Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-21 / 84. szám

84-ik szám. 1915, október 21. 3 Krakoviec után... — Egy honvéd naplójából. — A Gorlice—Tornov-i csata véres megví­vása után az események rohanó árja villám­gyors lendületet adott sok-sok diadalnak. A hős magyar katonák könnyezve váltak el bus csatahelyektől, ahol elföldeltek sok jó bá tot vitézt, sok derék barátot. A nagy diadalát mámorossá tette a mi hadtestünket is, a cs. és kir. 6 ik hadtestet, különösen ennek 39-ik honvédhadosztályát. A győzelmi mimor, s a lelkesültség diadalra tü­zelő, bűvös varázsa a harcokban megroncsolt menetzászlóaljak épsn maradt honvédéiről át­ragadt az uj jövevényekre is. A szuronyroha* mos magyar erő, mely Krosnó, Jaroslau és Radymno mellett nagyszerű bravúrral csatákat döntött, még erősebb lett a San-menti csaták öldöklő tüzében, hol az oroszok előretörésün­ket minden áldozatok árán is megakadályozni akarták. A május 30-án kezdődő Przemysl i vár­ostrom és az ezt megelőző San-melléki harcok gyilkos viadalának során vörös vérerek, gaz­dátlan végtagok, fejek húzódtak lefelé a lom­hán hömpölygő folyam fodros habjain. Junius 3-án Przemysl seregeink birtoká­ban volt. Az orosz visszavonult egy előre ké­szített erős hadállásba, mely Mosciskától, Kra­koviectól és Lubacowtói nyugatra, a Lemberg' felé vezető utakat zárta el. Hadosztályunk nyomon követte a vissza­vonuló oroszokat; közben azon igyekezett ál­landóan, hogy minél jobban tönkre tegye a menekülők megtörve is hatalmas seregét. Mi­kor az orosz megállt, olyan helyzetben voltunk, hogy a harcot újból azonnal feltudtuk volna venni. Érre azonban várnunk kellett. Ez idő­közt, melyet a tőllünk két oldalt álló csapatok az orosznak nyomába jutására és az ujabb támadáshoz való elkészülésre használták, eleinte a velünk szorosan szemben álló ellenséges erők örökös csatározásokkal és támadásokkal töltöt­ték, amiket azonban mindig visszavertünk. A kudarcok hosszú sora után az oroszok letették támadó kedvüket, s egy pár napig nyugodtan élve, gondtalanul vártuk, vájjon mit hoz a jövő ? Junius 12-én kaptunk parancsot a 13-án hajnalban kezdődő támadásra, amely napon az egész fronton egy időben zudult rá újra a fer­geteg az oroszokra. Ezredünk történelmében e nap a .Kálníkovi csata" címmel lesz valószí­nűleg megörökítve. Mi e mellett a földdel egyenlővé tett falu mel­lett álloKunk. Teljesen sík terepen, nagy túl­erővel szemben, súlyos áldozatok árán vivtuk nehéz támadó harcunkat, melynek végeztével egy elfogott orosz tiszt, mikor tudakolta tőllünk, hogy mennyien lehettünk itt,? — igy nyilat­kozott : „Több emberünk volt odaát nekünk, mint itt nektek golyótok!" . . . Fényes napok lesznek ezek a hadtörténe­lem lapjain! Hadtestünk s a Mackensen hadseregének gárdája áttörte a jawarowi uton levő erős orosz állásokat és sok foglyot ejtett. De az ellenség a küzdelmet mégsem adta fel. Krako­viec előtt újabb védhelyre vonúlva, nagy ellen állást fejtett ki, melynek erejét frontjukkal együtt — a már jól megritkított hadtestünk, a német csapatok segélyével, nagy, erős lendü­lettel újraátlőrte úgy, hogy Krakoviecet már nem volt ideje tönkretenni az orosznak. E harcok két napig tartottak, mely után a várost hátunk mögött hagyva, 15-én este naplemente táján — egy hosszú, keskeny