Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-19 / 66. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész év*e H) K, Fél évre 5 K, Negyed éne 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak féláf. Augusztus 18-án életének 85-ik évét töltötte be a magyarok koronás királya : Első Ferenc József. Az egyszerű polgárnak életében is a Mindenható különös kegyelmének jele az, ha egy-egy kiválasztott ezt a szép és magas kort eléri. A közfelfogás a becsületben eltöltött életnek jutalmát keresi és látja benne s éppen azért tisztult érzelmekkel, különösebb tisztelettel és szeretettel közeledik ahoz a férfiúhoz, kit a teremtés Ura így megajándékozott. Az a szelid, jóságos és bölcs, békeszerető és igazságos aggastyán, aki most töltötte be életének 85 évét, nem egyszerű polgár, hanem 50 millió népnek rajongva szeretett Ura. Forrása az emberi kegyelemnek, példányképe a jóságnak és az igazságnak s az emberiség történelmében még Hozzá hasonló magasságot el nem ért fölkent bajnoka a békeszeretetnek. Élete a martyrok élete. Hosszú és dicsőséges uralkodása alatt számtalanszor sújtott reá a sornak kérlelhetetlen keze. Elrabolta tőle trónjának várományosát, a büszke reményekre jogosított egyetlen fiát s azt a fenkölt lelkű hitvest, akit szomorú sírjába az egész magyar nemzetnek soha föl nem száradó könnye és soha el nem múló mélységes gyásza kisért. Életének alkonyán lelketlen és bestiális ellenség megrabolta nyugalmát. Arra kényszerítette, hogy trónjának és népének védelmében kardot ragadjon s a fegyverek erejével vívja ki Magának és szeretett népének békés nyugalmát. S azóta patakokban ömlik a vér. Az elesett hősök temetője egyre növekszik, s területe már-már egy kisebb országgal fölér. És a háborús szenvedelmeknek immár őrületbe csapó ebben a fergetegében ez a 85 éves aggastyán rendíthetetlen hitével maga erősiti meg a csüggedőket s ad példát a kishitűeknek. Ha volt idő valamikor, amidőn hő szívvel kértük számára az Isteni kegyelmet, úgy a mostani különösen az, ha Európa összes népének érdeke az, hogy ennek a jóságos, nemeslelkű és igazságos szívű aggastyánnak élete fölött őrködjék a Gondviselés. Nyolcvanötödik születésnapján foglaljuk tehát imánkba a koronás királyt. Éljen a Király ! — Előfizetőink tudassák nyári címváltozásukat lapunk kiadóhivatalával levelező lapon. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. E háborús időben talán szemrehányás is illethetne a felszínes gondolkodóktól, hogy most, midőn az ember élete nincs védve, az állat- és növény életének védelmére kelek. De mentségemül szolgáijön a Nyírvidék ily célú cikkeinek sorozata s Kubacska István állatvédő egyesületi titkár célirányos tevékenykedése, szünetnélküli agitálása, az egyesület szerény, de serény munkálkodása, melyek úgy különkülön, mint együtt inspiráltak e cikk megírására. Az, ki a lelket s a lélek működését analizálja : a legirtóbb háborút épugy, mint az állatkínzást, a növénypusztitást, a káromkodást s a rombolás minden szavát és tettét egy atavisztikus ősztönre vezeti vissza s a rombolási ösztön folyományának tekinti. Viszont az örökbéke írója s a természet védője egy kalamárisból ir, a szívből s csak a tollak változnak, dobja el azt Jaures vagy Hermann Oltó, míg a szeretet tovább ömlik a végtelenség medrében s mindenki annyit meríthet az „élet vizéből", amennyit szivének szomjúsága kiván. A szeretetet nem kell teremteni, megvan az, csak a szívet kell a szeretet befogadására már a zsenge gyermekkorban fogékonnyá tenni. Nem a kül- és belpolitikát, ennek csak egyik ágat, a nevelést kell megváltoztatni s megváltoztattuk a nemzeteket. A nemzetek tetteinek kútforrása a családi nevelésben keresendők, mintahogy a fa legfelső levele is a gyökerével van összekötve s az egy anyaföld vérét szívja. A családban kell, hogy a gyermek részesüljön a legtöbb szeretetben s e szeretet melege legyen atavisztikus hajlamainak gyógyszere. A gyermek rombolásai, kegyetlenkedései a szülő szeretetre való nevelés hatása alatt, mint a szélvész a nappal, versenyre kél, mely versenyben csak a szeretet melege lehet a győztes. Az a szülő a legboldogabb, ki a szeretet legtöbb példáját tudja adni s az a gyermek lesz a legszerencsésebb, kinek követésre méltó példák megadattak. Ne az önérdek feltüntetése legyen az állatkínzás védőeszköze, ne azért védje a gyermek az állatot, mert ez nekünk, embereknek hasznot hajt, hanem útalja a kínzást önmagáért, mint emberi méltósághoz nem illő cselekményt. Ne a haszon legyen az állatvédelem mozdító oka, hanem a mindenre kiterjedő szeretet nyerjen önmagáért gyakorlást, az önfegyelmezés erőt, az önuralom szerepet, minden földi és túlvilági, ellenérték reménye nélkül egyedül a szeretet fenséges érzésének becseért, tiszta ragyogásáért, mely mint az égő nap, mindenüvé csak fényt és meleget áraszt. A védtelenek az elhagyottak, a jajgató és néma szenvedők iránti szánalom és felkeltése: az erkölcsi élet főmomentuma. A helyes világszemlélet, mely a környékező világ és az önismeret látszögéből néz, megköveteli a családtól a lelket kizsákmányoló babona, elfogultság félredobását, mely gátolja a világ dolgainak felfogásában, egymásra utalásának helyes megítélésében, a természet szeretetében, a műhelyébe való behatolásában. Az oknyomozó, a természettudományos gondolkozás vezethet a legszebb élethez. Az, aki mindennek okát kutatja, semmiféle természeti tárgy mellett nem megy el közömbösen. A tenger vizéből kiemelkedő rádioláriák koporHirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit sója mellett egy mély megilletődéssel megy el az egyik ember, mig a másik csak sziklatömböt lát. A föld, tűz, lég, viz, miként a mythologiában misztikus homályban, úgy a tudományvilágitó fáklyájánál is él, de a babona salakjától tisztultan s mozog a nagy műhelyben a gép, minden formálódik, s ahol egy pusztulás koporsóját rakják, már ott ring egy új élet bölcsője. Születés, halál csak hullámhegy és völgyelés az élet tengerén, mint ezt Schopenhauer mondotta. Az állat és növényvédelem csak akkor lehet okszerű, ha tudjuk azt a közősséget, mely az állat és növényvilágban megnyilatkozik s azt az egymásra utalást, hogy egyik pusztítása végzetesen rázkódtatja meg a világot. Shakespeare a kitűnő jellemfeutő és lélekismerő Rómeóját Siccamore árnyába küldi, hogy szerelmét feladja, lelkének egyensúlyát helyreállítsa. Vájjon nincsen e a természetben hasonlóan oly gyógyhatású növény, melynek árnyékában az önzés a világgal meghasonlott bűnösök gyógyulást találnak? Miért viszik a testet sötét börtönbe, mikor a lélek sötét ? A böjtön me,

5öli a bűnös testét, de a bűnt soha. A bűnt csak a természet szemlélete, ismerete, szeretete oszlatja. A bűnözést nem apasztotta az ideális nevelés, mely kint, szenvedést hoz az életbe, az életet nyomorúság völgyének nevezi, melyből szabadulni igyekszik : ki az alkohol, ki az endemonizmus, a pusztítás polypkarjai kőzé, a nirvana, az örök megsemmisülés ölébe. Bűntelen, józan élethez csak a természettudományos gondolkodás vezet, amelyre való nevelés, mint természetes, csődöt nem mondhat, mert minden erkölcsi törvény a természet törvényéhez igazodik, mint azt Manu, Mózes, Jézus, velük az emberiség jobbjai igazították. Az emberi lelket kizsákmányoló intézmény luciferi vigyorgása, hogy a népiskolába is bevitték elméletben a természettudományt a már a hat éves gyermekkel megismertetik a világteremtését, mi a gyermeki agynak az, ami a nyam-nyambeli négernek a keresztény hit, anélkül, hogy egy pillanatra is megengedné, a világfolyásának legalább az iskola ablakából való szemlélődését a vizsgára készítő szigorú iskolamester. Amit a természet a méhében a mult tudatlanságai elől fátyolként oly jótékonyan eltakart, azt a jelen s jövő fejlődése föllebbent!, hogy ne legyen a világ sivár, kietlen, megunt, köznapi látvány a föld vándora előtt. Változtassuk meg a szülők s tanítók gondolkozását s megváltoztattuk a gyermek életét, az emberiség jővéjét, megszüntettük az embertragédiájának önmaga szerezte jeleneteit s a nyomorúság völgyét örömmé változtattuk. Mert nincs elveszett paradicsom, mint ahogy nincs elveszett világ, csak veszni induló emberiség van. Profán kezekkel rombolja az ember önépitette legszebb templomát. Egyik kezével a legszebb oltárt, a szivet dönti a porba, a másikkal áldoz az ember szeretet jegyében a jótékonyság oltárán. Hát nem szánalmas és komikus az emberiség ilyetén való szereplése ? A távolba, a mult ködébe néző képzelet kiemeli sírjából Gordont, a .Temető" iróját, hogy nézzen végig a véráztatta földön, vegye a szomorú fűzhöz támasztott lantot s zengje Éljen a Király! íllat- és növényvédelem. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Nyíregyháza, 1915. augusztus 19. Csütörtök * XXXVI. évfolyam, 66. szám.