Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-10-21 / 84. szám
84-ik szám. 1915, október 21. 3 Krakoviec után... — Egy honvéd naplójából. — A Gorlice—Tornov-i csata véres megvívása után az események rohanó árja villámgyors lendületet adott sok-sok diadalnak. A hős magyar katonák könnyezve váltak el bus csatahelyektől, ahol elföldeltek sok jó bá tot vitézt, sok derék barátot. A nagy diadalát mámorossá tette a mi hadtestünket is, a cs. és kir. 6 ik hadtestet, különösen ennek 39-ik honvédhadosztályát. A győzelmi mimor, s a lelkesültség diadalra tüzelő, bűvös varázsa a harcokban megroncsolt menetzászlóaljak épsn maradt honvédéiről átragadt az uj jövevényekre is. A szuronyroha* mos magyar erő, mely Krosnó, Jaroslau és Radymno mellett nagyszerű bravúrral csatákat döntött, még erősebb lett a San-menti csaták öldöklő tüzében, hol az oroszok előretörésünket minden áldozatok árán is megakadályozni akarták. A május 30-án kezdődő Przemysl i várostrom és az ezt megelőző San-melléki harcok gyilkos viadalának során vörös vérerek, gazdátlan végtagok, fejek húzódtak lefelé a lomhán hömpölygő folyam fodros habjain. Junius 3-án Przemysl seregeink birtokában volt. Az orosz visszavonult egy előre készített erős hadállásba, mely Mosciskától, Krakoviectól és Lubacowtói nyugatra, a Lemberg' felé vezető utakat zárta el. Hadosztályunk nyomon követte a visszavonuló oroszokat; közben azon igyekezett állandóan, hogy minél jobban tönkre tegye a menekülők megtörve is hatalmas seregét. Mikor az orosz megállt, olyan helyzetben voltunk, hogy a harcot újból azonnal feltudtuk volna venni. Érre azonban várnunk kellett. Ez időközt, melyet a tőllünk két oldalt álló csapatok az orosznak nyomába jutására és az ujabb támadáshoz való elkészülésre használták, eleinte a velünk szorosan szemben álló ellenséges erők örökös csatározásokkal és támadásokkal töltötték, amiket azonban mindig visszavertünk. A kudarcok hosszú sora után az oroszok letették támadó kedvüket, s egy pár napig nyugodtan élve, gondtalanul vártuk, vájjon mit hoz a jövő ? Junius 12-én kaptunk parancsot a 13-án hajnalban kezdődő támadásra, amely napon az egész fronton egy időben zudult rá újra a fergeteg az oroszokra. Ezredünk történelmében e nap a .Kálníkovi csata" címmel lesz valószínűleg megörökítve. Mi e mellett a földdel egyenlővé tett falu mellett álloKunk. Teljesen sík terepen, nagy túlerővel szemben, súlyos áldozatok árán vivtuk nehéz támadó harcunkat, melynek végeztével egy elfogott orosz tiszt, mikor tudakolta tőllünk, hogy mennyien lehettünk itt,? — igy nyilatkozott : „Több emberünk volt odaát nekünk, mint itt nektek golyótok!" . . . Fényes napok lesznek ezek a hadtörténelem lapjain! Hadtestünk s a Mackensen hadseregének gárdája áttörte a jawarowi uton levő erős orosz állásokat és sok foglyot ejtett. De az ellenség a küzdelmet mégsem adta fel. Krakoviec előtt újabb védhelyre vonúlva, nagy ellen állást fejtett ki, melynek erejét frontjukkal együtt — a már jól megritkított hadtestünk, a német csapatok segélyével, nagy, erős lendülettel újraátlőrte úgy, hogy Krakoviecet már nem volt ideje tönkretenni az orosznak. E harcok két napig tartottak, mely után a várost hátunk mögött hagyva, 15-én este naplemente táján — egy