erdő szélein kiépített — két erős várszerű állást fog­laltunk el véres rohamokkal, s ezzel szabaddá tettük az utakat Lemberg városához . . . . . . Sajnos, a Galícia fővárosát elfoglaló győzelmi ünnepélyt, diadalmi mámort nem érhettem meg a harcok véres mezején . . . A Krakoviec utáni erdő mellett, a Lemberg­hez vezető utakat szabaddá tevő utolsó ro­ham alkalmával, bíborvörös naplemente táján lebuktam én is sok derék és vérző bajtársam mellé — a porba . . . Galícia, 1915. K K. Az elfogulatlanság háborúja. A magunk méltósága első perctől fogva arra indított bennünket, hogy mindenek előtt ne az ellen­ségeink állapotát becsméreljük, hanem a mi szilárd, kimondott, törhetetlen erőnket vessük latba. Ezt nem ok nélkül cselekedtük, és még kevésbé ok nélkül van, hogy a háború a népeknek egész soro­zatára kiterjedt. Ma már semmi sem érthetet­len és a saját igazolásunk után, ami ellenségeinket illeti, minden arra a bizonyosságra vezethető vissza, hogy ők tökéletesen ész nélkül cselekedtek eddig is és fognak ezután is. Ellenkezőjeként annak, hogy a központi hatalmak cselekvő és erkölcsi tevékeny­sége a legbizonyosabb megfontoltság, a tiszta, be­látott biztos munka szüleménye. El ne tévedjünk azonban soha, ne lépjünk az elszigeteltség ösvényére : az elfogultság mindig túl­zott mérték volt nemcsak az ellenség becsmérlésé­ben, hanem önitéletünkben is. És talán épenséggel nem gondolna senki arra, hogy való igazságokat kutasson, ha talán bennünket ugyanolyan mértékben terhelne a vérontás érzete, mint az ellenséget, de szükség és kötelesség kimutatni a tisztát; kénytele­nek vagyunk a halmazból kiválogatni a nemest, hogy aztán emelt fővel tehessük a mérlegre a valóság bir­tokoltságát. Pedig, sajnos, igen könnyen szélhátra kerülhet minden kicsinység, ha nem erős akarattal lobogtat­juk szüntelenül a mi erkölcsi, de még inkább tör ténelmi igazságunk lobogóját A mi részünkről nin­csenek megfoghatatlan és elfogadhatatlan tények, mert amit a háború eleje óta tettünk, folytattunk és viseltünk, mind jogos alapon, valóságos követelmé­nyeken elképzelhető helyzetekben történtek. Nem a magunk gyártotta, magunk által helyesnek itélt tör­vények alapján, hanem olyan okok indítására, ame­lyeket a háború után minden nemzet kivétel nélkül kénytelen lesz elfogadni. Ellenségeinket olyan mérhetetlen nagyságban emészti a kór, hogy képtelelenség őket belőle ki­gyógyítani. Az önzés, gyűlölet, elfogult gondolkozás náluk ragályos betegségként lépett fel. Sajnáljuk, őszintén sajnáljuk őket. És mert a háború kitöré­sekor biztosra vették győzelmüket, épen ezért, ha az idő folyamán hónapról hónapra csak csődöt mondott számításuk, úgy gondolták, hogy joguk­ban áll egyes semleges népeket belerántani a ve­szedelembe csak azért, hogy ellensúlyozzák tehe­tetlenségüket. Peddig erre nem volt szükségük, hogy számbelileg gyarapodjanak, mert nagyságuk világosan kimutatja, hogy mindig tulszámban vol­tak velünk szemben. Bűnnek nevezzük azt a vakságot, mely miatt nem látták, hogy mibe keveri őket egy királygyil­kosságnak előre kiszámított, de végzetes katasztró­fája. Bűn terheli őket a folytonos izgatások miatt, melyet minden semleges területen megkíséreltek, gaz Ígéretekkel, alattomos okoskodásokkal, álszen­teskedő bizakodásokkal. Bizony, ennek