Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-08 / 63. szám

Nyíregyháza, 1915. augusztus 8. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 63. szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész éwe 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szóm ára 10 f. Tanítóknak féhtr. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 138. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Varsó elesett. Irta Wilhelm Rappaport lembergi ujságiró. Újból lobognak a zászlók hirdetve országnak, világnak, hogy Varsó elesett. E zászlók a mi hírünket, dicsőségünket, diadalunkat s ellenségeink szégyenét és vereségét hirdetik. Majdnem másfél évszázad ködéből bontakozik ki előttünk csudás szépségében minden lengyel álmának megvalósulásokért Varsó felszabadulása. Varsó, Lengyelország szíve, a lengyel királyok koronázó városa, független és hatalmas uralkodók székhelye, a lengyelség s az orosz moloch kegyetlenül véres harcainak porondja, a boldogtalan lengyel nép legnemesebb fiainak pantheonja, megszabadult az orosz kancsukától ! A háborúnak már egy esztendeje elmúlt, a véres csodák esztendeje. Majdnem egész Európa harcra kelt saját középpontjával. Évtizedeken át felhalmozódott energiái az antagonizmusnak elvakult dühükben acél gyűrűvel fogták körül Középeurópát. Mindaz, amit a tengerek, szárazföldek s pénztömegek urai előteremteni tudtak, felhasználódott arra, hogy ez az acélgyűrű törhetetlenül erős legyen. Európa leghatalmasabb népei, az öszszes kontinensek népei, népfajai és gazdasági forrásai egyesültek, hogy ezt a kicsiny, de oly veszedelmes centrumot megsemmisítsék. Hogy a Himalája bérceit s a világtengerek árját reánk nem zúdították, az csak azért volt, mert ez már ellenségeinknek nem állott hatalmában. Különben mindent megtettek és semmit sem mulasztottak el, ami megsemmisítésünkre alkalmasnak látszott. Ha a két központi hatalom ebben az aránytalan küzdelemben elbukott volva, a nagy megsemmisülés a legfenségesebb tragédia lett volna, amiről a világtörténelem tudott és tudni fog, s a legnagyobb csapás is, ami az emberiséget érhetné. De a háború logikája másképen alakult. Az a rettenetes gyürü, mellyel ellenségeink bennünket körülvettek és amelyet egykori szövetségesünk, Itália, a világtörténelemben páratlanul álló árulás elkövetésével igyekezett megerősíteni, gyengének bizonyult azzal a feladattal szemben, melyre kovácsolták. Mi, a halálra és megsemmisülésre ítéltek, egy esztendei harc után ott tartunk, hogy nemcsak kivédjük a reánk mért csapásokat, hanem hatalmas lendülettel rést rés után ütünk a megfojtásunkra kovácsolt vasgyürün, ugy, hogy végleges diadalunk ma már több mint bizonyos A vasból, tűzből, dühből és lármából összekovácsolt abroncs szétpattant, szétpattant pedig azon a pontján, ahol legvastagabbra, legkeményebbre volt kovácsolva. Ellenállhatatlan erővel vetették magukat a központi hatalmak vitézei az orosz túlerőre, azt leverték, megtörték s bevonultak diadalmasan Varsóba ! Mi, akik ma az újságokban a Visztula, Narev és Bug mellett vívott gigászi csaták híreit olvassuk; mi, akik ma egész természetes dologként ünnepeljük Varsó felszabadulását, ugyanazok vagyunk, akik egykor Krakó körül és a Kárpátokban hallottuk dörögni az ágyukat! Bizony a mai európai embernek az agya csudálatos szerkezetnek bizonyult. Ebben a kicsiny puha, szürke agytömegben a benyomásoknak oly véghetetlen sokasága talál helyet! Egész esztendőn át a leghatalmasabb és legborzalmasabb események zudulhatnak reá oly tömegekben, amelyekhez képest a Niagara zuhataga úgyszólván gyermekjáték ; s a kis lágy, szürke agytömeg törhetetlenül, rettenthetetlenül dolgozik tovább. Eltelt a vérnek és tűznek egy egész esztendeje, melyre Varsó elfoglalása tette fel a koronát. A legnagyobb, a legfoghatatlanabb csodák éve volt ez, a szeretet és gyűlölet, a hűség és árulás csodáinak, mindenek fölött pedig a mai ember csodájának esztendeje. Mindannyian részei vagyunk ennek az embernek, mindegyikünkben megnyilvánul a legnagyobb misztérium, a világháború. Ha egy kissé elgondolkozunk, úgy érezzük, hogy egy ismeretlen hatalom felemel bennünket titokzatos magaslatokra, ahonnan már nem látszanak a feldúlt városok, a leégett falvak, ahová már nem hallatszik el sem az ágyuk, dörgése, sem a haldoklók hörgése, sem az özvegyek és árvák zokogása; az ember csak a mai ember rengeteg csodalényét látja, amint önmaga önmagából megteremti a jövő emberét, Varsó elfoglalása az utolsó állomáspontok egyike, amelyeken át az aranyos hajnal kapujához jutunk, ahhoz a kapuhoz, amelyen keresztül gyermekeink és unokáink büszkén, illatos xirágokkal ékesen, meleg napsugárban, vjdám énekszóval vonulnak be a szabadság, az élet, a szeretet birodalmába. Varsói elesett ! } H háború és a nemzetközi jog. A nemzetközi jog egy jogkomplexum, melyben az államok köz, magán, büntető, kereskedelmi stb. jogai és ezek metlett ÖDállóan fejlődött és a civilizált államok egymás közötti építkezését szabályozni akaró jogelvek foglaltatnak. A nemzetközi jog, mint önálló jogi ág különbözik a többi jogtudományoktól egy lényeges pontban és ez az, hogy nincs fórum, mely a nemzetközi jog szabályait kikényszerithetné, azoknak érvényt szerezhetne. Továbbá hiába van meg egy-egy esetre a nemzetközi jogszabály, ha a felmerült eset csak egy hajszálnyira is mást igényel, félre dobja a gőgös fél és teremt uj jogot. Bár egyik nemzetközi jog iró igy fejezi be müvét: „Nem látszik többé utópiának az a törekvés, mely odairányul, hogy idővel a nemzetközig jog összes szabályai egy állandó kódexben foglaltassanak össze, mely a nemzetközi jog viszonyokat a maguk egeszében fogja szabályozni." Mindazonáltal az csak ideális állapot lenne, mely reális formát sohasem ölthetne. Mi egyszerű laikus civilek, kiknek a háborúról, különösen a mai modern háborúról halvány fogalmunk sem volt, hallván, olvasván a nemzetközi jog háborús szabályait, az u. n. harcjogi szabályokat, megelégedetten igy kiáltottunk fel: hiszen ma már a háború egészen udvariassági formák között lejátszódott nemzetközi verekedés, melyből a békés polgárra hátrányos következmények nem háramolhatnak. S ezzel szemben mit látunk ma? az u. n. nagyhatalmak sárba tapodják a nemzetközi jognak áltaiuk elfogadott, aláirt megállapodásait, minek következtében a harctéren levő, vagy ahoz közel eső békés polgári lakosság a legnagyobb kegyetlenségek és szenvedések martaléka, mintha teljesen jog nélküli állapot uralkodik e területeken. Holott pedig — mondja Gratz „Nemzetközi jog"-ában — „mai viszonyok között a háború nem idéz elő egészen jognélküli állapotokat a hadviselő felek kőzött." Az alábbiakban nagyjából körvonalozni kívánom azokat az ellenléteket, amelyek a nemzetközi jog és a mai tényleges állapot között vannak, nem terjeszkedvén ki — természetesen — a jelentéktelenebb eseményekre. A nemzetközi jogban kőrvonaloztatik, hogy „az ellenségeskedés mindig csak a katonákra szorítkozik, a háborában résztvevő és részt nem vevő magánosokra nem terjed ki." Jellemző ide vonatkozólag I. Vilmosnak 1870-ben kiadott proklamációja, melyben kijelenti, hogy nem Franciaország polgárai, de a francia katonák ellen visel háborút, úgy hogy a polgárok személye és vagyonbiztonsága érintetlenül fenn fog maradni a háború folyamán is." A mai állapotokra felesleges reámutatni is, mindenki előtt ismeretes lévén a fennti tétel legbarbárabb tagadása. A leghatározottabban ki van mondva a magánvagyon sérthetetlensége, melynek semmi bevételét láttuk a háború elején és közben is Angliában, nem régen pedig Olaszországban. Nem szabad a foglyokat kínozni. E tételt az ellenünk harcoló felek oly barbárau megsértették, mintha valami Afrikából ideszakadt vad horda lennének. A franciák afrikai vadak-