Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-03 / 1. szám

1-sö szám. J^YÍRlíIDÉK. 1915. január 3 3. gyarok Istene gyakorolhat, nem pedig a párt politika, vagy a finom distinctiókkal végzett közjogi disputa ! „Még jönni fog Egy jobb kor." mert jönni kell Ez legyen az újjászületett ember újévi kihallása ; ez a tudat tépje ki leikünk mélyéről a ('élénkséggel párusult gyengeséget; nemzeti öntudat, hazafias önérzet, igazügyünkből eredő tiszta erkölcsi meggyőződés s bizalom a végtelenségig küzdő fiaink, testvéreink törhetetlen erejében . . . ezek, ezek legyenek újjászületett lényünk ragyogó tulajdonai! így a munka itthon is áldásosabb lesz; ott a véráztatta csatamezőn, pedig világraszóló s dicsőség teljes ! . . . Hinni, remélni, szeretni idegeink teljes megfeszitesével a jobb jövőt illetőleg, nemcsak felemelő jelenség, hanem valóságos isteni áldás lesz ; áldás a nagy átalakulások küszöbén álló nemzetre, áldás annak minden egyes gyermekére ! Csodás idők biztató hajnali percében zendüljön az ima : Isten áldd meg a magyart! . . . Helkó István. a var A régi hagyományokhoz híven a vármegyei : tisztviselői kar, Mikecz István h. főjegyző vezetése mellett, ez évben is tisztelgett az újév alkalmából dr. Ujfalussy Dezső főispánnál. — Mikecz István h. főjegyző a következő szép és tartalmas beszédet intézte a főispánhoz : Méltóságos Főispán Úr! Szabolcsvármegye központi tisztikara e vész és viharfelhőkkel teljes újesztendő reggelén meg jelent itt Méltóságod előtt, hogy Méltóságodnak boldog újévet kívánjon. Őszinte örömmel tolmácsolom Méltóságod előtt ezen jókívánatokat, és szeretném ha Méltóságod azokból nem csak a vármegye főispánja iránti köteles tiszteletet érezné meg, hanem ha átl átná az a minket ma átható, szinte családias melegség, mellyel mi, mint egy nagy család tagjai — közeledünk a család egyik fejéhez. A köztünk fennálló őszinte, jó viszonyra soha nagyobb szükség nem volt, mint a mostani nehéz időkben, amikor dübörögve viharzik feltttünk egy soha el nem képzelt arányú világháboiú. Ma minden jó magyar ember, minden erejével és minden érzésével — feledve a régi válaszfalakat — egy cél felé tekint és így egyesülve egy közös, nagy és szent küzdelemben a veszélyben forgó haza létéért és üdvéért. Ami életünk folyamán nem volt még év, melynek jöttét ilyen egybeforrt lélekkel és ennyi közös bánat és közös reménytől áthatva vártuk volna ; és ha valaha, úgy ma van igazi és átérzett jelentősége annak, ha egyik magyar ember boldog újévet kíván a másik magyar embernek. Ilyen érzésektől áthatva üdvözlőm Méltóságodat ez újév reggelén. Ilyen szent érzésektől áthatva ajánljuk fel ez évi munkálkodásunkat, melyet meg kell, hogy acélozzon és sokszorozzon az a tudat, hogy ma a Hazának fokozottan szüksége van minden becsületes munkára. Ebben a tudatban kérjük Méltóságod teljes érdeklődését és jóakaratú támogatását a reánk következett súlyos idők' nagy munkáiban; — de kérjük a mindnyájunk sorsát bölcsen intéző Istenünket is, adjon hát a magyar nemzet fiainak egy boldog, örömökkel teljes, áldásos esztendőt ! Az Isten éltesse, az Isten áldja meg Méltóságodat ! A főispán igen szívélyes szavakban válaszólt a főjegyző beszédére. Ezután a városban székelő hatóságok főnökei és magánosok tisztelegtek a főispánnál. * * * A kir. törvényszék bírói kara dr. Szakolczay Lajos elnöknél, majd az ő vezetése alatt dr. Ujfalussy Dezső főispánnál tisztelgett az újév alkalmából. A városnál és pénzügyigazgatóságnál nem voltak hivatalos tisztelgések. Nyíregyháza város közönségéhez! — A városi árvaszék kérése. — Az északi és déli harctereken hősi halált halt katonáink elestéről egyre sűrűbben érkezik hozzánk a hivatalos értesítés. A most folyó világháború a hadviselő felektől mind nagyobb és nagyobb véráldozatot követel s egyre szaporodik azoknak a száma is, kik idehaza szerető hitvest és gondozásra váró gyermekeket hagyva, jeltelen sirokban alusszák immár örök álmukat. Az egész magyar társadalomra, mely eddig is ragyogó példáit szolgáltatta hazaszeretetének s áldozatkészségének, most ujabb feladat teljesítése vár: az, hogy fogadja végnélküli szeretetébe s gondoskodásába azokat az ártatlan, tehe tetten árvákat s gyászba borított özvegyeket, kiknek családfenntartója a hasáért és a koronás leírályért vérét ontotta. Ebben a legszebb, legnemesebb s az egész magyar nemzet örök háláját biztosító feladat és egyúttal kötelességteljesitésében — hisszük — joggal számiihatunk Nyíregyháza város lelkes közönségére, meiy nem késett a maga áldozatát meghozni akkor, amidőn a honvédelem anyagi eszközeinek előteremtéséről s a hadbavonultak családtagjainak segélyezéséről volt szó, amely az önkéntes vállalkozóknak egész légióját áliitoüa sorompóba a sebesült katonák ápolására és testi fájdalmaiknak enyhítésére. Rendíthetetlen hittel bizuak abban, hogy Nyiregyháza város közönsége most is megérti a hivó szózatot s az első sorokban biztosit helyet a maga számára azok között, kik megbecsülik az elesett hősöket s forró szeretetükkel és áldozatkész gondoskodásukkal fognak segítségére sietni azoknak, kik a kihűlt családi tűzhelyhez többé hiába várják családfőjüket. A harctéren elesett, megsebesülés, vagy hadi fáradalmak következtében elhalt, vagy eltűnt tisztek és legénység árván hagyott gyermekeinek oltalomba vétele tekinteteben a magyar társadalomra váró kötelesség és feladat teljesítése a következőképpen valósítható meg : 1., a kiskorú gyermekek ápolásának' és nevelésének ellenőrzése által; 2., az árván hagyott gyermekek eltartásának, gondozásának es felnevelésének biztosítása által; 3., a gyámolitó nélkül maradt családnak jóakaratú tanácscsal, rendezetlenül maradt ügyeikben: lelkiismeretes közbenjárással való támogatása által. A kötelességteljesitéínek e csoportjaiból a társadalom minden tagja kiveheti a maga részét: a szegény azáltal, hogy lelkiismeretesen elkövet mindent arra nézve, hogy a gondjaira, ellenőrzésére bizott árvagyermekekből a hazának vallásos, erkölcsös és hasznos polgárai váljanak s e célból képességük és vagyoni viszonyaikhoz képest nyerjenek kiképzést, illetőleg munka- és keresetképességet; a gazdag azáltal, hogy a vagyontalan gyermekeknek az elzüllés, elpusztulás veszélyétől való megmentése érdekében segítségére siet, azok gondozási és nevelési költségeihez, hozzájárul vagy azt egészben magára vállalja, aképpen, hogy az oltalmába fogadott gyermekek elhagyottá nyilvánítását kérelmezi s az egy gyermek után havonta 14—20 koronáig terjedő gondozási költségeket (melyben a gyermek ellátásának, ruháztatasának, iskoláztatásának, gyógyíttatásának orvosi és közigazgatási ellenőrzésenek összes költségei már bennefoglaltatnak) egészben fizetni fogja; a gyermektelen házastársak az által, hogy az elesett hősök gyermekeit örökbefogadják ; a művelt, tanúit ember azáltal, hogy a gyámolító nélkül maradt családot oltalmába veszi, azt tanácsadásokkal szolgálja, rendezést igénylő ügyeiben lelkiismeretesen közbenjár, a család erkölcsi és anyagi érdekeinek előbbrevitelén éberen őrködik s közreműködik ; a jótékony egyesületek és erkölcsi testületek azáltal, hogy a hősök gyermekeinek s családtagjainak adományozzák elsősorban azokat az ingyenes helyeket, melyek rendelkezésére állanak, vagy fognak állani. Mindenki megtalálhatja tehát a maga teendőjének s működésének körét. Mindenki tehet valami jót, hasznosat és áldásosat, aki szivére hallgat, aki hős katonáinknak élet-halál küzdelmét kőnyes szemekkel kiséri, aki érezi és tudja, hogy a nyár perzselő hőségében, az ősznek sártengerében és a télnek dermesztő fagyában meleg tűzhelyt, családi otthont oly szorongva váró fiaink érettünk, a mi jólétünkért, életünk és vagyonunk biztonságáért tűrnek, szenvednek, harcolnak és nélkülöznek. Alá ebben a kötelességteljesitésben résztvenni, közreműködni akar, jelentse be szándékát, elhatározását Nyíregyháza város árvaszékének ! A jeltelen siroknak anynyi ezrei legelsősorban hozzánk, az itt honmaradottakhoz szólanak. Durva hálátlanság lenne részünkről szeretett hazánk s az immár porladó és még az ellenség goiyoi előtt álló hőseink emléke iránt, ha tetteikről, nekünk tett szolgálataikról megfeledkeznénk. A mi kötelességünk, hogy a hősök gyermekeit hősökké neveljük, erőssé, acélossá téve az elmét, a szivet s a kart. hogy azokat egy uj veszedelem esetében megtámadott békés fejlődésünknek és határainknak védelmére állíthassuk. A háború végével, melynek győzelmes befejézésében Istenben való rendithetetlen hittel bizakodunk, ezrével lesznek a jeltelen sírok, melyek hasztalan várják majd a szeretett hozzátartozót. A kiömlött vérből nemsokára virág fakad s békesség honol majd ott, ahol kevesset azelőtt a háborúnak rémes fergetegje dult. A jeltelen siroknak ezeken az ezrein az a koszorú l.sz a legszebb, legbecsesebb, legdrágább, legnagyobb értékű és legillatosabb, melyet a magyar társadalom nemesen érző szivének legdrágább kincseiből összegyűjtve s tetekkel ékesítve font! Kelt Nyíregyháza város árvaszekének, 19Í4. évi december hó 29-ik napján tartott rendes ülésében. Májerszky Béla s. k. kir. tanácsos, árvaszéki elnök. itattass — Terménybeli járandóság: búzában vagy rozsban. A m. kir, minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912. LXIII. t.-c. 16. §-ában nyert felhatalmazás alapján a búzában vagy rozsban kötelezett terménybeli járandóságok tárgyában a következőket rendeli: Aki terménybeli járandóságul (javadalmazásul) bizonyos mennyiségű búzának vagy rozsnak szolgáltatására van kötelezve, annak a jelen rendelet hatálya alatt e járandóságnak csupán kéíharmadrészét szabad búzában vagy rozsban kiszolgáltatni; egyharmadrésze helyett pedig ugyanannyi mennyiségű árpát, vagy tengerit kell szolgáltatnia és az értékkülönbözetet a hatóságilag megállapított legmagasabb árak szerint számítva készpénzben kell megfizetnie. 2. §• Aki az 1. § ban meghatározott terménybeli járandóságot (javadalmazás-1) kétharmadrészénél nagyobb mennyiségben szolgáltatja ki búzában vagy rozsban, hihágást követ el és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Szőrme muff- és boák a legnagyobb választékban Kőin Ignác divatáruháza ban, Nyíregyházán. .. Telefon: 129. sz. , 415 9-^5 *