcsóbb talajjavító és gyomirtó módszer. Hiába adjuk ki a jelszót: «Mindent be kell vetni» ezt lehet hangoztatni a zöldasztalnál, de kivihetetlen. Láttuk a mult gazdasági évben, hogy az erőltetve elvetett árpa, zab és kukoricavetések alig hozták meg a vetőmagot s ahelyett, hogy keveset, de jól elkészített földbe vetettünk, (s azt okszerű müveléssel kezeltük) volna, összes földjeinket gaztermő területekké változtattuk, s az őszi vetések azért olyan silányak, és a féregkár azért olyan nagy. A feketeugar sokkal nagyobb termést ad s bőven kárpótol a több, de silány vetésekért s a feketeugar megművelése könynyen beleilleszkedik a mindennapi teendőink közé. A legfontosabb a dologban az, hogy, ősszel a vetés könnyen elvégezhető. Ne feledjük, hogy a háború a mezőgazdasági munkáselemet és mezőgazdasági üzem vezetéséhez szükséges igaerőt veszi legjobban igénybe, s ne hasonlítsuk össze a mi helyzetünket a németekével mert ott elegendő szántógép és talajművelő eszköz áll rendelkezésre. Ne feledjük azt sem, hogy a megfogyatkozott állatállomány folytán nem rendelkezünk elegendő istállótrágyával sem, s a meglevőt sem tudjuk kihordani, sőt ujabban már a műtrágyák használatáról Ss le kell mondani, s igy szinte kínálkozik a talajjavításunk legkényelmesebb és legolcsóbb módja, a fekete ugartartás. Hiába vetjük be minden földünket erőltetve, az eredmény rosszabb, mintha kevesebbet vetünk, de jól megművelt kellő erőben levő talajba végezzük azt. A talajjavításnak volna még egy. módja, erről azonban hivatalos köreink megfeledkeztek. Gondoskodás történt, hogy a talajzsaroló árpa, zab, tavaszi buza, köles vetőmag beszerezhető legyen, de nem gondoskodtak a pillangós virágú, nytrogéngyüjtő, tehát talaj gazdagitó hüvelyes magvak szétosztásáról, jóllehet éppen ezek nélkülözhetlen emberi táplálékot s állati abrakot képeznek. ^ „ ,