Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-05-30 / 43. szám
4 39-ik szám. JMYÍR¥IDÉK. 1915. május 16. megsokasodott a hadikőlcsőnre jegyzők száma és felszökött a jegyzések összege. Az orosz futva fut Galicziában feltartózhatlan seregeink előtt. A kimeríthetetlennek hitt orosz haderő kimerült. A foglyul esett oroszok között Nyíregyházán is vittek már keresztül olyanokat, akik alig négy heti kiképzés után dobattak a harctérre. Akkor is fegyver nélkül. Odahaza botokkal gyakoroltatták velük a fegyverfogást, A tüzvonalba azzal az utasítással küldték a négyhét előtt még jámbor polgári életet élő szegény muzsikokat, hogy az előttük, mellettük eleső fegyveres katonák kezéből vegyék ki a fegyvert s azzal harcoljanak tovább. Sokan a fogságba jutottak közül még fegyvert sem fogtak a kezükben, nem hogy lőttek volna a mi katonáink felé, mire már fogságba estek. Odafent északon a német hadsereg közelebb van Szentpétervárhoz, mint Berlinhez. Németország területén sehol egyetlen fegyveres orosz. Galíciát rövidesen megtisztítják tőlük. Az ott folyó, a világtörténelemben páratlan küzdelem sikerei napról-napra közelebb hozzák ezt a teljes megtisztítást. A német—francia küzdelemben az egyesült francia—angol—belga sereg kétségbeesetten védekezik az ellen, hogy a németek eljussanak Calaisig, ami megpecsételi végleg Anglia sorsát is. A szerbek kimerülve hallgatnak. Várják a megváltó békét, miközben 'otthonukban a járványok pusztítanak talán tiaég tömegesebben, mint a legvéresebb ütközetek. És a szerencsétlen talián a nagy háború ilyen helyzetében hitte elérkezettnek az időt a közbelépésre ! Éppen most kellett elkövetnie az emberiség történetének legrutabb álnokságát! Hát jó. Ám lássa most már a következményeit ! Hadd érezze meg ő is a mi katonáink fegyverének hatalmát, vitézségének ellenállhatatlan voltát. Mi pedig, akik itthon vagyunk, mutassuk meg a hadikőlcsőnre való, az eddiginél is fokozottabb mérvű jegyzésekben, hogy gazdaságilag is elég erősek vagyunk legújabb és legálnokabb ellenségünkkel is szembeállani. Meghosszabbították a jegyzés határidejét. Éppen ezért tették. Használjuk ki az alkalmat! Mutassuk meg a taliánoknak, mire képes a magyar ! Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indulnak: Szerencs-felé reggel 7 1 0, este 9Ü>. Debrecen-felé - éjjel íüü, d. u. 4 5 3. Csap-felé d. e. II 4 7. Mátészalka-felé este 8*5. Yásárosnamény-felé este 822. Polgár-felé este 622Nyíradony-felé este nem közlekedik, Küzdelem a szárazság ellen. Mintha a sors ki akarná kényszeríteni, hogy feleszméljünk s mezőgazdaságunkat emancipáljuk az időjárás szeszélyeitől! Mintha minden összeesküdött volna a mi hagyományos nemtörődömségünk ellen, hogy felrázzon abból a zsibbasztó álomból, amelyet makacs rövidlátásunk kényszeritett reánk. Itt élünk a világ leggazdagabb földjén s mondhatnám a legkedvezőbb clima alatt, mert minden gondolkozó gazda tudja, hogy a mi május és juniusunk és érlelő nyarunk sehol a világon fej nem lelhető — s amidőn az időjárás, a csapadék 1 — 2 heti megkésése miatt alig idéz elő nagyobb bajt egy helyesen vezetett gazdaságban, — az ország legnagyobb részét catastrophába dönti. Csak a szemünket kell kinyitni s látjuk, hogy az egyik gazda árpa—jab vetése üde