Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-07 / 2. szám

Nyíregyháza, 1915. január 7. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 2. szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Az állami segély. Hétköznapok délutánjain tömegesen szoronganak az asszonyok a városháza emeleti folyosóján a városi adóhivatal pénztára előtt. Mindenikük kezében kis könyvecske. Ott várják sorját, ott dula­kodnak érte, ki juthasson előbb a pénz­tárhoz, a részükre folyóvá tett állami segély felvelietése végett. A hadbavonult rendőröket helyettesítő huszárok alig tudnak köztük annyi rendet teremteni, hogy akinek más dolga van a városházán, végig mehessen a folyosón. Nem régiben még nagyobb volt a tolongás. Százával állottak a folyosón, a lépcsőházban és a városháza kapujában. Mindenik ajtóhoz huszárt kellett állítani, hogy csak kisebb csoportokban bocsássák be őket. Ujabban azt a rendet hozták be a városházán, — nagyon helyesen — hogy csoportokba osztották be a segélyt élvezőket könyvecskéik száma szerint s egy délután csak az arra a napra utaltak jelentkezhetnek. Azóta kisebb a tolongás. Hogy hányan kapnak segélyt immár Nyíregyházán, nem tudjuk. Hír szerint számuk meghaladja a másfélezret. Ez a szám azonban napról-napra növekszik, mert segélyért jelentkeznek immár a leg­újabban besorozott és bevonult népfel­kelők itthon maradt családjai is. Ami Nyíregyházán történik az eddig másfélezret meghaladó számú családdal, ugyanaz történik a községekben megfelelő arányban. Az állam segélyben részesíti a had­bavonultak itthon maradt és segélyre szoruló családtagjait az egész országban. A segély az úgynevezett átvonulási élel­mezési illetéknek megfelelő összegekben van megállapítva. Ezen az alapon Nyír­egyházán és Szabolcsvármegyében a segély összege napi 62 fillér, minden 8 évesnél idősebb családtag után; a 8 évesnél fia­talabb családtagok után pedig ennek a fele. Akiknek nincsen saját házuk, vagy ingyenes lakásuk, azok részére még külön lakásilleték is jár. A megállapított segé­lyeket első izben a bevonulás napjától kezdődőleg egy összegben, később pedig két hetenként kapják kézhez. Hát mindez igen szép, humánus cse­lekedet az állam részéről. — Ha valaki, úgy a mindnyájunkért a harctérre men­tek itthon maradt családjai érdemlik meg azt, hogy róluk, eltartásukról az állam gondoskodjék. Az állam eleget is tesz ennek a feladatának. Alig mentek el az első izben behívottak, már is kibocsátotta a kormány a segély folyósítása iránti rendeletet. Nem csak ezt tette, hanem arra kötelezte a városokat és községeket, hogy a jelentkezőket azonnal írják össze s az összeírásokat késedelem nélkül küldjék el a pénzügyigazgatóságoknak a segély megállapítása végett. Szóval gon­doskodás történt arról is, hogy a jogsze­rűen járó segélyek, kellő gyorsasággal a segélyre szorúlók kezei között legyen. A segélyek folyósítása tekintetében — egyes szórványos esetektől eltekintve, nem is lehet panasz. Ellenben ha kissé gondolkozni kez­dünk a fölött, hogy .ajjon az állam tá­mogatása elérte-e kitűzött célját, már ke­vésbbé lehetünk az eredménnyel meg­elégedve. Az állam célja az volt, hogy a had­bavonultak itthonmaradt családjai ne szen­vedjenek szükséget a miatt, mert a csa­ládfő, a család eltartója a haza védelmére távol van. Azt akarja az állam, hogy a harctéren küzdő családapák nyugodtak legyenek a felől, hogy mig ők odavannak, azalatt családjaik nincsenek a nyomor­nak, a nélkülözésnek kitéve, mert az ál­lam gondoskodik róluk. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy az állam jóakarata nem mindenütt ment tel­jesedésbe. A segélyt megkapják a csalá­dok, de a pénzt igen sok családban nem ugy tekintik, mint a távollevő családfő keresetének pótlását, hanem mint egyszerű talált pénzt, amelyhez dolog nélkül jut­nak. Csak kérni kell, csak egy kicsit ácsorogni kell, mikor fel akarják venni; egyébként fáradság nélkül kapják meg és épen ezért nem értékelik kellőképen. Már a Nyirvidékben is olvashattunk alapos kifogásokat a segélyre igényt for­málók ellenében. Széltére beszélik azt is, hogy a könnyen szerzettnek vett pénz sokakat dologtalanságra csábit. Hallani lehet, hogy egyszerű falusi asszonyok, kik azelőtt bevásárlásaiknál az olcsót ke­resték, mióta az állami segélyt kapják, nem elégesznek meg az üzletekben az olcsóbb dolgokkal. A cifrábbat, a drá­gábat keresik. Hallani lehet olyan nyi­latkozatokról is, hogy az itthonmaradt feleség azt kívánja, vagy legalább mondja: bárcsak mennél tovább tartana a háború, mennél tovább lenne oda a férje, mert hiszen mig itthon volt, sohasem volt olyan jó dolga mellette; sohasem volt annyi pénze. Bizony jó lenne a dolognak e fölött a része fölött is gondolkoznia az arra hiva­tottaknak. A kormány már utasította a gyámhatóságokat, kisérjék különös figye­lemmel az állami segélyben részesülő családok gyermekeit, ha vájjon az anya a kapott pénzből kellően gondozza-e azo­kat ? Vájjon teljesitik-e a közgyámok ezt a feladatukat ? És vájjon a felnőttek nagy része nem szorul-e szintén ilyen gyám­kodásra ? Vájjon a községi elöljáróknak és a lelkészeknek, tanítóknak s általában mindenkinek, aki a néppel érintkezik, nem volna-e hivatásuk, hogy a segélyben részesülőket jóakaratú tanácsokkal felvi­lágosítsák arról, hogy a kapott segélyt ne tékozolják el, fordítsák hasznos dol­gokra, vagy ha feleslegük van belőle, amint hogy lehet és van, azt tegyék félre, takarítsák meg ? jr mm uimtw mm A meghatalmazások bélyegköteiezettsége. Az uj polgári perrendtartással kapcsolat­ban gyökeres változások állottak be az igaz­ságszolgáltatással kapcsolatos illetékek tekinte­tében is. Az összes beadványok és jegyző­könyvek, Ítéletek és határozatok bélyegilletékét tettemesen íölemelte az egyidejűleg életbe lépő s a törvénykezési illetékekről szóló 1914. évi XLIII. t.-c. Ugyanez a törvény egyik paragra­fusában kimondja, hogy a meghatalmazásokra ugy a polgári ügyekben, mint a bűnügyekben, közigazgatási vagy bármely más ügyben bélye­get kell ragasztani. Még pedig ha a meghatal­mazásban a meghatalmazott dija is ki van kötve, a dij nagyságához mérten a II-ik foko­zat szerinti bélyeget kell felragasztani, ha pedig a dij nincsen kikötve, minden meghatalmazásra 1 K 50 filléres bélyeg szükséges. Eddig a meg­hatalmazásokra bűnügyekben nem kellett bé­lyeg, más ügyekben pedig csak 1 koronás bé­lyeg volt szükséges. S0KJW Nyíregyházi Cementárúipar Részvénytársaság Szabolcsvármegye legrégibb Cementárú és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. EBBEBB BÉB'BEC&B ÉBBKBKBB KCBBBBBB BE.BÉBBEB bkbíseűbb a»BEBB 3ÉEEE h: 'A

Next

/
Oldalképek
Tartalom