hosszú, keskeny erdő szélein kiépített — két erős várszerű állást foglaltunk el véres rohamokkal, s ezzel szabaddá tettük az utakat Lemberg városához . . . . . . Sajnos, a Galícia fővárosát elfoglaló győzelmi ünnepélyt, diadalmi mámort nem érhettem meg a harcok véres mezején . . . A Krakoviec utáni erdő mellett, a Lemberghez vezető utakat szabaddá tevő utolsó roham alkalmával, bíborvörös naplemente táján lebuktam én is sok derék és vérző bajtársam mellé — a porba . . . Galícia, 1915. K K. Az elfogulatlanság háborúja. A magunk méltósága első perctől fogva arra indított bennünket, hogy mindenek előtt ne az ellenségeink állapotát becsméreljük, hanem a mi szilárd, kimondott, törhetetlen erőnket vessük latba. Ezt nem ok nélkül cselekedtük, és még kevésbé ok nélkül van, hogy a háború a népeknek egész sorozatára kiterjedt. Ma már semmi sem érthetetlen és a saját igazolásunk után, ami ellenségeinket illeti, minden arra a bizonyosságra vezethető vissza, hogy ők tökéletesen ész nélkül cselekedtek eddig is és fognak ezután is. Ellenkezőjeként annak, hogy a központi hatalmak cselekvő és erkölcsi tevékenysége a legbizonyosabb megfontoltság, a tiszta, belátott biztos munka szüleménye. El ne tévedjünk azonban soha, ne lépjünk az elszigeteltség ösvényére : az elfogultság mindig túlzott mérték volt nemcsak az ellenség becsmérlésében, hanem önitéletünkben is. És talán épenséggel nem gondolna senki arra, hogy való igazságokat kutasson, ha talán bennünket ugyanolyan mértékben terhelne a vérontás érzete, mint az ellenséget, de szükség és kötelesség kimutatni a tisztát; kénytelenek vagyunk a halmazból kiválogatni a nemest, hogy aztán emelt fővel tehessük a mérlegre a valóság birtokoltságát. Pedig, sajnos, igen könnyen szélhátra kerülhet minden kicsinység, ha nem erős akarattal lobogtatjuk szüntelenül a mi erkölcsi, de még inkább tör ténelmi igazságunk lobogóját A mi részünkről nincsenek megfoghatatlan és elfogadhatatlan tények, mert amit a háború eleje óta tettünk, folytattunk és viseltünk, mind jogos alapon, valóságos követelményeken elképzelhető helyzetekben történtek. Nem a magunk gyártotta, magunk által helyesnek itélt törvények alapján, hanem olyan okok indítására, amelyeket a háború után minden nemzet kivétel nélkül kénytelen lesz elfogadni. Ellenségeinket olyan mérhetetlen nagyságban emészti a kór, hogy képtelelenség őket belőle kigyógyítani. Az önzés, gyűlölet, elfogult gondolkozás náluk ragályos betegségként lépett fel. Sajnáljuk, őszintén sajnáljuk őket. És mert a háború kitörésekor biztosra vették győzelmüket, épen ezért, ha az idő folyamán hónapról hónapra csak csődöt mondott számításuk, úgy gondolták, hogy jogukban áll egyes semleges népeket belerántani a veszedelembe csak azért, hogy ellensúlyozzák tehetetlenségüket. Peddig erre nem volt szükségük, hogy számbelileg gyarapodjanak, mert nagyságuk világosan kimutatja, hogy mindig tulszámban voltak velünk szemben. Bűnnek nevezzük azt a vakságot, mely miatt nem látták, hogy mibe keveri őket egy királygyilkosságnak előre kiszámított, de végzetes katasztrófája. Bűn terheli őket a folytonos izgatások miatt, melyet minden semleges területen megkíséreltek, gaz Ígéretekkel, alattomos okoskodásokkal, álszenteskedő