Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-08 / 54. szám

360 48-ik szám. jsíyírstdék. 1915. junius 17. ről tüdőbetegen visszatérő hősök uj gócai a tuberkulózisnak. Feltétlenül el kell helyezni tehát a tüdőbeteg katonákat a megfelelő gyógyító intézetekben. Ez egyrészt kötelességünk azon nagy áldozattal szemben, amelyet hazájuk ügyének hoztak, másrészt védekezés abban az irány ban is, hogy ne terjesszék maguk körül a tuberkulózist. Ha a tüdővészes katonák visszatérnek családjuk körébe, vagy előbbi munkakörükbe anélkül, hogy teljesen meggyógyultak volna, a tüdővészes fertőzesek egész láncolatának lesznek kezdő láncszemei. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület mint tüdővész ellen védekező országos szervezet azt tűzte maga elő feladatul, hogy tüdőbeteg rokkant katonák részére gyógyító intézeteket emel s erre a célra adománygyűjtést indit. A háború szerencsétlen tüdőbeteg áldó zatai már siralmas feljajdulásokban kérik megmentésüket. Szivet renditők a hősők jajkiáltásai I A nemzetnek, az ország közönségének kötelessége, hogy segitő kezet nyújtson feléjük. Gondolja meg mindenki, hogy nem csak a szenvedő hősökről van szó, — ami mementónak egymagában is elég, — hanem mindannyiunk egészségéről, családjaink, egész társadalmunk biztonságáról. A tüdőbeteg rokkant katonák megmentese tehát a nemzet egészséges jövendőjének nagy kérdésé és mindenkinek kötelességévé teszi, hogy tehetsége szerint áldozzon a szent célra. Az egyesület kéri, hogy a nagylelkű adakozók adományaikat, legyenek azok akárcsak fillérnyiek is, a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület központjába (Budapest, IV. Sütőutca 2.) küldjék. Háború után . . . A mai világháborúban a Jét vagy nemlét kérdése forog kockán ; élet-halál harcot vív az egész világ. Velünk 150 millió lélekkel szemben áll 800 millió ember. S bár 10 hónapja vívjuk e világháborút, a mérleg serpenyője eddig jó mélyen a mi oldalunkra billent le. Hogy a jövő mit hoz: affelől mindnyájan teljes bizonytalanságban vagyunk. De az eddigi eredmények kell, hogy jó reménységgel töltsenek el benünket a továbbiak iránt. Ha az isteni gondviselés igaz ügyünket eddig diadalra vitte, ezután sem hagy el benünket. A győzelem biztos tudatában s a háború ból merített tapasztalat alapján háború utáni berendezkedésünkkel már most kell foglalkoznunk, mert aztán az egyszerre reánk zuduló teendők között sok lényeges kérdés elkerülheti figyelmünket. Haboru utáni legfontosabb teendőink közé kell, hogy tartozzék a közlekedési utak tőkéletesbbitése. Ez alatt értendő ugy a kő, mint a vasút és a vízi ut. Ezek elhanyagolt állapotáról az ország számos vidéke sajnálatos tapasztalatokkal rendelkezik. Vannak videkek, hol hónapokon keresztül nem lehet szekérrel közlekedni a nagy, gyilkos sarak miatt, mely kereskedelmünkre, forgalmunkra igen bénitólag hat; megakad a közlekedés minden irányban. Vannak helyek, hol üres szekeret 4 ökörrel kell húzni. Kevés még nálunk a köves ut, olyan helyeken is, amelyek pedig közlekedési szempontból elsőrendüek. A tél folyamán nálunk tartózkodó német katonák megbotránkozással szólottak járhatatlan utainkról. A közlekedés e fontos eszköze nálunk felette el van hanyagolva. És az nálunk általában a baj, hogy alap nincs sehol, melyre tökéletesebb szerkezet építése lehetséges volna. Minden irányban haladni, tökéietesbbülni akarunk, holott az elemi feltételek hiányoznak. Itt az alapnál, a gyökerében kell a bajt orvosolni, mi által lehetővé válik a magasabb tevékenységek kifejtése. Ugyanígy vagyunk vasúthálózatunkkal is, melynek nagyobb mérvű kiépítése, sűrűbbé tétele kiválóan szükségés és pedig nemcsak ott, ahol