Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-26 / 77. szám

Nyíregyháza, 1915. szeptember 19. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 75. szám. Megjelenik szerdán és nombaton este. Előfizetés: Egész érre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy ssém ára 10 f. Tanítóknak félár. — •• • • • •• —Kérjük az alábbi célra szánt összegeket október big hozzánk juttatni. Október 1-én túl is szívesen veszünk adományokat, de azok reszére akik október 1. után adakoznak már nem küldjük díjmentesen a Nyírvidéket! A közönséghez. A Nyírvidék a kárpáti falvakért. Szerény viszonyainkhoz mérten, mi is részt óhajtunk venni „ Az Est" által megindított nemes akcióban: a kárpáti falvak újraépítésének szép munkájában. Elhatároztuk, hogy minden uj előfizetőnk előfizetési diját, a kárpáti íalvak felépítésére adott adomány cimen íogjuk nyilvánosan nyugtázni, de azért a Nyírvidéket is megindít

juk a címére. Ha tehát valaki mint új előfizető beküld 10 koronát hozzánk, mi a Nyírvidéket egy évig küldeni Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 130. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. fogjuk a címére és a beküldött összeget a kárpáti falvak felépítésére adott adomány cimen fogjuk nyilvánosan nyugtázni — és rendeltetési helyére juttatni. Ez által kettős célt ér el az uj előfizető. Az előfizetési dijat a legszebb és legnemesebb célra adta — de a Nyírvidéket is megkapja a beküldött összegnek megtelelő időtartamra. Hisszük — hogy ha csak egy házzal is — de mi is hozzájárulhatunk így az elpusztított kárpáti falvak felépítéséhez! Hazafias tisztelettel: a JSFYÍRYIDÉK. szerkesztősége és kiadóhivatala. Ujabban a kővtlkező adományokat kaptuk : Vass Mihály, Gégény 20 K Özv. Bű! cs Lászlóné 10 K Sz-rsztay László, Budapest . . . . 10 K Szitha Ferenc 10 K Fisch Lajos, Nyírcsászári . . . . 10 K Antal János 10 K Krecsányi Lajos 5 K Összesen . . 75 K Eddigi gvüii^s . . K Együit 727 K A karpáti falvak újjáépítésére a városhoz érkezett adomanyok : Silberstein László 30 K S/.akoIczay László 10 K Dr. M.-sko László 100 K Tomasovszky Lászlóné 50 K Klár Gusztáv 450 K Hornyik János ibrányi rk. tanitó 10 koronái, Lenhorn Sándor pedig 15 koronát küldött a kárpáti falvak újraépítési költségéhez. Rendeltetési helyére juttattuk. * Egy harctéri levelet közlünk itt le minden kommentár nélkül: 1915. szeptember hó 27-én. Igen tisztelt Polgármester ur 1 Látván a háború dúlta területeken élő honfitársaink szenvedéseit s átélve a fedél é3 hajleknelküliség nyomorúságait: indíttatva érzem magam, hogy odahaza, a háboritlan édes Otthonban kelt hivó szózatára az elpusztult kárpáti falvak felépítéséhez én is hozzájáruljak. Miért is kérem október havi járandóságom egészben e célra kiutalni méltóztassék. kiváló tisztelettel Kondrács Ágoston, népf. állatorvos. * A felajánlott összeg 312 K 97 fillér. Ha hazajönnek . . . Kiállunk szivdobogva majd az útra, Letépve mind a mályvát, rezedát, S úgy nézünk messze, lélekzettelen, Egy hang se kél, sóhaj se rezeg át: Csend, végtelen, lefojtott, nagy, nyomasztó . . . . . . Aztán riadjon fel majd a harangszó Virág, virágeső peregjen Dalolva hogyha berobog vonatjuk ! Eléjük futunk mámoros seregben Mi itthon maradt, gyávák megtöröttek És szertesirjuk, ujjongjuk, kacagjuk, Hogy hazajöttek, hazajöttek, hazajöttek!... A. B. m A vármegye két oleánder fája. Irta: Evva István. Valamelyik reggel a nagy muszkahajtást tárgyalgatva ballagtunk Péchy Gyula bátyánkkal, a vármegye örökifjú gavallér árvaszéki elnökével felfelé a Vármegyére. — Egy kis pi fienőre még megálltunk az árkádos lépcsők alatt. — Előttünk zöld szőnyeg között kígyózó utak — cseperedő fenyők, itt ott egy piramis boróka — kecsesen ringó banána, majd váltakozva csepp ntett vérpiros muskátli ágvak, — távolabb egy őszirózsás ágy körül a Vicispán kertészkedett. A vibráló szeptemberi nap levegője szinte fokozta a kép közvetlenségét, amelv ön kénytelenül a nagy plainear festőnk S/ínyey Merse Pál szines vásznait juttatta az eszünkbe. Ahogy — igy elfelejt kőzve álldogálltunk, valami sajátos, kedves hervadó illat folyt körül bennünket s mint könnyű sóhajtás bólogatott felénk a Vármegye két oleánder fája — csöndes őszi reggelen, mikor még az ember nem lát belőle semmit — csak sejt valamit, ami az elmuiásra emlékeztet. A két oleánder a vármegyeháza tornácán! — az egyik rózsaszínű, a másik meg fehér — megtépett, gyűrött köntösükben, mintha egy átmulatott megyebál illatos fáradt — szerelmes táncosnői libegnének a vas rácsos kapu fele, amely előtt sárga paszományos kék men tejében Kecskes János öreg őrmester áll tisztelettudóan disz őr*éget. Mennyi mindent juttat eszébe az embernek az a két oleánderfa, a régi magyar kúriák nak elmaradhatatlan, jellegzetes virágos faja ! — regi emberekről, akik ősi házban egyre keve sebben pipázhatják már el az életüket... négyes fogat... ásitó agár kutya... csikóbőrös kulacs ..i sallangoss dohány zacskó... ! Fűit...! kiabál a rombolás szelieme... Behorpadtak — elpusztultak a donjonos — nyomott duplatetős házak, alig áll még belőlük egy-kettő hírmondónak s azok á mély hüvős bolthajtásos szobák, amelyek ablakain pohos vasrácsok dülleszkedtek ki az utcára tellve virággal — muskátli, sárga viola, bazsalikom — s a tornácz előtt az oleánder! — Boldog lehet még az, aki otthon türhatja a földet az örökségül maradt hét szilvafa körül... I Jó Bessenyei György varkocsos fejét könyökére támasztva — szemben a két oleánder fával, talán szinten arról elmélkedik, hogy hát semmi sem állandó a világon, megváltozik a dolgok sorja — menete I Kűzkődés lett az élet, elérhetetlen vágyakat hajszol lázas munkában az ember s ebben a nagy lázban, melyben elsenyved — belé hal a lélek, hány olyan árok előtt állhatunk meg szomorúan amelybe belé veszett, elsülyedt a férfi munka-kedve élet-energiája — minden I A forgandó szerencse felkap közülünk egyet, avval a malom őröl tovább... de hisz az egyre megy, mert végtere is mindannyian el fogunk jutni abba az árokba majd, amelyben jó és balszerencse — olyan szépen megértik egymást. A hogy igy elfelejtkőzve álldogáltunk ott a két oleánder mellett, talán csak annak a hervadó illatnak a csöndes sóhajtása váltotta ki belőlem ezeket a gondolatokat, érzéseket amelyek talán nem is igazak, vagy tán csak egy elő lopakodó hangulat megejtése volt az egész Ki tudja?... lehet, hogy ugy van legjobban, a hogyan van minden! m