Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-26 / 60. szám

ségi bíráskodásnál, hol (törvényszerint) ők ítélkeznek, kik paragrafust sohasem láttak, csak hirből hallottak róla és akik legnagyobb részt a betűvetésre is képtelenek és ugyanakkor a jegyző, a szakember mellette csak mint jegyzőkönyvvezető szerepel. A birói állás helyett úgynevezett községi gazdai (városgazda) állás lenne szervezendő. És az abba beválasztott községi lakos vezetné a községnek szorosabb értelemben vett gazdálkodását és végezné mindazon helyi, hivatalon kivül helyezett dolgokat, melyeket a gyakorlat eddig is reá bizott. — Igy például felügyelne átruházott értelemben vett joggal az utak jókarbantartására, vezetné ennek eszközlését ; egészségügyi, rendészeti és más ezekhez hasonló külfunkciók teljesítését célzó kiküldéseknek felelne meg, stb. És mindez az ő öszszes tevékenysége a községi jegyző rendelkezésére és felügyelete alatt nyilvánulna meg. A jegyzői hivatalban a hivatalos óra alatt fontosabb elfoglaltsága hijján állandó ottléteire lenne kötelezendő, hogy a községi jegyzőnek az egyes konkrét ügyekre vonatkozólag, pld. egyes személyeket illetőleg felvilágosítással szolgáljon, miáltal a nagy akta munkahalmaznaU gyors elintézése sikerülhetnék, mert hiszen a jó közigazgatásnak legfőbb előföltétele a gyorsaság. Oly helyeken pedig, ahol a községi gazdát állandóan lekötnék már csupán a községi gazdasági, a hivatalból kihelyezett ügyek, ottan e most említett szükség pótlására a községi esküdtek lennének az egymást felváltási rendszer behozatalával kötelezve a hivatalos órák alatt való jelenléteire. Az elmondottak szerint természetesen kicsúszna a talaj a mai községi elöljáróság alól, miután, mint ilyen, teljesen feleslegessé válna. Az emiitett esküdtek is, mint csak a képviselőtestület által saját kebeléből évenkint kiküldött bizottság, illetve választmány szerepelnének a jegyző elnöklete alatt és egyes, a képviselőtestület elé viendő ügyek előkészítésére, péld. a községet illető adás-vételeknél az előzetes megállapodásokat eredményezni volnának hi • vatva, miáltal a képviselőtestület teljesen tájékozva informálva lévén, sok idő megtakarítással hozhatni meg a maga határozatát. Ami a jegyzői állás betöltését illeti, leghelyesebbnek tartanám az államosítást, a kinevezési, osztálybasorozási és előléptetési rendszer behozatalát. Sokan a községi autonómia megsértését látnák abban, ha a tisztviselőválasztási jogtól megfosztatnának a községi lakosok. És ugy gondolkoznak, hogy a kinevezés által megszűnne a jegyző az lenni, ami ma, t. i. a nép atyja, barátja, a nép bizalmának a letéteményese és a kormány ostorhegyévé válnék, illetve azt látná benne a falusi polgár s ekként, akinek tanácsára, segítségére lépten nyomon rá van szorulva, mindinkább távolodni fog attól, bizalmatlanságot ápolva keblében. És mindez a közre, a közigazgatás sikeres lebonyolítására nem téveszti el káros hatását, amennyiben a népnek bizalmatlanságával magát lépten-nyomon szemben találó jegyző, hiába van meg benne a képesség és az akarat, nem eredményezheti a megkívánt célelérést semmi téren. Ez mind igaz, de az ok másban rejlik. Én a kinevezési rendszerben nem tudom felismerni az autonómia sérelmét. Az önkormányzati jognak egy felesleges, semmi része az a választójog, mely nem jelent egyebet, mint bizonyos időkben korlátlan