Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-21 / 15. szám

2 15-ik szám. JMyíruidék. 1915. február 21. A magyar géniusz a világháborúban megtalálta önmagát, vagy legalább is képzeli, hogy megtalálta. Manapság, hogy úgy mondjam, divat sovinisztának lenni (ezt a szót is a franciáktól tanultuk) s elég sajnos, hogy divat is marad, mint minden hatalmas, tartalomdús föllobbanásnak — a kópiája, amely termékeny talajra vetődik hazánkban. Én nem tudom, az igazat megvallva, hogy honnan fújták a szelek ezt a XX. század levegőjének hazudott könnyelmű áramlatot, hogy honnan bújtak elő azok a modernnek csúfolt gazos növények, melyeknek senki sem vetette el a magját. S most, hogy itt vannak és virágoznak, gúnyosan mosolyogva szemünkbe, igazán nem tudjuk, hogy mitévők legyünk velük szemben. A világháborútól várjuk a világ megváltását, új eszméket, új morált, egyszóval mindent, amik átfogják egy-egy állam keretén belül a társadalom összes osztályait s ennek mintegy következményeképen az egyes individuum tökéletesbbedését, kicsiszolódását, megfinomodását. Mert ne gondoljuk, és épen ez a legnagyobb hibánk, hogy mi vagyunk a legtökéletesebb faj a világon, mert ez a sovinizmusnak úgyszólván tudatos félremagyarázása. Akik szivvel-lélekkel és naiv őszinteséggel hangoztatják a magyar faj szuperioritását, de ennek bebizonyítását udvariasan másokra hárítják, ezek a kerékkötői a mi haladásunknak és gátemelői a magyar faj érvényesülési lehetőségeinek. Mindenki tudja, hogy egy népfaj igazi kultúrfokra való emeléséhez évszázadok tudatos, szívós munkája kell. Ennek a munkának azonban az illető faj alapvető tulajdonságaiból kell kiindulnia. Nálunk nem törődnek a mi nemzeti vonásainkkal, csak hozzák derüre-borúra, válogatás nélkül az idegen eszméket és más nép lelkére szabott sablonokat, amiket mi természetesen a lehető legkínosabban emésztünk meg anélkül, hogy ennek valódi okát tudnánk, vagy kutatnánk. A mi műveltségünk nagyban hasonlít a rómaiakéhoz, akik mindent átvettek a görögöktől, nem törődve azzal, hogy más mintára metszett, nekik idegen gúnyák azok; amelyekben sohasem végezhetnek otthonos, erőteljes mozdulatokat. Ha elérjük egyszer azt az időt, amikor alapos büszkeségünk épen a magyarságunkon fog pihenni, akkor el fognak hallgatni a szájhősök, akik üres koponyájuk dacára büszkén verik a mellüket és gőgösen hivatkoznak a nemlétező műveltségükre. Mert jegyezzük meg jól, hogy a nemzeti tulajdonságokban gyökeredző műveltség a legerősebb bástyája minden inváziónak és beolvadásnak. Tanuljunk meg tanulni. Nálunk azt hiszik az emberek, hogy ha kötelező tanulmányaikat úgy ahogy elvégezték, eleget tettek a hazájuk és nemzetük iránti kötelességüknek s megmaradt csekély tudományukat, mely az évek szaporodásával ijesztő arányban fogy, elégnek vélik, ha a mindennapi újságolvasással szaporítják. Nálunk kevés ember olvas könyvet. Pedig ennek oka nem abban rejlik, mintha a magyar nép vénájában nem volna meg a tudományok iránti hajlandóság és szeretet, hanem inkább abban, hogy a mai tanítási rendszer megutáltatja a fejlődő emberekben a tanulást, mintsem megkedveltetné, annyira, hogy ha némely ember véletlenül könyvolvasásra vetemedik s csodálkozva látja, hogy a tudomány is élvezhető néha, ezt tisztán egyéni hajlamainak, vagy valamely szerencsés véletlennek köszönheti. Szeretem magam abban a hitben ringatni, hogy a magyar géniusz fáklyája a háború befejeztével vakító, messzeható fénnyel fog égni s hogy ez a fényesség egy uj korszak kezdetét fogja jelenteni, amelyben mindannyian, akik a Duna és Tisza öntözte alföld illatos kenyerét esszük, végre valahára meglátjuk, hogy magyarok vagyunk s tudatára ébredünk annak a nagy feladatnak, amelyet a sors minden életrevaló nemzetnek kiszab. A világháború megmutatta nekünk azokat a hatalmas fejlődési vonalakat, amelyek közé mi is bekerültünk s ezeknek a megismerése rákényszerít bennünket arra, hogy jövendő létünk érdekében mindent megtegyünk, ha nem akarunk az államok néma csatájában szétmorzsolódni. Mert ez a hangtalan háború, béke idején még sokkal veszedelmesebb egy maroknyi nép életére, mint a mai dübörgő, véres tülekedés. Diogenes. — Bojkottáljak a francia és angol árakat! Gazdáink figyelmébe. Ujfalussy Dezső főispán a járások főszolgabíróihoz a következő felhívást küldette szét : „A hatósági requirálás, illetve összeírás napok alatt megkezdetik. Ezzel kapcsolatosan egyes lelketlen üzérek azt híresztelik a lakosság kőzött, hogy a hatóság elveszi a terményét, fizetni azonban érte nem fognak, és arra beszélik rá az egyeseket, hogy terményeiket nekiek adják el. Ezen az uton aztán a megijedt lakosságtól a még