bizakodásokkal. Bizony, ennek igy kellett bekövetkezni. Mindennek ütött az órája, minden elintézést nyert az elmében. Zavarodott elmék dolgoznak ott, mert amikor hajójuknak csak árboca látszik már ki, az elnök még mindig alszik, az angol király még mindig számit toborozni a jövendőnek, Wilson még gyárat épittet, mert ami van, az kevés, a cár pedig még mindig hiszi, hogy egy nyugati offenzíva feltétlen változtatni fog a hadi szerencsében. Mindezek szép tervek, de egy semleges is észreveheti és bizonyára észre is veszi, hogy hiába való minden lángész é3 erő. A végromlás felé haladnak ők mindnyájan, a vészharang zúgása tölti el vidékeiket, bukott eszmék következményeinek ajándékait kapják majd a nagy politikusok, kik mindent kifundáltak, de végrehajtani nem voltak képesek. Őket terhel minden felelőség. Bennünket nem vezettek földöntúli vágyak és elképzelhetetlenségek. Mi tisztán a biztosra, a kézzelfoghatókra támaszkodtunk, nem pedig arra, amire ők. Pedig ennek rettenetesen súlyos következményei lesznek még. Ok az elfogultak majd egyszer felébrednek és meglátják a vérmezőket, a hullákat, mit mind a hiábavalóságnak áldoztak fel és akkor tékozlókként fognak leborulni az igazság előtt, mint a régi példázati ifjú. Minden megvilágosodik majd egyszer, minden kiderül a maga tisztaságában a végén. Fájó lesz az az ébredés és késői Városi közlemények. A magyar királyi minisztérium megállapította a hadicélokra beszolgáltatandó háztartási fémtárgyak pótlásául szolgáló öntött és kovácsolt vasárukért követelhető legmagasabb árakat. Az árjegyzéket az összes vaskereskedők kéznél tartani s azt a vevőknek megtekintés végett rendelkezésre bocsájtani kötelesek. * * * Értesítés a népfölkelési fegyveres szolgálat alóli felmentési kérvények beadásának határidejéről. Köztudomásra hozom, hogy az 1897., valamint 1865—1872 évfolyambeli nélkülözhetetlen mezőgazdáknak, alkalmazottaknak népfelkelési fegyveres szolgálat alól felmentése iránt kérelme legkésőbb folyó évi október hó 31-ig beadandók. Ezen határidőn tul beadott kérelmek mint elkésettek visszautasitíatnak. Kelt Nyíregyházán, 1915. évi október hó 13-án. Balla Jenő, polgármester. üatóságilag megállapított piaci árak 1915. október 2-től. Áru Csirke Kacsa Kappan Liba (sovány) Liba (hizott) Pulyka Tyúk Áru Bab (száraz) Bab (száraz) Borsó (száraz) Köleskása Köleskása Lencse Tengerikása Tengerikása I. Baromfi: Klgr. II. Főzelékek: klgr. liter klgr. » liter klgr. > liter III. Gyümölcs. Áru Alma (közönséges) Alma (válogatott) klgr. Fillér 240—260 200—240 240—280 240—280 360 240—280 200-240 Fillér 50—60 40-50 100—120 90—100 60—70 50—56 Fillér 20 — 30 30—40 Alma, fajalma, asztali » 40—50 Citrom darab 24—30 Dió klgr. 90—100 Narancs darab — IV. Halak: Áiu Fillér Csuka klgr. 140—160 Harcsa » 280-300 Kárász n 140-160 Kecsege n 360-400 Ponty * 220—240 Süllő » 360-400 V. Tej- éi tejtermékek: Áru Fillér Juhturó klgr. 280-300 Tehéntúró liter 50—60 Tej » 30—32 Tej (házhoz szállítva) » 34-36 Tejfel n 140—160 Vaj klgr. 540—560 Vaj liter 480—500 VI. Vadak: Áru Fillér Fácán klgr. 240—280 Fogoly darab 60-80 Nyul » 400-500 Őz klgr. 280 -300 Vadkacsa darab 200—300 VII. Vegyesek : Áru Fillér Burgonya (kicsinyben) klgr. 10—12 Burgonya (nagyban) mm. 800—1000