zöld és fejlett, addig a másiké ki sem kelt, az egyik hamufinom, porhanyó, a téli nedvességtől saturált talajba ülteti dohányát, tengerijét, burgonyáját, cukorrépáját s ezen növényeket már kapálja, mialatt a másiknak ökre roskadásig húzza a kőkeménnye száradt és rögekben felhasadozó talajon az ekét, hogy még a reménye sem lehessen meg gazdájának, miszerint vetéset ez évben kikelve vagy pláne szépen diszleni lássa. Ha valami ördögi mesterségről volna szó, úgy még találhatnánk némi mentséget, de hogy Magyarországon ott tartsunk az Ür 1915. évében, hogy a mezőgazdálkodás alfáját, az egyegyszeregyét sem tudják, az már elszomorító. (Súlyosabb kitetel is jogos lenne.) Nem dicsekszem vele, de „Vetni kell" cimü cikkemben megjósoltam, hogy kár a drága vetőmagot a hanyagoknak, a tudatlanoknak akkor oda adni, amidőn az ország éhínség előtt áll, csak azért, hogy a műkedvelők az elvetett magot legfeljebb mint silány ocsút lássák viszont, mert abból indultam ki, aki a mult évben, amidőn nagy árpa, zab, borsó, tavaszbuza termés volt, nem tudták megtermelni még a vetőmagot sem, az nem fogja az idén sem megtermelni. Az ország gazdaközönségének nem lehet az a feladata, hogy a másik tanulatlan felét vetőmaggal ellássa s az állam sem lehet arra berendezve, hogy folyton segélyezze azt, aki sem tanulni, sem dolgozni nem akar, mert hiszen ez a jobbik rész rovására megy s a társadalom sem nézheti tétlenül, bárhogy zajonganak is a .földet a népnek" jelszóval játszók, hogy a műkedvelők kezén a föld ne teremjen s a közönség éhhalállal fizessen olyan ábrándokért, amely ábrándok vagy üzleti nézőpontból, vagy vak elfogultságból, felteszem sok esetben megtévelyedett sociális jóindulatból fáradnak. Jöjjenek ki ezek az urak, meg tudom mutatni, hogy mig az uradalmak a legszebb reményekkel telve várják a dús aratást, addig egész falvak határain rög, rög hátán, sorvadó, a szárazságot sinylő, sőt ki sem kelt árpák, zabok stb. terjeszkednek. „Be kell vetni mindent* még az erdei tisztásokat is, ez volt a jelszó, de bizony arra nem gondolt senki, vájjon a drága vetőmag számára el van-e készítve a talaj, a trágya ki van-e hordva s a gazdák tanulatlan részét vájjon oktatták-e a hosszú őszi és téli estéken ? vájjon rendelkezésre állanak-e a vetített képek, a szemléltető falitáblák, a rövid ismeretterjesztő füzetek, a szabad oktatáshoz vájjon hol van lelkes, önkéntes gárda, amely ezeket az ismereteket terjeszteni van hivatva? Azt nem látom sehol, de látom Trója romjait, az antik görög szobrászatot, a sarki tájakat a fókákkal és pinguínokkal, a buenosayresi állatkertet és a somáli négerek kunyhóit, mert hiszen az agricultur Magyarország az agricultura terén olyan magas fokon áll, hogy ezekre van szüksége, szakoktatásra már nincs is. A, földmivelési kormány által kidobott milliók, amelyeket rendszerint a leggyarlóbb gazda-elem felsegélyezésére fordít, nyomtalanul vész el, mert nem a zsebet kellene tömni, de az agyvelőt tudással és ismeretekkel. Hiába osztok ki simentháli tehenet, ha a gazda a tehén megbetegedését ugy gyógyítja meg, hogy .Háttal megyek az istállóba s a balküszöbtől a balkezemmel veszek fel földet s azt a tehén hátulsó testrészéhez szórom" avagy a veszettseget az „asztalsarkáról levakart piszokkal gyógyítjuk !" 