rendelkezésre álló terményt olcsó áron megszerzik. Alapot nyújt eme híresztelésre és elhihetővé teszi a hadba vitt lovak árának kifizetése körül felmerült késedelem. A lakosságot megóvandó e lelketlen kiuzsorázástól, felkérem főszolgabíró urat, hogy a legszélesebb körben haladéktalanul tétesse közzé, mikép az emiitett híresztelés nem egyéb, mint meg nem engedett üzleti fogás, figyelmeztesse a közönséget, hogy óvakodjék hitelt adni ezen uzsorásoknak, az illetőkkel szemben pedig járjon el a legszigorúbban." Ebben a tárgyban Nyíregyháza város polgármestere fenti felhívás alapján a következő hirdetményt tette közé: Tudomásom van arról, hogy egyes lelketlen üzérek, hogy gabonanemühőz olcsó áron hozzá jussanak, azt a hirt terjesztik a földműves lakosság körében, hogy a hatóságok el fogják venni terményeiket, ellenben fizetni érte nem fognak. Ez a híresztelés nem egyéb, mint meg nem engedett üzleti fogás s ezért óva intem a lakosságot, hogy annak hitelt ne adjon. Intézkedtem, hogy azok, akik a földmivelő nép rovására ilyen aljas módon akarnak magoknak anyagi hasznot szerezni, példásan megbüntettessenek s felhívom a gazdaközönséget, hogy a hír terjesztőit a városi rendőrkapitányi hivatalnál minden esetben haladéktalanul jelentsék fel. Májerszby Béla, kir. tan. polgármester. 11 Feministák anyavédelmi munkájáról. A háború és következményei megfeszített munkásságra késztették az egyesületet. E lázas munka koncentrált együttműködést követelt és lehetetlenné tette a tervezett bizottságokba való megosztást. A különböző szociális feladatok közt az anyavédelmi akció vett legerősebb lendületet. A munka nagy vonásokban következő volt. Az egyesülethez forduló várandós asszonyok kivétel nélkül ingyen bábasegélyben részesültek. A helyettes polgármester humánus határozata folytán 15—20 koronát kap az egyesület minden gyermekágy támogatására. Szükség esetén kórházi elhelyezésről, orvosi segélyről és az otthonmaradt családtagokról gondoskodik az egyesület. Az anyavédelem egy agilis tagja Bodor Zsigáné felkeresi a segélyért folyamodó asszonyok otthonát, bejelenti az egyesületnek mennyiben látja e kérést indokoltnak és természetbeni adománynyal segíti a családot a gyermekágy ideje alatt. Az eddigi módszer azonban elégtelennek bizonyult a szomorú esetek és a segélyre szorulók nagy tömegével szemben. Követelő szükségét látja az egyesület egy széles alapon szervezett anyavédelmi akciónak. Az eszme és a legjobb kivitel ismertetése céljából meghívja Szirmay Öskarnét a központi anyavédelem nagytudásu vezetőnőjét és Madzsar Józsefet, a budapesti anyavédelmi intézmények főigazgatóját. Petőfi lelke.*) Irta: 6yóni Áchim Géza. Hurrá, testvér, csak most szorítsd még, Csak a veséjét most ne engedd! Dögrováson a muszka rémség, Most mi esszük meg, nem a tetvek. Hóhérpalástját fázva rántja Petyhüdt nyakába már a kerge cár — Varsó fölött a gépmadár dalában Petőfi lelke jár. Hurrá, testvér, csak most szorítsd még, Nézd már, hogy kapkod fűhöz-íához. Barmai fogytán azt remélte : Nyakunkra majd sárga kutyát hoz. A sárga kutyák ide nem érnek, Fullasztja őket messzi tengerár — Az óceánok dörgő viharában Petőfi lelke jár. Hurrá, testvér, csak most szorítsd még, Csak a veséjét, ahogy szoktad. Hallik már a halál hördülése Óljukba pörkölt vadkanoknak. Vadjai között rémülettel *) Przemysliben 1914. deczemberben megjelent Lengyel mezőkön Tábortűz mellett cimü verskötetéből. A jónevü ujságiró katona-poéta lapunk munkatársának irta, hogy amint lehet, küld egy kötetet mutatványba légi postával. Akkor majd részletesen ismertetjük. A szerkesztő. Vonszolja roncsát nyomorék Petár — Belgrád fölött a bombák robajában Petőfi lelke jár. Hurrá, testvér, csak most szorítsd még. Vesztébe ront a kalóz-csorda. A piramisok tetején is Zászlóját a próféta bontja. Hurrá testvérünk lett a számún, Melyben fuldoklik már a brit betyár — A sivatagok fekete szelében Petőfi lelke jár. És mindenütt hol elnyomott sir, És mindenütt hol rabtartó röhög, Észak sarkától a Tűzföld fokáig Lelkét szikrázzák új üstökösök. És mindenütt, hol azsiványság ellen A jog nevében dörren egy mozsár Emésztő tűzben, bosszuló fegyverben Petőfi lelke jár. Hurrá, testvér, csak most szorítsd még. Rontsunk reájuk énekelve! Velünk az Isten és minden szentség, S velünk harcol Petőfi lelke. S ha úgy akarja Végzet-úr S rablók golyója minket is talál, — Hurrá, testvér, a menyországban is Petőfi lelke vár! % Hadbavonultak részére gyapjú és selyem alsó trikók, szvettereUeztyiik, harisnyák has-, tórd- és órmelegitők hósapkák, teveszőr mellény és alsó nadrágok a legnagyobb választókban kaphatók női- és férfi-divatáruházában Telefon: 12 9. sz*