Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-09-02 / 70. szám
Nyíregyháza, 1915. szeptember 2. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 70. szám. T A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed Irrre 2 K 50 f. Egy saám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Itália Törökország ellen. Irta: Dr. Pröhle Vilmos. A mi kiérdemült jeles szövetségesünk Itália, miaekutánna Bécs-felé való törekvésében már az első állomásnál csúfosan fennakadt, angol parancsra Törökország ellen indul. Ha valami, úgy ez a tény minden Hőfer-féle jelentésnél — pedig azok is ékesen szólnak — világosan bizonyitja, hogy az olasz offenziva Tirol és az osztrák tengermellék körül lesújtó kudarccal járt Olaszországra nézve. Biztosra kell vennünk, hogy Olaszország, amelynek Tripoliszban is elég súlyos harcai vannak, nem keresett volna új harcteret, illetőleg nem engedte volna magát új harctérre dirigálni, ha csak parányi reménysége is volna arra, hogy a mí határvédő seregeink példátlanul SZÍVÓS ellenállását megtörje. Olaszország hosszas készülődésének, közel négy hónapig tartó erőlködésének az eredménye úgyszólván a semminél is kevesebb. Itália szövetségeseit az egész háborúban nem érte annyi csapás egyfolytában, mint amennyi reájuk zudult azóta, hogy az áruló, hitszegő ország milliós hadseregével hozzájuk csatlakozott. Tudjuk nagyon jól, hogy a háborúban a fegyverek beszélnek, hogy negyvenketteseinkkel nem lehet vitatkozni, okoskodni és hogy az összes harctereken elért páratlan sikereink katonai fölényünknek közvetlen eredményei ; mégis, úgy ahogy az eseményeket szemléljük, ahogy azoknak csodálatos összefüggését látjuk, lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy a fegyverek a férfiúi szivek, a hadvezéri lángelmék hatalmán kivül az erkölcsi világ örök törvényei is érvényesültek a mi diadalainkban. Az árulót, a hitszegőt még a siker sem tisztázhatja, a megvert, megtépázott, tehetetlenül vergődő, kapkodó áruló pedig egyenesen szánalmas, viszszataszitó látvány. Lehetetlen, hogy az olasz politikusok és hadvezérek ne érezzék, ne hallják magukban a lelkiismeret szavát, amelyet emberi szivekből soha kiirtani nem lehet. Lehetetlen, hogy véres kudarcaiknak napról-napra való ismétlődése eszökbe ne juttassa, mit nyerhettek volna, ha megmaradnak a becsület utján és mit vesztettek azóta, hogy arról letévelyedtek s hogy az önzést parlamentileg szentté avatták. Ilyen lelkiállapotból minden fakadhat, csak erő és remény nem. És ilyen lelkiállapotban akar Itália Törökországgal harcba szállni! Törökország pedig mosolyogva, mindenre elszántan várja Viktor Emánuel kakastollas harcosait, hiszen ezeket jól ismerik már a törökök. Maga a török hadügyminiszter mért reájuk ezelőtt három esztendővel rettenetes csapásokat Tripoliszban és ott sem boldogult volna Itália, ha a balkáni háború ki nem rántja szorult helyzetéből. Enver pasa látta már a bersaglierik eszeveszett futását a forró szerecsen homokon, és ekkor az olasz lapok azzal vigasztalták aggódó népüket, hogy a török vezér maga is megsebesült és sebe gyógyíthatatlan. Óh hogy várták akkor Itáliában Enver bég halálát! Most ugyanaz a vezér várja az olasz támadást és pedig nem hiányosan felszerelt arab felkelők, hanem ízig-vérig török, szintörök vitézek élén, akiknek törhetetlen a szivük és karjuk, tiszta a lelkiismeretük, s gyilkosan biztos a golyójuk. A jövendő Alláh kezében van, és azért igazhívőhöz nem illik a jósolgatás. Azt azonban biztosan tudhatjuk már most is, hogy az olaszok nem keresték, merre van a török és hogyan lehetne belekötni. Se testük, se lelkük nem kívánta a török háborút; de kénytelenek beleharapni a savanyú almába, mert eladták magukat a nyomorúltak. Vasúti