Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-02-28 / 17. szám
17-ik szám. jstyíryidék 1915, február 28. 3 Sven Hédin könyve a nyugati frontról." Sven Hédin, a legnagyobb élő ázsiai utazó, ki ezernyi veszély közt kutatta át Tibet titkos sivatagjait, aki a német nép és a német kultura legnagyobb hive hazájában, nem nézhette távolról azt a nagy küzdelmet, melybe Németországot az entente-hatalmak belekényszeritették. Látni akarta a háborút minden borzalmával együtt, az elpusztított házakat, a letiport vetéseket, az elesettek és sebesültek ezreit, de látni akarta az egységes német népet is, amely békében is oly nagyra képes, hogy mit cselekszik akkor, midőn egész erejével küzd a számban nagyobb támadók ellen. Sven Hédin Svédországban a legintenzívebb fegyverkezés hive. ő volt az, aki alig egy éve megírta második intelmét (Andra varningen) a svéd néphez. Ebben az egy millió példányban kiadott röpiratában erős hangon hirdeti, hogy „csak az a nép határozhat jövendője felől, amely fegyverben nevelkedett és erősödött meg.í Nem titkolja, hogy Svédországnak csakis Oroszországtól kell tartania, pedig akkor még békekonferenciák összehívásáról álmodoztak. Mostani könyvének előszavában is kimondja: „Ha Oroszország győz, Svédország és Norvégia sorsa megpecsételtetett!" Mostani könyve tulajdonképen naplójegyzetek, amiket a nyugati fronton való tartózkodása közben vetett papírra. De nem kell gondolnunk, hogy harctéri tudósításokat fogunk olvasni, olyan értelemben, mint amilyenekkel napilapjainkat tömik tele. Sven Hédin nem egyszerű harctéri tudósító, neki ott volt a zsebében a vezérkar főnökének igazolványa, amelylyel bárhová, akár a legszélső lövészárokig elsétálhatott, ő a császárral ebédelt és néha a német trónörökös, néha a würtembergi herceg vitte tovább az automobilján. Igy hát Sven Hedinnek alkalma nyilt a háború legtitkosabb gépezetébe beletekinteni, hallotta a 42-sök elsöprő mennydörgését, látta a német Taubék és Zeppelinek állomását, de mindenek fölött látta a német katonák határtalan lelkesedését. Mindezt külön-külön'képekben írja le, de mégis annyira egységes az egész, annyira egymásba szövődik, hogy szinte lehetetlen könyvét nem egyszerre végigolvasni. Hosszú lenne most Sven Hedint végigkísérni útjában, mint száguldott végig hadi automobilon Berlinből le Luxemburgba a nagy főhadiszállásig és azután mint kereste föl az egyes hadseregeket a tüzvonalon, csak épen néhány kimagaslóbb fejezetet akarok megemlíteni. Alig rajzolta valaki megkapóbban és hívebben a német császárt ebben a háborúban, mint Sven Hédin. Nem állhatok ellen, hogy néhány sort szószerint ne idézzek a könyvéből. Luxemburgban megérkezve, a császár meghívta ebédre, a császár irodájában gyülekeztek vagy tizen egyszerű egyenruhában. „Pont egy órakor megnyílik az előcsarnok ajtaja és nyugodt biztos léptekkel belép Vilmos császár. Minden szem odatapad középtermetű, erőteljes alakjára. Tökéletes a csend, mindenki érzi: egy nagy egyéniség lépett a szobába. Mintha az egész igénytelen szoba mondhatatlan jelentőséget kapott volna. íme a tengely, amely körül a világesemények forognak . . ; Nem V. Károly császár, nem az imperátor az, aki az irodába lép. Egy tiszt, az elképzelhető legegyszerűbb egyenruhában, rövid kékesszürke kettős gombsoru kabát van rajta, sötét nadrág és sárga tábori csizma. Még a vaskereszt fekete fehér szalagja sem díszíti. Mégis lebilincselő és megnyerő egyéniség, udvarias