Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-26 / 60. szám

Ä községi reformról. Irta : Balla Ferenc oki. jegyző. A községi törvény msgalkotása óta 28 esztendőt hagyott már el az Idő örökmozgó, forgó kereke. Azóta oly változások történtek a községi életben, hogy — mondhatni — nyoma sem található annak, mi ezelőtt 28 évvel ott, mint élő valóság állott, létezett. Ma már egész más a községi élet. A szellemi és gazdasági fejlődés terén nagy arányban mutatkoznak a haladásnak kétségtelen jelei. Minden uj. Uj a gondolkozás, bővebb a tudás, nagyobbak, finomabbak lettek az igények, felszaporodtak a szükségletek. És igy átformálódott a község is, annak hivatása, kötelességszerű funkciója, de mégsem tud reprezentálni ugy, amint a változott viszonyok, a fokozott követelmények -szerint kellene, mert hát még mindig bele van szorítva abba az ócska, ma már idétlen és ezer foltu kabátba, melyet a hajdan kor szabója az akkori mód és követelményeknek megfelelően szabott reá és amelynek neve : községi törvény. E cikk keretében nagy általánosságban azzal kívánok foglalkozni, hogy ez ócska kabát helyett készítendő uj kabátnak milyennek kellene lennie, hogy milyen tartalommal lenne megalkotandó a községi reform, hogy megfelelhetne a változott viszonyoknak, a modern kor követelményeinek, Tágabb értelemben véve ma már a községeknek nem csak az a feladatuk, hogy az úgynevezett állami közigazgatás gombolyagját bonyolítgassák lefele szálonként örökké és egyedül, hanem ezenkívül más fontos, ideális, közérdekű feladatok is várnak az általuk leendő megoldásra. Igy gazdasági, szociálpolitikai, kulturális és számos üdvös, hasznos intézmények létesítése, á meglevőknek életképessé tétele körül oly tág tér kívánatos á községek részére, mely téren a mainál sokkal szabadabb mozgást biztosító keretek között a népjólét és a szellemi előrehaladás érdekében eredményesen tevékenykedhessék, munkálkodhassék. Éppen azért a községi reform codificátorainak nem lenne szabad megfeledkezni a községek eme hivatásáról, amely az állam anyagi és szellemi existenciájának minél magasabb nivóra való felemelését, megerősítését eredményezi A község autonóm jogát tehát bővíteni, tágabb keretek közé kell helyezni. Ne legyen teljes gyámság alatt a község, mint ma, amikor az autonómia a valóságban nem bir olyan tartalommal, mit e szó maga jelent. Adassék meg az a képesség, hogy bizonyos helyi ügyekben hozott határozatai, ha azok közérdeket vagy kifejezett ma'gánérdeket nem érintenek, illetőleg nem sértenek, már önmagukban jogerősek és végrehajthatók legyenek,- hogy ne kelljen minden apró-cseprő dolgokra vonatkozó akaratnyilvánulhatáshoz jóváhagyást kérni. Mert, ha helyi ügyek, hát legyenek helyi ügyek és kik azzal szoros kapcsolatban vannak, mint ilyenek közelből látva ismervén is azokat teljesen, általuk önakaratulag legyenek elintézendők. Szabadab mozgást kell biztosítani a községek testületeinek, hogy az autonómia kifejezés valóságot fedjen és eredményesen szolgálhassa azt a célt, melyre hivatva van. Az eredményes és gyors tevékenykedés érdekében szükségesnek tartanám a képviselőtestületi tagok számának a csökkentését. A tagok ugyanis érdeklődés hijján igen gyéren látogatják a gyűléseket s ennek folytán az oda tartozó ügyek elintézése igen nehézkes s a jegyzőtől idő raboltatik és felesleges munkával szaporodik a különben is nagy munkahalmaz. Áll ez például oly ügyek tárgyalásánál, melyek a község vagyoni állagát érintik és határozathozatalra az összes tagok jelenléte szükséges. Így aztán, ha az összes tagok meg nem jelentek, egy és ugyanazon ügyet, illetőleg három gyűlést kell összehívni, mely körülmény nagyon hosszadalmassá teszi az eljárást és a mellett időt rabol s felesleges munkát ad, mintha annak a jegyzőnek egyéb dolga se volna, mint fél napokon át várni haza a mezőről az atyafiakat. Ha kevesebb a tagok száma, ugy könvnyebben is összehozhatok. A falusi intelligenciának (pap, tanitó, orvos stb.) meg kellene könnyíteni a képviselőtestületi tagság elnyerését, a virilizmust, az adó kétszeres számításával. Szükség van erre, mert tudjuk, hogy a falusi ember igen szűkmarkú és minden ujitástol, mely anyagi áldozatokba kerül, szűkkeblűén elzárkózik, nem nézvén egyebet, mint hogy a pótadószázalék emelkedik. Igy szociális, kulturális és más nemes célú feladatok megoldása — bármennyire tevékeny is a jegyző — igen sokszor, sőt a legtöbbször nem és ha igen, ugy nagyon nehezen sikerül. Ezért szükséges az intelligens elem bevonása. Hogy azonban a községek ama tágabb értelemben vett önkormányzati funkciókat a kívánalmaknak, a cél nemes intencióinak megfelelően végezhessék, szükséges, hogy élére a mai tehetetlen, haszontalanul tudákoskodó, inkább csak hátramozditó egyén : a biró helyett az arra tudásánál, intelligenciájánál fogva a gyakorlatban már alkalmasnak, a célhoz méltónak bizonyult, szakképzett községi jegyző állíttassák, még pedig ugy, hogy szavának súlya lehessen, hogy akaratának érvényesithetésére a kellő eszköz adassék-kezébe. Szükséges tehát, hogy ami gyakorlatban a jegyző, törvényileg is azzá tétessek és megerősitessek, hogy ne legyen kitéve továbbra is olyan fonák, nevetséges helyzetnek, melybe a tudálékoskodó biró okvetetlenkedései által a 86. XXII. t.