ivási szabadságot a megválasztásának bizonytalansága által gyötört jegyző sokszor üres zsebének rovására, azonkívül pedig a legszorosabb szomszédságban élő polgárok között hinti el a pártoskodásnak magvát, sokszor hosszú ideig tartó gyűlölködésnek, olykor véres ellenségeskedésnek lesz szülőoka. És nem állhat meg az az állítás sem, hogy kinevezett jegyző elvesztené, illetve nem nyerhetné meg a nép bizalmát. Mert ugyebár nem tagadható meg az, hogy a mai jegyzők, kik választott tisztviselői a községeknek, kevés kivétellel ne birnák a nép bizalmát, Már pedig ha ez áll, ugy ebben benne van mindjárt az öncáfolat is, melyet lehetetlen el nem ismernünk, ha tudjuk azt, hogy a jegyzőknek kilencven százalékát a községek nem maguk választották a szó valódi értelmében véve, hanem a legkülönfélébb érdekek által megkörnyékezett; főszolgabíró félig törvényes, félig önkényes jogánál fogva erőszakoltattak a községek élére. És mégis bírják a nép bizalmát. Ma már a jegyzői pályára léphetés sok költséggel, fáradsággal szerzett képességet feltételez és ki ezzel rendelkezik, lelketlenség annak létexistenciáját a tudatlan nép ferde nézetétől, felfogásától és a kortesgesztusoktól tenni függővé. Az igazságnak égbe kiáltó módon való sárba rántását nagyon sokszor láttuk már éppen itt a választások mezején. És különben is honnan tudná az a nép, hogy hit választ meg, kibe helyezi bizalmát, amidőn egy addig talán soha nem látott egyén közéjük pottyan és csak azt tudja rola, hogy derék ember, mert jól tud velük parolázni, koccingatni. Honnan ismerné annak ama fontos állásra való képességét, szaktudását, mit különben megítélni is teljesen korlátolt. A jo közigazgatás érdeke tehát, hogy a községi jegyző kinevezés utján kapja meg a megbízatást olyanok kezéből, kik fel| tudják ismerni az értéket, mit az egyén rejt magában. De szükséges és jogos kívánság a jegyzők érdekében is az államosítás, mert ha a katonaságnál meg is teszik, hogy a legénységnek épp akkor mondják ki a vezényszót a lefekvésre, mikor a legnagyobb locs-pocsban masíroznak, — azért a jegyzőt meg lehet kímélni az ilyen durvaságoktól, attól a posványtól, melyet a választási rendszer von körébe és amelybe nem akarva is bele kell lépnie. És nem lesz rettegett kormány-ostorhegy sem a jegyző, csak biztosítsák függetlenségét lentről, avagy felülről alaptalan, pártszenvedély-tolmácsolta támadásoktól, mely függetlenség nélkül továbbra is hagyni egy ilyen magasztos hivatást betöltő tisztviselőt egy modern államban meg nem engedhető barbársági Azonban a községi jegyzőt illetőleg a községi reform nem merülhet ki csupán a kinevezési rendszer behozatalával. A községi jegyzőt a teljes függetlenségen kivül fel kell ruházni oly hatósági jogkörrel, hogy a modern kor követelményeiként elébe helyezett ujabb és ujabb szociális és kulturális feladatokat sikeresen juttathassa a megvalósulás stádiumába. Kell, hogy tekintély adassék neki, melynek súlyával hatni tudjon környezetére a haladást, a fejlődést szolgáló munkássága közben. Tekintélyének súlyát fogja emelni és a közbiztonság hathatósabb megóvása érdekében pedig feltétlenül szükséges is, hogy a csendőrség felett közvetlenül rendelkezzék. Nevetséges is a mai állapot, amidőn például egy tűzeset adja elő magát a faluban s az időközben megjelent csendőrjárőr a községi jegyző kérésére (?) mely szerint az emberek