Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-19 / 66. szám
4 67-ik szám. JSRnbOTiDÉK. 1915. augusztus 444 . ismét ajaka oly szúróan, oly vérzőén, mint egy talmud-ének szivettépően: .Remegve járj a szentelt talajon. Vér táplálja itt a fűszálat, Minden tövis velő és gondolat, Oltár minden kő, szentély sirhalom, Itt minden fűszál, minden falevél Ember testéből táplálkozva él.* (8.) Pro patria ! Ezt az előttünk nagyon isösmeretes, sokszor hangoztatott és sokak halálával megpecsételt feliratot olvastam egy most kezemhez jutott halotti tudósítás felett, melyben vármegyénk egyik előkelő családjának tagjai s az emiitett családnak közbecsülésben lévő „páter familiása" jelentik be, a család mult hó végén, az északi harctéren, Zowocie mellett hazájáért megdicsőült tagjának, a harctéren történt halálát! Az emelkedett szellemben megirt gyásztudósitás, mindnyájunkban emelkedett hangulatot s e mellett mélységes részvétet kelt s ha a fiutódai egyikében vesztes családfő irányában a szomorú hír első hallása után sokan csak néma sóhajtással s egyszerű kézfogással tudtuk is kifejezni részvétünket, ezt a némaságba futó részvétet, most az irásos halotti tudósítás után a keserű könyhullatásra késztető több és több, ujabb és ujabb, nagyobb és nagyobb áldozatoknak emelkedett, hazafias szellemben való mérlegelése mellett is, meg kell, hogy szólaljon, nem csak egyeseknek, hanem mindnyájunknak a részvéte, első sorban a megszomorodott család érdemes „páter familiása", másodsorban mindazok iránt, akik a magyar nemzet nagy áldozat hozatalában, különösen családtagjaik elvesztésével vesztesek lesznek, mint a hogy ezeknek a veszteségeknek az árán nagy önfeláldozásukkal és a népek Istenének segedelmével elérni remélt győzelem is, nem egyesek, hanem mindnyájunk győzelme s abban, a sok félreértés után végre megösmerhetett osztatlan magyar nemzet minden tagja részes leend! Igaza lehet azoknak, akik különös és közvetlen veszteségnélküliségükben azt hirdetik s leszólják azokat, a kik az áldozatokat is mérlegelve egy-egy könnyet ejtenek, bár rájuk is dicsőséget árasztó hozzátartozóik eleste felett, hogy csak az áldozatok árán elért dicső s nagyszerű eredményekre tekintsünk, melyek ebben a világháborúban, a nemzetek egymás mellett megférhetéseért és a kis s nagy nemzetek jogaiért küzdő, szövetkezett hadseregeink dicső fegyvertényét követik ! Én is emelkedett szellemben fogom fel és mérlegelem ezt a világrészeken folytatott ember pusztítást és emberek pusztítását, én is azon a néző ponton állok, ahonnét nem látni a rémséges csatamezőkőn elhullott hősök halálküzdelmét és a hová nem hallatszik fel az egyesek halálhörgése, hanem csak dicsőséges győzelmeinknek a fényessége, a titáni küzdelmek. századokat bevilágító eredménye, de azért e mellett a gondolkozás s a mi csatáinknak csak az eredménye mérlegelése mellett is nem tudok a mi áldozatainknak, a mi veszteségünknek esetrőlesetre az emlékezésbe idézése nélkül el lenni! Én azt tartom, hogy az áldozatoknak mérlegelése s az egyesek veszteségében való osztozás, a reszvétnek esetről-esetre való kifejezése nem is esik az önfeláldozásnak, az áldozatok hozatalára való készségnek kisebbítésére, vagy meghiányositására, mert hiszen mindez a mi győzelmünk értékének az emelésére szolgál s azt a győzelmet csak ugy fogják tudni megbecsülni s a győzelem várt eredményében részesítésünket csak ugy foghatjuk megfelelő önérzetességgel s öntudatos elhatározással minden politikai tényezővel szemben kiszorgalmazni, ha tudatával bírunk s felróvjuk mindazt az áldozatot a mibe- nekünk, a sokáig lekicsinyelt magyar nemzetnek ez a közös győzelem került! Ezért fogadtam különös részvéttel „pro patria" bevezető |szóvel ellátott ha nem gyász, de mindenesetre szomorú tudósítást vármegyénk egyik szülöttének a harctéren való ujabb elestéről és azért tartom én helyén valónak arról a nyilvánosan való megemlékezést, mert hiszen ez az ujabb és egyeseknek már annyiszor megismétlődött vesztesége, nem egyeseknek, nemcsak a közvetlenül érintett családnak, hanem a magyar nemzet egészének a vesztesége, valamint hogy a mindezek árán elérhető győzelemnek ők mindannyian tényezői és mi mindannyian részesei vagyunk, vagy. leszünk. Ezt a közrészvétet, a magyar nemzet minden egyeséről mindnyájunk részéről való megemlékezést érdemli meg az egyesek gyászában a hazáról és a hazáért való' megnyilatkozás s az ősök mondását: édes és dicső a hazáért meghalni, „dulce et dekórum est pro patria móri" csak a közös részvét váltja valóra s az így gondolkozó környezet adhatja a hősöket! A gyászoló családdal együtt ilyen érzések hatása alatt kívánjuk mi is, hogy „a hazáért a most elesett és minden egyeseknek kiomlott drága vére legyen záloga a nemzetre törő ellenségtől való megszabadulásunknak. 8 K. I. Vasúti menetrend. Nyíregyházára érkeznek: Szerencs-felől reggel 6 4 7, este 822.** Debrecen-feiől d. e. io 3 0, d. u. 5 4 2. Csap-felől éjjel 122° Mátészalka-felől reggel Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyiradony-felői reggel 7™. Nyíregyházáról indulnak: Szerencs-felé reggel 7 1 0,* este 912. Debrecen-felé éjjel i* 3, d. u. 4 5 5. Csap-felé d. e. 11«. Mátészalka-felé este 8Í2Yásárosnamóny-felé este 822. Polgár-felé este 622Nylradony-feié este 711. #) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestre. **) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestről. Chopin A lánglelkü lengyel poétának, a mazurkák és polonaise-k ábrándos költőjének szülőházát földig lerombolták, szobra pedig, mely szülővárosának főterén állott, gránáttól találva millió darabban hever szanaszét. Rövidke újsághír számolt be erről az eseményről, a cselekvések viharában nem lehet mellette sokáig időzni, s ha mégis megtennék, a közönséget nem* érdekelné, ami igen természetes. Mi azonban neiri megyünk el mellette szó nélkül, jólesik a sok nagy esemény közül kiválasztani egy ilyen apróságot, hogy azután az ember egy kicsit elkeseregjen rajta. Chopin szülőházának lerombolói nem barbár német katonák voltak, hanem oroszok, a szláv egységért küzdők, a mindenható szláv kulturáért, melynek, legyen bár muzsikája egy lángelme túlságosan egyéni megnyilatkozása, Chopin is egyik apostola. Az emlékszobrára pedig oly végzetes pontossággal belőtt gránát szintén orosz ágyúból küldetett Az ok, mely mindezeket megelőzi természetesen stratégiai. Ugyan mi más címen lehetne elpusztítani egy szegény költőhöz fűződő emléket, az utókor hálás kegyeletét, ezt az egyetlent, ami még kijár a saját vérükkel íróknak, mint a mindenható stratégiai ok összefoglaló és megmagyarázó titulusa alatt. A történelmi idők hadvezéreire emlékeztet az a rettenetes pusztítás, amit az oroszok Lengyelországban véghezvisznek. Azok legalább valamely elmés mondás kíséretében követték el vandál dolgaikat, mint teszem fel Omár kalifa az alexandriai könyvtár fölégetését, melyet imígyen indokolt: „ha nem az van bennük (t. i. a könyvekben) ami a Koránban, akkor tűzrevalók, ha meg az áll bennük, ami a Koránban, akkor fölöslegesek." Igy ment füstbe egy hatalmas kultúra emléke, de az is igaz, hogy az alexandriai fürdősök hónapokig könyvvel fűtöttek. Ilyen volt a barbár katonai észjárás. A modern ideális háború (ilyent is el lehet képzelni) pusztításainak tisztán a katonai szükségleti dolgokra kellene kiterjeszkednie. A mai kor emberének idegzete aránytalanul többet bir el, mint a régi korok fiaié, kevésbbé hatalmasodnak el tehát rajta az ölési és pusztitási düh, e régi katonai erények. Kétszeresen gyalázatos dolog tehát, hogy az oroszok Lengyelországot pusztán taktikai okokból el akarják pusztítani a föld színéről, nem kiméivé a történelmi műkincseket sem, melyekhez a lengyel nemzeti kultura emlékei fűződnek. Az is lehet, hogy az oroszok fővezére látnoki tehetségével megsejdítvén a lengyel királyság újjászületését, a megvert hadvezér dühös szégyenében adta fejét arra a gyalázatos parancsra, hogy a visszavonuló katonák mindent égessenek föl, pusztítsanak el, ami el nem vihető, különösen pedig azokat a történelmi vonatkozású dolgokat, amelyek a lengyelek nemzeti önérzetét bármi módon emelhetik. Ha még az orosz fővezér sem tudott odáig fölemelkedni, hogy a kultúra és műtörténelem emlékei közös kincsei az emberiségnek, melyek a háború pusztításai között is a lehetőségig megóvandók, ugy mit gondoljon erről az a szerencsétlen doni kozák, amelyik műveltség tekintetében a Darwin ősemberétől alig egypár fokkal különbözik. Diogenes — Hadifoglyok részére pénzküldemények : A Nyírvidéki takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága értesiti a t. közönséget, hogy intézete (Vay Ádám-utca 7 szám) az összes ellenséges államokban internált hadifoglyok részére készséggel eszközöl átutalásokat, illetve továbbit pénzküldeményeket és pedig oly feltétel mellett, hogy csak a felmerülendő dij és esetleges egyébb kiadásokat számítja fel és ezt is csak önköltségben. 228-3-1
