Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-05-30 / 43. szám

42-ik szám. .JVYÍOTTDÉK 1915, május 27. 3 deni, addig a túlságos hosszas és bő csapadékkal szemben majdnem tehetetlenek vagyunk. A szárazság ellen megvéd a méiy müvelés, az őszi szántás, a kapa és borona. Mindezek az eszközök arra jók, hogy a hajcsövességet megrontsuk a talajban s ezáltal a téli nedvességei, vagy a későbbi csapadékot is megőrizzük a talajban addig, mig az üditő eső potolja az elpárolgott viz mennyiséget. Ha talajomat ősszel fel nem szántom, a kemény, tehát hajcsövességében meg nem bontott talaj nemcsak hogy be nem veszi a téli csapadékot, de az altalaj nedvességét is a felső rétegekbe szivja s azt a szél, napfény elpárologtatja. Mentől több csapadék sulykolta le a iél és tavasz folyaman az ilyen fel nem szántott földet, annál jobban egymáshoz nyomódnak a talaj moleculái és annál nagyobb lesz a vízpazarlás. Ha azután a márciusi szelek utná megásunk egy ilyen fel nem szántott földet, egy ásónyomra már nem találunk nedvességet, jóllehet ugyanakkor a helyesen müveit, felül porhanyó réteggel ellátott talaj egy ujnyira a porréteg alatt már olyan nedves, hogy összeáll ha kezembe összenyomon. A legfontosabb teendő volna tehát a tarló azonnali leszántása és berenálása, hogy már a nyár folyamán megakadályozzuk, a vízpazarlást. Aki ezt nem teheti, az szántsa fel ősszel minden földjét jó mélyen és mentől rögesebben, hogy az igy felszántott terület a tél folyamán a nedvességet befogadja s a meleg, száraz hónapok számára megőrizze. A fagy a vizrészeket megfagyasztja és a földrészekben megfagyott viz a rögeket széjjel málasztja. Amint a rögek tavasszal megpuhulnak, azonnal meg leéli a földet boronálni, ezzel egyegy ideális porhanyó, védő réteget adok a földnek s nem létezik olyan szárazság, hogy az igy müveit földön minden csiraképes növény életre ne keljen. Ennyi az egész ! A kapás növények alá esetleg melyebb lazítás lesz szükséges, pl. a dohány, tengeri, cukorrépa stb. itt nem ér jük be a berenálással, de intensivebb, mélyebbre ható eszközökkel dolgozzunk, lehet: tárcsás borona, ex^tirpátor, gruber, stb. Fő elv legyen, hogy tavasszal ekével a földünkhöz közel se menjünk. Ez fizikailag és logikailag olyan érthető, hogy bővebb bizonyítást nem igényel s olyan egyszerű, hogy ekével, berenával bánó embernek meg kell érteni. Az őszi vetéseket a tél rendesen szintén lenyomja, megcserepesiti, hogy fizikai nyelven beszéljünk, a hajcsövességet előállította. Az őszi vetéseket, amint a talaj megszikkad (sohasem lágyan) meg kell erősen boronálni, porréteget kell előállítani. Tulbuja vetésnél ez nem kívánatos, mert még bujább lesz és fejlődéset visszavetjük. A kapásnövényeket a kapálással ápoljuk. A kapálásnak is az a célja, hogy a nedvességet conserváljuk. Ha kisgazdainkat' megkérdezzük, miért kapálhak ? azt felelik: „a gaztól tisztítjuk*. Ez tévedés! A gaztisztitás csak mellékes szerep, a fő a nedvesség megóvása. Be kell mindig várni, mig a talaj megszikkad és csak akkor szabad a földre reá lépni. Aki reá lép lágy, elázott földjére, avagy azt kapálja, berenáija, nagyobb kárt tesz, mintha felé sem nézett volna. Voltaképen annyiszor kellane kapálni, ahányszor az eső a földet lesujkolta, mert a hajcsövesség mindannyiszor helyre áll, de mivel ez lehetetlen, egy szabályt tartsunk szem előtt, csakis szikkadt földet kapáljunk. Ezeket minálunk megfordítva csinálják. Elmulasztják az őszi szántást s tavasszal vagy lágyan mázolják el a talajt, ami egyenlő a hajcsövesség helyreállításával s igy a talaj kőkeménnyé száradásával, vagy megkésnek és felrögelik a talajt, ennek eredménye, hogy ki sem kél a bevetett mag. A kapálással rendesen nagyot tévesztenek kisgazdáink, amidőn: „A jó nedves földet töltik a kukorica, dohány, burgonya tövéhez", mert ez éppen megforditottja annak, ahogy annak lenni kell. Ezek az aproságok, ezek az elemi ismeretek hiánya eredményezi, hogy 1915-ben Magyarorszag dus földjén, ennek körüibelül 50%-án silány termés lesz a tavasziakban s ennek elejét lehetett volna venni, ha kis gazdáink makacsságukat félretéve ősszel, télen előkészítették volna földjüket ekével és boronával s a társadalom nem lenne kénytelen még egy évig az inség ijjesztő rémével szembenézni. Ha már a belátás nem kényszeritette a társadalmat a mezőgazdasággal való törődésre, a gyomor talán majd csak fdlázad s a jövőben gondosabb lesz. Többet törődjünk a reális dolgokkal és a gazda jogos panaszaival. Szomjas Gusztáv. Válasz. A mostani időket nem tartom alkalmasnak nyílttéri levelezésekre. De miután formális felhívás intéztetett hozzám, holott az egész dologhoz sbsolute semmi közöm — kénytelen vagyok válaszolni. A Korona-szálló sörházában valamelyik szerdai napon 6—7 úrra! együtt a szokásos reggelinél beszélgettünk. A jelenvoltak egyike az akkor éppen nagyon aktuális u. n. szatmári lópanamákat hozta szóba, hozzátévén, hogy annak erős száiai nyúltak át a mi megyénkbe is. Ez, ha igy van — jegyeztem meg nagyon kellemetlen, mert Huszár Károly képviselőtársam, aki ezeket a képviselőház elé hozta, beszélgetés közben jelezte a folyosón előttem, hogy a szabolcsi dolgokkal is foglalkozni kiván. Bizonyára ma kell ezt tennie, mert ma van szerda és ez az egyedüli interpellátiós nap az uj házszabályok szerint. Mellesleg e nyilatkozatomban annyi tévedés volt, hogy Huszár nem interpellált, hanem egy törvényjavaslat tárgyalásnál szólalt fel előbb. Meglehetősen hosszú vendéglői társalgásunk során senkire megjegyzést nem tettem, sem kül-, sem belpolitikai dolgokról — jóllehet többen kérdeztek — egy árva hangot se szólottam — sőt — úgy emlekezem, hogy mások se beszéltek ily thémákról, hanem a városi középületek dolgait tárgyaltuk. A nyíregyházi kórházak ügyét tehát egyáltalában nem ismerem, azok mibenléte iránt soha senkinél nem érdeklődtem, meg annyit se tudtam, hogy kik, vagy mik ott a vállalkozók ? A sajnos, megyénket is érintő lopanamákről is csak annyit tudtam akkor, amennyit a főispán ur őméltósága az alispán úrral együtt kérdésemre mondani szives volt. Csak pár napja tudok erre nézve szomorúbb adatokat. Ez a helyzet. És különben rólam köztudomású, hogy semmiféle megyei vagy politikai kérdessel ezidőszerint absolute itthon nem foglalkozom, legfeljebb csak a saját lakóhelyem közérdekű dolgainak elintézésében veszek reszt. Ezzel a magatartásommal annyit mindenesetre elvárhatok, hogy ha a főispán ur őméltóságát — egyik vagy másik az én személyem iránt ugy látszik élénken érdeklődő, — épp oly önzetlen, mint megbízható informátora befolyásolni akarja ; kérem ne üijön fel az ilyen két könyökkel dolgozó besugásoknak, hanem forduljon hozzám: mindig őszintén megmondom én neki magának az igazat. Mert egyről biztosithatom őméltóságát, hogy eltekintve attól, hogy a streberek meghallgatása nekem mindig ellenkezett a jó Ízlésemmel, ha én valakit támadni akarok ; azt nyíltan szoktam tenni. Nem búvok éa senki háta mögé es mindég kifejtem nézeteimet ott, olyan helyen, olyan időpontban es olyan dologról, ahol, amikor es amit elmondani majd jónak fogok látni. Mezössy Béla. Hadikölcson jegyzéseit. A második hadikölcsönre — amelynek jegyzési határidejét a m. kir. pénzügyminiszter a folyó évi junius 7-ig meghosszabbította — a jegyzések szép eredménnyel folynak. Amint értesülünk, a Nyíregyházi, takarékpénztár-egyesületnél történt jegyzések összege már eddig is túlhaladta a kettőmillió koronát s az intézettel szoros kapcsolatban lévő három vidéki intézetnél: Dombradi Népbanknál, a Gavai takarékpénztárnál és a Rakamazi takarékpénztárnál eddig mintegy 300,000 koronát jegyeztek. Szép tanúságot tett igaz hazafias érzéséről vármegyénk egyik köztiszteletben álló földbirtokosa Propper Samu budapesti lakos, aki — bár a második hadikölcsönre Budapesten már előbb 100,000 koronát jegyzett — az olasz hadizenet hírére ujabb 100,000 koronás jegyzést tett ezúttal Nyíregyházán. Reméljük, hogy a nyújtott szép példa követőkre fog találni. Legutóbbi közléseink óta az alábbi jegyzésekről veszünk hirt: 400,000 koronát, jegyzett Nyíregyháza városa. 168000 koronát jegyzett különböző alapokból Szabolcsvármegye közönsége. 100,000 koronát jegyzett Propper Samu Budapest. 40,000 koronát jegyeztek Jarmy Miklósné Eperjeske, Leitner Anna Bilkány. 25,000 koronát jegyzett Hönsch Miklós Nagyhalász. 20,000 koronát jegyzett Szomjas Gusztáv Tiszalök. 16,000 koronát jegyzett Nyírbogát község. 12,000 koronát jegyeztek Müller Adolf Buj, Kertész István örököse Nyiregyhaza. 10,000 koronát jegyeztek Csengery Kálmán Nyiregyhaza, Jármy Menyhért Kotaj, Beer Sámuel Ibrány, Mezey Béla, ifj. Cseh Pál Nyíregyháza, Demecser község, dr. Kovács Jenő Nagykálló, id. özv. Soltész Gyuláné, Haas Ignácne Nyíregyháza. 6000 koronát jegyeztek Mikecz Dezső Nyíregyháza, Grosz Samu $yirkércs, Klein József Szekely, Rőmer Ármin Buj. 5900 koronát jegyzett a Református egyház Nyíregyháza. 5500 koronát jegyzett dr. Dohnál József Nyíregyháza. 5000 koronát jegyeztek özv. Nagy Lajosné, Majerszky Béláné Nyíregyháza, dr. Gödény Sándor Nagykálló, Gsépány János, Csépány István Kemecse, Nóvák Gyuláné, dr. Bodnár István, Reich Adolf, dr. Bodor Károly Nyíregyháza, Berkovits Márton Upor, Ujfehértói gör. kath. első temetkezési egylet, Márföldi István, dr. Rosenberg Emil Nyíregyháza, Szakács Józsefné Kisléta. 4500 kororonát jegyeztek Hercz Pál Nyíregyháza, Beck József Buj. 4400 koronát jegyzett Szekeres András Nyíregyháza. mérték szerint jótállás mellett MasKötőK saját műhelyembe^ készülnek. — JrrigatoF, görcsér ellepi Ijarisnya és minden betegápolási cikkek eredeti gyári árban kaphatók. — (Kath. parochia.) & legidultabb sérvbajok ellen jBS8 r | Ja | ff I ServKotoK iumberg József keztyü és kötszerésznél, Nyíregyházán.