egyáltalában nincs vasút, (vannak nálunk olyan vidékek, hol két napig kell menni, mig vasutat taláiunk), hanem ahol van ugyan, de egy sínpárral. Kettős vágányoknak a főbb közlekedési uttesteken való kiépítése nemcsak hadászati szempjnLból (láttuk ennek roppant fontosságát Németországban), hanem személy- és áruforgalmi szempontból is felette fontos. A kettős sinpár hiányának tudható be. hogy kevés helyen közlekedik nálunk gyorsvonat és hogy egy-egy hosszabb uton oly gyakori a neh íz és kellemetlen átszállás ; továbbá, hogy a háború alatt a személy- és áruforgalom teljes, vagy részleges korlátozást szenved, meiy a bevitelre szoruló vidékeknek a létfenntartását veszélyezteti, az államnak pedig kiszámíthatatlan károkat okoz. Nem igy Németországban, hol a kettős, sőt hármas sínpárok kiépítése következtében lehetővé van téve a katona-szállítás is a polgári forgalom teljes üzeme mellett. Ezek kiegészítéséül szolgál vizi utaink kiépítése. Tudjuk, hogy a vizi közlekedés gyorsabb es sokkal olcsóbb, mint a szárazföldi Óriási kincses bánya van e tekintetben nálunk, de kiaknázatlan hagyjuk. Olyan országnak, mint Magyarorszag, hol annyi hajózható folyó áll a közlekedes rendelkezésére: fejlettebb kereskedelmenek kellene lenni, azonban keveset törő dünk vele. Az idő követelményének a megértése nyíl vánul Miskolc város nagyarányú vállalkozásában, melyszerint 20 millió korona állami támogatás mellett a Sajó hajózhatóvá tételén dol gozik. A Sajóvölgyét Roznyótól olcsó közlekedési úttal akarja összekötni Miskolccal, a Tiszával, le egeszen Titelig. A u unkálatok már megindultak ! Üdvös és követendő példa ! Mindezekhez még okvetlenül szükséges a „tengerre magyar" ! elvének egy közelebbi megvalósítására. E teren meg kell valósitanunk a nagy Széchenyi elvét és a Szávát a tengerrel, csatornával összekötni. Nem hosszú, nem nagy az ut. Sok a befektetés, de nagyobb az a haszon, amelyet Magyarország évszázadokon keresztül ebből húzhatna. Németország megásta a hieli csatornát, Ferenc király a Ferenc csa tornát, mi ássuk meg a Száva, Adria-csatornát, mellyel egy csapásra száz évvel vittük előbbre hazánkat. — A kivitel módozatainak megállapítása az illetékes tényezők dolga. Kereskedelmünk és iparunk, kivitelünk, forgalmunk számara mindig elsőrendű piac volt a Balkán, melyet — ha ott a l^nd helyreáll — ezután sem szabad elhanyagolnunk, sőt minden rendelkezésünkre álló eszközzel intenzivebbé kell tennünk. Erre sok mód kínálkozik, de ezek közül is legfontosabb az, hogy szoros összeköttetést teremtsünk jó közlekedési utak és eszközök által. Sőt közvetve a világ piac számára is termelhetünk, ha Magyarországot Szalonikin keresztül a tengerrel kötjük össze, mely kereskedelmünknek és iparunknak hamarosan óriási lendületet adna. É célt kiválóan fogja majd szolgálni a most épülő Berlin Budapest-Koustantinápoly-Bagdadi vasútvonal is. Azonban mindezek csak következmények, feltételök az, hogy mi magunk legyünk résen azok megvalósításánál. Gizdaságilag kell önállóságra törekednünk : magyar ipart teremtenünk ! E körülmény nem szolgáltatná ki gazdasági erőinket Ausztriának, hanem amellett, hogy gazdálkodásunkat produktívabbá tenné, az önállóság lényeges attributunával is megajándékozna. Ez azonban ne csak egyszerű fellángolás legyen, (tulipán-mozgalom), hanem tetterős akaratelhatározás azok keresztülvitelére, melyben jó példával főurainknak kell előljárniok s nem külföldön szerezni be divatszükségleteiket és egyéb ipartermékeket, hanem itthon ; mi által impulzust adnak iparosainknak nagyobb tevékenység kifejtésére, tökéletesebb alkotások konstruálására. (gn.) Nagyon kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a küldött pósta befizetési lapok atján utalják át az előfizetési díjakat ; kinek-kinek csekélység az a pár korona, nekünk pedig létkérdés a mai viszonyok között. Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza r.-t. város képviselőtestülete 1915 évi julius hó 9-ik napján, délután 3 órakor Balla Jenő polgármester elnöklete alatt a város székházának nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai a következők : 1. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur leirata a Nyíregyháza—Dombrád—tiszarévi utbol kiágazó és a Sóstófürdőhöz vezető közút építésének engedélyezése tárgyában. 2. A Sóstófürdőtelep bérletére vonatkozólag a m. kir. kormánnyal megkötött bérleti szerződés bemutatása. 3. Szabolcsvármegye törvényhatóságának a Nyíregyháza—büdszentmihályí útnak s az abból a Tamás bokortanyán keresztül a tiszalöki ut kiépített részéig kiágazó útszakasznak kiépítését elrendelő véghatározata. 4 Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának a tisztviselő-, segéd- és kezelőszemélyzet tagjai közé nem tartozó városi alkalmazottak szolgálali rendtartásának módosítására vonatkozó jóváhagyó veghatározata. 5. A központi választmány elnökének, helyettes elnökének, jegyzőjének és helyettes jegyzőjének eskütétele. 6. A szakosztályok és a tanács javaslata az árvaszéki tennivalók ellátása tárgyában. 7. A katonai betegmegfigyelő állomás részére a Felsőpázsitou átengedett területre vo • natkozólag a becslőbizottság megalakitasa. 8. A szakosztályok és a tanács javaslata a városi járványkórház elavult felszerelésének kiegészítésére szükséges tárgyak szállítására beérkezett ajánlatok elbirálasa tárgyában. 9. Tanácsi javaslat a hadbavonult városi tisztviselők javadalmazásának folyósítása tárgyában. 10. Tanácsi javaslat az ideiglenes kézbesítőknek ruha és csizmaáltalány iránti kérelmére. 11. Dr. Patek Béla színigazgató kérelme a színháznak az 1916. évre leendő átengedése iránt. Bevonulási hirdetmény. A népfölkelésre kötelezetteknek az 1886. évi XX. törvénycikk alapján történt általános behívása folytán az 1896. évben született, valamint az 1878. évtől 1890. evig bezárólag született, továbbá az 1892, 1893 és 1894 évben született népfölkelésre kötelezett — nemkülönben a népfölkelésről vagy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján kirendelt (igénybevett), de ezen szolgálatból időközben elbocsátott egyének (munkások, kocsisok, hajcsárok, stb.), ha a folyo évben megtartott népfölkelési bemutató szemlén vagy utobemutató szemlén vizsgáltattak meg, illetőleg az elrendelt bemutató pótszemlén újra megvizsgáltattak és népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak 1915. évi julius 15 én — amennyiben névszerint felmentve nincsenek — a nepfölkelési igazolványi lapon feltüntetett m. kir. honvédkiegészitő illetőleg a cs. és kir. kiegészítési kerületi parancsnokság székhelyere népfölkelési tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak. Ezen rendelkezés a cs. és kir. osztrák népfölkelés behívása folytán kiterjed mindazon 1878. évtől 1890. évig bezárólag született és 1892, 1893. és 1894. évben született osztrák állampolgárokra is, kik a magyar szent korona országai területén a folyó évi junius 18-a és julius 12 ike közötti időben megtartott népfölkelési bemutató szemlén újra megvizsgáltattak és a népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak. Mindazok az egyének, kik önkéntes belépés folytán a honvédségbe vagy a cs. és kir. közös hadseregbe (akár mint egyévi önkéntesek is) már besoroztattak, tekintet nélkül arra, hogy mely születési évfolyamba tartoznak, tényleges szolgálatra 1915. évi julius 15-én bevonulni kötelesek.