menetrend. Nyíregyházára érkeznek: Szerencs-felől reggel 6 4 7, este Debrecen-felől d. e. 10 3 0, d. u. 5 4 2. Csap-felől éjjel 12E Mátészalka-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyíradony-felől reggel 7 0 0. Nyíregyházáról indulnak: Szerencs-felé reggel 7 1 0,* este 9iü. Debrecen-felé éjjel 112, d. u. 4 5 5. Csap-felé d. e. II 4 7. Mátészalka-felé este 8^. Yásárosnamény-felé este 8^2. Polgár-felé este 622Nyíradony-feié este 1)1. *) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestre. **) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestről. Amit vártunk s a mit várunk. Sokan hirdetik, de kevesen gyakorolják az önzetlen, haszonlesés nélkül való szeretetet. Amit szeretetből s a szeretet jelszava alatt látszanak némelyek tenni, vagy cselekedni, az gyakran a legmeztelenebb önzés s cifrálkodó hiúság. A háborútól, ennek az itéletszerü nagy időnek a tisztító tüzétől, a háború tapasztalataiból és tanulságaiból váriuk a szeretetnek a lelkekben való megújhodását, tiszta gerjedelmét. A háború alkalmas is az emberi tulajdonságok kifejlesztésére s addig nem ösmert tulajdonságoknak is a támasztására. Alkalmasnak kell lennie tehát a szeretetnek megerősítésére is. A harctéren, véres nagy csatákban résztvevő katona leveléből olvastam is nem régen, hogy „a háború, a harctéren való élés az ember minden tulajdonságát gyarapítja, addig meg nem nyilatkozott tulajdonságot is támaszt. Azt is mondja a levélíró, hogy csak épen a szeretet nem erősiti. Itt az ember csak ölni, pusztítani és kíméletlenséget tanul". Ugy látszik ennélfogva ezekből a szavakból, hogy még a háború eseményeinek a behatása sem kedvez az emberi lélek legnemesebb tulajdonságának, az önzetlen, haszonlesés nélkül való szeretet megerősödésének ! Ha az a katona-levél valóban olyan feltevésre adna is okot, a milyenre első hallása után abból következtethetni vélünk, az a katona hivatásából, a kölcsönös öldöklés kényszerűségéből lélektanilag igazolható és megmagyarázható is lenne. De ha az idézett szavaknak mélyebben fekvő értelmét keressük, mihamar rájöhetünk, hogy annak a levélnek idézett szavai nem szeretetlenséget és nem könyörtelenséget, hanem a szeretetnek még a szemben álló névtelen ellenséggel szemben is megőrizhetése vágyát, a szeretet gyakorolhatásának a hiányain való szánalmat juttatják inkább kifejezésre ! Épen azért annál nagyobb joggal kérdezhetjük, miért nem erősbül ez a szeretet a harctéren kivül élők lelkében is ? miért nem gyarapodnak és miért nem támadnak a világháború nagy mestereinek lelkében fel végre az emberies tulajdonságok ? A nagy Greyek, a nagy Viviániak, Poincaré-k, a Sonninok, Salandrák, a nagy Nikolajevics Nikolájok, a gonoszságban tarsaikat is felülmúló Hartwigok, Pasicsok, Sasanov-ok és Izvolszkyak a kik elbizakodásukban száraz lábbal vélték ríemzetüket ezen a vertengeren át vezetni, látva tévedésüket, látva a csapást félrevezetett nemzetükön, miért nem térnek meg ? miért nem nyilatkozik meg önmaguk dicsőségét keresésében elaltatott lelkiösmeretükben az addig ugyan meztelen önzésből és cifrálkodó hiúságból hirdetett szeretet ? miért nem látják hazájuk sorsában, a hová ők lyukadtak, az Isten ujjainak intését? Tragikus nagy események, milyeneket ez az istenitéletszerü nagy háború az említésbe hozott álpróféták hazájára és nemzetére zudit, amelybe az egész élő emberiséget sodorták, elveteműltebb gonosztevőket is önmagukba szállásra kényszerítenek, a nyugat nagy kultúrájával dicsekvő angol, francia és olasz népeknek ezek a meztelen önzésbe és cifrálkodó hiúságba öltözött diplomatái nem említve a cárizmus kosztján hízó orosz szeladonokat, még a legelvetemültebb gonosztevőknél is tovább akarnak menni megátalkodottságukban ?
