Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-10-21 / 84. szám
4 86-ik szám. jsrhfesrtóék. 1915. október 28. Találkozás a ködben A világtörténelem misztikus ködében lankadatlanul folyik az élet. Fajok, népek, nemzetek gazdasági energiái szűrődnek egymásba, s távolodnak ismeretlen célok felé. A szuperorganikus szervezetek eme titkos mozgásaiban a tudós megfigyelése csak halvány tapogatódzás, szimatolás, ki tudná megállapítani ennek a szervezetnek örök törvényeit, melyek magasabb hatalom által lettek reánk kényszerítve anélkül, hogy ennek a kényszerűségnek bilincseit magunkon éreznők. Voltaképen nagyon kevés az, amit önmagunkon kívül észlelni tudunk, s elenyésző csekély az az eredmény, amit magáról a néplélekről, az emberi társadalomról, mint szerves egészről ismerünk, magunkénak vallunk. Ki tudná megkeresni okát a népek egymás iránti gyűlöletének, vagy szimpátiájának, ki tud belelátni a történelem boszorkánykonyhájába, a jelen és jövő, vagy épen a mult eseményszálainak észvesztő csomóiba. Úgy járunk egyének és népek a világtörténelem ködében, mint a csillagok a tejút borongós ösvényén, magasabb törvények kényszerpályáján, az isteni bölcsesség érthetetlen sínpárain, látszólagos öntudattal, képzett akarattal, lidércreménységgel, s nincs semmi, ami vigasztalást nyújtana az idő mérhetetlen ingoványain. Bölcs tudatlanságunk minden nagyképűségével sem tudjuk ráfogni, hogy a világháborúnak egy ember, vagy egy egész nemzet volt az oka, inkább sejtjük, hogy az valami ismeretlen ösztön periódusszerűen visszatérő kielégülése. Mert ok és okozat végnélküli parabolapályán kergetik egymást, s emberi ész nem juthat el az utolsó ok megnyugtató ismeretéig. Megerősít bennünket a háború okának ezen ismeretlen ösztönben való keresésében az a körülmény, hogy a háború után minden ember megjavulását várja közéletünknek, társadalmi erkölcsünknek, egyéni életünknek, s gazdasági fejlődésünknek. Valami új gazdasági korszak kapuját látjuk megnyílni ebben a rendszeres öldöklésben, s ennek az új korszaknak a reménysége ösztönöz bennünket az utolsó csepp vérig való kitartásra. A történelmi materializmus alaptétele igy igazolódik be, s annak ismerete nélkül is manapság minden ember tudja, hogy az emberi társadalom gazdasági élete az alapja minden organikus mozgásnak, így a háborúnak is. Évszázadokra menő gyűlölködés után egymás mellett találjuk a török, bolgár és magyar népet. Ez a találkozás lehet véletlen, avagy tervszerű politika eredménye, vagy végül rajtunk kívül álló okból való, de mindenesetre sajátságos játéka a sorsnak. A bolgár nép rokona a magyarnak, mint a török, de elszlávosodott. A honfoglalás előtt örökös testvérharcban állottunk velük, s ők voltak legveszedelmesebb ellenfeleink. Később, az árpádházbeli királyok alatt barátságos viszonyba kerültünk a bolgárokkal, ők vetették meg a magyar kereskedelem alapjait, s a volgai bolgár kereskedőkről sokszor tesznek említést krónikásaink. A török félholddal való örökös harcunkat mindenki ismeri. Nincs példa rá a történelemben, hogy két testvérnép olyan ádáz gyűlölettel emésztette volna egymást, mint a magyar, meg a török. S a világháború mégis egy oldalra állított bennünket, a történelmi materializmus kérlelhetetlen törvényeinek felismerése kinyitotta a szemét a három nép politikusainak. Felismerték, hogy egy új gazdasági korszak küszöbén állunk, melyen keresztül szuronyerdők között visz az út, de amelyen túl három nemzet reménysége fog valóra válni. Az események hatása alatt találkoztunk, s a biztos győzelem tudatában nyújtottunk egymásnak kezet, az ural-altáji nyelvcsalád ideszakadt árvái, mindenféle éhes nációtól körülvett, magárahagyott nemzetei, amelyek évszázadokon keresztül hatalmas bárddal dörgették nyelvünk és nemzeti önnállóságunk ércből öntött kapuit. A bolgár nemzet feladta a nyelvért folytatott küzdelmet, teljesen át van itatva a szláv tenger lassan szivárgó nedvétől, a török nyelv arab és perzsa elemekkel van telítve, csak mi, Árpád \ezér csüggedt népe állunk szilárdan magyarságunk sziklabércén. Ebben van minden erőnk, minden reménységünk, ehez ragaszkodunk görcsös konoksággal, melyet már a külföld is kezd méltányolni, bár nemrégiben ezt tartották legnagyobb bűnünknek. Ha majd elvonul fölöttünk a vihar, folytassuk a munkát kétszeres erővel, mert csak így állhatjuk meg helyünket a béke csöndes küzdelmében. Magyarságunk dacos büszkeségéi ne adjuk föl soha, mert abban a percben, amikor azt megtennők, összecsapnak fölöttünk a hullámok, s atlantis-sorsunk tragédiáját csak az utókor könyvei fogják megörökíteni. Diogenes, A háború. (A ,Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, október 19. Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: lényeges esemény nem volt. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja : Rigától déire csapataink rohammal elfoglaltak több orosz állást és Borkovicstől keletre elérték a Dünát, egy tisztet és 240 főnyi legénységet elfogtunk és két géppuskát zsákmányoltunk. Jakobstadtól északkeletre egy orosz támadást visszavertünk. Soloy vidékén egyik harcrepülőnk lelőtt egy francia kétfedelű gépet, a melyet egy orosz törzskapitány vezetett és a mely egy angol géppuskával volt felszerelve. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: ujab esemény nem volt, Linsingen tábornagy hadcsoportja: a tegnap már jelentett Styr-menti harcok ránk nézve kedvezően folynak. Balkán hadszíntér: Mackensen tábornagy hadcsoportjánál: Kövess tábornok hadseregének osztrák-magyar csapatai elfoglalták Obrenovác városát. Belgrádtól délre német- és osztrák-magyar csapatok küzdelem után elérték Awramtól keletre, Ripanjétől délre és a Duna-melletti Grockától délre emelkedő magaslatokat. Galvitz tábornok hadseregének jobbszárnya harc árán elfoglalta a Soenetól nyugatra fekvő vidéket, valamint Vodatijes-től keletre, egészben Misljelovácig a dombvidéket elragadtuk az ellenségtől. Bojodjeíí tábornok hadserege: Jacevác felé, Inowon tul és a Piroti-Katlan irányában tovább nyomultak előre. Bolgár csapatok a Felső-Morava völgyében elfoglalták Vranjat és tovább délre átlépték az Egri-Palánka Stipi vonalat. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, október 19. (Hivatalos.) A szövetséges hadseregek támadásai tegnap is mindenütt előrehaladtak. Macsva legnagyobb része birtokunkban van. A Kolubara torkolatának mindkét oldalán a folyón átszállott cs. és kir. csapatok éjfél körül elfoglalták Obrenovác városát és az attól délkeletre fekvő magaslatokat. A Belgrádtól délre előnyomuló szövetséges csapatok az ellenséget üldözve Ripanjén tul nyomultak elő. Egy osztrák-magyar hadoszlop szuronynyal foglalta el a Grockától délre fekvő Cigány-hegyet és összeköttetést létesített az Alsó-Morava mindkét partján eredményesen előnyomuló német hadosztályokkal. Avala körül és a Grockától északnyugatra levő állásokért három napon át folytatott harcokban csapataink 15 szerb tisztet és 2000 főnyi legénysé get fogtak el. A bolgárok elragadták az ellenségtől a Pirottól keletre levő első védelmi vonalat és Vranja vidékéig nyomultak előre. Orosz hadszíntér: Az oroszok tegnap az Alsó-Sztir mocsár- és erdőövezetében folytatták támadásaikat a Deraznótól északnyugatra fekvő Boguslavka falunál. Az ellenség három izben intézett eredménytelenül rohamot egy honvédhadosztály hadállásai ellen. Tüzeléssel és közelharcban vertük vissza. A mieink három tisztet és több, mint ötszáz főnyi legénységet fogtak el, valamint két gépfegyvert zsákmányoltak. Egy Kulikovicén tul előnyomult orosz hadosztályt újra a keleti partra üztük vissza. Cartorisch környékén az ellenség egyes frontokon átjutott a Sztir nyugati partjára. Itt még folyik a harc. Az oroszok Rafalovkától északra is nagy haderővel támadtak. Visszavertük őket. Száz embert fogtunk el. A helyzet Kelet-Galiciában egyébként változatlan. Olasz hadszíntér: Az Isonzó-harcvonalon folyó harcok kiterjedése növekszik. Tegnap délben erős tüzérség heves tüzelést kezdett a Krn-en, a tolmeini hídfőben, Ganalenál és Plavánál lévő állásaink, valamint a görzi hidfő és a doberdói fensik ellen. A tüzelés nagy hevességgel estig, sőt egyes helyeken éjjel is tartott. A tüzelés által fedezve az olasz gyalogság számos helyen támadott, A Krn-en. a Mrzli-Vrhen és a tolmeini hidfő állásai előtt az olasz osztagok összes támadási kísérletei gyalogságunk és gépfegyvereink tüzében, valamint tüzérségünknek oldaluk ellen intézett tüzében omlottak össze. Az ellenség gyalogsága, ahol támadott, a legsúlyosabb veszteségek mellett menekült vissza lövészárkaiba. Helyenként beérte azzal, hogy „avanti"-t kiáltott, anélkül, hogy kimozdulhatott volna fedezékeiből. Egy, a Monto-Sabotino (Salcanótól nyugatra) ellen intézett támadást és több a Peteano melletti hadállások ellen intézett erős előretörést — utóbbi hadállások körül már napok óta heves harc folyik — szintén visszavertünk. Az olasz gyalogság itt is súlyos veszteségeket szenvedett. Karintiában és Tirolban tovább tart az ellenség élénk tüzérségi tevékenysége. HÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. sas Aki teheti jegyezzen hadikölcsönt, mert az nemcsak hazafias kötelesség — de jó üzlet is!