Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-26 / 77. szám

2 77-ik szám. 1915. szeptember 26 Ha nem volna Amerika... A tenger nagy ur, a tenger akkor csalja aknájára hajóját, amikor neki tet­szik, a tengernek igen csalfa himnuszai vannak és az hallgat legjobban rá, kinek vágyait egyébb tényleges igazság ered­ménye még ezideig nem elégítette ki. Mert ne képzeljük, hogy abban az egy szerű hullámzásban, meg abban a Kékes színben nincsen semmi csábító báj, ami talán egy tucat nemzetet is ne tudna gyilkos áramlatba dobni. A tenger már megmutatta, mire képes. Arra, hogy Ja­pán ma más, mint azelőtt, hogy Ame­rika is átváltozott. Angliáról legjobb hall­gatni. A franciák egyben szerencsések, mert volt egy belga nemzet, mely fel­áldozta saját magát érette. A belga sereg homlokegyenest szaladt a tengerpartnak; az ugrott bele a vizbe a francia helyett. Mennyire önfeláldozó volt! Mostan pedig mindnyájan a mártir- \ ság részesei. A végzetes döntés előtt is ! olyan formán lehetnek, mint aki meg- j halt, de még nem temették el. Egyedül 1 ez van még hátra. A halottas háznál bizonyára feltűnő az az eset, ha a ko­porsón belül hangok keletkeznek és eze­ket a szavakat mi, ellenség, érdeklődés­sel figyeljük és egyben nem felejtkezünk meg arról sem, hogy megállapítsuk azok­nak vonatkozásait, esetleg igazi értelmét. Nem megzavarodott beszédek ezek, ha­nem egyszerű szavak. Nem az az eset áll itt fenn, amikor egy öngyilkost kísér­letében megakadályoznak és kérdőre von­nak ; ez persze haboz, mert nem akar vallani. Ezek egyenesen gondtalan dis­kurzusok, páholyból szólások, bársony székről való elmélkedések Az orosz haderő visszavonulása a cár szemében egyszerű taktikai ok, melynek különösebb jelentősége nincs, ő legalább is ugy veszi, mintha íróasztalán a tintás üveg dült volna ki és egyszerűen utána kell nézni a dolognak, hogy baj ne le­gyen. Szétnéz a fronton, mert tudomást akar szerezni a tényleges pozíciókról. Te­hát elutazik, bátorságot ültetni katonáikba. Nem tudja a cár, mi érte seregét, országát, önmagát. Nem akarja tudni, mint halad beljebb és beljebb a teljes bukás, a végromlás, a porba-omlás felé. Oroszország szerencsétlen sorsra ju­tott. Nem segített rajta a szövetségesek biztatása. Az a sok szép szó, melylyel egy ideig tartották benne a lelket, elfo­gyott s ha talán még akadna is belőle, nem hallja a bősz csata orditástól, a kétségbeesés mindennapi hangos meg­nyilvánulásától. Kedves rokon, az angol király olykor-olykor érdeklődéssel gon­dol a nemes cári kompániára, néha me­leg szavú táviratban küldi üdvözletét és kiván sok szerencsét. A francia nemzet, noha talán látja a veszedelmet, mégsem hisz önmagának. A jó reménység nemes érzetével táplálkoznak mindnyájan és nem veszik észre, hogy a jó reménység magában semmi, ha nincs támaszpont és hivatkozás az erős alapú elhatáro­zásban. Gondoljunk csak vissza a mult na­pok azon eseményeire, mikor megjelent Lord George összegyűjtött beszédeinek kiadása. Nem akarja ő megmondani az igazat, még mindig tüzelne erős beszé­deivel, de ezek már csak olyan tengerbe dobott tüzek. Lord George azt hirdeti, hogy szerencsétlenségük a hadászatban a nagy municióhiányra vezethető vissza, már be is fejezték volna a küzdelmet, ha valahonnan nem remélnének némi se­gítséget. Most még arról kell megemlékez­nünk, hogy a szükség már régen békét diktált volna, ha nem volna Amerika! (1 Az anyoi kapitalizmusról. A XVII-sk század második felében Anglia gyarmatta sűlyesztette Írországot és az ir népet csontig kizsákmányolta. A hatalmassá fejlődött földmivelés réven az állam rálépett azon útra, melyen a XVIII-ik század vége felé a franciák­tól elragadta Európa gazdasági és politikai vezeteset; ami után az imperialis célok előtt szabad lett az út. E korszak a tőke „őseredeti akkumuláció­jának" időszaka, mikor Marx szavával élve: az „a világra jött, tetőtől-talpig minden pólu­sából vert és mocskot izzadva." A nagy elme e kemény mondását nem vehetjük megbotrán kozással, ha ismerjük a nyomorúságnak, az emberi lealjasodásnak e rettentő napjait, mely­ben Swift, az ir szatirikus a következőképpen elmélkedett: .minthogy a földesurak már fel­falták a legtöbb szülőt, nyilvánvalóan legköze­lebbi jogcímük van a gyermekekre is." Az angol agrikúllúra nagy urainak zsellérei, munkásai, feleségestől gyermekestől együtt, a legszánalmasabb páriák voltak, kik .szennyben, piszokban rothadtak el." Azok p^dig, kik mun­kát nem szerezhettek .táplálék híján elsorvad­tak olyan mértékben, hogy ha alkalomadtán munkahoz jutottak, nem volt ertjük a munka vegzésére." Az Angolbirodalom, a kapitális termelesi rendszer legkezdetén, igy ontotta szennyét. Napoleon leverése után, melyből Anglia ugyancsak kivette részét, az uralkodó osztály politikája a nyomorultak helyzetét még súlyo­sabbá tette. A hadjarat okozta 800 millió font államadósság, rossz termések, gabonavámok, a kenyérárak növekedése, az indirekt adózás ki­terjesztése, az általános dragaság s a fejlődő gyáripar versenye folytán némely iparágban a bérek csökkenése, a társadalom széles rétegeit ínséges állapotba sodortak. 