-c. miatt minduntalan belesodortatik. A községi birói állást a muzeumok középkori gyűjteményei közé kellene helyezni társával, a törvénybiróival együtt Mert hiszen nevetséges e két alaknak a szerepe pld. a közAz ősök szelleme. Mi az, mi e földhöz láncolja e népet ? Milior osztályrésze szenvedés, nyomor; Miért vágyik vissza messze idegenből? Hiszen jókedv, öröm nincsen itt sehol! Miért sajog a sziv, ha tűnik a berek, Ha itt kell hagyni a tornyos, kis falut ? Miért, hogy a vallás kristályos gyöngyében A könyben — minden kis emlék összefut ? Mi az, ami űzi ide visszahajtja ? ÉH, bár jól megy dolga, mégis visszajön; Mitől önti el a megtért vándor arcát A hon határán az öröm könyözön ? Mi az, ami tűrni, szenvedni megtanit ? Hisz' sivár a mező, puszta a határ 1 Erdőből berekből, bús dalt hoz a szellő, Szárnyszegetten zokog, sir a kis madár. Patakviz még csobog, de halkul a hangja, Még zöldéi a parton a réti virág, De szirma egyre hull, fágyolt von és az ér Gyászdala zeng feléd ősi szabadság. A bérc orma csendes ; a sik róna néma; Az ébredő élet félve jön elő, Mint a délignyiló zárul be a lélek, Mert nem tudja senki, mit hoz a jövő ? ! Vértezett vitézek száguldnak a téren S mint vágott kalász a lópaták alatt Széttiporva fékszik a lélek szent joga, Szabadság anyja, — a szabad gondolat, — De csodák csodája! a szétzúzott eszme Minden kis részéből uj hajtás fakad S diadallal, büszkén emeli fejét fel Ifjú, uj, erős, ezer gondolat. Ez az. ami örök. Elnémitni lehet, De nem ölheti meg semmi sem soha! Hiába a kötél, bárd, bilincs, a fegyver . , . Halhatatlan! mert a belső én joga! Ez az, amért ide visszatér e honnak Minden idegenbe szakadt gyermeke ; Ez az, amért édes — éhség nyomor ütött • Századokra nyúló nyitott szivsebe. Ez az, amért mill jók a halálba mentek, Ezreknek szemére örök éj borult; Ez az, amért a nagy üstökös — Petőfi Lángszelleme megtört, szivvére kihullt. A vérét felitta, széllemét beszivta, Parányokra bontá a szent, ősi rög; Szétosztá és az mint fű, fa, virág, szellő Évente megújul, — újraél — örök 1 Tombolhat az önzés, dolgozhat a bilincs, A rút reakció milljó fegyvere Él! nem pusztul soha . . . élni, virulni fog E föld varázsa, —- az Ősök szelleme! Görgey István. Apukám! — játszunk farkasszemet . . Nyugodj; — légy csendesen kis fiacskám; Ládd a doktor bácsi is azt mondta . . . Ugy gyógyulsz meg, — bizony — nemsokára, S vigan pattansz majd a hintalóra. Kicsiny lázas ajkad hivón súgja E fájdalomteli egy szót: — apám . . . Fiacskám! — édes . . . drága, mit adjak ? Mondjad! — Hiszen az életem adnám . . . Az életem adnám, hogy fölgyógyulj, Hogy játszhass, miként a többi gyermek Künt a réten, pillangót kergetve .. . Isten ! — mért oly megtörtek e szemek ?! . . , Mit vétett e gyermek, —• hogy bűnömért Neki kell szenvedni e fájdalmakat ? . . . Hiszen oly szép, oly kedves és okos . . . Mért bénitád meg a kis lábakat ? ! . . . Azután a törzs ... s a kis karocskák . . . Izenkint hal meg . . . ó mi gyötrelem ! . . . Ó vedd magadhoz ! — csak minél előbb. . . Téboly ezt látni, hogy nincs védelem ... Tudom; rosszul, könnyelműen éltem, S megrontottam a tiszta ősi erőt . . . De mért nem bünhődhetem én magam ? — Mért nem érte nehéz átkod e főt? ... Mi az fiacskám ? — akarsz valamit ? Hogy mikor gyógyulsz meg? — ó nemsokára . .. Együtt futkosunk majd a Bodrival, S járunk le fürödni a Tiszára. — Játszani akarsz ? — No igen, — igen De mit is játszunk ? mit P Farkasszemet ? . . Azt, — izé. — most nem szabad . .. hát tudod, Inkább mesélek? I — nem, — azt nem lehet . . . Nem! . . . ne gyötörj édes kicsi fiam! . . . Nem ... én nem játszhatom farkasszemet . . . Mert apád olyan nyomorult mostan, — S nem mer a szemedbe nézni neked . . . fíastinai R. Jenő. IBHEMUUlJilC, Valódi Ernemann 23 és 29 korona Fényképező gépek, lemezek, papírok és vegyszerek gyári raktára MENTŐSZEKRÉNYEK a legszakszerűbb összeállítása 8 koronától feljebb. Sérvkötő, Haskötő mérték szerinti készítése . BLUMBERG JÓZSEF KÄfn

1. Gummi cikkek főraktára.