Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-02 / 96. szám

Nyíregyháza, 1915. december 653. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 100. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabó lesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenít szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak íélár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENVI-OT 9. SZÁM TELEFON SZÁM 13S. POSTACHEQUE 28654. KÁstratokat ama adnnúi vissza. Hirdetések írnabís gzeriot uáaittatMk. Uegol«»sbb hlrd»H« 1 K. Hivatalos tördatések tors «0 l A njfltíar wronktot «| # Apró hirdetések >0 ax<St( l R, minden további sió g nMér. Vastag bctövel rxedett Mtsteresee irfjnK. A Glücklich Vilma előadásainak tartalmáról lapunk mult heti számaiban hosszabb és részletesebb beszámolót közöltünk. E beszámoló keretében érdemszerint foglalkoztunk mindazokkal az eszmékkel, melyeket Glücklich Vilma előadása során felvetett s azzal a tevékenységgel, melyet a jövő feladataiként jelölt meg. Felületes olvasás után cikkeink ugy tűntek fel, mintha mi a feminismus eszméinek egyenes ellenségei volnánk. Mintha mi is nem állanánk sorompóba azok mellé, akik a női nem érvényesüléseiért küzdenek s akik e küzdelemnek nemcsak jogosságát, de igazságos és szükséges voltát is hirdetik. Meggyőződésünk, hogy Glücklich Vilma urnő sokkal dúsabb babérokat aratott volna akkor, ha előadásának vezéreszméiül nem elérhetetlen utópiák, megvalósíthatatlan ábrándok szolgáltak volna, hanem azokról a gyakorlati eredményekről számolt volna be, amelyek a feministák nyíregyházi egyesületének működését jellemzik, s amely egyesületnek működéséhez Nyíregyháza város társadalma a legszebb és legmeszebbmeDŐ reményeket fűzi. Büszkén jegyezhetjük föl, hogy a feministák nyíregyházi egyesülete, a háború kitörésének első percétől kezdve nem megvalósíthatatlan, vagy legalább is nem a messze jövőnek kődében rejtőző ábrándok után futkosott, hanem eleven érzékkel njult bele azoknak a társadalmi bajoknak méhébe, amelyek egyrészt azonnali orvoslást igényeltek, amelyektől másrészt a társadalomnak nemesebb és magasztosabb célokra való előké»zitése joggal remélhdtő. Az egyesület vezetősége mindjárt a kezdetben a legnagyobb önzetlenséggel és a legmelegebb szeretettel karolta föl a badbavonultak itthonmaradt családtagjainak segélyezése ügyét. Sőt e téren nemcsak azért küzdött, hogy az itthonmaradt családtagok az őket joggal megillető államsegélyhez mihamarabb hozzájuthassanak, nemcsak pénzbeli és termézetbeli segélyeket nyújtott az arra igazán reászorultaknak, hanem megtalálta a segítés módjának a leghatásosabb eszközeit: a munkaalkalmak nyújtását, amely mentesíteni képes a nőket a segélynyújtásnak elfogadásában rejlő bizonyos fokú megaláztatástól s mindeképen alkalmas arra, hogy a becsületes munkának tisztasséget s a további munkához erőt kölcsönözzön. Igen kedvesen cseveghetett volna Glücklich Vilma azokról a nemestelkü urinőkről is, akik többnyire maguk is családanyák, vagy saját háztartásukat vezető háziasszonyok lévén, nem kímélték magukat, sem fáradságot, sem a rengeteg kellemetlenséget, oda álltak az iskolák katedrái elé s egy-egy teremben 80—90 apró gyermek előtt hirdették a tudásnak és az ismereteknek igéit, a hadbavonult férfitanitók helyett. Avagy megemlékezhetett volna azokról a szintén nem csekélyszámu uriasszonyokról, akik hasonló körülmények között egész napon át azon fáradoztak, hogy az egyesület adminisztratív teendőit ellássák és vezessék, avagy a feltünéskeresésnek minden vágya és vádja nélkül beteg katonáknak ápolására vállalkoztak s ezek mellett arra is ráérlek, hogy üres óráikban ugyancsak a katonáknak meleg téli ruhanemüeket készíthessenek, s akkor sem szégyenkeztek, amidőn a férjeik vagy a gyermekeik fehérneműének kijavításán, kilyukadt harisnyáik rendbehozatalán igyekeztek. Eleknek a bősnőknek meg van és meg volt mindenkor a magok válssztó és szavazati joguk a boldog, a békés ' családi élet keretein belül. S azt hisszük, ennél többre nem is kívánkoztak. Meggyőződésünk, hogy ezek az igazi feministák a maguk csendes, zajtalan munkásságával elérték és biztosították azt, ami az emberi élet számára a legnagyobb kincs, az egész társadalomnak osztatlan becsületét, tiszteletét s egy kicsiny családnak féltő szeretetét. Ei fog következni még az az idő, amidőn a női tevékenység köre a viszonyoknak megfelelően kiszéleabedik. Ennek lehetővé tétele nemcsak minden nőnek, de minden okosan gondolkozó férfinak is kötelessége. Ám addig amíg a társadalomnak mai strukturája áll fenn, amig a munkában rejlő tisztesség elismerése és szeretete úpen a női nem részéről talál megtagadást, addig békeparlamentet