hathatósabb munkára volnának kényszeritendők, hetykén vágja oda neki: (t. i. a községi jegyzőnek) mit rendelkezik az ur ? ki maga ? Na igen, mert hát a személyzet változásnak lévén kitéve még nem ismeri a jegyzőt. És miért ? Mert nem tartja kötelességének, jelentkezni a jegyzői hivatalban Igy aztán az emiitett esetben a durva rászólásra nyelnie kell egyet és szépen neki kell bemutatkozni a csendőrlegénynek. Ezen már segíteni kellene. Aztán ott van a rendőri büntető bíráskodás, mely jog ma a szolgabírót illeti. Miért ne lenne felruházható azzal a községi jegyző,? Nincsen jogi képzettsége mondják sokan ellenvetésül. Bátran merem állítani, liogy az oklevelet szerzett jegyző legalább is annyi jogi tudással kezelné azokat az ügyeket, mint az a szolgabíró, akinek csak sport a közigazgatási pálya. (Tisztelet adassék a kivételeknek.) És azáltal, hogy a községi jegyző ruháztatnék fel rendőri büntető bíráskodási joggal, amellett, hogy annak tekintélyét nyilvánvalóan émelné, súlyosbítaná, jobban, igazságosabban, és sok felesleges rendelet és jelentés-váltás, rengeteg időpazarlás mellőzésével nyernének elintézést a felmerült ügyek. Ez csak természetes. Mert hiszen a jegyző helyben van, tehát gyorsabban menne az eljárás, mi a felek és a jo közigazgatás érdeke is és azonkívül a jegyző ismerős a viszonyokkal a faluban úgyszólván minden ember, mint nyitott könyv áll előtte, tehát sokkal igazságosabban hozhatná meg a maga határozatát, mi szintén egy fontos követelmény már csak az igazság érdekében is. A szolgabíró pedig ezáltal fűggetienittetne egy rengeteg munkahalmaztói és szabadabban mozoghatna, több idő szentelhetne a járási érdekek előmozdítására, a rája is várakozó szociális, kulturális és más népjóléti feladatok megoldására ; szükségtelenné válván ezáltal a vármegyei reform keretében tervezett járási bizottság, mely különben nem lesz egyéb, (mert idővel csak oda fog az feilődni,) mint egy cifra szűr, mely alatt sok huncutságot, a születés okát meghazudtolva pártpolitikát, haszontalan alkotmányosdit fognak játszani és amelynek kacskaringós sujtásai (ha most nem is, de majd lesz ilyen is rajta,) a községek előtt egy ujabb rémet jelentenek, amelynek neve járási pótadó. A járás különben semmiféle tartalommal nem bir, olyas valami, mint az üres frázis, igy járási érdek sem lévén, járási bizottságra sincsen szükség. De maradjunk mi a jegyző mellett. Előbb már emiitettük, hogy mily fontossággal bir ama körülmény, melvszerint a falu jegyzője népének teljes bizalmát birja. E bizalomnak teljessé alakulását azonban megakasztja egy gát, melyet, mint a tapasztalat bizonyítja, évtizedek hosszú sora sem volt képes elsodorni. És ez a községi jegyző adóügyi funkciójában rejlik. Aki részt vett a községi életben, aki maga is munkása volt a községi adminisztrációnak, tapasztalhatta, hogy az adó milyen nagymérvű ellenszenvet vált ki a falu népében a jegyző iránt. Láthatta, hogy nem csak az úgynevezett paraszt ember él nagyobb fokú tévhitben, hanem az intelligens elemnél is túlsúlyban van RUHAFESTŐK ÉS VEGYT1SZTITÓK Nyíregyházán, a Nyírvíz-palotával szemben. Föüzlet: Széchenyi-öt 1 Műhely: Kossuth Lajos-utca 17. 410 Női- és férfiruhákat művésziesen fest, l tisztit, mos és vasal. Vidéki meg- ti rendeléseket 10 koronán felül portó- 1 mentesen szállítunk. GALLÉROK és kézelők tükör fényesen készülnek.