0;t hiába várjuk a talaj baktérium elmelet, „a növenyek tápanyag szükséglete" ismereteinek megemésztését. Vájjon a tarsadalom vezetői, egyéniségei vettek-e annyi fáradtságot, hogy a helyszínére kiszállva a birtokpolitikát tanulmányozzak s az égető szüksegek felől gondoskodnának ? Ne feledjük, a föld mindenkié. Ha a cipész rossz cipőt csinál: elpusztul, legfeljebb a családja sínyli meg, epp igy a kefekötő, vagy más mesterember, de ha a löldmives a sors által reábízott földet nem jól műveli, vele együtt rossz helyzetbe kerül a fogyasztó is. Azért is ha már a tanult gazdaosztály köréból nem támadnak vezetesre hivatottak, úgy vegye fel a fonalat a lelkeszi, tanítói kar. Az elsajátítandó anyag kevés és könnyű, de hiszen lehetne a kitaposott nyomokon lialadni, csak képek legyeüek s füzetek, mert azt bárhol fel lehetne olvasni. Némi phisikai, termeszetrajzi, chémiai, geologiai ismeret teljesen elegendő, hogy az oktató, meg ha nem is hivatásos gazda is, a mezőgazdálkodás elemeit megértse es tovább adja. Semmi sem jellemzi a magyar könnyelműséget jobban, mint az, hogy a mindennapi kenyeret előállító foglalkozásunkat nem részesíti abban a figyelemben, amely ezt méltán megilletné. Mennyire igazam van, hogy az intellectus mire képes, csak a Sóstó telepre hivatkozom, ahol a müveit osztály — tanar, lelkész, ügyvéd, orvos, kereskedő stb. — modern paradicsomot varázsolt, mig az évszázadok óta mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdák kertje vagy szőlője gyomot terem, vagy meleg ágya lesz minden növényi és állati parasitának s ezzel veszélyezteti a mások szorgalmát és igyekezetét. Ha ezt az igazságomat elismerik, elismerhetik a másikat is, hogy épp ugy megy ez a szántóföldön is. Ne a váll veregetéssel nyerjük meg a nép bizalmát, „Mely mindent dicsér, rossznak mit sem tart", de a hibák felismerésével és kiküszöbölésével s talán sértjük egyik-másik érzékenységét, de szeretettel, jóindulatu közeledéssel keltsük fel a bizalmat. Hál' Istennek van elég tudni és tanulni haladni vágyó kisgazda, akik eredményt mutatnak fel az állattenyésztés és főldmivelés terén, oda kell hatni, hogy ez az érdeklődés a legszélesebb rétegét áthassa a gazdatársadalomnak s csak kivétel legyen a Pató Pálok gazdája. A magyar társadalom annyi nemes példáját adta lelkesedésének, áldozatkészségének, hogy most, midőn a háborús rombolások után a nagy építés munkája vár reánk első sorban kitartó, szakavatott munkával Magyarország földmivelését építsük ki. Ha a főldmivelés felvirágzik, maga után vonzza az a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem fellendülését is, mert hiszen ?.z építést a fundamentumon kell kezdeni, nem pedig a tetőzeten. Magyarország földjének hozamát meg lehet kétszerezni, meg van hozzá minden kellék, csak éppen a tudás hiányzik. Ennek legelső, legszükségesebb alapja a helyes talajmüvelés, amely a mi különleges, sokszor szélsőséges elírnánk alatt a szárazság ellen való küzdelemben domborodik ki. Inkább hajlik a mi nyarunk a szárazságra, mint a hosszas esőzésre s mig a szárazság ellen majdnem teljes sikerrel meg tudunk küzÁHanooan a legnagyobb raktár: Kohn Ignálz; női és férfi divatáruházában Nyíregyházán, Városháza palota. — Telefonszám: 129. |