igy kellett bekövetkezni. Min­dennek ütött az órája, minden elintézést nyert az elmében. Zavarodott elmék dolgoznak ott, mert ami­kor hajójuknak csak árboca látszik már ki, az el­nök még mindig alszik, az angol király még min­dig számit toborozni a jövendőnek, Wilson még gyárat épittet, mert ami van, az kevés, a cár pedig még mindig hiszi, hogy egy nyugati offenzíva fel­tétlen változtatni fog a hadi szerencsében. Mind­ezek szép tervek, de egy semleges is észreveheti és bizonyára észre is veszi, hogy hiába való min­den lángész é3 erő. A végromlás felé haladnak ők mindnyájan, a vészharang zúgása tölti el vidékei­ket, bukott eszmék következményeinek ajándékait kapják majd a nagy politikusok, kik mindent ki­fundáltak, de végrehajtani nem voltak képesek. Őket terhel minden felelőség. Bennünket nem vezettek földöntúli vágyak és elképzelhetetlenségek. Mi tisztán a biztosra, a kéz­zelfoghatókra támaszkodtunk, nem pedig arra, amire ők. Pedig ennek rettenetesen súlyos követ­kezményei lesznek még. Ok az elfogultak majd egyszer felébrednek és meglátják a vérmezőket, a hullákat, mit mind a hiábavalóságnak áldoztak fel és akkor tékozlókként fognak leborulni az igazság előtt, mint a régi példázati ifjú. Minden megvilágo­sodik majd egyszer, minden kiderül a maga tiszta­ságában a végén. Fájó lesz az az ébredés és késői Városi közlemények. A magyar királyi minisztérium megállapí­totta a hadicélokra beszolgáltatandó háztartási fémtárgyak pótlásául szolgáló öntött és ková­csolt vasárukért követelhető legmagasabb ára­kat. Az árjegyzéket az összes vaskereskedők kéznél tartani s azt a vevőknek megtekintés végett rendelkezésre bocsájtani kötelesek. * * * Értesítés a népfölkelési fegyveres szolgálat alóli felmentési kérvények beadásának határidejéről. Köztudomásra hozom, hogy az 1897., va­lamint 1865—1872 évfolyambeli nélkülözhetet­len mezőgazdáknak, alkalmazottaknak népfelke­lési fegyveres szolgálat alól felmentése iránt kérelme legkésőbb folyó évi október hó 31-ig beadandók. Ezen határidőn tul beadott kérelmek mint elkésettek visszautasitíatnak. Kelt Nyíregyházán, 1915. évi október hó 13-án. Balla Jenő, polgármester. üatóságilag megállapított piaci árak 1915. október 2-től. Áru Csirke Kacsa Kappan Liba (sovány) Liba (hizott) Pulyka Tyúk Áru Bab (száraz) Bab (száraz) Borsó (száraz) Köleskása Köleskása Lencse Tengerikása Tengerikása I. Baromfi: Klgr. II. Főzelékek: klgr. liter klgr. » liter klgr. > liter III. Gyümölcs. Áru Alma (közönséges) Alma (válogatott) klgr. Fillér 240—260 200—240 240—280 240—280 360 240—280 200-240 Fillér 50—60 40-50 100—120 90—100 60—70 50—56 Fillér 20 — 30 30—40 Alma, fajalma, asztali » 40—50 Citrom darab 24—30 Dió klgr. 90—100 Narancs darab — IV. Halak: Áiu Fillér Csuka klgr. 140—160 Harcsa » 280-300 Kárász n 140-160 Kecsege n 360-400 Ponty * 220—240 Süllő » 360-400 V. Tej- éi tejtermékek: Áru Fillér Juhturó klgr. 280-300 Tehéntúró liter 50—60 Tej » 30—32 Tej (házhoz szállítva) » 34-36 Tejfel n 140—160 Vaj klgr. 540—560 Vaj liter 480—500 VI. Vadak: Áru Fillér Fácán klgr. 240—280 Fogoly darab 60-80 Nyul » 400-500 Őz klgr. 280 -300 Vadkacsa darab 200—300 VII. Vegyesek : Áru Fillér Burgonya (kicsinyben) klgr. 10—12 Burgonya (nagyban) mm. 800—1000

Next

/
Oldalképek
Tartalom