és barátságos nagyvilági ember. Éles fölfogásu és ragyogó karakterizáló képessége elárulják a megfigyelőt és a művészt, beszédé* A svéd eredeti, valamint a német kiadás 300 képpel 800 oldalnyi terjedelemben jelent meg „Fron frontén i vaster" címen Stockholmban. Magyarul (Egy harcban álló nemzet) csak a szöveg jelent meg, de legalább olcsósága népszerűvé teszi, amit méltán megérdemel. nek okossága az államférfit, energikus modora, kifejező mozdulatai és pompás csataleírásai a hadvezért, lekötelező nyájassága a szerénységet és az emberbarátot, férfias parancsoló szava az uralkodót, aki megszokta, hogy engedelmeskedjenek neki. Boldog az a nép, amelynek főleg nyugtalan időkben olyan uralkodója van, akiben mindenki bizik, akinek hivatásában senki sem kételkedik . . . Csodálatosan kifejező a szeme. Mindenekfölött hajthatatlan akaraterőről és vas energiáról beszél. Fájdalmasan szól azoknak vakságáról, akik nem tudják belátni, hogy nem akar ő mást, csak ami Istennek tetsző és népének hasznos . . A császár Sven Hedint jobbjára ültette és az egész egyszerű három fogásos ebéd alatt annyit beszélgetett vele, hogy a tudós utazó éhesen maradt. Miről beszélhettek volna másról, mint a háborúról, és a császár sajnálta, hogy a franciák ellen kell vezetni seregét, s azon reményének adott kiféjezést, hogy el fog jönni az idő, midőn Franciaország megérti német szomszédjait és e két ország barátsága lesz alapköve s jövendő békének. Miért nem hallgatnak ilyen szókra a franciák, de ők most csak „angolul" értenek. A főhadiszállásból az 5 ik hadsereghez ment Sven Hédin. Itt a német trónörökös látta vendégül és elvitte a tüzvonalba, ahol a fejők fölött röpködtek a srapnelek. A szeme láttára foglalták el a németek Varennest, előtte vonultak el az elfogott tépett ruháju franciák és meggyőződött arról, minő emberséggel, minő gyöngédséggel bánnak a németek a francia sebesültekkel. Innen Sedanon át a 4-ik hadsereghez, melynek Albert würtembergi herceg a vezére, látogatott el. Itt bő alkalma nyilt a német tábori egészségügy tanulmányozására, végig nézett egy légi harcot, és meghallgatott egy „barbár" igazságszolgáltatást, amelynél a barbároknak nevezett (már az entente-részről) németek bizonyíték híján fölmentették az egyik francia falu népét, ahol a bevonuló németekre lövöldöztek. Szinte költői a tábori istentisztelet leírása. Innen Belgiumba utazik és épen Antwerpen eleste napján, október 6-án érkezik Brüszelbe. Egyike a legmegkapóbb fejezeteknek Antwerpen leírása. Még égett a város, amint automobilja berobogott a széles Avenue des Arts-ra, a házakon még szomorúan lengtek a belga lobogók, amiket a megmentőnek gondolt katonák tiszteletére tűztek ki, és még füstölgött a sok petróleum-tartány, amit az angolok gyújtottak fel. Általában a kivonuló angol csapatok rettenetesebb pusztítást vittek véghez, mint a néhány napi ostrom. Néhány belga városon át Ostendébe utazott Sven Hédin. Itt végig nézte azt a rémes és életveszélyes színjátékot, midőn angol hadihajók bombázták Ostendét. Innen Mecklenburg Frigyes Ágost hivta magához és megnézték a lillei harcvonalat. Mindenszentek napját Bapaumeban egy kis francia határszéli városkában ünnepelte meg a német katonák társaságában. Ruprecht bajor trónörökösnél tett rövid látogatása után Berlinen át hazafelé indult. Sven Hédin könyve becses adalék e világháború történetéhez. A németek iránti őszinte tisztelete késztette őt erre az útra, de férfiasan kijelenti, hogy csak igazat fog irni. Tényleg nem találunk könyvében borzalmas csatajeleneteket, nem keresi a túlzó szenzációkat, hanem a gyakorlott művész biztosságával válogatja ki gazdag tapasztalataiból azokat a részleteket, amiket szükségesnek tart elmondani. Az egyes képek és leírások gyors változatban követik egymást, szinte érezzük, hogy irójuk autóval száguld át az országokon, de azért néhol megpihen és a gyorsan tova tűnő helyekről, városokról is van egy-két jellemző szava. Itt-ott kicsillan könyvéből, hogy honfitársait, a svédeket is figyelmeztetni akarja a fenyegető veszedelemre. Hiszen igy fejezi be könyvét: „Oroszország más uton is eljuthat a tengerhez és pedig ugy, ha nyugatnak indul — és svéd honfitársaim ne felejtsétek ezt el sohasem! Isten védelmezze a hazámat!" Sven Hédin a német katonáknak ajánlja könyvét, amelynél szebb ajándékot alig adhatott a mi győzelmes szövetségeseinknek. Lehet-e értékesebb ajándék olyan könyvnél, melynek minden szava igaz és minden sora művészi. Mi magyar olvasók csak azt sajnáljuk, hogy az eredeti kiadáshoz mellékelt gazdag illusztrációkat Sven Hédin fényképfölvételeit és rajzait nem kaptuk meg a magyar kiadásban. L. B. Vármegyénk a vörös félholdért. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága e hó, 23-án tartott közgyűlésében 500 koronát szavazott meg a vörös félhold javára, egyúttal gyűjtést is indit a bizottsági tagok és a pénzintézetek között. Az erre vonatkozó és körlevél alakjában szétküldött véghatározatból közöljük az alábbi sorokat: „A magyar nemzet — bár gyakran mint hős ellenféllel állt is szemben a mindig nemes török nemzettel — testvérileg együtt érzett vele, nemcsak most a közös veszedelem nehéz napjaiban, hanem régebben is, sok súlyos megpróbáltatásai között. É két rokon nemzet együtt érzését elszakíthatatlan erejű lánccá kovácsolják a mai nagy idők, midőn a mindenfelől támadó rettenetes számú ellenséggel szemben, diadalmas zászlóink mellett, ott ragyog a történelem által megszentelt félhold is. A véres Balkán háború minden keserűségén csak az imént átment vitéz Ottomán nemzet ime most ismét kész közös szent ügyünk érdekében felszakittatni még alig behegedt sebeit és vért és életet áldozni bekövetkezendő diadalunkért. Készséggel ragadjuk azért meg az alkalmat mi is, hogy erőnkhöz mérten segélyezzük a török nemzetnek a mi Veres keresztünkkel egy célt szolgáló Veres félholdját, tehát azt az intézményét, melyei a közelmúlt háborúja miatt kellően megerősíteni képes még nem volt, s mely az értünk is vérző harcosok szenvedéseit van hivatva enyhíteni és ebben a szörnyű vérengzésben mintegy mentő várát képezi az emberi érzésnek, és irgalomnak, e magasztos célra a „milléniumi alap"-ból 500 azaz Ötszáz koronát szavazunk meg, s a vármegye alispánját felhatalmazzuk, hogy e megajánlott öszzeget — e véghatározatnak jóváhagyása előtt is — rendeltetési helyére juttassa el. Elhatározzuk továbbá, hogy a vármegyei pénzintézeteket és vármegyei bizottsági tagokat megkeressük, hogy e nemes célra adakozni méltóztassanak s adományaikat lehetőség szerint 8 napon belül a vármegye alispánjához terjesszék be." Nagyon kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat szíveskedjenek a küldött befizetési lapon beküldeni. levonulóknak Bíumberg József minden felszerelés a legjobb minőségben legolcsóbban kapható • 1 mííkötszergyárá&an, Nyíregyházán. 1 Gummiczikkek gyári raktára. Té/í katonakeztyü 96f D