1825—30 között, Nagybrittánia agrár jelle­géből teljesen kivetkőzött és nagyipari állammá lett. A polgárság politikai felszabadulásának küszöbén állolt és a korlátlan lehetősegek má­mora fogta el. Egy konzervatív író megragadó módon jellemezte 1826-ban az időknek ezt a fordulását : ,A szemünk előtt kibontakozó kor­szak az ipar évadja lesz. A munka korszaka. Az ipar szabja meg ezentúl a nemzetközi szövetségeket és hozza létre a nemzetközi barát­kozásokat. A brittek számára kínálkozó mos­tani lehetőségek messze túlhaladják a legmeré­szebb elgondolások korlátait is. Anglia gyár­ipara minden valószínűség szerint négyszer annyi jószágot termel majd, mint a többi világ együttesen és tizenhatszor annyit mint egész Európa. Ilyenek voltak a szigetország előretörő vérmes reményei. Ami ezután történt, az pá­ratlan a maga nemében. A kapitalizmusnak sehol sem volt olyan zavartalan a pályafutása mint Angolországban. Ez a körülmény a leg­szorosabb kapcsolatban van a gyermekver után való hírhedt szomjuhozásának. A kezművesseg elet halál harcát vívta és a kapitalizmus az iparitermékekkel a politikai­erő latba vetése mellett a világpiacra iudúlt. Az angol ipar, az angol kereskedelem elfog­lalta az első helyet; az angol pénzt pedig jósága, biztossága világpénzzé telte. Mig a kapitalizmus a sikerek vizein eve­zett, megteremtette a tanulatlan munkások rosszúl fizetett óriás tömegét is, melyhez ha­sonlót számban egy kapilalista-állam sem pro • dukált eddig. A hatalmon lévő, uralkodó tőkés osztálynak az volt a meggyőződése, hogy a munkások gyer i ekeinek legjobb iskola a gyár és az utca. Gsak 1870-ben vezettek be a kö­telező oktatást. Gsak 1899-ben emelték fel az iskolaköteles kort a 12-ik életévig, és csak 1900-ban engedték meg az iskolai hatóságok­nak, hogy ezt a kort még két évvel felemeljek. Mindennek az volt a célja, hogy minél több gyermekmunkás kerüljön a gyárak igájába. Még 1900-ban 300.000-nél löbb iskolaköteles gyermeket foglalkoztattak az iparban; és az állam még a legutóbbi béke idején sem riadt vissza, hogy fejletlen gyermekeket sürgönyki­hordóknak alkalmazzon. A gyermekmunkások csenevész tömegei­ből lettek azok a szerencsétlen páriák, kik egész életükön át a munkateljesítés es a mun­kabér legalacsonyabb fokán maradtak. Ezek alkotják családjaikkal egyetemben azt a 13 milliós tömeget, mely, mint ezt maga Gimpell­Bannerman, a liberálisok vezére is elismerte, állandóan az éhezés mesgyéjén tengődik és amely tömeg a munkapiac leggyöngébb rázkod­tatásánál is, a nyomorúság feneketlen mélysé­gébe zuhan. Ezek a szerencsétlenek alkotják az igazi ipari tartaléksereget. Eíek azok, kikből 1902/903 leléü magában Londonban 200.000-re rúgott a munkátlanok száma. Marx tétele az utolsó belükig igaz: a kapitalizmus diadalútja Angolországban a hul­lák hegyein vezetett keresztül. Kétségtelen, hogy Anglia imperiális poli­tikájának lendítő kereke a fejlett kapitalizmus, illetve a fejlett kapitalis termelési mód volt. Igy kétségtelen az is, hogy 1912. májusában, mikor Chamberlain először fejtette ki imperia­lista okokból a véd vámok behozatalának szúk ségét — fordulópont volt az angol gazdasági politikában. Anglia e pillanatban tudatára jött, hogy a német kapitalizmus, illetve a német kapitalis termelés az angol feje fele emelkedett. Az angol imperialis politika e pillanatban meg­indult visszafejlődni. A német angol verseny, mellyel Anglia Európát a véres háborúba zavarta, angol ve­rességgel fog végződni. Anglia, saját piacának megvedése végett védvámokat lesz kénytelen felállítani s ezzel megnehe?íti minden nyers­anyag behozatalát, ami súlyos hatással lesz a kapitalis termelési módra, a tőkésekre, a ter­melőeszközök tulajdonosaira és a munkásokra egyaránt. Az ipari élet laza forgalmának ha­tása hatványozva esik reá a kereskedelemre s a kettő együttesen — a belőlük fakadó egyéb bajok mellett — rendkívül érzékenyen érinti az államot, mert a világ-pénzzé lett sterling elveszti világuralmát. Az Egyesült államok kapitálistái, s a ka­pitálisták állampolitikája mig eszközökkel és javakkal segiti Angliát és szövetségeseit, a nm. m. kir. belügyminiszter ur rendeletének BLUMBERQ JÓZ5EF Előnyös árakban kaphatók: fertőtlenitő-cikkek ös szerei megfelelő összeállításban már 6 koronáért, kötszergyárában szerezhetek be. illatszerek,szappanok, hadfelszerelési cikkek,fénykép egyes hiányzó alkatrészek legolcsóbban Telefonszám 96. :: Kath. parochia. és kerékpár-alkatrészek, mindennemű gummiáruk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom