Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-11 / 29. szám

29-ik szám. jSfrÍOTIDÉK 1915 április 11. 3 hó 31-én a létszám volt jogerősen elitélt 81, felebbezés alatti 1, vizsgálati fogságban 10, összesen 92, nemre nézve 84 férfi és 8 nő. A kosárkötési és egyéb iparágnál rabmunka keresmény cimén befolyt az államkincstár részére 61 korona 70 fillér, a munkásfoglyok részére 69 korona 70 fillér. Hoffmann Sándor kir. főmérnök bejelentette, hogy az állami, törvényhatósági és vámos közutak állapota általában jó volt. A március 9, 10-iki hóvihar az utvonalak számos szakaszán hófúvást idézett elő, amely a forgalmat ezen helyeken megakasztotta, azonban az azonnal foganatositott munkálatok a kirendelt közerő segítségével az akadályokat elhárították és a forgalom 24 órán belül helyreállíttatott. Épitési munkák az elmúlt hóban szüneteltek. Dr. Wilt György királyi tanfetügyelö előterjesztésére a közigazgatási bizottság Délczegh Sándor kemecsei ref. tanítónak lelkiismeretes, buzgó, érdemekben gazdag és a népnevelés terén 42 éven át elévülhetetlen érdemeket szerzett kiváló működéséért elismerését nyilvánította. Mesey Béla th. állatorvos bejelentette, hogy a vármegyei állatállomány egészségügyi viszonyai március havában kedvezőek voltak, fertőző állati betegségek csak kis számban és szórványosan jelentkeztek. Állattenyésztésünk. A legutóbbi cikkemnek helyesebb lett volna azt a cimet adni „Állattenyésztésünk bajai, vagy hiányai.* Igy talán a kritika másképen kezelte volna! Az állattenyésztésnél is, épp ugy mint bármely mezőgazdasági ágnál bizonyos célt kell kitűzni. A cél kitűzésénél számot kell vetni a lehetőségekkel is, aminők a talaj, klímaviszonyok, piac stb. A szarvasmarhatenyésztésnél több elsőrangú cél dominál, s minél több előnyt tudok egy és ugyanazon állatfajnál egyesíteni, annál jobban elérem célomat. A nyugati marha kitenyésztésénél legtöbbször a gyors fejlődés, nagy hustömeg képezték a fő célt, s később, midőn a tej és vaj fogyasztás óriási arányokat öltött, a bő tejelést is felvették a programmba. Ugy érték el ezeket, hogy kitűnő takarmányozással, sőt erőltetett táplálással olyan egyedeket választottak tenyész anyagul, amelyeknél bizonyos egyedi tulajdonságok feltűnő módon megnyilvánultak, s a folytonos kiválasztással az egyedek tulajdonsága faji jelleggé domborodott. Mindenesetre az ilyen egy vagy más irányú tenyésztés folytán hiányok álltak elő, aminő a gyenge ellenálló képesség a betegségekkel szemben (tuberculosis, élvetélés, nehéz szülés), s a csontozat nem tartott lépést, nem volt meg a kellő váz, amelyen azok a monstrozus testek felépültek. Ezeknél az állatoknál nem volt meg a kellő ellenálló képesség a klíma változásokkal szemben, s innen lett a nagy baj, hogy a mi szélsőséges klímánk alatt nem érvényesülhettek ezek az állatok. Az igénye is túlságosan nagy az ilyen fajú állatoknak. Ugy oldották meg a kérdést, hogy a hazájához hasonló klimáju hegyi vidékeken kezdték meg a szoktatást, s lassanként hozták beljebb-beljebb, mig ugy ahogy hozzászoktak a mi 30 fokos hidegünkhöz, s 30 fokos kánikullánkhoz. Egy szerencsés kereszteződéssel állott elő a bonyhádi fajta, amely majdnem teljesen hazai tipus lett, edzett, nagy testű, bő tejelő s részben kitartó. Ezzel szemben a magyar marha tulajdonságai szintén figyelmet érdemelnek, s indokolt a tenyésztésük ott, ahol még mindig a külterjesség az irányadó, ahol a piac távol van. A magyar marha 4—5 éves korában éri el fejlődését, a nyugati már 3—4 éves korában. A magyar marha igénytelen, az idő viszontagságait istálló nélkül türi, megél a kopár sziken. Kevés és gyenge minőségű takarmányon, évi tejelése 1200—1400 liter, a nyugatiak 2800—3000 liter .tejelésével szemben, viszont a tej zsírtartalma és zamatja felette áll a nyugati fajokénak, jármos jószágnak pedig páratlan. Indokolt tehát a tenyésztése ott, ahol nagy kiterjedésű szikes mezők állanak rendelkezésre (Polgár, Nánás, Debrecen stb. vagy a városoktól távol eső Szilágyság és erdélyi dombvidéken. Jóllehet Erdélyben már egy ujabb tenyészet tökéletesítette a magyar faj marhát, ahol célul tűzték a nagy testet és gyorsabb fejlődést. Ezt a célt Sperkernek sikerült is elérni. A magyar marha öröklött edzettségét, kitartását és igénytelenségét meg kell becsülni. A magyar marha a természetes állapottól való nagyon csekély eltérést mutat, s idővel még az az állapot is be fog következni, hogy a túlfinomitott, természetes állapotából kivetkőztetett fajok regenerálására, vérfrissítésére fogják használni. Nagyon helyesen teszik uradalmaink, hogy tiszta vérben tenyésztik a faj magyar marhát, mert a jármos ökör sohasem lesz nélkülözhető, s a nagy birtoktestek távol eső részein akiokban tartott állatai a helyszínen termelhetik az istállótrágyát, s értékesül a kevésbbé értékes takarmány is. Ha egjik-másik vidéken indokolt a magyar marha tartása, ám rendeletileg avatkozzon bele az állam, de ne végezzen félmunkát, de határozottan követelje meg, hogy a csordára vagy gulyára csakis faj magyar marha legyen kihajtható. Az igények nálunk is nőnek. A hús, tej és vajfogyasztás évről-évre nő. A városok lakói szaporodnak. Az igényeket is ki kell elégiteni. A szkséglet szabja meg, hol, mire van szükség. Ilyen helyeken bele kell nyugodni, hogy a gazdakőzönség olyan fajmarhát tenyészszen, amely az ottani szükségletek kielégítését célozza. Végtére is a külterjességgel is fel kell egyszer hagyni. Ne tűrjük tovább, hogy a vajat Teschenből hozzuk be, vagy Dániából, ne tűrjük, hogy a silányúl tartott marhaistálló trágyája folytán a föld termő ereje csökkenjen, sőt oda reducálódjék, hogy a silányabb külföldi talajok kétszeresen túlszárnyalják. Akkor, amidőn van előttünk ilyen szép hazai példa, túl a Dunán, s másutt is, előttünk vannak az uradalmi példák is. Ott van a Frigyes főherceg, báró Harkányi János uradalmai stb. Hol tartanánk most, ha okszerű állattenyésztésünk húsban és tejben, vajban pótolná a kenyérhiányt, mint Németországban, s akkor a silány termés helyett ma bőségben úsznánk, mert gabona termésünk is másképpen ütött volna ki. Amidőn én ezekért emelek szót s felhívom a figyelmét mindenkinek a kit illet és érdekel, hogy jövőben mi a teendő, ezért engemet nem illethet gáncs. Szívesen vállalom a vitát, de a szatirikus és lekicsinylő kritikát csak azért tűröm, mert én nem kivánök erre az útra térni. Sajnos, ma ugy áll a helyzet, hogy minden gyengeségünk égbe kiált. Gyökeres reformokra van itt szükség s jobb szeretném, ha a fogyasztó közönség soraiból jött volna egy megnyugtató kritika, nem pedig arról a helyről, aki némi felelőséggel tartozik a közönség érdekeivel szemben. De nem tagadható tény, hogy sem tej, sem vaj, sem hús nem áll elég rendelkezésre s a gazdák, akik hazafias megadással adták oda legdrágább igavonó jószágaikat páronként 1000 koronáért, ma a távoli piacon 2400 koronán szerzik azt be, sőt be sem tudják szerezni, mert nincs. A közönség ezekről az áldozatkészégekről mit sem tud. Az állam milliárdokat dug a közvetítők markába, akik ugy hálálják *veg a bizalmat, hogy rut csalásokkal visszaélve, milliókkal károsítják meg az államot s veszélyeztetik a harckészséget és sikert. Micsoda elenyésző csekélység ehhez képest az a két milliós alamizsna, amit az állam kis gazdáink állattenyésztése fejlesztésére juttat. Mi tehát a teendő ? Revidiálni kell a miniszter azon rendelkezését, amely a táj fajták körzetét megállapítja. Meg kell állapodni ahol indokolt, mely fajta állatokat tenyésszük ? Nevelni kell kis gazdáinkat, mint azt Újhelyi Imre nevezte. Az állattenyésztést szakszerű müvekben, felolvasásokban ismertetni kell. Felhívni a gazdák figyelmét az okszerű takarmánytermelésre s ezzel kapcsolatban a helyes talajmüvelésre. Nem a feltűnési vágy az, amely arra késztet engemet, hogy hetenként megjelenek egy elterjedt lap hasábjain, de a hazafias belátás, amely azt diktálja, hogy itt sok tenni való van. Alig látok a lapokban ily irányú munkásságot s ha a nagy boldog Magyarországot ki akarjuk építeni, ugy mindnyájunknak dolgozni kell, aki tud munkával, szorgalommal, mások tollal is. Szomjas Gusztáv. Nyilatkozat. E lap 27-ik számában „A két Péter" cim alatt megjelent cikkem ellen azok köréből, kik az általam leirt jármosökrök rekvirálásábán mint a fogatokat előállító tulajdonosok részt vettek, egyesek kifogást emeltek, azt állítván, hogy emiitett cikkem általánosit, továbbá, hogy a vármegye egyik legnagyobb bérgazdaságáról irott soraim nem voltak teljesen félremagyarázhatatlanok s arra voltak alkalmasak, hogy gyanúra szolgáltassanak alapot oly egyénekkel szemben is, kik kötelességeiknek minden tekintetben megfeleltek. Ami az általánosítás vádját illeti, arra válaszom az, hogy nem akartam, de nem is akarhattam általánosítani. Aki cikkemet figyelmesen végigolvasta, az megállapíthatta, hogy csak azokról kívántam megemlékezni, kik kötelességeiknek nem tettek eleget. Hogy ilyenek többen, sokan voltak, az nemcsak sajnálatos tény, hanem annak valóságát hivatalos adatok is bi zonyitják. A másik kívánságnak, hogy az illető nagy bérgazdaság birtokosát megnevezzem, sajnálatomra nem tehetek eleget. Körülírásomban arra igyekeztem, hogy az csakis az érdekelt bérgazdaságra legyen vonatkoztatható és másokra egyáltalában nem. Csak a rosszakarat magyarázhatná azt olyanokra, kik arra okot nem szolgáltattak. Nyíregyháza, 1915. április 10. Dr. Géczy Géza. Bevonultak Ss Biumberg József I gg* _ _ 5 csobban kapható 1 műkötszergyárában, Kyireiyh^n, S _ I 5™ I Téli KatOnakeztyU 96 f.