Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-14 / 4. szám

2 4-ik szám. JMYÍR¥IDÉK 1915. január 14. — és látjuk az egyenleghez a mi hátrányunkra mutatkozó 119.149,500 lélekhiányt, akkor kissé meghökkenünk és éressük a számok beszédét. Érezzük ezt különösen akkor, ha Anglia és Franciaország gyarmatvilágának lakossága számára, valamint, ha a Japán szigetekre gondolurtk és ha eszünkbe jut, hogy Montenegró és Szerbia lakosságának száma a feltüntetett mennyiségnél, a Balkán háborúnak rájuk nézve kedvező végződésével — magasabb lett. Ezekkel szemben: mellettünk állanak a muzulmánok nagy seregei, melyeknek sokasága azonban nem egalizálja a két számoszlopot. Ezek tények. Most pedig folytassuk tovább. Ellenségeink annyira mélyen alattunk állanak-e a kultúr-fejlődés fokozatán, hogy az itt elért fölényünk lenne a segitő eszköz, mely minket diadalra juttat? Ugy-e nem. A belgákról, angolokról és franciákról ezt nem mondhatjuk,'hisz ők a „világ legműveltebbjei." A japánok, hisz ők mindenben — kivéve a becsületet — német követők, Montenegró, Szerbia, no ezek nyersek, de igy is sokat érnek hiszen elismerik róluk a hivatalos és illetékes tényezők is, hogy SZÍVÓS és hősi ellenfelek. Vagy az oroszok? Hát számit ezeknél a kultúra? Ott a kancsuka és a számbeli túlsúly mindent elintéz. Ezek is tények. Olyan tények, amelyek látszólagosan megállják a helyüket, s amelyekről eddig azt hittük, hogy igazán így van. Kétségtelenül igaz ellenségeinknek számbeli túlsúlya, számbeli fölénye. Igaz az is, hogy Anglia, Franciaország és Belgium mint a kultúra bálványai álltak előttünk, valamint, hogy Oroszország is elrémített bennünket sok millió emberével. Azonban most, a harcok folyamán minden megváltozott. Most, amikor az államok élethalálharca dúl, most küzdi magát felszínre az igazi kultúra. Most látjuk meg az államok népeinek a háborúban való viselkedésében a kultura-adta megértő képességet, mely jellemzi a fejlődés, a haladás helyes, vagy helytelen irányát. Helyesnek vélt, a természetes fejlődés haladását siettető elméletek omlanak össze és boszszulják meg magukat azokon az államokon, melyekben ezen elméletek meleg-ágya volt. Előre törő belga és francia szindikalisták és francia republikánusok bűne lesz nemzetük leveretése és megalázása, valamint a haladást száműző és a természetes fejlődés elé gátakat emelni akaró zsarnok uralom töri le szárnyait a büszke cári sasnak ; s az állam-védelem mai formáját, — melyre mindaddig szükség van, mig ez a haladás jegyében ujabb, egységes alapokra fektetve nincs — felrugó Anglia befogja látni, hogy csak álom volt világuralomra vágyása a közben, mig a nagy vizeken szabadon evezve, más népek felett Schylockoskodott. És befogja látni, hogy a világ, a nagy világ közöstulajdon. Érdekes, hogy három nagy állam egymástól a szélsőségek legtávolabb eső fokain állva fogódzott ös&e egymással, hogy a maguk különcködéseit s kultúrátlan kegyenceiket védelmezzék — se védelem során, ha kell a világot lángba borítva megsemmisítsék azokat a népeket, amelyeknek kultúrájukról tudták, hogy az a természetes fejlődés folyamán elsöpör minden bálványt az útjából, hogy azok helyére odaállítsa a haladás útjának jelző köveit. De hiába volt minden! Az igazi haladás és fejlődés elé emelt gátak összeomlanak. A mi kultúránk már is eldöntötte a szembeállított számoszlopok sorsát. Igenis! A mi győzelmi reményünk és bizakodásánk benne van a mi kultúránkban, amely a németeket követve, fokról-fokra utánuk halad. Felvilágosodás s az ennek alapján álló értelem és helyzetmegértés jellemzik ezt a kultúrát, amellett, hogy mindenek előtt a nemzeti nagyság a főideája. A mi kultúránk s a németek kultúrája lassan igyekszik előkészíteni nemzete népeinek lelkeit egy jobb, egy szebb világban élő emberi sereg boldog napjaira, amely boldog napok csak akkor következhetnek be, amikor nem lesznek rablóhadjáratra induló zsarnokok, s amikor nem lesz nemzet, mely a világ felett uralkodni akar. És mig ideér az ember, addig sok-sok minden történik. Ezt a kort ma a szocializált társadalom korának nevezzük. Ebben az irányban helyes a német és a magyar kultúra iránya. Helyes pedig azért, mert biztos alapja a természetes fejlődésnek, ami mellett bizonyság az is, hogy sem mi, sem a németek nem álltunk ott — mondjuk így — a szociális haladás terén, ahol Anglia, vagy Franciaország és még sem szövetkeztünk a cárizmussal, hogy szociális haladásunkat így biztosítsuk. A német nemzet és a mi kultúránk helyes iránya nevelte a ma harcban álló testvéreinket olyanokká, amilyenek. A helyes kultúr-érzék, a nagy megertő képesség nevelt a ma háborújában küzdő magyar, osztrák és német katonákból olyan harcosokat, amelyeknek nagy hősiességén egalizálódnak majd az egymással szembeállított számoszlopok, s így aztán biztos lesz a győzelem. Azonban ez az egalizálás és ez a győzelem nagy dolog. Ezt nem csak a fizikai nagy munkára értjük. Ez is nagy dolog. Du ennél sokkal nagyobb dolog, hogy ez a győzelem az igazi kultúra, az igazi haladás útjáról letérteket is visszafogja vezetni az igazi, a helyes útra és azokat, akik még nem voltak ott, oda vezeti, hogy mindannyian közösen egyesülve munkálkodjunk az emberi haladásnak gyönyörű útain. Leginkább ezért nagy idők a mai véres napok. Leginkább ezért: mert a nagy eredmények ki nem számithatók — nem tjidjuk még mi az: nekünk győzni és mert ezért, ezekért küzdünk: fenséges a mi nagy küzdelmünk. Ezért kell, ezért muszáj, hogy győzzünk. A mi győzelmünkből a haladásnak új útai nyílnak, új tudások, új megismerések fognak fakadni s az ember ezzel egy nagy lépést tesz meg az előbbre jutás nagy útján igazi célja felé. K. K. A háború. (A ,,Nyirvidék" eredeti távirata.) Budapest, jan. 12. Hivatalos. Az elllenség tegnap is megkísérelte abbeli kísérleteit, hogy a Nidán való átkelést kierőszakolja, mialatt az egész arcvonalon heves tüzérségi harc folyt. — Délelőtt a déli szakaszon az ellenség egyik csoportja újból támadást kezdett, de tüzérségünk tüzében a legrövidebb idő alatt letört és hátraözönlött, halottak és sebesültek százait hagyva állásaink előtt. Egyidejűleg Visztulától délre is állandóan folyt a tüzérségi harc, miközben egyik ütegünknek sikerült egy ellenséges majort, amelyet az ellenség megszállva tartott, annyira tüz alá venni, hogy az oroszok, akik ott a legutóbbi napok óta befészkelték magukat, kénytelenek voltak állásaikat otthagyni és futva menekülni. A Kárpátokban a kedvezőtlen időjárás megnehezít minden nagyobbszabásu tevékenységet, az Ung felső völgyében az ellenség hátrálva, az uzsoki szoroshoz közelebb vonult. Orosz újságokban terjesztett ama hír, mintha Przemysl vára december 10-én parlementairt küldött volna az ellenséghez, természetesen teljesen koholt és alighanem csak arra szolgál, hogy leplezze az ellenségnek e várral szemben való teljes tehetetlenségét. HÖFER vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) A „Nyirvidék

u eredeti távitata. Berlin, jan. 12. Nagyfőhadiszállás jelenti: Labensei csatornától délre csekély jelentőségű harcok folytak, amelynek eddig nem volt eredménye. Croujtól északra franciák tegnap este támadtak, de súlyos veszteségeik mellett visszavetettük őket. Ma reggel itt a harcok újból feléledtek. Perthestől keletre a franciáknak tegnap délután ellenünk intézett támadása tüzünkben összeomlott. Ellenségnek igen súlyos veszteségei voltak. Argoneokban elfoglaltunk egy francia támaszpontot. Ez alkalommal 2 tisztet és 140'főnyi legénységet ejtettünk foglyul. Az Argoneok keleti részében folyó harcokban a franciáktól január 8-ika óta a jelentett foglyokon kivül egy őrnagyot, 3 századost, 13 hadnagyot, 1600 főnyi legénységet ejtettünk foglyul, ugy hogy ezen csekély kiterjedésű harcterületen a franciák összes vesztesége halottakkal és sebesültekkel együtt 3500 emberre tehető. Aillynál St. Michaeltől délre a franciák támadási kísérletei meghiúsultak. Keletporoszországban nincs újság. Eszaklengyelországban az oroszok előretörései sikertelenek voltak. Visztulától nyugatra előbbre jutottak. A Pilica keleti partján nincs változás. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Hazafias ünnepély a főgimnáziumban. A nyíregyházi ág. hitv. ev. főgimnázium Bessenyei önképzőköre, folyó év január 17-én délután 5 órakor, a főgimnázium tornacsarnokában, hazafias ünnepélyt rendez a Vöröskereszt egylet javára a következő műsorral : 1. Mendelssohn : Hochzeits marsch, előadja a főgimnáziumi zenekar. 2. A háború és az ifjúság, (megnyitó beszéd) tartja : Vietórisz Gyula. VIII. o. t. 3. Arany János : Koldus ének, szavalja: Kovács Árpád VIII. o. t. 4. Bihari: „Reguiem*

1 fia halálára, vonósnégyes, előadják: Gsengery Tibor VIII. o. t., Ébner Béla VII. o. t., Szakolczay Endre VI. o. t., Kováts Dénes V. o. t. 5. Vörösmarthy Mihály: A vén cigány, szavalja: Ursziny Károly VIII. o. t. 6. Szilveszter éjszakán, (novölla) irta és felolvassa: Klár József Vili. o. t. 7. Fel-fel vitézek . . . (háborús játék,), irta : Kovács Árpád VIII. o. t. Szereplő személyek : Lugosi Gábor, máramarosi földesúr : Ursziny Károly VIII. o. t.; Richter Edit, Gábor unoka nővére: Garay Etta VII. o. t.; Dr, Rákosi Árpád ügyvéd, tart. huszár főhadnagy: Kovács Árpád VIII. o. t. 8. Beethoven: Türchiser marsch, előadja a főgimnáziumi zenekar. Belépő díj: 1 korona, tanulóknak 50 fillér. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz az ünnepélyt rendező bizottság. — Népfelkelők figyelmébe. Folyó hó 16-án az összes népfelkelőknek a 20,000—eln. rendelet értelmében be kell vonulniok. A hadsereghez beosztottak Salgótarjánba, a honvédséghez beosztottaknak Szécsénybe. A felmentést kérelmezőknek, illetve azoknak, kik még ez ideig bemutatva, illetve beosztva nincsenek, Munkácsra.