játszani, komoly férfiak messza időre kiható s nemzetek sorsát intéző munkásságának tudatosan paródiáját készíteni .... szerintünk nem lehet a feminísmusnak sem végső célja, sem feladata. Kétféle igazság. Édes fiam ! A minapában megkapó erővel hatott rám egy tárcacikk, amelynek az volt a veleje, hogy hazatért katonáink egyikéből-másikából harapófogóval is alig lehet kihúzni a szót. Az tetszik ki ebből, hogy nem mindenki Hári János, aki messze földről jönn. TG sem igen szoktál beszélni a harctéren szerzett élményeidről kérdezetlenül; viszont nem tagadhatom, hogy mi nem fukarkodunk a kérdezősködéssel. Igy került szóba többek között az a kérdés is, hogy milyen az élet a lövészárokban? S mindjárt kiderült, hogy ebben a kérdésben más a ti igazságotok, mint a miénk; mi ugyanis a küzdők szolgálatait nagyítjuk a magunkéhoz képest, mig ti az itthon maradtak áldozatait tartjátok nagyobbnak. Idebenn az aggodalom, odakünn a honvágy uralkodik a lelkeken. Mig azonban e két érzelem fenségesen találkozik a kölcsönös szeretetnek és megbecsülésnek magasabb egységében: vájjon milyen színben látják az igazságot maguk a küzdő felek, akikről mindenesetre föl kell tételeznünk, ha róluk nekünk nehezünkre esik is, hogy nagy célokért jóhiszemüleg harcolnak? Ha csupán a hadi jelentéseket nézzük, igazságérzetünk ugyebár hangosan tiltakozik az ellen, hogy ugyanaz a tény egészen ellentétes megvilágításban részesüljön. És mégis rendszerint úgy áll a dolog, hogy mind a két fél győzött, mind a kettő nagy zsákmányt ejtett, mind a kettő előbbre jutott... Bizonyos, hogy győzelem nincs erőfeszítés nélkül, zsákmány alig lehet veszteség nélkül, haladás akadály nélkül; de annak bevárása, hogy a le nem tagadható tények mutassanak a nyilvánvaló hazugságra, talán még rosszabb a nyilt beismerésnél, mert a hitet csúfolja meg. Ilyen az ő igazságuk, amely a legnagyobb vereséget is az előnyösebb állásfoglalásnak nagyon is átlátszó köpenyegébe burkolja. A mi igazságunk pedig az, hogy annak idején például Belgrád vagy Przemysl elvesztését egy percre se hallgattuk el; szivünk szerint fájlaltuk, de nem estünk kétségbe, sőt fokozott lelkesedéssel folytattuk a munkát. Az igazság nem jár görbe utakon, nem ingadozik, nem demoralizál, csak elég erő legyen megértésére, befogadására és követésére. Nézzük most már azt az igazságot, amely a harcoló felek kezébe a fegyvert adta. Ök azt mondják, hogy a gyöngék védelme, a nyugati kultura és a jövő békéje érdekében az erőszak, barbarizmus és militarizmus ellen vették föl a küzdelmet; mi úgy érezzük, hogy a magunk védelme, nemzeti létünk biztosítása és gazdasági helyzetünk emelése érdekében, az önzés, féltékenység és hatalomvágy ellen álltunk ki a sikra. Megállhat-e egymás mellett ellenvetést nem tűrő igazságnak ez a két kiinduló pont ? Mi szentül hisszük, hogy a miénk igen, de az övék nem; tőlük pedig hiába várjuk annak bevallását, hogy amit felhoznak, inkább csak ürügy, mint ok. Erőszakról beszélnek s magára hagyják a feluszitott gonosztevőt; barbarizmusunkkal lármázták tele a világot s túlteszik magukal a a humanizmus elleni követelményein is; militarizmustól félnek s mind az öt világrészt ellenünk mozgósítják. Igazán az ő szemüvegüket kell használnunk, hogy csak egy kissé is megérthessük törekvésüknek vélt jogosultságát; de vájjon megpróbálják-e ők is azt, hogy a mi helyzetünkbe képzeljék magukat, mikor e háború okait és következményeit mérlegelik ?! Ha mindent tisztán látnának, mindent megértenének, s a jobb belátás arra birná őket, hogy végét vessék az áldatlan vérontásnak. Bizonyos, hogy a kibontakozás kezdeményezése félreértésekre adhat okot, mert talán gyöngeségre enged következtetést. Másrészről azonban mi állja útját annak, hogy választott bíróságra bízzák az ügy eldöntését, ha már nem a lelkiismeretet tartják a legmegbízhatóbb bírónak ? A választott bíró higgadtan keresi s igy jobban megtalálja az igazságot, mint a fegyver csörgetése; ha pedig a fegyverek sikere is a választott biró ítéletét támogatja, nyugton várhatjuk, hogy miránk nézve'fölemelő ós megnyugtató, rájok nézve megalázó és félelmetes lesz a minden hazugságon diadalmaskodó igazság! Te jól tudod, édes liam, hogy a magánéletben mindig többre becsültem egy csepp jóindulatu méltányosságot, mint egy tengernyi merev igazságot. Nemzeti létünk perdöntő kérdésében azonban hiba lenne engednünk a mi tiszta igazságunkból, mert egy cseppnyi engedékenységünk tengernyi új bajok forrása lehet. A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája S

skola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség) ivatalos órák hétköznapokon délután5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig.