Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-21 / 84. szám

4 86-ik szám. jsrhfesrtóék. 1915. október 28. Találkozás a ködben A világtörténelem misztikus ködében lan­kadatlanul folyik az élet. Fajok, népek, nemze­tek gazdasági energiái szűrődnek egymásba, s távolodnak ismeretlen célok felé. A szuperor­ganikus szervezetek eme titkos mozgásaiban a tudós megfigyelése csak halvány tapogatódzás, szimatolás, ki tudná megállapítani ennek a szer­vezetnek örök törvényeit, melyek magasabb ha­talom által lettek reánk kényszerítve anélkül, hogy ennek a kényszerűségnek bilincseit ma­gunkon éreznők. Voltaképen nagyon kevés az, amit önmagunkon kívül észlelni tudunk, s el­enyésző csekély az az eredmény, amit magáról a néplélekről, az emberi társadalomról, mint szerves egészről ismerünk, magunkénak vallunk. Ki tudná megkeresni okát a népek egymás iránti gyűlöletének, vagy szimpátiájának, ki tud be­lelátni a történelem boszorkánykonyhájába, a jelen és jövő, vagy épen a mult eseményszá­lainak észvesztő csomóiba. Úgy járunk egyének és népek a világtörténelem ködében, mint a csillagok a tejút borongós ösvényén, magasabb törvények kényszerpályáján, az isteni bölcsesség érthetetlen sínpárain, látszólagos öntudattal, képzett akarattal, lidércreménységgel, s nincs semmi, ami vigasztalást nyújtana az idő mér­hetetlen ingoványain. Bölcs tudatlanságunk minden nagyképűsé­gével sem tudjuk ráfogni, hogy a világháború­nak egy ember, vagy egy egész nemzet volt az oka, inkább sejtjük, hogy az valami ismeretlen ösztön periódusszerűen visszatérő kielégülése. Mert ok és okozat végnélküli parabolapályán kergetik egymást, s emberi ész nem juthat el az utolsó ok megnyugtató ismeretéig. Megerősít bennünket a háború okának ezen ismeretlen ösztönben való keresésében az a körülmény, hogy a háború után minden ember megjavulását várja közéletünknek, társadalmi erkölcsünknek, egyéni életünknek, s gazdasági fejlődésünknek. Valami új gazdasági korszak kapuját látjuk megnyílni ebben a rendszeres öldöklésben, s ennek az új korszaknak a re­ménysége ösztönöz bennünket az utolsó csepp vérig való kitartásra. A történelmi materializ­mus alaptétele igy igazolódik be, s annak is­merete nélkül is manapság minden ember tudja, hogy az emberi társadalom gazdasági élete az alapja minden organikus mozgásnak, így a háborúnak is. Évszázadokra menő gyűlölködés után egy­más mellett találjuk a török, bolgár és magyar népet. Ez a találkozás lehet véletlen, avagy tervszerű politika eredménye, vagy végül raj­tunk kívül álló okból való, de mindenesetre sajátságos játéka a sorsnak. A bolgár nép rokona a magyarnak, mint a török, de elszlá­vosodott. A honfoglalás előtt örökös testvér­harcban állottunk velük, s ők voltak legvesze­delmesebb ellenfeleink. Később, az árpádház­beli királyok alatt barátságos viszonyba kerül­tünk a bolgárokkal, ők vetették meg a magyar kereskedelem alapjait, s a volgai bolgár keres­kedőkről sokszor tesznek említést krónikásaink. A török félholddal való örökös harcunkat min­denki ismeri. Nincs példa rá a történelemben, hogy két testvérnép olyan ádáz gyűlölettel emésztette volna egymást, mint a magyar, meg a török. S a világháború mégis egy oldalra állított bennünket, a történelmi materializmus kérlelhetetlen törvényeinek felismerése kinyitotta a szemét a három nép politikusainak. Felis­merték, hogy egy új gazdasági korszak küszö­bén állunk, melyen keresztül szuronyerdők kö­zött visz az út, de amelyen túl három nemzet reménysége fog valóra válni. Az események hatása alatt találkoztunk, s a biztos győzelem tudatában nyújtottunk egy­másnak kezet, az ural-altáji nyelvcsalád idesza­kadt árvái, mindenféle éhes nációtól körülvett, magárahagyott nemzetei, amelyek évszázadokon keresztül hatalmas bárddal dörgették nyelvünk és nemzeti önnállóságunk ércből öntött kapuit. A bolgár nemzet feladta a nyelvért folytatott küzdelmet, teljesen át van itatva a szláv tenger lassan szivárgó nedvétől, a török nyelv arab és perzsa elemekkel van telítve, csak mi, Árpád \ezér csüggedt népe állunk szilárdan magyar­ságunk sziklabércén. Ebben van minden erőnk, minden reménységünk, ehez ragaszkodunk gör­csös konoksággal, melyet már a külföld is kezd méltányolni, bár nemrégiben ezt tartották legnagyobb bűnünknek. Ha majd elvonul fölöttünk a vihar, foly­tassuk a munkát kétszeres erővel, mert csak így állhatjuk meg helyünket a béke csöndes küzdelmében. Magyarságunk dacos büszkeségéi ne adjuk föl soha, mert abban a percben, ami­kor azt megtennők, összecsapnak fölöttünk a hullámok, s atlantis-sorsunk tragédiáját csak az utókor könyvei fogják megörökíteni. Diogenes, A háború. (A ,Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, október 19. Nagyfőhadiszál­lás jelenti: Nyugati hadszíntér: lénye­ges esemény nem volt. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja : Rigától déire csapataink rohammal elfoglaltak több orosz állást és Borkovicstől keletre elér­ték a Dünát, egy tisztet és 240 főnyi le­génységet elfogtunk és két géppuskát zsákmányoltunk. Jakobstadtól északkeletre egy orosz támadást visszavertünk. Soloy vidékén egyik harcrepülőnk le­lőtt egy francia kétfedelű gépet, a melyet egy orosz törzskapitány vezetett és a mely egy angol géppuskával volt felszerelve. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: ujab esemény nem volt, Linsingen tábornagy hadcsoportja: a tegnap már jelentett Styr-menti harcok ránk nézve kedvezően folynak. Balkán hadszíntér: Mackensen tábornagy hadcsoportjánál: Kövess tábornok hadseregének osztrák-magyar csapatai elfoglalták Obrenovác városát. Belgrádtól délre német- és osztrák-magyar csapatok küzdelem után elérték Awramtól keletre, Ripanjétől délre és a Duna-mel­letti Grockától délre emelkedő magasla­tokat. Galvitz tábornok hadseregének jobbszárnya harc árán elfoglalta a Soene­tól nyugatra fekvő vidéket, valamint Vo­datijes-től keletre, egészben Misljelovácig a dombvidéket elragadtuk az ellenségtől. Bojodjeíí tábornok hadserege: Jacevác felé, Inowon tul és a Piroti-Katlan irányában tovább nyomultak előre. Bolgár csapatok a Felső-Morava völ­gyében elfoglalták Vranjat és tovább délre átlépték az Egri-Palánka Stipi vo­nalat. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, október 19. (Hivatalos.) A szövetséges hadseregek támadásai teg­nap is mindenütt előrehaladtak. Macsva legnagyobb része birtokunk­ban van. A Kolubara torkolatának mindkét ol­dalán a folyón átszállott cs. és kir. csa­patok éjfél körül elfoglalták Obrenovác városát és az attól délkeletre fekvő ma­gaslatokat. A Belgrádtól délre előnyomuló szö­vetséges csapatok az ellenséget üldözve Ripanjén tul nyomultak elő. Egy osztrák-magyar hadoszlop szu­ronynyal foglalta el a Grockától délre fekvő Cigány-hegyet és összeköttetést lé­tesített az Alsó-Morava mindkét partján eredményesen előnyomuló német had­osztályokkal. Avala körül és a Grockától észak­nyugatra levő állásokért három napon át folytatott harcokban csapataink 15 szerb tisztet és 2000 főnyi legénysé get fogtak el. A bolgárok elragadták az ellenség­től a Pirottól keletre levő első védelmi vonalat és Vranja vidékéig nyomultak előre. Orosz hadszíntér: Az oroszok teg­nap az Alsó-Sztir mocsár- és erdőöveze­tében folytatták támadásaikat a Deraznó­tól északnyugatra fekvő Boguslavka falu­nál. Az ellenség három izben intézett eredménytelenül rohamot egy honvédhad­osztály hadállásai ellen. Tüzeléssel és közelharcban vertük vissza. A mieink három tisztet és több, mint ötszáz főnyi legénységet fogtak el, valamint két gép­fegyvert zsákmányoltak. Egy Kulikovicén tul előnyomult orosz hadosztályt újra a keleti partra üztük vissza. Cartorisch környékén az ellenség egyes frontokon átjutott a Sztir nyugati partjára. Itt még folyik a harc. Az oro­szok Rafalovkától északra is nagy had­erővel támadtak. Visszavertük őket. Száz embert fogtunk el. A helyzet Kelet-Galiciában egyébként változatlan. Olasz hadszíntér: Az Isonzó-harc­vonalon folyó harcok kiterjedése nö­vekszik. Tegnap délben erős tüzérség heves tüzelést kezdett a Krn-en, a tolmeini híd­főben, Ganalenál és Plavánál lévő állá­saink, valamint a görzi hidfő és a do­berdói fensik ellen. A tüzelés nagy he­vességgel estig, sőt egyes helyeken éjjel is tartott. A tüzelés által fedezve az olasz gyalogság számos helyen támadott, A Krn-en. a Mrzli-Vrhen és a tol­meini hidfő állásai előtt az olasz osztagok összes támadási kísérletei gyalogságunk és gépfegyvereink tüzében, valamint tüzér­ségünknek oldaluk ellen intézett tüzében omlottak össze. Az ellenség gyalogsága, ahol táma­dott, a legsúlyosabb veszteségek mellett menekült vissza lövészárkaiba. Helyenként beérte azzal, hogy „avanti"-t kiáltott, anélkül, hogy kimozdulhatott volna fede­zékeiből. Egy, a Monto-Sabotino (Salca­nótól nyugatra) ellen intézett támadást és több a Peteano melletti hadállások ellen intézett erős előretörést — utóbbi hadállások körül már napok óta heves harc folyik — szintén visszavertünk. Az olasz gyalogság itt is súlyos vesz­teségeket szenvedett. Karintiában és Tirolban tovább tart az ellenség élénk tüzérségi tevékenysége. HÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. sas Aki teheti jegyezzen hadikölcsönt, mert az nemcsak hazafias kötelesség — de jó üzlet is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom